Nézőpontok/Kritika
Kévés György: "Egy ilyen nagyságrendű terv bírálatánál tiltakozni kell!"
2010.07.28. 16:15
Kévés György Kossuth-, Ybl- és Prima Primissima díjas építész, az Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesületének elnöke nyílt levélben fordul a szakmához, feltárva a Bécsi utcai ügy mögötti konkrét és általános problémákat, javaslatokat is tesz azok megoldására.
Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete - ÉMKE és elnöke, Kévés György levele, amit ma juttatott el szerkesztőségünkhöz, s amit a szerkesztőségnek szóló bevezető nélkül, teljes terjedelmében itt közlünk.
1/1
Kévés György, 2004 - a Kévés Galéria "Sanghai" kiállításának megnyitóján, fotó: Vargha Mihály
Kévés György, 2004 - a Kévés Galéria "Sanghai" kiállításának megnyitóján, fotó: Vargha Mihály
Figyelemmel közös ügyünkre, a Magyar Építészet és Építés rendkívüli fontosságára, annak a Magyar Nemzetstratégiában – ma még sajnos ilyen nem létezik, de reméljük az új Alkotmányunk ezt is tartalmazni fogja – meghatározó helyzetére, a levélben közölt (csak pusztán tervezett) tárgyi, egy konkrét épületre vonatkozó észrevételeket helyesnek tartjuk, de – és ez a legfontosabb – a magyar építészet jelenlegi helyzetében a levél semmire nem kötelező enyhe bírálata, messze nem elégséges, így számunkra elfogadhatatlan!
A Tervtanács tagjainak állásfoglalása felháborító! Éppen ezért amikor a Tervtanácsok mára így, vagy úgy a multik állandó kiszolgálói, mi csak a magyar építészet, építés helyzetének teljes áttekintését, csak egész vertikumában történő vizsgálatát tartjuk helyesnek, megfelelőnek és elfogadhatónak!
Számunkra érthetetlen, hogy a levél nem tesz említést a közelmúltban történtekről, mint például: ugyanezen angol cég, a Foster & Partners óriási, több ezer négyzetméteres projektet valósít meg „Duna passage" címen, Csepel sziget egy rendkívül értékes területén! Milyen tulajdonú telken és kinek a részére építik ezt a giga projektet, amikor stagnál a hazai ingatlanpiac, óriási mennyiségű lakás és irodaház áll üresen!?
A továbbiakban az is érthetetlen az írásban, hogy a tiltakozó levelet olyan személy is aláírta, aki részt is vett a dicstelen Bécsi utcai terv bírálatában. Úgy gondoljuk, ez így önmagában is etikátlan. Ez rontja a bírálat erejét!
A módszer még abban a helyzetben is elfogadhatatlan, ha az illető személy a zsűriben a terv ellen szavazott. Egy ilyen nagyságrendű terv bírálatánál tiltakozni kell – nem egyszerűen nemmel szavazni, mert ez semmit sem ér, a multik ezen csak mosolyognak – ez esetben azonnal a médiákon keresztül a nyilvánossághoz kell fordulni, vagy mint Kóris János építész professzor úr tette a „Kormányzati negyed pályázatánál", lemondva az igen tetemes zsűri díjról, tiltakozásul visszalépett!
Sajnos az ilyen levélhez hasonló írások, megnyilvánulások – jó szándékuk ellenére is – a lényegről terelik el az ország – a köznép – figyelmét és ezért szakmailag károsak is!
Mint ahogy a nagyon szakszerűnek ható, de közember számára nehezen érthető - az MR1 egyik (2010. július) reggeli adásában - Dobai János kiváló építész kollegánk a Bécsi utcai tervvel kapcsolatos bírálata inkább esztétizáló, a közember számára túl szakszerű, nem szakembernek szinte érthetetlen. Dobai ellenvetéseit azonnal elnyomta a másik „zsűror" az „Országos Főépítész" Fegyverneky Sándor hosszúra szabott időkeretben a terv, de főképp az angol cég dicsőítése és tévedhetetlenségét igazolni szándékozó nyilatkozata. Sajnos ilyen - Dobai kolléga féle - nyilatkozatok a jó szándékuk ellenére is sokszor csak ártanak, mert a közember rögtön úgy gondolja, hogy a hosszan beszélő országos főépítésznek van igaza, és ezek után mit is törődjön a civil szféra a magyar építészet meglévő problémáival. Különben az Építész Kamara volt elnöke és az országos főépítész Fegyverneky úr és társai, akik a „Kormányzati negyed" pályázatán felelőtlen nyilatkozataikkal sok kárt okoztak az építész szakmának, mit kerestek ma 2010. júniusában egy ilyen Tervtanácsban, mint zsűrorok? Talán ma is ők a volt kormánypártok megbízottjai? Van ilyen még? Hihetetlen!
Előzetes eszmefuttatásunk után – a mi megítélésünk szerint – az ország a legsürgősebb tennivalói dióhéjban az alábbiak:
A.) A napokban a Parlament által jóváhagyott Nemzeti Földalapba azonnal be kell vonni a még szabad építési területeket és a meglévő épületállományunkat is!
Nem szabad engedni – egyszerűen tilos – hogy az Állam vagy az Önkormányzatok, de akár magáncégek és magánszemélyek szorult helyzetükben, pénzhiányában elkótyavetyéljék – a pénzzel ma is bőven rendelkező külföldieknek fillérekért eladják – építési területeinket és a még megmaradt épületállományunkat. Magyar építész lassan egy „budit" sem fog tudni építeni – mert nem lesz magyar kézben építési telek!
Az államnak elővásárlási jogot kell biztosítani minden ügyletnél, mert mint mindannyian tudjuk, pillanatnyi szegénységünk miatt a külföldiek olcsón megveszik ingatlan vagyonunkat (mint a termőföldjeinket és esetleg később átminősítik építési területté, mint az például Budapest XVII. kerületében folyamatában történt az elmúlt évek alatt) „bespájzolják", és azután deklarálják és világgá is kürtölik, hogy „MAGYARORSZÁGOT MÁR FELVÁSÁROLTÁK!" Javasoljuk: dr. Budai Gyula úr lépjen fel a Magyar Építészet érdekében is!
Ez ma az első legsürgősebb és legfontosabb lépés, melyet a Parlamentnek is sürgősen törvénybe kell iktatnia és a megszületendő ALKOTMÁNYBAN is rögzíteni kell!
B.) Tudomásul kell venni!
Az építészet a magyar kultúra és egyben az egyetemes kultúra része, ahogyan az egyetemes kultúrából részesül a magyar kultúra (minden nemzeti kultúra); értékeit értelmezni csupán ebben a kontextusban érdemes. "...nem elválni tőlük, hanem közéjük állni" - fogalmazta meg a programot világosan már Babits Mihály.
A civilizációs ártalmak kivédése, elkerülése
a globalizmus korában akkor (és csak akkor) lehetséges, amennyiben a lokalitásunk minden erejét latba vetve markáns nemzeti vonásokkal gazdagított kultúrát hozunk létre.
Ehhez szükséges:
- helyes viszony a tradícióhoz, (többek között a 19. század végén, a 20. század elején a valódi magyar építészet megteremtése terén elkövetett mulasztásainkat késve, de pótolnunk kell!)
- a provincializmus elkerülése, (ne a mindenkori politikusokhoz és a percemberekhez igazodjunk és ne a “Nyugat" legyen az etalon)
- divatáramlatok átszűrése hiteles értékrenden, (figyelmeztetően jó példa erre a “Posztmodern mozgalom" gyors kimúlása, pedig akkor is sok ma is ügyködő magyar kolléga “megtévedt")
- ideológiamentesség, depolitizálás, (vigyázzunk, hogy ne következzen be egy újabb – most már a külföldiek által irányított – új szoc.reál vagy glob. reál!). Sajnos itt-ott már vannak jelek erre is!
- az intézmények szakmai hitelessége, (a mai tarthatatlan helyzetet csak civil kontrollal, minél több szakmai vélemény befogadásával lehetséges megfordítani. Látható például mit tett eddig a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművész Szövetség a Bécsi utcai ügyben. KIVÁR? MIRE? A MÉSZ elnöke maga is a zsűri tagja volt! Az Építész Kamara jelenlegi elnöke csak most utólag tájékozódik az ügyben? Hogy van ez, hisz MÉK tagok a zsűri tagjai is! Ki a felelős, a MÉK vagy tagjai?
Figyelem, mert ma is ugyanazon személyek zsűriznek, akik a régi rendszert is kiszolgálták.) - civil szerveződések támogatása, többek között (meg kell szüntetni az elkorrumpálódott kötelező kamarai tagságot, mert ez a tény is szüli a KORRUPCIÓT, és a multikkal való bratyizást!)
- aktív nemzetközi kapcsolatrendszerek, (nem csak az úgynevezett nyugati világ építészetére kell tekintenünk, más földrészek építési kultúráját is monitorozni kell!)
- nyitottság, átjárhatóság a tudományos és a művészeti szellemi életben, (szoros kapcsolatot kell kiépíteni az építészetet mindig inspiráló konstruktivista képzőművészettel, festészettel, szobrászattal, iparművészettel.
Figyelem: Aczél elvtárs, a nagy ellenfél már régen meghalt, a régi rendszer – ezek szerint csak részben – de összeomlott.
- Az építész oktatásban a Műegyetem oktatási rendszerét sürgősen át kell alakítani. Saját védelmünk érdekében meg kell szüntetni az építész oktatásban a máig élő “szovjet hagyományokat". Mint mindenki előtt tudott, itt sem történt rendszerváltás!
AZ ÉPÍTÉS TELJES VERTIKUMÁT ISMERŐ, GYAKORLÓ ÉPÍTÉSZEKET KELL KÉPEZNI, AKIK KÉPESEK A TERVEZÉSRE, KIVITELEZÉSRE, A MARKETINGRA, SZÓVAL EGY KOMPLEX BERUHÁZÁS LEBONYOLÍTÁSÁRA.
Meggondolandó a középkáder képzésnél az egykor – Ybl Miklós által alapított – jól bevált Felső Építőipari oktatási rendszer visszaállítása. Részben ebből a rendszerből – a gyakorlati oktatás bevezetésével – jött létre a Bauhaus is Németországban. Így az újonnan képzett szakember gárda segítségével - a hazai és külföldi nem szakemberekből álló multik hatalmát megtörve létrejöhet végre egy valódi, sokszínű magyar építészet! Például önállóan meg tudnak egy projektet szőröstül bőröstül valósítani. Nem a lealacsonyító 1%-os tervezési díjért, (ma ennyit kap egy magyar építész) vagy "díjszámításért" kell kuncsorogni, a Versenyhivatallal szemben harcolni, mert mint egykor Hauszmann Alajos és társai voltak, (cca. 10%-os) ÉPÍTÉSVEZETŐVÉ KELL FELNŐNI! Fel kell hagyni azonnal a multikat kiszolgáló, magunk ellen, pénzért történő DESIGNER KÉPZÉSSEL a Műegyetemen!
Szakmai középkáderképzésben a minőséget kell megkövetelni! Felül kell vizsgálni egyes főiskolák mai státuszát, ezek létjogosultságát! Kell-e egyetemi szintű gyakorlati oktatás nélkül középkáder képzés, vagy vissza kell térni az egykor sikeres felsőipari képzésre?) - Szakmai érdekképviseletek működésében átláthatóságot kell biztosítani! (Ki kell terjeszteni a szakmai civil kontrollt és meg kell szüntetni a kötelező kamarai tagságot. Meg kell szüntetni a korrupciót! Svájcban nincs Építész Kamara, Svédországban nem kötelező a kamarai tagság, miért kell nekünk még mindig a k.u.k. modellt követni, és a kamarák vezetését sok esetben alacsony képességű, jól fizetett cezaromániás személyekre bízni? A kettő között szoros összefüggés van! Elfogadhatatlan, hogy bukott figurák (lehetnek ezek jobb- vagy baloldaliak) egy külső hatalom szolgálatában minden zsűriben szerepelnek és "uram bátyám", "kéz kezet mos" módszerrel évtizedek óta működnek - ahogy működtek már a kommunizmusban is.
- Szakmagyakorlásban a szakszerűséget kell elérni! Ezt csak jól képzett – az építés minden területére alkalmas (tervezés, kivitelezés, marketing) kollégák tudják biztosítani, nem a laikus kamarai ellenőrzésen kell gondolkodni, mint ezen a Kamara gondolkodott, talán gondolkodik is!
- Hatósági munkában - hihetetlen, de az ország kétharmados választási többségi véleménye után ma is azok hozzák a szabályokat, akik segítették a szakmát a mai lehetetlen helyzetbe süllyeszteni! Olyan személyekre kell a szabályozásokat, a hatósági munka előkészítését bízni, akik értenek hozzá és szakmai gyakorlattal rendelkeznek!
- A településtervezésben vissza kell az építész vezető szerepét állítani. Vissza kell térni sürgősen az RRT rendszeréhez, nem lehet privilégium a várostervezés!
- Budapestet vissza kell csökkenteni az 1938-as (1950 januári) határaihoz. (Meg kell szüntetni a fővárosi "vízfejet". Függetleníteni és önállósítani kell a peremkerületeket, mint például Békásmegyer, Csillaghegy, Pesthidegkút, Budafok, Újpest, Kispest stb. kerületeket le kell választani! Meg kell szüntetni a kerületek építési önállóságát, az építési és a telekingatlanokkal való "bulizásokat" stb.! Módosítani kell az önkormányzati törvényt!
- Több éves moratóriumot kell bevezetni a külföldi építészek Magyarországi működésére. Valójában nekünk sincs lehetőségünk Nyugat-Európában tervezni és építeni, hiába vagyunk EU tagok.
Vegyünk példát a 19. századból, gondoljunk Hauszmann Alajos a Királyi Vár egykori ÉPÍTÉSVEZETŐJÉRE (ez volt a hivatalos rangja), a Műegyetem vezető professzorára, aki a Vár teljes építésének vertikumát tarthatta kézben, és nem alkudozott a korabeli multikkal, hogy 1% vagy 1,5% legyen a megalázó „designer" (egykor tervezői) díj, melyet sokszor a derék „fejlesztő" ki sem fizet! – mint több kolléga bizonyára tapasztalta is.
Tanulságként szó szerinti idézet Hauszmann Alajos - korabeli, több mint 100 évvel ezelőtti - naplójából
(Meghívás Bécsbe)
“A főhercegi látogatás után néhány héttel Bécsbe hívtak, és akkor Montenuovo Alfred herceg első udvarmester - hivatkozással a főherceg budapesti látogatására, aki dicsérte működésemet - ajánlatot tett, hogy a bécsi Burg folytatólagos építésének vezetését fogadjam el, mivel a budapesti eredmények után ítélve remélik, hogy én ott is meg tudok felelni az udvar kívánalmainak.
Az ajánlat reám nézve rendkívül hízelgő volt, de mivel a műegyetemi tanárságról lemondani kellett volna, és hetenként 2-3 napot Bécsben tölteni vagy egészen átköltözni, - de különösen azért nem fogadtam el, mert akkor mint a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke egy nagy deputációt vezettem Tisza István miniszter úr elé, mely alkalommal tiltakoztunk az idegen építészek meghívása, illetőleg a nemzeti és kolozsvári színházakra való megbízatások ellen - lehetetlennek tartottam, hogy most én menjek Bécsbe építésznek. Biztosra lehetett venni, hogy a bécsiek is hasonló módon tiltakoztak volna mint mi. De egyébként Ohmann felderítette nekem az ottani állapotokat, és ezek sehogy sem voltak biztatók, és ő is ezért hagyta ott a bécsi Burg építés vezetését, mert az udvari intrikák ellen ő sem tudta magát érvényesíteni.
Ellenben a királyi Vár építési bizottsága a művezetőt (így nevezték akkor a tervezőt és a kivitelezést lebonyolító személyt) mindig első személynek tekintette, ő volt az építés szellemi és művészi vezetője, (hol vagyunk ma ettől, amikor hozzá nem értő finanszírozók és köztisztviselők irányítják a romokban heverő szakmát) és nem volt eset, hogy előterjesztéseimet megmásította volna. Javaslataimat mindig elfogadták, nehézségeket soha nem gördítettek elém, és pénzügyi tekintetben sem voltak kicsinyesek.
Itt egy vívmányról akarok megemlékezni, mely az állami pénzügyi kezelés történetében szintén páratlan volt. Ugyanis a királyi Vár építési költségét az állampénztár, mint kamat nélküli kölcsönt előlegezte. A végzendő munkákat és azok valószínű költségeit évről-évre bejelentettem, és sikerült kieszközölni, hogy az egy esztendőre előirányzott összeget az állampénztár az építési bizottságnak már az év kezdetén kiutalványozta. Ezen gyakran több milliókra rúgó összegeket gyümölcsözőleg a Földhitelintézetnél helyeztük el, és fölterjesztésemre megkaptuk az engedélyt, hogy a kamatokat oly művészi alkotásokra használhatjuk fel, melyek a költségvetésben nem voltak előirányozva. Ezután egy millió koronát meghaladó összeget lehetett festő- és szobrászművészeinknek juttatni."
Kiváló elődünk – Hauszmann Alajos professzor úr – veretes írásának idézete után, konkrétan visszatérve mai problémáink megoldására, az alábbiakat javasoljuk:
- Rendet kell sürgősen teremteni az építészet és építés minden részletében. Sürgősen meg kell szüntetni az építés ügyét jelenleg még mindig vezető régi személyek uralmát, ezzel együtt a különböző elnevezéssel törvénytelenül működő Tervtanácsokat, melyeket 1990-ben az Alkotmánybíróság meg is szüntetett.
- I. Létre kell hozni Budapesten a Közmunkák Tanácsát, (vagy ehhez hasonló kvalitású szervezetet, kizárva ebből a régi nomenklatúrát máig kiszolgáló személyeket), mely kiválóan működött a 19. század végén, a 20. század elején, és alkalmas lenne ma is a visszacsökkentett eredeti Budapest városrendezési és építészeti ügyeinek kizárólagos bonyolítására.)
- II. Megyék, körzetek, vidéki nagyvárosok és a kapcsolódó települések részére létre kell hozni az építési munkákat helyben jóváhagyó és felügyelő szervezeteket.
- A fentiekkel összefüggésben meg kell szüntetni a felesleges és értelmetlen ORSZÁGOS FŐÉPÍTÉSZI STÁTUSZT, TOVÁBBÁ AZ ORSZÁGOS, BUDAPESTI, KERÜLETI ÉS VIDÉKI TERVTANÁCSOKAT! (Mi az, hogy országos Főépítész? Az építészet nem állatorvos-tudomány, az építészet a világ legmagasabb rendű művészete.)
A Tervtanácsok, Bíráló Bizottságok évtizedek óta működő rendszerének értelmetlenségét igazolja – tapasztalatból mondjuk – hogy a BÍRÁLATOK HATÁSÁRA EGYÁLTALÁN NEM JAVULT ÉPÍTÉSZETÜNK NÍVÓJA – de viszont – e szervezetek hatására az EGEKIG NŐTT A SZAKMAI KORRUPCIÓ!!
A BÉCSI UTCAI PROJEKT TERVTANÁCSÁNAK TAGJAI IS "IGAZOLTÁK" E BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSÉNEK ALKALMATLANSÁGÁT! - Az építész szakma irányításának 20 év óta ma is tartó indokolatlan szétforgácsolásából ered minden konfliktus. Az építészet egy és oszthatatlan, és ezt a világ minden táján figyelembe kell venni. (Sajnos ma is minimum 3 minisztériumhoz tartozik az építésügy).
- A Bécsi utcai tervvel kapcsolatban mi is azt mondjuk, amit Dobai János kiváló kollégánk jogosan kijelentett: „SZÉGYELLJÉTEK MAGATOKAT…" (mármint a zsűrorok.)
- Mi még hozzátesszük, az egész magyarság nevében a bizottság összes tagja – KOTRÓDJON EL – végleg mondjon le! Beleértve természetesen a nem építész szakértőket is, vonuljanak vissza – egyeseknél – évtizedek óta folytatott áldatlan tevékenységüktől.
A rendszerváltás előtti kommunista időszakot és AZ ELMÚLT 20 ÉVET IS TÚLÉLT hazai és külföldi multikat gátlástalanul kiszolgáló személyek lépjenek hátra! - A fentiek sürgős teljesülése esetén – de csak akkor – reményünk lesz arra, hogy felszámoljuk a külső-belső korrupciót, a multik gátlástalan kiszolgálását.
- A még meglévő építési területeink és épületállományunk védelmében MEG KELL ÁLLÍTANI AZ ORSZÁG FOLYAMATOS KIÁRUSÍTÁSÁT, hogy csak a legutóbbi bűnöket soroljuk – jelenlegi Bécsi utcai projekt, Csepel Duna passage, a XVII kerületi egykori szőlős területek építési területre történő átminősítése, a XII. kerületben a Rácz Aladár utca egy 70 éve működő szakaszának eladása, és a környezet rendkívül értékes telkeinek kiárusítása és off-shore cégekbe vitele, az elvetélt "kormányzati negyed" stb. és így vég nélkül tovább, sorolhatnánk a Velence tavi Sukorói projekt mintájára történő korrupciókat! Kiváló szakemberekre, mint például dr. Bencze Izabellára kell bízni ezeket az ügyeket.
- Meg kell állítani az önkormányzatok, polgármesterek, jegyzők korlátlan hatalmát, mert igaza lesz a külföldieknek, hogy ŐK MÁR MEG IS VÁSÁROLTÁK EGÉSZ MAGYARORSZÁGOT(?)
- DRÁMAI A HELYZET, EZÉRT MI MAGYAR ÉPÍTÉSZEK FOGJUNK ÖSSZE és AKADÁLYOZZUK MEG HAZÁNK VÉGLEGES KIÁRUSÍTÁSÁT, a külföldi tőke és a velük szövetséges építészek gátlástalan előretörését, melyet 100 évvel ezelőtt már Hauszmann – a vizivárosi németből magyarrá nemesedett úr – is kifogásolta, gróf Tisza István akkori miniszterelnöknél, és egyben figyelmeztették Tiszát a külföldi építészek belépésének veszélyére!
- EMELKEDJÜNK FEL 19. SZÁZADI KIVÁLÓ KOLLÉGÁNK, HAUSZMANN ALAJOS EGYKORI MŰEGYETEMI TANÁR ÚR SZELLEMI, ERKÖLCSI MAGASLATÁRA, ÉS VEGYÜNK PÉLDÁT HAZASZERETETÉRŐL. Olvassuk el még egyszer figyelmesen korabeli naplójának mára is vonatkozó részletét – a fentiek szerint még ma sem évült el – és ez alapján is sürgetjük, hogy a mai önkormányzatok, Tervtanácsok zsűritagjai, döntéshozói hagyjanak fel az ország kiárusításával és lépjenek le!
AZ ÉPÍTÉSZTÁRSADALOM VÉGRE ÁLLJON BÁTRAN KÉT LÁBRA, ÉS EGYENESÍTSE KI A GERINCÉT, MERT EZ A NEMZETI ÉRDEKÜNK MA IS.
Budapest, 2010. július 26.
Kévés György
Kossuth-, Ybl-, és Príma-díjas építész
elnök
az elmúlt 20 év egyik jelentős és sikeresen megvalósult munkánk:
az állami és önkormányzati támogatás nélkül, magánberuházásként megépített Budapest VIII. Józsefváros – Orczy Városközpont – finanszírozója, város- és magasépítési tervezője, generálkivitelezője, az ingatlanok értékesítője, a rendszerváltás óta eltelt 20 év tervezői és kivitelezői tapasztalatával rendelkező
Kévés és Építésztársai Zrt.
elnöke és munkatársai
17:54
Másik szakállas vicc, vagy inkább aforizma ( állítólag meg is történt ), hátha valaki még nem ismeri: büszke építészünk végre eljut New Yorkba, elmegy a Modern Művészetek Múzeumába. Járkál le s föl, végül odamegy a teremőrhöz és megkérdi tőle: Uram, hol van az építészeti kollekció? A teremőr csak nézi, csak nézi, végül vigyorogva válaszolja: ugyan már, az építészet nem művészet, hanem biznisz.
Na, éppen ez ellen kellene tenni!
18:15
@marianna: Szerintem meg ez az utolsó mondat egy oltári nagy tévedés. Arról kellene inkább tenni, hogy az építész ugyanolyan szereplője legyen ennek a biznisznek, mint a jogász, meg a közgazdász, meg a marketinges, meg a "vállalkozó", csak ez úgy nehezen megy, hogy az önnön nagyságuktól elájult, lila ködben úszó művész urak egyfolytában hülyét csinálnak magukból. Ugyanakkor a mű egyetemen, meg a többi építészképző wannabe intézményben ezt elfelejtik közölni a hallgatókkal, meg azt is, hogy EZ ellen mit és hogyan kellene tenni.
18:34
@schigeru: Művész attitűd, jut eszembe: Egy két diplomás építész-statikus kollégám véleménye/rálátása szerint az építészek azért tartanak ott ahol (alulfizetettség, egymás alatt favágás, stb.), mert ezen attitűd szerint a szenvedés a művészet velejárója -- hisz mint tudjuk annyi művész korának meg nem értett zsenije volt --, s így egyetlen dolog a lényeg, mégpedig hogy a mű megépüljön. Bármi áron.
16:45
A kötelező kamarai tagság eltörlése teljes kiszolgáltatottságot és minden eddiginél gyengébb érdekérvényesítő képességet vonna maga után. Persze lehet arra bazírozni, hogy majd ha kell, akkor alkalmanként fellép egy erős, okos, ügyes és bátor civil szervezet, de mint tudjuk, minden fellépő civil szervezettel szemben állítható egy ellenfellépő másik civil szervezet, az egész csak pénz és szándék kérdése. A kötelező kamarai tagság az a köldökzsinór, amit nem kéne elvágni szerintem.A tervtanácsok a másik ilyen. Meg lehet szüntetni, ki lehet vonulni, de a politika majd jót röhög, hogy lám, ezt is sikerült bedarálni, aztán szépen kinevez a helyére valami közvetlenül irányított hivatalt vagy hivatalnokot, és akkor már a transzmissziós szíjjal sem kell többet foglalkoznia. Ennyivel is kevesebb a gond. Hozzáteszem, ettől még lehet, hogy egy politika által kevésbé megszállt országban egy hivatal(nok) teljesen megfelelő tud lenni.Én viszont pont fordítva csinálnám. Igyekeznék minél jobban függetlenedni, és minél inkább szakmai kitettségűvé válni. Illetve a tervtanácsok esetenkénti összetételét valamilyen automatizmussal megoldani, ami növelné az objektivitás esélyét. A civilek (civil szervezetek: városvédők, zöldek - logisztikai alapon ez tűnik célszerűnek, ráadásul az átlagembert ritkán érdekli annyira az építészet, hogy hajlandó lenne tervtanácsoskodni) bevonása pl. alkalmankénti tüneti kezelés is lehetne, mert csökkentené a kipécézések számát, hiszen a nyilvánosság előtt azért nem mindent vállal fel az ember. Egyúttal pedig meg lehetne próbálni rugalmasabbá tenni az információáramlást a tervező-tervtanács-lakosság háromszögben, mivel az internet korában azért szélesebb kommunikációs lehetőségek vannak annál, hogy a kisbíró kidobolta, és passz. Ez amúgy szintén beljebb biztosíthatná az építész hátát. Persze nyilván olyan esetekben, ahol a civilek véleménye releváns lehet. Ugyanilyen rugalmasan kezelném a civil szervezetek részvételét a tervtanácsi üléseken is. A nagy pesti botrányprojektekhez hasonló ügyekben elvárnám az aktív részvételüket, illetve azt, hogy a tervező folytasson párbeszédet velük a tervezési folyamat során, viszont egy átlagos családi házhoz mondjuk, például csak írásban szólhatnának hozzá.Az önkontroll és az ön(át)szerveződés kétségkívül elég nehéz, de hogy más nem fogja helyettem elvégezni, az tuti. És ha kidobom a kukába, hogy ezzel a játékkal nem tudok játszani, akkor vajon biztos, hogy kapok egy másikat?
17:00
@lecsó: Tökéletesen ellenkezőt gondolom mind a kamaráról, mind a tervtanácsról.
Kamara. Fordítsuk meg a kérdést. Milyen érdeket érvényesít most a kamara? A jogszabályalkotásba nem tudott soha bekapcsolódni. Ha igen akkor meg jobb lett volna ha nem. Hiszen nem valós szakmai véleményeket képviselnek, azt nem is ismerik. A kötelező tagság pont a tisztességtelen működés garanciája. De kíváncsian várom, hogy pozitív véleményt halljak a kamara eddigi tevékenységéről. Most még inkább a politika játékszere lesz ahogyan a zsűri is.
Tervtanács. A tervtanácson belüli szakmai vélemények különbségében döntenének laikusok? Teljesen zavaros felvetés. Tökéletes érdektelenség övezné, vagy meg is lincselnék az építészeket. Még jobban ki lenne szolgáltatva, jog és szakmai szabályokat is nélkülöző laikusok szubjektumának. Gyakorlatilag csak rosszat lehet a tervtanácsokról mondani. Mindenki tudna sztorizni napokig. Olyan mint a katonaság. De egy biztos, ahol most tart az már a csúcsa a tisztességtelenségnek. Számtalan cikk indul a munka megszerzését büszkén mesélő építész beszámolókkal. Ez azt mutatja, hogy semmilyen erkölcsi gát nincs a "szabadon garázdálkodó" vezető tervezőkben. (lásd pl. legutóbbi Metszet szám, amiben Tima simán gond nélkül meséli, hogy Peschkának nem engedték lebontani a földszintes műemléket... vagy lásd a XII. kerületi "utántervezések").
Kévés Úrnak mindenben igaza van. Nagyon élesen fogalmaz és a bizakodását nem értem.
19:02
@egy-fo-epitesz: Kamara. Fordítsuk vissza a kérdést: Mit fog elérni egy önkéntes alapokon működő "civil szervezet"? Vagy kettő. Vagy tíz. Az jobb lenne, ha a politika alkalmanként kiszemezgetné magának, hogy most éppen a Júdeai Népfront, a Júdea Népi Frontja, vagy a Júdeai Népnemzeti Front véleményét tekintse a "hivatalos" szakmai álláspontnak? Az jobb lenne, ha párhuzamosan működő szervezetek marakodnának egymással a nyilvánosság előtt?Szóval, ha a régit renoválás helyett le kell bontani, akkor a helyére kerülő új miben lesz jobb? Mert a bontás előtt ezt a kérdést azért tutira meg kéne tudni válaszolni szerintem.Tervtanács. Milyen döntés? Szerintem már annak is örülnének, ha a véleményüknek formalizált keretek között adhatnának hangot. Nem hiszem, hogy bele akarnának szólni az axisba meg az áthatásba. Pláne dönteni róla. A dolgok akkor működnek flottul, ha minden közreműködő a helyén van és tud kooperálni a többiekkel. Most nem egészen ez a helyzet, ezért sokan frusztráltak, és minél frusztráltabb valaki, annál hangosabban pattog. És ahogy említettem, én rugalmasan képzelem el a szerepüket. Egy átlag családi házhoz vagy külvárosi tucatirodaházhoz nem nagyon lenne közük, de pl. egy Bécsi utcához hasonló témába már komoly beleszólásuk kellene legyen (ami beleszólás persze ne abból álljon, hogy van-e még pogácsa).
16:13
Valójában az elejétől kezdődően figyelemmel kísértem a Foster terv sorsát. Az első bemutatás után - mikor még nem volt annyira élénk a vita - mutattam feleségemnek a bemutatott anyagot s mindketten azonos végeredményhez jutottunk: a terv nem üti meg azt a színvonalat, melyet az ember ezen a helyen jogosan elvárna. Nincs irigység bennem, bennünk, Budapest s hazánk szeretetén kívül érdek nem fűződik sem a tervhez, sem a beruházóhoz. Mindketten építészek vagyunk s mindketten külföldön tevékenykedünk, tevékenykedtünk s talán ezen tény eredményeként valami fogalmunk van arról ahogyan a "kapitalista" és az újonnan kialakult "globolized" rendszer dolgozik. A beruházó ("developer") szemszögéből nézve: az első számú hajtóerő a haszon s biztos vagyok abban, hogy ezt mindenki tudja. (A "profit"-on kivűl még akad néhány komponens, melyet néha "beiktatnak", azok rendszerint nem képezik az oroszlánrészt.) Nagyobb jelentőségű munkáknál - nem túlságosan régóta - a beruházó "megkeresi" a nagy neveket, az úgynevezett "sztár" építészeket gondolván azt, hogy nevük jelenléte "biztosíték" a terv jóváhagyásnak folyamatában. (Az esetek nagy százalékában ezen tettük sikerrel jár hiszen az "olcsó", "ismeretlen" építészek terveivel ezt ma már sokkal nehezebb - ne vitassuk miért - megvalósítani.) Az építész szemszögéből nézve: sok-sok éven keresztül az úgy nevezett "on time on budget" (határidőre kis pénzen, kis pénzért) építészirodák kapták mind a kisebb mind a nagyobb jelentőségű és kereskedelmi jellegű munkákat s ennek megfelelően óriási százaléka a "commercial" irodáknak erre a mottóra szerveződött. Telt múlt az idő, hatalmas mennyiségű szemét épület halmozódott (s halmozódik még ma is!) fel. A bérlők és a használók később már mást akartak, a "nép" feljajdult. Egy bizonyos építész otthonát s szülővárosát otthagyván LA-be költözött s megépült első bérleti irodaháza melynek főbejárati motívuma egy óriási messzelátó. A bérlők rohantak, az épület 100 százalékban kiadatott. Itt kezdődött az egész, ma már minden beruházó nagy nevet akar, hiszen egy nagy név által tervezett iroda-plaza-városközpont-repülőtér - stb. jól kiadható (ezzel még a híres eladókat is csőbe lehet húzni s borsos bérleti árat lehet kérni). Az irónia az, hogy ezek a nagy nevek másra vannak, voltak kalibrálva s hogy a "szakértői hiányt" pótolják, szerződtették azon építészeket, akik "szakértők" a "commercial" épületek tervezésében és kivitelezésében. Szegény olcsó, nem ismert fickó. Mit tehet. Kedveznie kell a beruházónak azaz "olcsót s mutatósat" kell (hasznot hajtót) terveznie s ugyanakkor a "hominak", tető kertnek, hotel formának stb nagy névnek kell kinéznie mely nagy név végül is rákerül a tervre (sokszor az nélkül, hogy a nagy név látná azt!). Visszatérve a "szemszöghöz": néhány építész - tételezzük fel egy úgy nevezett jobb építész - marad irodájában, nem megy el szakértőnek, leépíti irodáját a minimumra s próbál jó, időtálló, környezetbe illő és szép épületet tervezni valamint kivitelezni. Ezen folyamat eredményeként szépen, lassan de biztosan kiszorul a küzdő térről s elmegy az óperenciás tengeren is túlra azaz tovább próbálkozik, küszködik és nem adja fel (s nem bújhat szabályozások, kamarák, szervezetek és rendeletek mögé). Mélyen Tisztelt Kévés Építész Úr: Az időt nem lehet vissza fordítani, Magyarország része lett egy nagyobb "piac"-nak melynek általános mozgató erőit (sajnos közöttük a korrupció erőit is) muszáj elsajátítani (s sajnos ahhoz alkalmazkodni, igazodni). Szerintem a magyar és fiatal építészek nagyon is jók (sokat tudnék megnevezni). Legyenek ők versenyképesek s alkalmasak (s ehhez szükséges az idősebb korosztály) arra, hogy egy hazai (vagy külföldi) beruházó őket kérje fel egy-egy nagyszabású terv elkészítésére s bár a Foster-eket nem lehet és nem szabad kizárni a "mezőnyből", meggyőződésem, hogy idősebbjeink s fiataljaink mind helytállnának.
14:53
Mikor Ükapámról beszéltem utoljára a TETŐAkadémia2010 rendezvényen a budapesti alkalommal a Műegyetemen, ez a történet is előkerült, mint a felelős gondolkodásmód egy kitűnő példája.
Akkor és ott igazán nagy csönd kísérte a gondolatokat - és lám, az akkori felvetés nem maradt nyom nélkül. Kévés György szavai vitaindítók lehetnek, iránymutatók egy végre önmagára találó építész szakma számára.
Hauszmann valóban példakép lehet sok mai építész számára - akárcsak a ma is álló épületei.A lehetőségekkel most élni kellene....
16:11
@Tibor: Ahogyan a Bécsi utca példája mutatja a helyzet drasztikus romlása várható (kamara, mész, tervtanács). Egyelőre úgy tünik, hogy ezen intézmények kopása gyorsulni fog. Milyen lehetőségekre gondolsz Tibor?
Kévés Úr hirtelen támadt lendülete is kérdés számomra. Rendszerváltás, forradalom ok, azt értem. De a belvárost egy forradalmi vezető bontja.
16:23
@Tibor: Kedves Tibor, bizony. Történetesen ükapó egyik bérházában élek, és örökké hálás leszek a Jóistennek, hogy iderakott :) Nemcsak téres-tágas, emberi, kényelmes, gyönyörű, de ilyen huzatú, remek, hűvös spájz se sok akadhat széles e városban :-D
12:21
Érdekes írás, sok számomra is szimpatikus gondolattal, főleg, ami a kamarát illeti.
Az meg vicces, hogy megmondja, hogy egyes feladatokat név szerint kinek kéne ellátnia.
De van néhány gondolat, ami egészen megdöbbentő:
1. Nem szabad kiszolgálni a multikat (gondolom a sikeres magyar vállalkozó is ide van sorolva). a Baj csak az, hogy csak nekik van annyi pénzük,hogy bármi is épülhessen. Ha nem szolgáljuk ki őket, akkor marad pár családi ház, abból nem élünk meg.
2. Felhozza, hogy alacsony a tervezői díj, illetve néha nem fizetik ki. Egyrészt ez csak azon múlik, hogy a megbízó kap-e a miénknél alacsonyabb árajánlatot. Én úgy látom, hogy mindig van valaki, aki még olcsóbb. Így, szépen nyomjuk le a saját árainkat. Mi, építészek. A mondat másik felére meg az vonatkozik, hogy be kell látnunk, hogy véget ért a szocializmus, kapitalizmus lett helyette, és ebben a rendszerben egy munkánál fontos a szerződés. A jó szerződés, amivel utána lehet érdeket érvényesíteni. (előleg, részszámlák, teljesítés meghatározása, fizetés körülményei, stb). A jó szerződéshez meg kell egy ügyvéd, és ehhez nem lehet emócionálisan hozzáállni, hogy de azokat nem szeretjük.
3. Miszerint egy embernek kéne mindenhez érteni. Ebből a szempontból jól meg kell nézni azokat az országokat, akiknek a fejlettségét irigyeljük. A kulcs a jó szervezés. Az skiccelgessen, aki kreatív, az számolja a pénzt, aki otthon van a gazdaságban, és az menjen ki az építkezésre, aki egész nap, minden nap ezzel foglalkozik. A polihisztor egy szép álom, aminek nincs realitása.
4. Sokat kap az oktatás, bár nekem nem jött le, hogy egészen pontosan mire gondol a szerző. Szerintem ami az egész oktatásunkból alapvetően hiányzik, az a csapatmunka képessége. Aminek alapja és eredménye az alázat és a bizalom.
És amiben úgy érzem, hogy nem értek egyet a szerzővel a bécsi úti fejlesztés kapcsán az, hogy szerintem nem azért nem épülnek itt jó házak, mert nincs rá pénz vagy igény, nem azért, mert nincs jó magyar építész. Egész egyszerűen azért, mert amint az egyik kicsit is megpróbál valamit érdekesebb vagy jobban csinálni, a többi rögtön visszahúzza. Azoknál, akik ezt a konkrét projektet ellenezték (városszövet rombolása, stb), jól tettenérhető volt az irigység. És szerintem, ha valami, ez nagyon káros.
Balogh András
13:12
@ugyseismersz: csak a 2. ponthoz
a kollégának nem sok tapasztalata lehet az élettel, fizetéssel stb
a szerződéssel kitörölheti, max a jó szerződés finom papíron van...
kizárólagos viselkedésminta lett a (jog, erkölcs) kerülés köszönhetően a politkusoknak stb
08:33
Ütős írás, nehéz lenne vele vitatkozni.
A kamarával kapcsolatban azonban van egy megjegyzésem: bár létrejöttekor ama kálcium - tartalmú vékony hártyát hordoztam még hátsó, középtáji testrészemen, de azt azért érzékeltem, hogy az építész szakma akkoriban egyfajta önrendelkezési jog elnyeréseként és az azzal való szabad cselekvésként viszonyult hozzá. Általam igen nagyra becsült emberek bábáskodtak létrejöttekor, pld. Kampis Miklós.
Jelenleg a tagság jó része az éves díj befizetését szimpla lehúzásként éli meg. Az önkéntes tagság bevezetése valószínűleg rendet vágna a sűrűben és elindulhatna egy új szervezeti építkezés is.
10:07
@marianna: Érdekes, de én majdnem csak olyat találtam benne, amit könnyedén lehetne vitatni (lehet, meg is teszem majd, ha egy kis időm lesz). Mindazonáltal tisztelem a szerzőt, de amiket mond, azzal jórészt csak vitám volna.
Az önkéntes kamarai tagságról: önkéntes tagságú szervezet van már egy halomnyi, akinek ilyen igénye van, válogathat. De azok azért jórészt, mint a jelen írás is igazolja, határozott kör, határozott (de mindenképp partikuláris) érdekeit képviseli. Nekem nincs ezzel semmi bajom; ameddig a szervezet tagsága elfogadja a megnyilvánulók irányvonalát, addig: hadd szóljon.
Véleményem szerint viszont vannak olyan ügyek, amik egyaránt érintenek mindannyiunkat (függetlenül az esetleges vitáinktól), olyan ügyek, amik képviseletéhez nem másodlagos, hogy mekkora tagság érdekét képviseli egy adott szervezet.
Egyszóval: én látnám hasznát a kötelező (köztestületi jogkörrel rendelkező) kamarának. Ha másért nem, hát csak azért mert ez legalább van; illetve, hogy a kötelező tagság okán (legalábbis elvben) valamiféle konszenzuskényszer kellene jellemezze. Egyébként én sem sokszor éreztem még, hogy (a legtágabb értelemben vett) előnyöm származott volna a tagságból.
14:08
@sityu: Sityu, az utolsó bekezdésedhez. Ez a "csak azért mert van" nem jó. Nagyon nem. Konszenzust és valamiféle kialkudott közös szakmai értékrendszert én is szívesen látnék*, de az nem jön magától. Annak szakmai vita az előfeltétele, amit a "csak azért mert van" típusú hozzáállás nem fog létrehozni. Ilyesfajta hozzáállással, a legkisebb ellenállás törvénye alapján, a felmerülő vitákból mindenki ki fog farolni. Ha nem érdeked akkor nem ölsz bele energiát. Ennyi.
A végeredmény pedig, kb. az ami most van, ez a tudjuk le a kötelező tagdíjbefizetés, mer' most ez így van, és így praktizálhatok építészként. Kicsit mintha emlékeztetne... na mindegy. *bár valószínűleg ott is jól ellenzékben lennék
05:06
Kedves Ragacs!
Azt a téves következtetést vonta le a hozzászólásomból, hogy a 10 év előtti oktatásról pozitív a véleményem. A vmit tönkretenni az nem jelenti, hogy előtte míg möködött jól funkcionált.
A 12 éves oktatás javaslat nagyon cinikus. Egyébként sem tartalmaz mindent. De ha a kamarai építészeken múlna összejönne a gyakorlatokakkl együtt. Ott tessék ott javasolni.
Legalább a megosztottság elgondolkodtathatná. Akkor talán előrébb lennénk. Illetve a helyzetértékelésen kellene túl lenni. Ha gondolja szívsen segítek. Érdemi javaslatokra úgysem számíthatunk, azt látom.
07:56
@egy-fo-epitesz: Tisztelt elöttem szólók! Én 2008 ban végeztem a győri egyetemen. Hogy mit ne mondjak, kár volt rászánni azt az X évet amit ott tanúltam, jelen gazd. helyzetre alapozva. Voltak órák melyek kincset értek és voltak amelyek csak elvettek sok órát, feleslegesen az életemből. A magyar építész képzés ugy ahogy van reformokra szorul, melyet igen csak nehézkesen tudnak véghez vinni és ezért nem is teszik. Úgy ahogy van a bennt ülő döntéshozók LUSTÁK. Az hogy 10 évet venne igénybe egy fennt felsorolt modell az már nem igaz. A felesleges tárgyakat helyettesítve, ha nem is könnyen, de 6 évre biztos levihető. Filozófia, Szabadkézi rajz (3félév! minek?), Művészettörténet (miért 4 féléve ha egyszer ugyis szakosodni kell rá), Formaismeret, stb. csupa elvi dolgok, melyek bár fontosnak tűnnek de nem szükségszerű.
ÉS! Minden lehetséges! Akik nem ismerik és nem vallják ezt, azokat ki kell közösíteni. El kell bocsátani, mert jelen helyzetben az országnak nem igénye hitetlen emberekre építeni. A tolerancia e formája ezekben az időkben nem elfogadható. Jelen helyzetben úgy látom, sajnos pont azok az emberek vannak kiközösítve, akik a korszerűre törekednének.
Másrészt, az oktatóknak meg kell tudni tanítani. Nem érdemes bemenni órát tartani, felső dimenziókban beszélve, és szinoníma szótárként, tudással dicsekedve, felvágva egy akkor még laikus embernek magyarázni elméletekről és közben a gyokrlatról szót nem ejtve. Ilyen esetben az oktató bement, felvette a pénzt és ennyi.
Személy szerint, én már tanulmányaim során is úgy voltam az oktatással, hogy nem érdekelt. A lényeg volt hogy szerezzek egy papírt ami arról szól hogy legyen egy építészmérnöki diplomám. Amint láttam, felfogtam, hogy a magyar jelenlegi rendszertől nem várhatok SEMMIT! Magamra kell számítsak. Ami azt illeti sztem ez jó, és azt mondom csinálják csak az urak amit eddig, a hallgatók meg inkább tanulják az angolt mintsem a görög filozófiát, vagy éppen kézügyességüket fejlesszék szabadkézin, mert ugysem mennek vele SEMMIRE. Építész az nem művész. A művész az designer 2010-ben.
Úgy gondolom. Egy fél éves építészeti konferencia létrehozását kell szorgalmazni, mely a problémák megoldására összpontosúlna. ÉPÍTÉSZET+POLITIKA+OKTATÁS
08:13
@andras: Kedves András!
Neked köszönhetően most a Győri Építészkar minősítette magát.... És nem a képzésre gondolok, hanem RÁD.
10:14
@sanyiahegyről: ha nem a képzésre gondolsz hanem RÁm, akkor mégsem a kar minősítette magát. Én minősítettem a kart. Mindenki azt von le, amit akar. Nem fogok bele menni vitába, melyik egyetem jobb vagy rosszabb , mert már a győri is presztizzsel rendelkezik, azaz EU akreditált = BME. Az amit ott ráragad az emberre személyfüggő. Mindazonáltal el kell modnai, lenne mit fejlődni.
11:10
@andras: (azért úgy tűnik nekem hogy Téged az oktatás már jóval korábban sem, nem csak az építészképzés során nem érdekelt: helyesírás, központozás, nyelvtan... Nem baj, majd (?) biztos magadtól, egyszer.)
12:14
@másik: Szomorú dolog. A helyesírásom helyett talán jó volna, ha a témához szólna hozzá. Ha nincs véleménye dolgokról akkor inkább hallgasson. Köszönöm.
13:48
@egy-fo-epitesz: T. egy-fo-epitesz,
Akkor a fenti következtetés félreértés volt a részemről.
Cinikus (és félrevezető) problémafeltevésre csak cinikus választ lehet adni. Na meg félrevezetőt mert -- szándékon kívül ugyan de -- kicsit arra sikeredett.
Az utolsó bekezdését, sajnos nemigen tudom hova tenni. A társadalmi vagy a szakmai megosztottságról kellene elgondolkodnom? Mindkettőben bővelkedünk. mostanság, errefelé. Segíthet -- ha ideje és energiája megengedi, de persze nem kötelező. :)
14:09
@andras: Kedves András!
off
Sajnállak, hogy 3 félév szabadkézi rajzzal is megkínoztak, mi a BME-n 9-et kapunk, és szerintem csöppet sem árt ez. Valószínű, hogyha más építészképzésben is többet fordítanának a vizuális kultúrára való érzékenységre, akkor nem épülnének olyan gagyi (pl.) társasházak, mint amilyenek. Meggyőződésem, hogy aki ízlésesen le tudja skiccelni, rajzolni, festeni, makettezni ... ami a fejében van, az lehet csak jó (tervező)építész.
on
Emellett én sem vagyok megelégedve az oktatással a BME-n, nem azzal van a bajom, hogy van 1-2 tárgy, ami nem annyira érdekel, hanem hogy a fontos dolgokat pl. épszerk felületesen oktatják, nincs gyakorlati képzés (oldd meg magadnak) stb.
t0m
www.mezzanin.hu
14:32
@t0m_: Nem tudom most hány félévben oktatják, de tudtommal az épszerket az utóbbi időkben nyirbálták meg "közkívánatra". Na meg kicsit a kétszintes okt. rendszer bevezetése is belejátszott a belső, politikai-szakmai huzavonába -- na nem mintha az épszerk tanszék teljesen ártatlan lenne...
Persze lehet hogy mindez városi legenda és megint csak jól félre lettem vezetve. ;)
15:33
@t0m_: tulajdonképpen nem a szabdkézi rajz a lényeg, az jó és kikapcsol. viszont amellett rengeteg töltelék tárgy is van és sokszor úgy ahogy említetted a felületesség is nagyon bosszantó. a rajzot azért említettem, mert ha ez lenne az ára, pl az épszerk. minőségnek akkor én nyugodtan felaldoznám. aztán aki meg akar tanulni rajzolni, tanúljon otthon, vízparton, vagy a "művész kertekben" én nem bánnám. sajon a házak minősége nagyrészt nem a vizuális kultúra hiányán alapaszik. jó a portfólió.
02:17
T. levélíró és előttem szólók!
Mivel előző, 4 bekezdéses, kifejtős hozzászólásom eltűnt a süllyesztőben, ezúttal tömör leszek:
Valóban? Az oktatás a hibás mindenért? Na ne szórakozzunk itt már egymással. Ez elmúlt 10 évben végzetteknek -- mert ugye kb. ekkor lett minden tönkretéve, de akár kiszélesíthetjük az érintettek körét az elmúlt 20 évre is, hogy politikailag egálba legyünk, bár ez a végeredmény szempontjából mit sem számít -- vagyis ezen kollégáknak ezen idő alatt szinte labdába rúgni sem volt alkalmuk nem, hogy városképet rombolni na meg mundér becsületbe gázolni.
A fentebb idealizált építész-polihisztor* képzése cirka 12 év lenne, mer'ugye az érintett területek az elmúlt évtizedek alatt külön szakággá nőtték ki magukat. Bontásban, az időarányos tematikus oktatás valahogy így festene:
3-4 év alapképzés (matek, statisztika, statika, sziltan, szabadkézi, alap épszerk, alap kivitel és alap tervezés) 2-3 év tervezés mesterképzés egy kis extra tartóva, CNC-vel, stb megspékelve 2 év beruházás-kivitelezés, kiegészítő képzés + emelt szintű épszerk 3 év intenzív jogi és gazdasági kiegészítő képzés, fokozott hangsúlyt fektetve a cégvezetési-finanszírozási ismeretekre, és ráadásként 1 év marketing képzés (azért csak enny, mert hisz a T. hallgatók addigra már úgyis begyűjtik azt a minimális vizuális kultúrát, na meg Photoshop és PowerPoint ismereteket, amit ezen szakterületen Mo.-on elvárt) És akkor a fenti polihisztor képzés vonzatáról, a kötelező 2 éves gyakorlat időbeni és szakági kiterjesztéséről még csak nem is beszéltünk...
Üdvözlettel,
r.
* tervező, kivitelező, marketinges és beruházás tervező-vezető
09:51
@ragacs: És? Mire egy orvos megfelelő szakvizsgákkal eljut az igazi szaktudásig, hány év telik el? Ő embereket nyír ki, ha rosszul dolgozik, az építész meg utcaképet, várost (esetleg embert is, ha valami ledűl). De még egy szaros seggű bölcsész is tanul 8 évet, mire meglesz a PhD-je...
13:39
@kékharis: Én nem írtam, s nem is gondolom hogy egy ilyen rendszer feltétlenül rossz lenne. S hogy kezdjül valahol az elején:
Kékharis, van itt az építészek közt egy ilyen "szerezzük vissza a szakma függetlenségét"-szerű mozgalomnak nem nevezhető nosztalgiázás a dicső múlt után (leginkább Brunelleschi féle építészeket idealizálva) amit nem biztos hogy ismersz. A dolog mögött az építészek vélt vagy egykor talán tényleg valós hatalmának és szakmai befolyásának elvesztése áll. Tény hogy az elmúlt pár (de leginkább az utolsó) évszázad folyamán az építés mint szakma felaprózódott, de nem minden ok nélkül (új technológiák és szakágak fejlődtek ki, sőt az élet/szakma jogi és gazdasági oldala is komplikálódott).
A fentiekből kiindulva, szakmai kudarcokért előszeretettel hibáztatjuk mind a "zsarnok" szakági kollégákat (akik miatt a mű nem valósulhatott meg teljes ideájában), mind a hibás oktatási rendszert (ami nem adott széleskörű, mindent átfogó szaktudást). Amire rá szerettem volna világítani az pontosan az ilyesfajta moralizálás suta végeredménye ill. végkövetkeztetése, ti. hogy neveljünk építész-polihisztorokat és akkor majd minden megoldódik. A probléma sajnos nem ilyen egyszerű.
Persze ha már mindenáron polihisztor, akkor azon is jó lenne elgondolkodni, hogy egy ilyesfajta "minimális" tudás és gyakorlat megszerzését már nem lehet a ma alkalmazott oktatási és gyakornoki modellbe belepasszírozni. Főleg nem "főállású" hallgatóként (és csak halkan mondom, nem fizetős oktatás keretén belül). Hogy segítsek, a jogosultság megszerzése 35+ -ra tolódna ki. Ezt nem csak hogy nem mindenki engedheti meg magának (nem is ezzel lenne a baj), de a társadalom sem igazán engedheti meg önnön magának...
Aki szerint a fentebb vázolt szaktudást bele lehet passzírozni egy 5-8 éves képzésbe, az kicsit el van tájolva. Már bocsánat. Persze azt is meg lehet próbálni, csak aztán ne csodálkozzunk ha a végeredmény inkább egy ügyintéző-polihisztor szerű automata zombi lesz.
Más.
PhD: Ne keverjük a szezont a fazonnal. A PhD az belépő a felsőoktatásba, a másik ajtón keresztül, míg fentebb a praktizáláshoz szükséges alaptudást boncolgattam.
Orvos: Először is, ugye nem gondolod hogy az orvost egy lapon lehet említeni az építésszel? Másodszor pedig, ő is csak SZAKorvos lesz a végén, nem pedig egy mindentudó, aki az influenzától kezdve az agyműtétig mindent tud, felügyel és kontrollál. Egyébként meg van egy ilyen miért jobb az olvasnak mint az építésznek vicc...
17:02
@ragacs: Ragacs, nemigen látok bele az építészszakma belső berkeibe - talán jobb is így -, a képzés felépítéséről meg végképp fogalmam sincs, én csak azt látom dédapám indexéből, hogy ő mikből vizsgázott annak idején: meglepően kevés tárgy volt, ez igaz. (Az is igaz, hogy a geológiát Lóczy Lajos, a középkori építést meg Steindl Imre adta elő, és így tovább, elég jó kis aláírások: König Gyula, Gerlóczy Gyula, Rauscher, Hauszmann, Czigler, Wartha Vince...)
Azzal, hogy a társadalom mit engedhet meg magának és mit nem, vitatkozom. Szerintem épp azt a pazarlást nem engedhetné meg magának, ami ma van. Bődületesen sok építészdiploma lobog az uralkodó széliránynak megfelelően az ország minden szögletében, és biztos, hogy ez a túltermelés is oka annak, hogy 1) nincs elég munka; 2) holló hollónak is kivájja bármijét; 3) mindig lesz, aki kevesebbet ígér; 4) mindezek erkölcsi következményei borzalmasak. Abban biztosan igaza van Kévés Györgynek, hogy a régi felsőipariskolák, technikumok és más efféle képző intézmények fájó hiányát valahogyan orvosolni kellene. (Úgy emlékszem, a vári "építőipari szakközépiskola" még az én gimnazista koromban is a város legelitebb, legirigyeltebb középiskolái közé tartozott - mi is van ott ma?) Tehát lehet, hogy a szakma jogos önvédelemből visszakanyarodhatna az elitképzés irányába (oh borzalom!). Mindannyian jobban járnánk, még az is, aki kiszorul belőle...
Ja, orvos. Az összehasonlítás persze nem komoly, csak arra utaltam, hogy náluk mindenki természetesnek veszi a hosszú tanulóidőt :)
18:17
@kékharis: Értem én a kiindulási pontot, meg az érveket mögötte. De... :)
Az elitkérdés megint más dolog s annak társadalmi vonatkozása (megengedhetősége) megint egy másik. Kezdjük az elitképzéssel. Ez nem más mint kevés számú igen jól kvalifikált (de nem polihisztor) építész képzése. A végeredmény egy szűk, jól képzett szakmai gárda, ez magában azonban nem garancia etikus, értékmegőrző és értékteremtő szakmai magatartásra. Ha a sors úgy hozza ugyanis, mint tudjuk, minden és mindenki megvehető. De tegyük ezt most félre picit, és vegyük úgy hogy ez az egyetlen járható útja az általad is ecsetelt problémák és tünetek kezelésére.
Na most ha kicsit távolabbról próbáljuk szemlélni a dolgokat, akkor meg kell vizsgálni hogy a társadalomban vajon kinek lenne még érdeke egy ilyesfajta szakmai felállás: kevés építész, sok munka. Elsősorban nyilván annak aki bekerült. A széleskörű publikum azonban már nem venné olyan jó néven a felsrófolt díjakat, a befektetőkről pedig ne is beszéljünk. Persze nyilván akadna még egy pár lelkes tanult és sok mindent megtapasztalt értelmiségi is aki támogatná ezt a rendszert (bár lelkesedésük nyilván kicsit alábbhagyna amint személyesen is építkezésbe, terveztetésbe és engedélyeztetésbe kezdenének).
Ha maradunk annál az álláspontnál, hogy az egyetemeket piaci alapokra kell helyezni: úgy kell működtetni ill. abba kell beleágyazni*, akkor elég egyszerűen belátható, hogy építészt oktatni (a fenti szituációban) igen jó biznisz: a szakmának van presztízse, jó és stabil kereseti lehetőséget biztosít, ez az egyetemeken nyilván túljelentkezés generálna, ami végeredménybe felsrófolná a tandíjakat. Ilyen feltételek mellett, piaci alapon működő felsőoktatásnál, nyilván minden boldog-boldogtalan saját építészkart indítana. Hogy ez hova vezet, sztem nem kell hogy ecseteljem.
Az elitképzés értékének (kevés számú, jól képzett szakember) megőrzését piaci alapokon nem lehet megteremteni. Ennek ellenkezője meg valami olyasmi mint amit az elmúlt 20 évben szétszedtünk, vagyis monopol helyzetben levő, társadalmi (mondjuk inkább volt az hatósági...) kontroll alatt álló felsőoktatási intézmények. Nem hinném hogy ezt el fogjuk kezdeni ismét összerakni. Megszoktuk már a szabadságot, nah. :)
Mielőtt valaki Harvardozna: Az USA-ban is túltermelés van építészekből, sőt sok más országban is (főleg most így krach után). A nagynevű intézményeknek van egyfajta presztízse, és elismertsége amit igen jól sikerül fenntartaniuk. Nem azt mondom hogy a máz mögött nincs semmi se, de az akkora mértékű adományokból** amit begyűjtenek, valóban meg lehet fizetni a sztárépítészeket és a képzett oktatókat is. Ha valaki azonban objektíven próbálja meg szemlélni a dolgokat, igen gyorsan észreveszi, hogy egy másodvonalbeli egyetemen végzett lelkes és tehetséges friss-diplomás építész szaktudása nem olyan sokban különbözik egy hasonló kaliberű Harvardon vagy Cornellen végzett kortársától, sőt, gyakorlatiasságban ők általában előrébb járnak. Lényeg a lényeg. A szakmán belüliül acsarkodáson, holló hollónak is..., stb., valamint építészeti színvonal és értékmegőrzés területén ez sem jelentene változást.
* az ott jelentkező igényeknek kell megfelelni, tehát ez határozza meg hogy mit és hogyan oktatunk
** mert elsősorban ez képezi bevételi forrásuk alapját, a tandíj csak másodlagos
22:34
Kirekesztő, szélsőséges, haza és Eu (törvény) ellenes levél! Hogyhogy leadtátok? !
03:14
@abra: Illetve a direkt pártpolitikai utalások is érdekesek benne. Pontossabban az, hogy az éf eddig kínosan ügyelt arra, hogy az efajta pártpolitizálástól lehetőleg megfelelő távolságot tartson.
Bár mint korkép: talán hasznos, hogy itt is megjelenik.
18:42
Ezt én még név nélkül sem mertem ilyen élesen fogalmazni. Maximális tiszteletem Kévés Úrnak.
Igen az oktatás a problémák gyökere. 10 év alatt "tevődött tönkre". 20-30 év alatt tudjuk újraépíteni. El kellene kezdeni.
Sajnos kevésnek tűnik felszólítani a rendszer fenntartóit, hogy menjenek el. Attól is óvnék, ahogyan utal is rá, hogy elvtelen emberekkel tárgyaljon az új rendről, mint a rendszerváltás is ezen bukott el.
Megoldás csatlakozni az ÉMKE-hez. Egy működő önigazgatást lérehozni.
17:13
"AZ ÉPÍTÉS TELJES VERTIKUMÁT ISMERŐ, GYAKORLÓ ÉPÍTÉSZEKET KELL KÉPEZNI, AKIK KÉPESEK A TERVEZÉSRE, KIVITELEZÉSRE A MARKETINGRA, SZÓVAL EGY KOMPLEX BERUHÁZÁS LEBONYOLÍTÁSÁRA. "Ez a lényeg, innen kell kiindulni.
Huszti István
20:23
@HI: ez egy jó nagy hiba...körül lehet nézni az országban mit is művel a sok polihisztor.
Most ilyen képzés folyik jelzem, meg is van az eredménye. Ja, hogy a külföldi irodák lenyomnak minket, igen, mert ott nem ilyen "szakembereket" hanem valódi építészeket képeznek.
Építészeket kell képezni, ahogy külföldön is teszik. Nem pedig 5-6 szakma felét többé kevésbé egyesíteni ...az élet már rég rácáfolt, hogy ez így nem működik, az hogy ezt nem vesszük észre a 10 millió szövetségi kapitány országában? hmm nem is tudom...
04:27
@gloomysunday: Ha itt polihisztor képzésről lenne szó, akkor igazad lenne, de másról beszélünk. Sok indulat és vita megelőzhető, ha a fogalmakat előbb tisztázzuk. Kíváncsi lennék, hogy Te mit értesz építészet alatt? Nem gonosz a kérdés, a szakmában, az egyetemen igen eltérő nézetek vannak.
Huszti István