Kotsis Iván és a neobarokk: a zalaegerszegi Jézus Szíve-templom

Az Építészfórum jelen sorozatában a 20. század építészeti sokszínűségét mutatjuk be, mindezt Kotsis Iván alkotásain keresztül. A két világháború közötti építészet egyik legjellegzetesebb stílusa a neobarokk, melynek kiváló példája a Mindszenty József megrendelésére és IV. Károly emlékére épült zalaegerszegi Jézus Szíve-templom.

A 20. század első néhány évtizedében, különösen a két világháború közötti időszakban nagy népszerűségnek örvendett a neobarokk építészet, ami több okra is visszavezethető. Ezeket az okokat korábbi írásunkban bővebben kifejtettük, ám az érthetőség kedvéért röviden itt is ismertetjük. A 19. század végén, illetve a századfordulón igen elterjedtek voltak a historizáló stílusok, így a neobarokk is.

Ennek a tendenciának a természetes továbbélése az 1910-es években is megfigyelhető, így látható, hogy a neobarokk a közhiedelemmel ellentétben nem a Horthy-korszak szüleménye, bár való igaz, hogy az 1920-as, sőt 1930-as években ebben a stílusban különösen sok épületet emeltek. A konzervatív kormányzat és a szintén konzervatív katolikus egyház előszeretettel alkalmazta a hagyománytisztelő neobarokkot, ám magát a társadalmat is átitatta egyfajta „barokk szemlélet", ami többek között az arisztokrácia életvitelének utánzásában, például neobarokk stílusú villák építésében nyilvánult meg. Ennek egyik oka a trianoni békeszerződés után az Osztrák-Magyar Monarchia és a Habsburg-család iránt érzett nosztalgia – hiszen a barokk Magyarországon osztrák közvetítéssel terjedt el –, illetve a szocialista eszmékhez, és ezáltal nagyon távolról a Tanácsköztársasághoz köthető modernizmus iránti kezdeti ellenszenv.

Ezek mellett a nemzeti stílus iránti vágy, illetve a Magyarországon oly jellemző 18. századi városképbe való illeszkedés szándéka is a neobarokk felé irányított sok építészt. Maga Id. Kotsis Iván így írt a témáról, amikor Wälder Gyulának, a stílus legnagyobb képviselőjének munkáit elemezte:
„… mennyivel értékesebb lenne az, ha ahelyett, hogy a németektől importált folyóiratokból merítenők formakincsünket, a hazánkbeli XVIII. századból származó ilynemű barokkemlékeinket keresnők fel, amelyek a magyar építőművészet egy fényes korát képezik s amelyek alkalmasak arra, hogy gazdag formakincsüknek fejlesztése és alakítása által egyrészről eredetit, nem németet produkáljunk, másrészről ily irányban tervezett építményekkel a karakterében elragadóan kedves magyar vidéki városaink hangulatában, ha kell, bennmaradhassunk."[1]

Az imént felsorolt indokok mind közrejátszottak az 1925-1927-ben épült zalaegerszegi Jézus Szíve-templom stílusának kiválasztásában. A katolikus egyház, azon belül is a helyi plébános Pehm József, vagyis a későbbi esztergomi érsek Mindszenty József volt a megrendelő.[2] A templomot az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly emlékére építették, így természetes, hogy a Monarchiához, illetve a Habsburgokhoz több szálon kötődő neobarokk stílusra esett a választás.

A plébániatemplomból és ferences kolostorból álló épületegyüttes az egykori huszárlaktanya lovardájának helyén, egy saroktelken épült fel. (Tudván, hogy az épület a ferences rendhez köthető, a névválasztás igen érdekes: a Jézus Szíve titulust általában jezsuita templomok kapják.) A Kotsis által „emlékszerű épületnek" nevezett templom terve egy számos résztvevővel lezajló tervpályázaton nyert osztatlan egyetértésben első díjat, az építész szerint a következők miatt:

„A saroktelken a kolostort nem az útvonalra helyeztem, mint majd minden pályázó, hanem hátra, és a sekrestyén át csatlakoztattam a templomhoz, felette pedig az oratórium kapcsolta össze első emeletét a templom terével. A zárda hátratolása tehát alaprajzilag logikus volt, mert a rendtagok jól tudták használni a templomot, de előnyös volt főképpen városképben, mert az utcakereszteződésnél térség keletkezett. A rendház előkert mögé került, ezzel a templom oldalhomlokzata kiszabadult. A rendház bejárata az előkerten át vezetett, melynek közepén szabadon álló Madonna-oszlop készült. Elrendezésének alapeszméje már régen forrott bennem. 1911-ben készült szigorlati tervemnek saroktelken épülő templom- és plébánia-megoldása hasonló volt. A kiképzés maradéktalanul eklektikus [értsd: historizáló – a Szerző]; a dunántúli templomok késő barokk, copfos stílusában készült."[3]

Valóban, a templom és a kolostor együttese számos dunántúli barokk templommal közös jegyeket mutat. Legegyértelműbb előképe a győri karmelita templom, mely centrális elrendezésének és a szentély mellé helyezett tornyának köszönhetően szerkezetében eltér ugyan, dekorációjában, összképében és stílusában azonban mégis hasonló.

Kotsis zalaegerszegi műve igen impozáns, látványos. A templom bazilikális szerkezetű, kereszthajós, a négyezetet csehsüveg boltozat fedi. A főhomlokzat az úgynevezett „Gesú-típusba" sorolható, tehát a római Il Gesú jezsuita templomra vezethető vissza, bár hangsúlyos timpanonjának köszönhetően annál klasszicizálóbb, így az építész által említett copf jelleget is tükrözi. A homlokzat oldalához tapasztott jellegzetes, aszimmetrikusan elhelyezett torony szintén az itáliai építészetre vezethető vissza, és Kotsis a témában való tájékozottságát tükrözi. A szomszédos, a templomhoz tapasztott kolostor szemlélve azonban már kevésbé az itáliai, mint inkább az osztrák barokk hatását érezhetjük, ami nem csak a magyar 18. századi építészettel, de az uralkodó családdal is jobban rokonítható.

A templombelsőben hasonló burjánzó barokk díszítés látható, mint a homlokzatokon. A dongaboltozattal fedett főhajó monumentális hatású, a szentély számos szép barokk templomot idéz: a balatonalmádi-vörösberényi jezsuita templomban, illetve a budai Szent Ferenc Sebei-templomban találkozhatunk hasonlóval. Csak úgy, mint a külsőn, a belsőben látható látványos dekorációs elemeket – kovácsoltvas rácsokat, gipsz ornamentikát, bútorzatot – is mind maga az építész tervezte.

Kotsis Iván így írt önéletrajzában az épületről:
„Mint történelmi stílustanulmányba sok szeretetet fektettem, egyébként utolsó történelmi stílusú épületeim közé tartozott."[4]

Paár Eszter Szilvia

A cikk az NKA támogatásával jött létre.

[1] Kotsis Iván: A XVIII. század építészetének gyakorlati alkalmazása. In.: Magyar Építőművészet, 1912. 12. évf. 4. szám

[2] Magyar Építőművészet, 1928. 28. évf. 4. szám

[3] Kotsis Iván: Életrajzom. Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 2010. 84.

[4] Uo.