Jótékony éjszakák a darukezelő kabinban
Bristol kikötője felett áll négy védett rakodódaru. Az egyikben nem mindennapi ideiglenes szálláshelyet rendezett be a Canopy & Stars cég, amelyet fenntartható anyagokból alakítottak ki, a befolyó bevételt pedig jótékony célra ajánlották fel. Bán Dávid írása.
Hagyományos szállodaszoba? Ma már unalmas. Mondják sokan, s többet óhajtanak a kényelmes ágy, kellemes szoba, csodás kilátás és finom reggeli kombinációjánál. Szálláshelyet keresve egyedire és szokatlanra vágynak, így láttunk már nádasba rejtett luxus horgásztanyát, vagy erdei lombházat bevállalós nászutasoknak, de külön ízt ad, ha egy más célra létrehozott építmény alakul át szálláshellyé. Stockholm mellett akár egy Boeing 747-es Jumbóban is alhatunk, vagy terjednek az extrém szálláshelyek is például a bezárt börtönök. Ennél talán kellemesebb fogadtatásra találtak azok a szerencsések, akik a bristoli kikötőben egy hajódaruból átalakított szálláshelyen tölthettek el egy éjszakát.
A délnyugat-angliai Bristol városát az Avon folyó tölcsértorkolatának összeszűkülésénél, hajózás szempontjából ideális helyen alapították meg 1000 környékén. A kereskedővárosban már a 13. században jelentős kikötő működött, amely az egyre nagyobb hajók kiszolgálását végezte, azonban szűkös keresztmetszete és a folyó kapacitásának kimerítése miatt az 1980-as évekre az áruszállító hajózás a torkolat tengerhez közeli részére, Avonmounth-ba települt át. A szinte belvárossá lett kikötői negyedet szerencsére nem engedték átadni az enyészetnek, hanem az eredeti funkciók kivonulása után állami- és magántőke bevonásával hamar elkezdődhetett a városrész átalakulása. Kiemelt turisztikai negyeddé vált a raktárakból kialított múzeumokkal, galériákkal, különböző vendéglátóhelyekkel, klubokkal, de települt ide művészeti és médiaközpont, természettudományos kutató- és kiállítóhely és természetesen néhány korabeli, kiemelten fontos hajó fedélzetére is felléphetünk. A magántőke kereskedelmi központokat és lakásokat alakított ki a bezárt hajózási épületekből. A dokkok között megszelídült csatornákon, a különböző látványosságok között átkelő- és sétahajók viszik az utasokat.
A méltán népszerű kikötőnegyed egyik legújabb, sajnálatosan csak ideiglenes látványossága a négy, ma már ipari műemlékké nyilvánított, az 1950-es években felállított daru egyikén kialakított szálláshely volt. Eredetileg 40 darab áll ebből a darutípusból, amelyeket az akkoriban elterjedt és az áruszállítást forradalmasító konténerek ki- és behelyezésére építettek. Számos kikötő – így például a korábban hatalmas forgalmat bonyolító liverpooli kikötő – akkor maradt le a gyorsuló versenyben, amikor nem tudott időben átállni a konténerek fogadására, rakodására. Bristol eleinte vette az akadályt, de miután az egyre nagyobb hajók kinőtték a területet és a kikötő jó 11 kilométerrel kijjebb költözött a hajódaruk elvesztették forradalmi jelentőségüket és gyorsan le is bontották a nagy részüket. A megmaradt daruk az Ipari Múzeumból 2006-ban átalakított M Shed múzeum kötelékébe tartoznak és az egyik, a 29-es számú aktívan részt is vesz a technikai bemutatókban.
A nem mindennapi üdülésekre és főleg az erdei lombkoronaszállásokra specializálódott Canopy & Stars cég a tavalyi évben, részben jótékonysági céllal vette igénybe a 29-es darut és alakított ki benne ideiglenes szálláshelyet. A legszokatlanabb, lakott területektől távoli, általában az erdő csendjében, természet közeli helyszínekre megálmodott romantikus bújóhelyekkel hírnevet szerzett cég hét év működés után úgy döntött, ha csak rövid ideig is, de megpróbálja egy nyüzsgő nagyváros kellős közepén megvalósítani alapkoncepcióját. A rendhagyó helyszínen rendhagyó módon szerették volna megvalósítani a szálláshelyet, amelynek megnyitását hároméves előkészítő munka, majd háromhetes kivitelezés előzte meg. Korábban nem dolgoztak átalakítandó építménnyel, amelynek bő hat évtizedes kora is újdonság volt a Canopy & Stars számára.
A cél a szokatlan szálláshely kialakítása mellett a figyelemfelkeltés, a társadalmi felelősségvállalás megerősítése és a jótékonykodás volt – aminek egyébként Nagy-Britanniában jól meggyökereztetett hagyománya van. A daru irányítófülkéjéből olyan módon alakítottak ki kellemes, barátságos üdülőkabint, hogy anyaghasználatában a fenntarthatóságra és a minél kisebb ölológiai lábnyomra törekedtek. A ház teljes mértékben karbonsemlegesen működött, igaz ehhez az is könnyen hozzájárult, hogy csak a nyári hónapokban üzemelt, így a fűtésre nem kellett gondolni a tervezőknek. Viszont – részben ökológiai szempontból, másrészt a csatornázás szűkös lehetőségeiből adódóan – olyan szennyvíz semlegesítési megoldást találtak ki, amely a keletkezett anyagokat a mellékhelyiségben lebontja. Az építmény tervezésében és az anyagok kiválasztásában támogató partnerséget kötöttek a B&Q brit barkácsáruház lánccal, akik számára szintén izgalmas kihívást jelentett a darura telepített „lombkoronaház" létrehozása. A rusztikusra berendezett, hatalmas ablakokkal minden irányban körbevett, teljesen világos szoba hangulatát Anthony Garrett, helyi művész is tovább fokozta azzal, hogy állandóan változó „élő festményeket", azaz virágokból kialakított szín- és illatkompozíciókkal lepte meg a vendégeket.
A fenntarthatóságnak ugyan kissé ellentmondva, de a jótékonysági célt szentesítve a különleges szobát minden vendége, azaz vendég párja csak egy-egy napra vehette ki, azt is igen borsos áron. Mivel a szálláshely májustól szeptemberig összesen csak 130 éjszakán keresztül működött, így a szobafoglalás erőteljesen korlátozott volt. A több mint 10.000 jelentkező közül sorsolás útján választották ki azt a szerencsés 130 párt, akik eltölthettek egy-egy éjszakát a hajódaru szállodában. A nyár alatt megtermelt profitot teljes egészében jótékonysági célra ajánlották fel, azt a klímaváltozással, fenntartható élelmezéssel és –életmóddal foglalkozó Friends of the Earth nemzetközi civil szervezethez juttatták.
A brit sajtó szerint a szokásostól eltérőt kereső turisták erőteljesen vonzódnak az ilyen, megismételhetetlen, ideiglenes szálláshelyek felfedéséhez. Több utazásszervező is beszállt az extrém helyszínek kitalálásába, megvalósításba és néhány hónapi üzemeltetésébe, amelyekért sorban állnak a nem mindennapira vágyó érdeklődők. A The Guardian szerint a különleges helyszínre telepített ideiglenes szálláshelyek prototípusa egy művészeti kísérlet volt 2012-ben Londonban, amikor a Southbank Centre tetejére David Kohn építész és Fiona Banner képzőművész egy kisebb berendezett hajókabint helyezett el és abban írókat, művészeket, zenészeket, valamint fizetővendégeket hívtak, hogy töltsenek el egy-egy éjszakát. A város középpontjában, ugyanakkor a megszokott keretekből kizökkentett szállásélmény tapasztalata olyan sikeres lett, hogy az ötletet azóta a maguk módján többen is átvették. Az Airbnb PR csapata számos különleges londoni helyszínt vont be a szokatlan éjszakák programjába, Sydneyben az IKEA áruházban lehet éjszakázni – a bútorozás már úgyis adott –, az Art Institute of Chicago pedig arra nyújt lehetőséget, hogy néhány szerencsés, és feltehetőleg vastag pénztárcájú vendég egy-egy ismert, ikonikus festménnyel egy légtérben töltse az éjszakát. Ezekkel az ötletekkel szemben Tom Dixton, a Canopy & Stars ügyvezetője szerint a vendégek különleges élményt élhetnek át, amikor a város központja felé szinte belógatott, minden irányba nyitott szobában kelhetnek, de mindeközben az ideiglenes vállalkozásnak komoly üzenete és kézzel fogható jótékony eredménye van.
Bán Dávid