Ismétlődő archetípus: családi ház pajtában

A helyi építészeti formavilág és tradíciók újracsomagolása nem egyedi eset, láttunk már rá visszahúzódó vagy merész anyaghasználattal kiemelkedő példákat. Ebbe a sorba illeszkedik a pajtát idéző, RS+ Architects tervezte, dél-lengyelországi családi ház is. Bán Dávid írása.  

A Monty Python egyik jelenetében a világhírűnek aposztrofált kortárs zeneszerzőt, Arthur 'Two Sheds' Jacksont nem művének ősbemutatójával, hanem becenevének, a „két fészernek" eredetével hozták ki a sodrából. Míg Két Fészeres Jackson kertjében a brit elővárosok jellegzetes szerszámoskamrájából - voltaképpen a véletlennek köszönhetően - áll duplikátum, addig több építész egy projekten belül tudatosan használta ki az egyes archetípusok ismétlődését.

Szövényi Anna és Szövényi István például egy etyeki borászat esetében épített és kötött össze két, egymással teljesen szimmetrikus, a helyi formákat adaptáló üvegpavilont; Csizmadi Péter DLA és Petőcz-Tóth Anikó Budapest határában megépült lakóházának kettős funkciójához választotta a forma megismétlődését, míg a helyi építészeti hagyományok, a falusi hosszúház archetípusát ismétli meg némi módosításokkal nagykovácsi épületegyüttesében Földes László és Sónicz Péter. Az itt bemutatott lengyel családi ház ezt a sort folytatja. 

A Robert Skitek alapította RS+ Architects iroda a hagyományos pajta archetípusát vette alapul, amikor a sziléziai Tychy városának egy csendes, kertvárosi kerületében, egy zsákutca végébe tervezett családi házat. A lazán beépített zöldövezeti területen, a tradicionális formavilág megkettőzésével és a merész anyaghasználattal operálva egyedi házzal rukkoltak elő a tervezők. Az új épület jól igazodik szomszédjai méretéhez, tömegformálásához, tetőkiképzéséhez, ám kettősségével és megoldásaival erőteljesen különbözik azoktól. A régióra jellemző gazdasági épületek, a pajták alakját vették alapul a két, majdhogynem önálló, de középen összeérő épületrész kialakításakor.

A tervezők, Robert Skitek és Szymon Borczyk figyelembe vették a megrendelő kívánságát, vagyis az épület funkcióinak kettősségére koncentráltak, ennek függvényében formálták meg a két különálló részt: a közösségi tereknek, privát szférának otthont adó, kertkapcsolatos déli, illetve a garázsként funkcionáló északi egységet. A négyszögletes telek északnyugati csücskével kapcsolódik az utcához: bejárat és autóbeálló van itt. A két, középen magasföldszinttel összekötött szárny bejárata közvetlenül a kertkapuval szemben, a garázs mellett található, innen juthatunk a déli szárnyba, az úgynevezett „nappali" házrészbe.

A dupla funkció mellett a közösségi terek nagy belmagassága, szellős és napfényes megjelenése volt még megrendelői kívánalom. Ennek köszönhetően az épületszárny belül is követi a pajták világát: egyterű és a kertre nyitott térség lett. A ház takarásában, az utca felől elzárva nagy terasz kapcsolódik a nappalihoz, amely elforgatott tengelyével egy titkos kis sarokkal a másik épületrész hálószobája elé ékelődik. Az északi szárny azonban ennek ellentétje: védett, árnyékos, a szülői hálószobát nem éri közvetlen napfény, ennek köszönhetően a nyári délutánokon kellemes hely a pihenésre.

A ház külső és belső anyaghasználatával egyaránt a tartósságra törekedtek a tervezők. A külső bádogburkolat az oldalfalakról indítva jut fel a tetőig, míg a végfalak nagyüveges homlokzatát függőleges farácsozat védi, így az épület – főleg nappal – rejtőzködő marad. Ugyanakkor a belső tér egyedi kialakítását már a világosabb összhatás jellemzi, a fehér falakba és a kezelt fafelületekbe ritkán vegyül egyéb elem. A két épületrészt az egyben lépcsőházként is funkcionáló, üvegezett átjáró köti össze, így juthatunk fel az északi szárny emeleti terébe. A kert és a terasz árnyékolása a fiatal fák megnövekedéséig még nem megoldott, és az épület sem nyújt védelmet a déli szárnynak. A 251 nm-es, kettős családi ház azonban így is komoly sikereket hozott tervezői számára.

Bán Dávid