Közösségi tervezés a Budenz József Általános Iskola és Gimnázium 4/a osztályos diákjaival

A MOME két diplomázó építész hallgatója, Majnár Rebeka és Dózsa Bercel, Mihály Regina szakmai vezetésével, 10 éves diákok bevonásával, a közösség igényei felmérése után tervezték és építették át az iskola túlzsúfolt tereit, újrahasznosított elemekből barkácsolt butúrokkal színesítve azokat.

Mitől lesz jó egy tér, hogyan lesz egy térből a “mi helyünk"?
Majnár Rebeka és Dózsa Bercel végzős hallgatókként azt tűzték ki célul, hogy diplomatárgyukat egy olyan projekt formájában valósítsák meg, amelynek tárgyi végeredményét a helyi (gyermek)közösséggel együtt tervezhetik és építhetik meg. Mihály Regina (MOME Építészeti Intézet, kultúrAktív Egyesület) szakmai vezetésével fogtak bele a közösségi tervezési folyamat megvalósításába.

A kiindulási képlet látszólag egyszerű választ kínált a korábban feltett kérdésre. Van egy tér, ahol van egy osztályterem, ebben a teremben vannak gyerekek, a gyerekek valahogyan használják a teret, a használat pedig némiképpen alakítja azt, tehát minden lehetőség adva van arra, hogy ehhez igazodva változásokat eszközöljünk úgy, ahogyan a közösség szeretné. Az ahogyan egy teret használunk sok esetben nem tudatos. Számos olyan tényező irányít minket abban, hogy mit és hogyan csinálunk, vagy használunk, hogyan érezzük magunkat, milyen érzeteket kelt bennünk, amelyekről nem feltétlenül veszünk tudomást. A cél az volt, hogy tudomást vegyenek saját terükről a gyerekek, megfigyeljék, elemezzék majd változtassanak rajta.

A Budenz József Általános Iskola 4/a osztályos diákjaival együttműködésben zajló projekt célja az volt, hogy azt az első emeleti szintet, ahol a gyerekek mindannapjaikat töltik, közösen megtöltsük élettel, méghozzá úgy, hogy velük közösen tárjuk fel, hogy hogyan használják vagy éppen nem használják az első emelet kínálta teret.

_helyszín
A Budenz József Általános Iskola és Gimnázium 10 perc sétára található a MOME-tól. Az iskola, egy Kévés György által tervezett CLASP rendszerű épület, mely lépcsőzetesen ül fel a domboldalra. Az intézmény első emeletén található a 4/a osztályterme. Az említett osztály ezen a területen tevékenykedik a legtöbbet a nap folyamán: itt tanulnak a tanteremben, a szinten lévő mosdókat használják és legtöbbet ezen a folyosón közlekednek, itt korrepetálják őket. Az épület szintenként lépcsőzetesen eltolt alaprajza és a középen elhelyezkedő főlépcső alakítja a folyosók, tantermen kívüli térstruktúráját. A lépcsőzetességből fakadóan az egyetlen közösségi tér az épületen belül egy középfolyosó, amin keresztül vág a főlépcső. A folyosó helyzetét tovább nehezíti, hogy az egyetlen kiteresedést a korrepetáláshoz használt asztalok halmozott sora foglalja el. Ezen kívül semmilyen más lehetőség nincs a folyosón az elvonulásra, beszélgetésre, bandázásra, közösségi tevékenységre. Ez a tér lett a tervezés fókuszterülete, amelyet elkezdtünk felmérni, megismerni a gyerekek szemüvegén keresztül.

_módszer
A negyedikesek aktív részt vállaltak mind a tervezési, mind a kivitelezési folyamatban. Péntekenként másfél órás foglalkozások keretein belül közösen alkottuk meg a bútorok részleteit, majd az összeszerelést és a festést is közösen végeztük, ezt megelőzően pedig közösen tártuk fel, hol legyen a középfolyósón belül az a terület, amivel foglalkozunk. Fontos szempont volt a folyamatban, hogy újrahasznosított alapanyagokból dolgozzunk, így lettek a retró szemetesekből székek, a kiselejtezett iskolatáblákból asztallapok és üzenőtáblák, a maradék KG csatornacsövekből pedig asztallábak. Az alkalmak előtti helyszínbejárás során rábukkantunk az iskola raktárára, ahol a kiselejtezett anyagokat tárolták, emellett  a Filip bútorkereskedéstől is kaptunk egy-két bútort, amit újrahasznosíthattunk.

A foglalkozások strukturális alapját a kultúrAktív Egyesület módszertana adta, melyet elsősorban szabadterek alakításához javasolnak. Ezt adaptáltuk belső térre, így maga a folyamat egy módszertani tesztelés is volt. A módszertan 5 alaplépésben fogalmazza meg a közösségi tervezés menetét: Kivel? Hol? Mit? Hogyan? Alakítunk? (Mihály & Szilágyi-Nagy, 2021)

Ehhez igazodva a következőképpen épült fel a folyamat:

01_Kivel?
Ismerjük egymást, ismerjük meg egymás környezetét, ahol mindennapjait tölti.

Az első alkalom ennek fényében játékos névtanuló és jégtörő játékokkal kezdődött egy otthonos terepen: a 4/a osztálytermében. Ezt követően meglátogattuk a MOME intézményét, ahol mi “idegenek" töltjük mindennapjainkat. Ezek két kiemelt helyszínét jártuk be: a faműhelyet és az építész hallgatók otthonteret.

02_Hol?
Itt van az osztályterem, a középfolyosó, de tudjuk, hogyan használjuk?

Következő alkalommal a helyszín feltárására fókuszáltunk, immár végig a Budenz első emeleti középfolyosója adta a teret. Játékos módszerekkel felmértük, mit csinálnak és hol a gyerekek a szünetekben. Célunk az volt, hogy megismerjük térhasználati szokásaikat és azokat a tevékenységeket, melyeket szívesen csinálnak a szünetben, mindezt azzal együtt, hogy milyen terek kapcsolódnak ehhez. Ezután megkötések nélkül kreatívan alkotva maguk rendezhették át a folyosó tereit egy arról készült maketten. Minden ötlet fontos volt, itt még bármit el lehet képzelni, például azt is, hogy ne legyen ott a lépcső… Az alkalom végén összegzésre kerültek a gyerekek által megfogalmazott problémák, igények. Ezek leegyszerűsítve a következők voltak: “szünetben szeretünk beszélgetni, elvonulni vagy egymást rángatni (fiúk), erre a folyosó végén lévő wc-t szeretjük a legjobban használni, mert ott nyugiban lehetünk".

03_Mit?
A következő alkalommal egyénileg vagy kiscsoportban ötleteket gyártottunk makettek formájában. Milyen lenne az ideális bútor, az ideális elrendezés, hogyan és mitől lehetne ott jobban időt tölteni? Mindenki kreatívan megalkothatta bútorát, bútoregyüttesét, színekkel kapcsolatos elképzeléseit. Ezt mindenki bemutatta és prezentálta a többieknek. Sok-sok ötletünkből végül megszülettek az egyöntetű prioritások: a korrepetáló asztalra szükség van, és kell egy hely, ahol lehet beszélgetni, kicsit elvonulni, de belátható a tanítók számára is. A legfontosabb az volt, hogy a gyerekek ezt a helyet ne csak a korrepetálással azonosítsák, hanem megjelenjen a mentális térképükön, mint egy közösségi hely, amit szünetben saját kedvükre használhatnak.

04_Mit és hogyan?
Ezen gondolatok mentén indult el a tervezés. Az elmúlt alkalmak tanulságait, a gyerekek ötleteit és a tanárok javaslatait ötvöztük figyelembevéve a talált tárgyaink kínálta lehetőségeket. Ebből született három térelrendezési koncepció és bútorjavaslat, amelyet a gyerekek véleményeztek. Vetésforgó szerűen három csoportban végigjártuk a terveket. Írhattak hozzá, rajzolhattak bele, összegeztük melyik tervben mi tetszik, mi hiányzik. A tervekre adott reakciók metszetéből született meg a végleges terv, amelyet a két építészhallgató részletesen kidolgozott. Felelősöket neveztünk ki, akik észben tartották és figyelmeztették egymást és tanáraikat, mit kell hozni a nagy festős, építős alkalomra. Például, legyen mindenkinél játszós ruha, aki tud hozzon ecsetet, kesztyűt – számba vettük a szükséges kellékeket.

05_Alakítunk!
A közös alakítást megelőzően azon tennivalók kerültek előkészítésre, melyeket nem lehet a gyerekekkel megcsinálni, például hegesztés, méretre szabás stb. Mire a májusi alkalomra sor került, minden elő volt készítve, hogy megkezdődjön a munka. Festettünk, ragasztottunk egész nap! A maradék, szintén nagyobb szakértelmet igénylő munkálatokat a hallgatók befejezték és másnapra a megszáradt, kész bútorokat vehették birtokba a diákok.

+1_Ünneplünk!
Még azon a héten ünnepélyes átadásra kerültek az 1. emeleti folyosó új bútorai. Felavattuk a közösségi teret egy délutáni piknikezéssel, ahová a környező osztályok tanulóit is meghívtuk, részt vett továbbá az igazgatónő és helyettese is, akik megköszönték a fáradságos munkát a 4/a osztálynak, a résztvevő tanároknak és a MOME-s delegációnak.

Köszönet:
Huszti Áginak
Eőry Krisztiánnak és a 4/a tanulóinak
Molnár Beátának
Budha Tamás, Filipnek
Tóth Zsombornak
Eördögh Lolának

Szerk.: Borenich Levente