építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Lehet még normálisan dolgozni, „szakmailag” örülni?

Részletek Emődi-Kiss Tamás sajtóreferens beszámolójából a BÉK küldöttgyűléséről / FUGA, június 5.

A péntek délutáni nyüzsgő belvárosból érkezve a június 5-i küldöttgyűlésre, lassan az az egyre határozottabb benyomás alakult ki bennem, hogy – az egyébként inkább konferenciára emlékeztető, jó hangulatú – rendezvény az élet kettősségét ismétli. Egyrészt dolgozunk, együtt vagyunk a családdal, barátokkal, kollégákkal, tervezünk, éljük a saját módon boldog saját kis életünket, s mindettől függetlenül, úgy érezzük – már-már nem e mellett, hanem mindez ellenében – van valami külső, felső eseményfolyam, a politika, a gazdaság. A kamara is teszi a dolgát, miközben érzi, hogy nem lehet elvonatkoztatni a környező aktuális helyzettől. Ezt a légkört érzem, ha arra gondolok, hogy rossz a mára elviselhetőség határig növekedett, miközben természetesen továbbra is jó a házakkal s az emberekkel való munka, jó az építészettel foglalkozni. Ez kettős tudatállapothoz vezet, az egyik szemünk sír, a másik azért nevet.

 

Bejárat a FUGÁ-ba; fotó vm
BÉK küldöttgyűlés a FUGÁ-ban; fotó vm
BÉK küldöttgyűlés a FUGÁ-ban; fotó vm

 

A gyűlés erre a napi tapasztalatra mégis rácáfolt: ezúttal talán a rossz, vagy kedvezőtlen folyamatokkal kapcsolatban is volt pozitívum, nevezetesen az, hogy most már látható eredménnyel sokan dolgozunk, gondolkodunk ezek együttes, remélhetőleg hatékony, és a remélhetőleg nem túl távoli jövőben történő feloldásán, másrészt mindeközben búvópatakként felszínre tör az építészet, éled a FUGA. Lehetett az építészetről, kulturáról is beszélni, valódi mögöttes, pontosabban kézzelfoghatóan körülölelő fizikai és szimbolikus tartalommal.

A munkacsoportok beszámolóját O.Ecker Judit nyitotta. Az általa koordinált munkacsoport nagy állandó létszámmal, nagy energiával és vehemenciával kezdett hozzá a jogszabályi és alapszabályi háttér hiányainak, réseinek feltérképezéséhez, amelyekből kiindulva a kamarai kötelező és elvárt feladatok meghatározása után, e mögé, a jelenlegi jogi keretben is hatékonyabb, jobb munkát eredményező új kamarai szervezeti modellt szerkesztett. Tagjaink nem érzik a kamara működését, mert személyes problémáikra nincs reakció, bármiféle megoldásra utaló jel. Ezért, többek között problémacsoportok szerinti munkacsoportok működését javasolják, egy-egy elnökségi tag koordinálásával. Így az elnökség a munkacsoportok révén tartja a kapcsolatot a tagsággal, valóban fogadva az észrevételeket.

A második csoport a szabályzatok, jogszabályok, a jogi és pénzügyi szakmagyakorlási garanciák számbevétele után – mindezt zavarosnak és elégtelennek ítélve – határozottan javasolja egy olyan szervezet létrehozását, amely harmonizálja a megrendelő-tervező-kamara hármast, kamarai szolgáltatásként adva szervezési, garanciális hátteret tervezőnek, megrendelőnek. Kérdés, van-e a tagságnak igénye, hajlandósága arra, hogy a kamara szervezetén keresztül szerződjön, tartson jogi-pénzügyi kapcsolatot a megrendelőkkel, a kölcsönös korrektség kamarai őrködése mellett? A 15–20 fő körüli létszámmal rendszeresen ülésező harmadik témacsoport az ideális tervezési folyamat-modell végiggondolásával foglalkozva – egyszer-kétszer panaszdélutánként működve – haladt előre. Kruppa Gábor és az ötödik munkacsoport azzal az egyetértéssel ült le először, hogy a tervezői verseny jó. S arra jutottak, hogy azért ez nem egészen így van. Nyerni jó, viszont nyerni általában egyvalaki szokott, ezért gyakori a „dopping”. Miközben mindenki úgy gondolja, hogy mindenki doppingol, csak ő nem. A „munkaszerzési” versennyel kapcsolatos jogszabályok elburjánzottak, önjáróvá váltak, ami részben rajtunk, építész résztvevőkön is múlott. A versenyek elvesztették természetes céljukat, szépségüket! A cél a verseny szabályozásának saját magunk alkotta, s nem kormányhatározatokkal készülő szabályok általi irányítása lenne, amelyek nekünk építészeknek betarthatók, hogy ezek a szabályok életszerűek lehessenek. Ez harmonizálna az EU általános minőségbiztosítási elvével (ISO).

 

Mónus János, Bálint Imre, O.Ecker Judit / BÉK küldöttgyűlés a FUGÁ-ban; fotó vm
BÉK küldöttgyűlés a FUGÁ-ban; fotó vm
Nagy Bálint a BÉK küldöttgyűlésen; fotó vm

 

A Gábor Péter koordinálta, egyéb felvetésekkel foglalkozó csoporthoz 43 témajavaslat érkezett a tagoktól. Ténylegesen a szabadtér tervezés, a kamarán belüli közösségépítő programok hiányának kérdésével, a 37/2007 kor. rendelet tájépítészeti szempontú kritikájával, a tájépítészeti műszaki ellenőri tevékenység jogszabályi hátterével foglalkoztak.

Alelnöki összegzés szerint a 120 jelentkező fele aktívan is megnyilvánult szóban személyesen, írásban az internet segítségével. A FUGA befejezését, beindulását követően az elnökség fokozott figyelmet fordít a munkacsoportok munkájának „élesítésére”, konzultációkkal nagyon is konkrét eredmények produkálására, nyilvánvaló segítségnyújtásként a MÉK-nek, olyan területeken, amelyek nem az ő önálló hatáskörébe tartoznak.

Nagy Bálint – még mindig az elnöki beszámoló részeként – tájékoztatta a küldötteket a FUGÁ-ról. Ennek lényege, hogy elsősorban építészetet – és nem csak azt – kívánnak bemutatni, minden ismerős lesz, de minden egy kicsit másként fog történni. Együtt építészet és színház, építészek és civilek, zene és makett, gyerekek és komoly konferencialátogatók. A nyitás október 1-én az építészet hónapja nyitónapján, csütörtökön lesz, amely napot egyébként a FUGA építészeti napjának szánják. Az épületben működő valamikori Építők Műszaki Klubja komoly jazz hagyományait felelevenítve a péntek a jazz köré szerveződik, László Attila (volt építész) zenész szervezésében, saját és vendégzenekarok közreműködésével. A szombat egész nap a gyerekeké lesz, különböző korosztályok számára. Rajtuk keresztül, gondolva itt a kollégák családjára is, talán mi felnőttek is jobban megismerjük egymást, a fiatal generációk pedig az építészet szépségét. A vasárnap a komolyzenei és a színházi nap. Zsámbéki Gábor örömmel vette a megkeresést, tehát fognak színházat hozni a nagyterembe, a FUGA pedig „építészetet visz” a színház előcsarnokába. A hét első három napján termékbemutatók, konferenciák lesznek. Többek között lenne építészetkritika élőben, vetített prezentációként, lehetőség lesz a fővároson túl más fontos, vagy érdekes téma, projekt bemutatására is. Végül fontos kiállítások lennének a Budapestre érkező „vendégművészek”, bemutatkozó rendezvényei. Amennyiben a pincei helyiségek is bekapcsolhatók, a tervezett képzőművészeti tevékenység is beindítható lesz. Az október 1-i indulás előtt 3 héttel sötétedés után a leendő programról előzetesek vetítésének segítségével a túloldali színházlátogató közönség „bevonásával” terjesztik a FUGA közelgő megnyitását. „Mostantól tőlem sokszor hallják majd: Hölgyeim és Uraim, érezzék jól magukat a FUGÁ-ban!” – zárta mondandóját Nagy Bálint, örömteli, nagy tapsot aratva.

 

FUGA bontás előtt, fotó vm
FUGA bontás előtt, fotó vm

 

Mónus János alelnök a költségvetések kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a tagság elemi érdeke a FUGA, fizikai érintkezési pont létesítése egymással és a budapestiekkel. Az állam helyett ne csak a törvényes feladatokra költsünk, jutnia kell kulturális, építészeti tevékenységre is, saját magunkra. A FUGA gazdasági megalapozása két év alatt történt meg, ami így egy tagnak évi 8000 forintjába került. Egyébként a tagdíjbevétel alig több mint negyede marad kamaránk működésére, ami megdöbbentő! Más megvilágításból nézve: a jelenlegi 44000 forintos tagdíjból 57% kerül az államhoz adók és egyéb elvonások útján, a maradék szolgálja az állami köztestületi feladatok ellátását, vagyis e közfeladat ellátáshoz az állam nem ad, hanem kap. 2008-ban a BÉK 13.579.000 forintot fordított a FUGA létesítésére, tagi kölcsönként. Ez évben 44.325.000 forint fordítható költségvetés szerint a központ létesítésére. Komoly negatívum, hogy 14 millió forintnyi éveken át húzódó tagdíjhátralék van. Meg kell értenie mindenkinek: a kamara kötelező szolgáltatást végez, és most már közösségi munka is folyik.

A kamara továbbképző Kht-ja (Építész Továbbképző Kht.) az indulás után egy évvel 2008-ban lényegében nullszaldós lett. A távoktatás is sikeresen beindult, az internetes honlap és ennek háttere jól működik. Úgy tűnik rájöttünk, hogy a továbbképzés hasznos dolog, a programok és résztvevők száma nőtt, sokan a szükségesen túl több rendezvényen, képzésen vettek részt. A siker mérésére bevezetett 10-es skálán a résztvevők ítélete szerint a programok minőségi átlaga 8 pontos. A Kht. semmilyen állami, pályázati és kamarai támogatást nem kap, egyedül a részvételi díjakból kell fedeznie magát. Az egyszerűbb, olcsóbb működés érdekében Szendrei Zsolt, a Kht. vezetője bérletrendszer bevezetését javasolta, ami egyszeri éves befizetés után az évi programok szabadon látogatását biztosítja, ezzel az adminisztratív költségeknél elérhető megtakarításokkal a képzési díjak közel a felére lennének csökkenthetők. Hőnich Henrik, a felügyelő bizottság elnöke többek között kiemelte, hogy több éves hiányt pótolva, a tagsággal a belső kommunikáció megoldódni látszik.

A beszámolók után a bizottságok jelentését, a 2008-as és 2009-es költségvetést a Küldöttgyűlés elfogadta. Végül néhány hónapos elnöki jövőkép zárta az eseményt, mely szerint a kamarának progresszív túlélésre kell berendezkednie, határozottan csak a célok elérésére koncentrálva. A szakmai közéletben a BÉK jelentős helyet szeretne elfoglalni mind a FUGÁ-val, mind a Többék folyamat továbbvitelével és eredményeinek MÉK-kel közös érvényesítésével.

Emődi-Kiss Tamás sajtóreferens
2009.06.15.

forrás: Budapesti Építész Kamara

Budapesti Építész Kamara (BÉK)

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »