Nézőpontok/Kritika
Kiállítás az új Nemzeti Galéria terveiből a Design Terminálon
2015.05.11. 12:24
A Design Terminálon kiállítás nyílt az Új Nemzeti Galéria meghívásos pályázatára beérkezett tervekből. Pákozdi Imre rövid recenziója.
Előrebocsátom: ezen a napfényes májusi vasárnap délelőttön a Design Terminál neve elnyerte végső értelmét. A design vége – szemantikailag erről van szó. Mára oda jutottunk, hogy a volt távolsági-autóbusz-végállomáson – amely délben nyit - semmi, de semmi nem utal bármiféle designnal kapcsolatos tevékenységre. Egy hatalmas étterem és egy borbolt uralja az épületet. A design kiszorult: egyrészt a volt pályaudvar peronjára, na már persze csak arra a sávra, amely – lévén alapvetően járda – megmaradt a fröccsterasz nyomulása után. Amely fröccsterasz ugyanakkor zárva, nehogy valaki is bármit fogyaszthasson a peronon zajló, amúgy többnyire ízléses, alkalmi cuccokról szóló zsibvásár ezernyi látogatója közül.
A Design Terminál nevű, nyilvánvalóan félremenedzselt kezdeményezés utolsó mentsvára egy igényes üveg minipavilon. Ebben – hozzávetőlegesen 25 négyzetméteren – állították ki az MNG pályázati anyagokat, posztereken. Nem baj, a lényeg, hogy láthatók. Méghozzá igen tanulságosan, félig-meddig igazolva a zsűri ítéletét
Mert a teljes joggal helyezetlen a GMP International kétségbeejtően fantáziátlan kockanégyese avagy Davis Brody szépen lebegő, de minden tér- és környezetbeli aktualitást nélkülöző, megemelt lepényháza. Érthetetlenül lett „második" az a Sobejano, aki ős-röghegységek lábazatát idéző velőscsont-szeleteket képzelt egy belvárosi park közepébe. Ugyanígy, egyszerűen érthetetlen – az irodalmi Nobel-díjak utolsó öt-hat éves történetére emlékeztető - szakmai vakságot mutató ítélet a Saana japán építésziroda megosztott első helye. Ez a zavaros gigapagoda egyszerűen manír: nem hogy itt, de még Japánban is az lenne. Majdnem telitalálat ugyanakkor Balázs Mihály pavilonja, még ha van is olyan nézete, amely aggasztóan fantáziátlan. Mégis, a homlokzatok lágy ívelése valódi, a téralakítás erejével ható gesztus. A nagyon kevés beltéri képből az derül ki, hogy a kiállítóterek száma, területe és funkcionalitása elsőbbséget élvezett mindenféle lélegzetelállítási törekvéssel szemben.
A Snøhetta csoda-épülete a pályázat nagy nyeresége. Ezt az épületet meg kellene tartsuk magunknak. Mint azon kevesek egyike, akik látták, sőt, kívül-belül megtapasztalták az oslói operát, kijelentem: ez itt nem annak a másolata, de még csak az utánérzése sem. Először is, a budapesti terv egy kétfelé tekintő páholy, míg az oslói pusztán az öbölre nyílik. Másrészt az oslói épületen van egy teljességel statikus elem: a felső kilátóterasz, amelyen ténferegve tanácstalanul vesszük tudomásul: a piramis-hatás, a táj fokozatos felnyílásának élménye elvégeztetett, most már majd battyoghatunk lefelé - a lépcsőn, merthogy Oslóban a teraszra nem a piramis vezet fel. (A kilátópontok kiábrándító természetéről kérem, olvassák a Bence-hegyi kilátó-pályázatra érkezett egyik munka találó „fülszövegét": http://epiteszforum.hu/bence-hegyi-kilato-otletpalyazat-beke-andras-munkaja - és persze, tekintsék is meg a pályamunkát.)
Visszatérve a Snohetta budapesti pályamunkájára: ez teljességgel dinamikus élményt nyújtó, invenciózus alkotás, az oslói opera továbbfejlesztett, továbbgondolt változata, amely nem egyetlen kilátási irányra, hanem a komplex térbeliség felmagasztalására készült. Magyarán, nem pusztán a vizet bámulni való pódium, hanem ünnepi magaslat a víz és a hegyek közé... azaz Budapestre. De nem a Városligetbe! Itt napozó terasszá silányodna, a fák, a rét szűkössége egyszerűen megfékezné az épület alakjából fakadó, a végtelenséggel barátkozó gesztust. Itt tehát nem csupán és nem is elsősorban a hagyományos kifogás merül fel, hogy miért építkeznénk a Városliget zöldjébe, hanem a fordítottja is: hogy ezt a fantasztikus, a táj makroelemeivel konzseniális épületet miért szorítanánk be egy park keretei közé?
2/2
Egy biztos: ez az épület telitalálat, még ha kicsit suta, a „szarva közt a tőgyit" módra is. Javaslom, ragadjuk meg a helyzet szarvát és építsük fel ezt a házat uszodának, valahol az észak-pesti ill. újpesti Dunaparton. Ahol a Duna és a hegyek, különösen az épület északkelet-délnyugati tájolása esetén, egy életre elég látnivalót tartogat a városlakóknak és a Budapestre látogatóknak egyaránt.
Pákozdi Imre
12:47
Az ikonikus épületek fenntartása / fenntarthatósága nem tartozik a sláger témák körébe. (Nagyjából, mikor leemelik egy-egy iparművészeti múzeum lanternáját, indul meg a "jaj! menthetetlen" felkiáltások sora.) Az oslói operát borító carrarai márványlapokat pl. folyamatosan cserélni kell, egyrészt az időjárás miatt, másrészt mivel nem megfelelő technológiát alkalmaztak*. Mára a márványlapok kb. 80% elsárgult-barnult. Valószínűleg cserélendő. Vajon ezek a kockázatok a KPMG-tanulmány mely sorában szerepelnek?
*A köfelületeket egy vékony akrilátbevonattal impregnáltak, ami viszont így nem engedi ki az építés során bennmaradt nedvességet, melyben az építkezés során használt fémtárgyak részecskéinek áramlása okozza a korróziót és elszíneződést.
13:32
@zim: Megáll az ész. Pedig hasonló történt úgy 25 éve a helsinki Finlandia Palotával. Ott, a zord időjárás miatt, egyszerűen felpikkelyesedett az olasz márvány az egyik külső falfelületen.
14:43
Pontosítottam: az oslói operatetőn nem szabad grillezni, gördeszkázni és biciklizni (downhillezni). Viszont, így is, az éves fenntartási és takarítási költsége 20 millió korona (ca. 700 millió forint). És ez csak a járható tetőre vonatkozik.
20:32
(2) Egy méltatlanul kis üvegkockában volt valóban kiállítva Bp., tervek szerint, egyik legnagyobb projektje. Még a helyszínen sem volt túlreklámozva, úgyhogy azalatt a 40 perc alatt, míg ott voltam még négy látogató tévedt be. Ezek közül, két turista igen hamar kifordult.
Nieto Sobejano leírása - miszerint terve egy kivágott tuskót mintáz - bizonyára rossz ómennek bizonyult a zöldfelületeit folyamatosan és környezettudat-maximalizálva növelő Liget Budapest projekt-elbírálóknak, pedig a homlokzat- és tömegformálása tényleg jobban mutatott egy land-art objectet, mint bármely másik pályázóé.
Bármennyire is kedvelem az Oslói Operát, azért annak a hátsó fertálya sem problémamentes. Ott ahol a kosztüm- és díszletműhelyek vannak a hátsó fronton, a formálás már közel sem olyan tökéletes, mint a felvezető "rámpa" kitüntetett vonalán (amelynek a tengerből történő moszat-rátapadása is gyönyörűen lépcsőzött). A beltérben is, az előterek, a víz felé megnyitott légies étterem-terasz pazarok. Maga a színház-terem viszont belülről már nem olyan csodálatos (bár korrekten, szépen megcsinált). Szóval maga a tető a nagy truváj. Ami a demokrácia ünnepe, mert a márványon lehet piknikezni, kifeküdni (nyáron), bámészkodni, nyáron ide vonul ki a norvég tv stábja.
De vajon tényleg ezzel kompatibilis a nekünk megajánlott Snøhetta terv? Itt én egy végtelen piramisos lépcsősort érzékelek. Meredekebb a feljutás. Csöppet sem akadálymentes. A tájolás, a lépték a genius loci teljes ignorálását mutatja. Átnézve az összes tervet, úgy tűnik, mintha ez építené meg a legnagyobb volument. - 16 m a föld alatt, + 40 a föld felett. Más tervek ezt jóval kisebb magassággal meg tudták oldani.
A Snøhetta piciben lerajzolt sémái még szimpatikusak. De úgy tűnik, hogy az ötleteket negyon hamar bedobták a feldolgozógépbe. Így legnagyobb szomorúságomra, a nagyra nőtt irodák buborék-színvonala kezd felrémleni.
19:27
Kedves Imre!
(1) Megelőztél. Pont erről akartam írni. Én már a délutánba forduló napsütésben próbáltam átfurakodni a turisták, árusok, Hop-On Hop-Off, két méteres átdizájnolt Cola Cola szobrok, vékony fácskákhoz láncolt biciklik között a D. Terminálhoz. Irónikus módon, pont a zöldfelület elkerítve (ugye az a híres zöldfelület, ami sohase csökken). Pedig pont egy csomó (nem fizető) fiatal (is) itt szeretne ejtőzni. Ezen a kis darab zöld oázison... Hát most jól kiszorultak a parkocska pados, medenceszéli perifériáira. A lépcsőkről már rég eltűntek a zöld sávok, és egy újabb rettentő ronda műanyag ponyvázás ünnepli vígan a profitmaximalizálást az ex-Gödör aljában. A Terminál külső és belső terét pedig a fizetőképes turisták uralják. (Magát a "kiállítást" alig találom.) Mindez oly kiválóan modellezi, hogy mit is takar a KPMG-megtérülés-tanulmány-egymillió-új-gasztronómia hagymáza.
Pont a nem-fizetőképes városlakó, ki csak ejtőzni szeretne a zöldben, szorul ki, egyre kijjebb és kijjebb, míg csak a (fizetőképes-)családi-turisták-profitját-lecsapoló-magyar-gasztronómia-élmény-brand-vállalkozók-"udvarias"-kidobóemberei a rendezett parkból határozottan kitessélik...
18:53
A Snøhetta saját látványtervei jól ilusztrálják a birodalmi jelleget. Csodálom, hogy nem igen mutogatják őket:
