Családi nyaraló felújítása és bővítése Balatonakarattyán – studio _by Atelier

A Balaton-parti nyaraló tömegformálása a háború utáni balatoni nyaralóépytészet tipológiáját idézi, miközben kortárs használati szempontokhoz igazodik. A forma és anyaghasználat összhangja időrétegeket kapcsol össze, finoman illeszkedve a tájba és az építészeti kontextusba.

A koncepció alapja egy a balatoni regionális építészetet illető kutatás, melynek keretében a Balaton körüli part menti beépítések történetisége során Balatonakarattyára fókuszálva elemeztük a part körüli parcellázások kialakulását a két világháború közötti időszakban, illetve az 1960-as és 1970-es években kvázi második hullámként értelmezhető part menti beépítéseket is. A telken a meglévő épület kis méretű családi nyaralóként épült a két világháború közötti parcellázási időszakban kialakult telekre, ugyanakkor a 60-as 70-es években jellemző mintaterv egyedi felhasználása alapján.

A beépítési lehetőségek történetiségének vizsgálati hátterét Wettstein Domonkos doktori disszertációja adta (Regionális stratégiaalkotás a Balaton-part rekreációs célú építészetében, (1929-1979), 2018[1]). A tanulmány kitér a balatonparti parcellázások sűrűségére és azok kialakulásának hátterére. A sűrű parcellázásból adódó tóparti beépítések okozta infrastrukturális és ökológiai terheltség okán mutat rá arra, hogy (az 1929-ben végül civil kezdeményezések eredményeként megalakult első állami szintű szervezet) a Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság hogyan járult hozzá, hogy a Balaton körül a rekreációt, az üdülés-élményt és a tópart sajátos karakterét mai napig meghatározó egyedi hangulat és tipológia kialakulhasson. Az északi partra a polgárias, városiasabb beépítés volt jellemző, eleinte nagyobb léptékű parcellázásokkal és beépítésekkel, gyakran villaépületekkel. Ahogyan a második világháború után és voltaképpen a teljes huszadik században egyre csak növekedett az igény a tópart rekreációs célú hasznosítására és a mind szélesebb társadalmi rétegek számára elérhető mennyiségű üdülők és nyaralók kialakítására, úgy sűrűsödtek később az északi parti települések beépítési arányai is.

A telket két részre osztották a korábbi tulajdonosok és két épület is állt rajta, külön bejáratokkal, eltérő kerítéssel. A felújítás során részben megtartott nyaraló az 1965-ös ÉTK által kiadott nyaraló-típusterv prospektus egyik szabadon felhasznált típusterve lehetett [2].

A Balaton felé terasszal rendelkező, körülbelül 55–60 m² alapterületű, két szobás nyaraló utcai homlokzata, valamint az északkeleti oldalához kapcsolódó kerti sütő és részleges homlokzati szakasz almádi vörös kőből készült, amelyet a felújítás során megőriztünk. A megújult nyaralóépület továbbra is egy egységes tömegként kap helyet a telken, a meglévő épületet egy-egy oldalán bővítve. A tervezett állapot funkcionális kiosztása alapul veszi a korábbi nyaraló nyílásainak kiosztását, és ezokat meghagyva alakítottuk ki az egyes új ablakok és ajtók helyeit és a belső funkcionális alaprajzi elrendezést is.

Tájolását tekintve az épület a megváltozott és a jövőben várhatóan tovább változó klimatikus viszonyokat figyelembe véve módosult terasz-használattal számol: a meglévő, Balaton felé eső déli–délnyugati terasz mellett az épület északi–északkeleti oldalán egy, a nyaraló teljes szélességét lefedő, fedett terasz létesült.. Ez a terasz gyakorlatilag az épület kültéri meghosszabbítását jelenti, amely nappaliként, étkezőként és pihenőtérként funkcionál, így valódi átmeneti tér a kert és a belső helyiségek között. A tavasztól őszig tartó, egyre melegebb nyári időszakokban a hűvös, fedett terasz teljes értékű lakótérként használható..

Az épületből helyenként kilátás nyílik a Balatonra, azonban a magasparti panoráma közvetlenül nem élvezhető, mivel a szomszédos telken egy másik nyaraló épület található, igen közel. Ez is indokolta a teraszhasználat újraértelmezését.

Az épület, bár nyaralónak épült, számol az őszi-téli használattal. Ilyen klimatikus időben a Balaton felé eső meglévő, megmaradó napos terasz szolgálja ki a funkciót. A meglévő tömeg mellé egy-egy szobányi kiegészítő tömeg került, majd az új, megnövelt kubatúrára került az épületet és a nappali-teraszt is lefedő új tető. A tető fedése a balatoni régi varrott vitorlákból indul ki, így lett fehér korcolt fém fedésű. A hatalmas, védelmező tető így tömegében sem nehezedik rá a nyaraló funkcionálisan is emberi léptékben tartott méretére. A korábbi almádi vörös kő falakat mindenhol megtartottuk, így azok beépültek az új tömegbe: a korábbi homlokzat belső szoba fal lett, vagy éppen a kültéri nappali egy fala, és így alakult ki a se nem beltéri, se nem kültéri kerti sütő is, elválasztva organikusan a terasz nappalit a terasz étkezőtől.

A beltérben és a homlokzaton is a meglévő nyílászárók kiosztásához alkalmazkodva alakult ki a belső közlekedés rendszere. A tető néhol belső, kétszintes galériás légtérként hűsíti a nyaraló nappali-konyha terét, máshol pedig általános emeleti térként a tavaszi-nyári szezonban alkalmazott kert-használatot egészíti ki az őszi-téli szezonra vetítve. Az emeleti tér kétféle módon érhető el: a nappali-konyha térből lépcsőn, vagy a gyerekszobából egy, a födémen vágott kör alakú nyaláson keresztül.

[1] A disszertációból később készült könyv is. (Balatoni Építészet: Stratégiakeresés a huszadik században, Tarsoly Kiadó Budapest, 2022

[2] A témában megjelent cikkek: https://epiteszforum.hu/szemes-es-szeplak-avagy-hogyan-nyaralunk-a-balatonon--ferkai-andras-irasa és https://epiteszforum.hu/szezonalis-orokseg-mintak-es-tipusok-a-nyaraloepiteszetben