Irodaépület terve a Váci út—Gács utca sarkára
Az engedélyezési terv a Fővárosi Tervtanács előtt Építész: Tima Zoltán, KÖZTI Rt.
A Fővárosi Tervtanács május 16-i ülésén a külső Váci út egyik saroktelkén, Újpesthez igen közel létesítendő irodaház terveit vitatták meg. A Beruházó a Váci út és a Gács utca sarkán elhelyezkedő három telket vonná össze az új épület számára. A környék a XIII. kerület északi részének tipikus képét mutatja: vegyes funkciójú (üzem, lakóház, áruház, telephely), egymástól lényegesen eltérő léptékű, karakterű és minőségű épületek katyvasza.
A három épületrész a Váci út felől a szomszédos lakóházak irányába lelépcsőzik. A H két szárát alkotó szárnyak tetősíkja egymással ellentétes irányba megdől. A lakóházakra néző homlokzaton pillérsorra támaszkodó üvegdoboz tűnik fel. A második ütemben a hosszabbik szárny hátsó homlokzatához átlós irányban húzódó tömböt csatolnának.
A homlokzatképzés képletszerűen tiszta – függőleges és vízszintes sávok egyszerű hálója alkotja, melyet a különböző színű-felületű Corten acéllemezek és az üvegsávok kontrasztjai tesznek változatossá.
Tomay Tamás szerint tévhit, hogy az adott területen nincs olyan építészeti örökség, amely viszonyítási pontot képezne: például a környék gyárépítészete olyan fontos hagyomány, amelyet érdemes lenne átmenteni. Magát az épületet szellemi értelemben nem tartja tökéletesen koherensnek – szerinte a visszaugró bejárat és a kiugró üvegdoboz ellentétben áll az épületet jellemző formálásmóddal; olyasfajta „régi funkcionalizmust" közvetít, amely csődöt mondott, elavult. Az épület ettől furcsa „időzavarban" szenved.
Pottyondi Péter nem értett egyet Tomay Tamással, ő az említett megoldásokat örökérvényűnek tartja, szerinte a terv mind esztétikai, mind funkcionális értelemben kiváló. Roth János szerint a tervező a képletszerű formai tisztaságot a középső üvegtömb túlzott magasságával törte meg. Aczél Gábor a homlokzatok színességét kifogásolja: a homogén felületek talán jobban érvényre juttatják az eredeti gondolatot.
Tima Zoltán válaszolt a véleményekre: az additív, lelépcsőző komponálásmódra a szomszédos lakóházak miatt volt szükség, ugyanakkor a beruházó elvárása volt, hogy a házat a „maximumra" kell építeni – innen erednek a következetlenségek, a „kilógások". A terven megjelenő színesség inkább különböző anyagok kontrasztjaként értelmezendő, semmint utólagos színezésnek.
A Tervtanács a tervet elfogadásra javasolta, de ajánlja, hogy a tervezők gondolják át a vita során elhangzott formai problémákat.
HP