építészet : környezet : innováció

„Kesztyűgyár” Közösségi Ház a Mátyás téren

A legfontosabb feladatunk a „Kesztyűgyár” tereinek újraértelmezése volt: az együttest alkalmassá tenni arra, hogy szemérmesen, nem tolakodón becsábítsa a negyed lakóit – fiatalokat, öregeket egyaránt. A bevezetés lépésről lépésre történik a Mátyás-térről az udvaron keresztül az épület belső tereibe.
építész vezető tervező: Alföldi György DLA; építész tervező: Sárkány Csilla, Kolossa József DLA

A „Kesztyűgyár” Közösségi Ház, Budapest egyik legszegényebb negyedének fő terén, a Mátyás téren áll. A főváros nyolcadik kerületében található Magdolna Negyedben 12000-en élnek. A negyed minden társadalmi, gazdasági mutatójában messze alulmúlja a fővárosi átlagot. Nagyon magas az általános iskolát el nem végzettek aránya, magas a munkanélküliség, és sokan tartoznak a kimondottan szegény népcsoportba. Súlyos problémát jelent a területen a kábítószer-használat és terjesztés, és magas a bűncselekmények száma is az utcákon. A negyed lakásainak 40%-ban nincs fürdőszoba-vécé. A rendszer változott az országban, de ezt a negyedet mindenki elfelejtette. Az emberek egyre kiúttalanabb helyzetbe kerültek.

2005-ben a Józsefvárosi Önkormányzat és a Rév8 Zrt. elindította a Magdolna Negyed Programot, melynek célja: megállítani a további romlást, megszűntetni a családokban felhalmozódott és generációkon keresztül öröklődött hátrányokat, megakadályozni a társadalomból való kirekesztettség és a szegénység újratermelődését. A negyedben élők aktív részvételével bonyolított programok hozzá tudják segíteni az embereket, hogy vállalható és felemelkedésüket szolgáló életstratégiákat alakítsanak ki. A megvalósítás legfontosabb elemei: az itt élők bevonásával megvalósuló bérház és közterület megújítás, a közösségi házépítés és működtetés.

 

légifotó, RÉV8 archív
Eredeti állapot, RÉV8 archív
Eredeti állapot, RÉV8 archív

 

A rendszerváltozás után először 2002-ben újították meg a Mátyás teret, de ez nem hozta meg az áttörést a tér használatában. A növényzet és a játszóeszközök állapota hamar leromlott, kisgyermekes családok, nyugalomra vágyók elkerülték, jóformán már csak az átlós utakon volt forgalom. Megindult a gondolkodás, hogy a Mátyás tér hagyományai és jelene közötti feszültséget hogyan lehetne oldani. Hogyan lehet elérni azt, hogy az emberek szeressék és használják a teret? A Magdolna Negyed program keretében a tér továbbfejlesztése 2005 októberében indult meg, amikor 2006 tavaszáig több fórumon ismertettük meg a környéken élőket javaslatainkkal. Egyúttal megismertük igényeiket, megtudtuk a véleményüket a tér jövőjéről. A megismerésben az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársai voltak segítségünkre, majd a tervezési szakaszban bekapcsolódtak a Corvinus Egyetem oktatói és hallgatói is.

 

utcai homlokzat, fotó: Bujnovszky Tamás

 

A tervek a lakókkal folytatott többszöri viták során jutottak el a végső állapotba. Az egyetemi kollégák egyik legérdekesebb ötlete és számunkra a kivitelezés egyik legmaradandóbb színfoltja az a közös munka volt, melynek során az Erdélyi utcai általános iskola diákjai, civilek, és egyetemisták újrahasznosított műanyag palackokból ülődombokat készítettek és helyeztek el a téren. Két részletben készült el a tér végleges alakja, és ebben részt vettek a lakók, civilek és az önkormányzat képviselői is. De a tér megújulása még nem fejeződik be ezekkel a munkákkal, mert a megújult park és a közösségi ház között gyalogos felületek kialakítására kerül majd sor.

 

utcai homlokzat részlet, fotó: Bujnovszky Tamás
udvari homlokzat, fotó: Bujnovszky Tamás
Kesztyűgyár - udvari homlokzat, fotó: Bujnovszky Tamás

 

A program másik, a térhez kapcsolódó eleme az üresen álló egykori kesztyűgyár átalakításával megszülető komplexum, amely teret ad alternatív kulturális és oktatási programoknak, közösségi helyet, kulturált környezetet biztosít a környéken élők számára. Amikor a Rév8 munkatársai rátalálták a 19. század végi gyárépületre rögtön érezték, hogy ez a hely lehet a negyed új központja. A rendszerváltás előtt előbb lakóház, majd cipész szövetkezet volt az épületben. Amikor megleltük, talán az utolsó pillanatban, a nagy része már üres volt és csak két család élt benne. A nagykapus, családi ház karakterű utcai homlokzat egy fantasztikus udvart és egy belső ipari épületszárnyat rejtett.

 

zöld lépcső, fotó: Bujnovszky Tamás
zöld lépcső, fotó: Bujnovszky Tamás

 

A legfontosabb feladatunk a „Kesztyűgyár” tereinek újraértelmezése volt: az együttest alkalmassá tenni arra, hogy szemérmesen, nem tolakodón becsábítsa a negyed lakóit – fiatalokat, öregeket egyaránt. A bevezetés lépésről lépésre történik a Mátyás-térről az udvaron keresztül az épület belső tereibe. A közösségi ház – mint új funkció – megszerettetése és befogadtatása amúgy is nehéz feladat. A ház egyszerre kíván nyitott lenni az itt élők számára, meggyőzve az embereket a szolgáltatások fontosságára, érdekességére, és egyszerre kívánja kijelölni a közösségi tevékenységek kereteit-határait is. Egy tolakodó intézmény hamar áldozatává válhat a kontrol nélküli utcai mozgalmaknak, ezért a térszervezés nem akar erőszakosan rányomulni az itt élőkre, fokozatosan szeretné a bizalmat felépíteni.

 

piros lépcső, fotó: Bujnovszky Tamás
nagyterem, fotó: Bujnovszky Tamás
rétegek, fotó: Bujnovszky Tamás

 

A „Kesztyűgyár” tervezési programja összetett, például itt kap elhelyezést a Rév8 Magdolna Negyeddel foglalkozó egysége, itt dolgozik majd egy ifjúsági tanácsadó iroda, és az épület udvar felőli nagy terei adnak otthont a klasszikus közösségi ház funkciónak. A ház szinte erre a programra született. Az utcai szárnyban közvetlen bejárattal kerültek kialakításra a Rév8-as irodák, az udvarból mely egész nap nyitott kapuval kapcsolódik a Mátyás térhez, lehet intimen megközelíteni a tanácsadó irodát. Az udvar jelenti ugyanakkor a közösségi ház igazi előterét is.

 

fogadótér, fotó: Bujnovszky Tamás

 

Az épület megőrzésre kerülő tereit letisztítottuk, megigazítottuk a tartószerkezeteket, a tetőt, és kialakítottuk a legszükségesebb kiszolgáló egységeket, és új nyílászárókat helyeztünk a nyílásokba. Ami valójában új a házban, az a két lépcsőház, melyek összefűzik a tereket. Ez a két lépcsőház jelöli ki építészeti megformálásával, felületeinek kialakításával az épület szimbolikus helyét a negyedben. A belső terekben alkalmazott színekkel, a festett nyers beton felületekkel, a helyreállított, lazúrosan festett vakolt felületekkel akartunk egyszerű, természetes és mégis kemény tereket képezni. Az üvegfelületeket nyomatokkal díszítettük, melyek a szomszédos iskolában tanító cigány festőnő képeinek felhasználásával készültek.

A megőrzés és újraélesztés kettőssége dominált az új külső homlokzat kialakításnál is. A megtartott eredeti nyílásokat helyenként beszűkítettük, helyenként kiegészítettük. Az egész utcai homlokzat vékony, tükör sima beton burkolatot kapott. Az épület új köntösének kemény kihívásoknak kell majd megfelelnie. Az épület tervezése során az igazi inspirációt a környék múltbeli és jövőbeli sorsa közötti feszültség adta számunkra.

Alföldi György DLA, Sárkány Csilla, Kolossa József DLA


„Kesztyűgyár” Közösségi Ház, Budapest, Mátyás tér 15.
tervező: Rév8 Zrt.
építész vezető tervező: Alföldi György DLA
építész tervező: Sárkány Csilla, Kolossa József DLA
építész munkatárs: Szabó Lea, Kolossáné Bartha Katalin

szakági tervezők
statikus vezető tervező: Andorka Tibor
statikus: Csiby Soma
épületgépész vezető tervező: Mangel Zoárd
elektromos vezető tervező: Piller Tamás
elektromos vezető tervező: Somogyi Gábor

kivitelezés
műszaki ellenőr: Kázár Katalin (Rév8 Zrt.)
műszaki vezető: Szeivolt István igazgató (ÉPKAR Zrt.)
építésvezető: Elek Norbert (ÉPKAR Zrt.)

idővonal
2002–2003 koncepció, előkészítés
2003 építési engedélyezési tervek
2004 építési engedély
2006 kiviteli tervek, közbeszerzés – kivitelező kiválasztása
2006–2008 kivitelezés
2008 használatbavételi engedély, beüzemelés

vélemény írásához jelentkezzen be »