Majdnem 360 fokos skybar-körkép Budapesten

Ennek az írásnak az apropója a hír, hogy a BIF bejelentése szerint Budapesten újabb skybar nyitása készül, méghozzá a Vigadó Palota tetején. Ez vajon mindössze annyit jelent, hogy a turisztikai ajánlók online listái újabb célponttal bővülhetnek majd, míg a város még egy csúcskategóriás opciót kínál a panorámás evés-iváshoz? Elbír-e a belváros még egy ilyen szórakozóhelyet, és egyáltalán, milyen hasonló helyekkel kell majd versenyeznie a leglélegzetelállítóbb panorámáért?

Bár a felhők fölött

Mielőtt belevágnánk, időzzünk el egy pillanatra a szórakozóhelytípus elnevezésénél: “skybar". Hogy lehetne találóan visszaadni magyarul? Felhő-bár? Égbolt-bár? Másik kifejezésként a kevésbé elegáns “rooftop bar" használatos még, amely “háztető bár" vagy “tetőterasz-bár" nyersfordításban saját nyelvünkön sem hangzik különösebben impozánsan — holott ezek a helyek többségükben épp exkluzivitásukról híresek, így nevükben legalább annyira fontos összetevő a csillogás, mint lokációjukban, építészeti kialakításukban vagy menedzsmentjükben.

A magasban levés igényéről bizonyára mélyrehatóbban lehet úgy beszélni vagy írni, ha beemeljük a téma szüksgészerű filozófiai vonatkozásait, ezt azonban most talán mégsem tesszük meg. Viszont különösebb megalapozás nélkül sem tűnik kockázatosnak a kijelentés, hogy a tetőn tartózkodás, a fentről szemlélődés és/vagy a világ — de legalább is a város — uralásának érzése tagadhatatlanul hozzáadhat valamit a szórakoztatóipar nyújtotta kikapcsolódási lehetőségekhez. Az sem mellékes, hogy a budapesti panoráma egyébként is a városmarketing egyik legjenetősebb részét képezi. A kilátást persze számos egyéb magaslati pontról lehet itt élvezni, hiszen van Gellért-hegy, Tündér-szikla, Normafa, sőt, egy váratlanul kellemes látványt kínáló 12. kerületi buszforduló is (hogy csak néhányat említsünk), azonban ezek a központtól és a “sűrűjében levés" urbánus térérzetétől távolabb helyezkednek el. A város szívéből, az épített környezet kellős közepéről mégis más a szemlélődés, mint dombokról és hegyekről — skybar-ok esetében pedig a kulcselem épp a city nightlife megélésében rejlik.

A város szívében és az épített környezet kellős közepén azonban már meglévő építészet is van: a városszövet maga. Ezen a ponton merülnek fel azok a kérdések, amelyekkel nemrégiben itt is foglalkoztunk: a ráépíthetőségre vonatkozó szabályozással, a különböző korok építészeti termékeinek vegyítésével, illetve a műemléki házak problematikájával.

Kilátó a város szívében

A St. Andrea bor-és skybar a Deák Ferenc utcában — pontosabban felette — kitűnő célpontja lehet az ilyen irányú vitáknak, hiszen egy UNESCO építészeti emlék legtetejére ültették fel. Az Alpár Ignác tervezte épület, amely az 1910-es években először a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnek adott otthont, 2015-ben Váci Irodaházzá alakult a Horizon Development gondozásában, Mózes Péter felújítási tervei alapján. Ennek keretében szakértő restaurálási munkálatokon esett át, miközben kortárs formanyelven megfogalmazott belső terekkel is gyarapodott, energiatakarékos megoldásai pedig aranyfokozatú LEED minősítésben is részesültek. A világörökségi építészeti értékek és a jelenleg aktuális formai, technológiai és fenntarthatósági igényekre adott válaszok ötvözésével tehát a kontextust már tulajdonképpen megteremtették ahhoz, hogy a három különböző funkciót — iroda, kereskedelem, étterem — magába foglaló ház a földszinti Hard Rock Café és H&M flagship bolt után akár egy sky bart is elbírjon a hatodik emeleten. Ez a gondolatmenet persze azt feltételezi, hogy a skybarokban való időmúlatás valóban egy nagyon kortárs, napjainkra jellemző kikapcsolódási forma, de legalábbis egyike azoknak a luxus szolgáltatásoknak, amelyek (főként turisták számára) feledhetetlenné tehetik a budapesti éjszakákat — ezt ítélje majd meg az utókor. A nyitott körteraszos kialakítás részeként egy zárható üvegfalrendszer választja le a rossz idő esetén használható területet a szabad ég alatti szórakozásétól, így biztosítva, hogy az év minden napján elérhető legyen az exkluzív tér.

Sugárúti égterasz

Körképünk gyűjtéséből sok szempontból hasonló kategóriába sorolható a 360 bar az Andrássy út legmagasabb pontján is, hiszen szintén nagy múltú épület, a Párizsi Nagyáruház tetején kapott helyet. Az Andrássy út mint helyszín olyan súllyal és jelentőséggel bír, amit magyaráznunk sem kell: értjük és érezzük a lokáció történeti jelentőségét, továbbá különleges és hamisítatlanul “nagypolgári" atmoszféráját. Az egyik gondolatmenet szerint egyenesen furcsa lenne, ha pont az Andrássy nem kínálna tetőteraszi élményt, míg az ezzel ellentétes álláspontot képviselőket rázza a hideg a koncepciótól. A 360 bar egyébként újabb felvetést fűzött a budapesti skybarok körül tekeredő problémakör láncára, méghozzá a téliesítés szükségességének és módjának kérdésével. Az itt megvalósított, fűtött iglu-rendszer az Anmotan Alkotócsoport, Szabó Andrea, Gáti Anna, Zlinszky Krisztina és Szombathy Lívia munkája, amiért 2017-ben el is nyerték az Év Közösségi terének járó díjat: az áttetsző, buborékszerű gömbstruktúrák a St. Andrea bárhoz hasonlóan lehetővé teszik, hogy télen is lehessen használni a bárteret, a tartószerkezet pedig olyasféle élményt kínál, amelyről önkéntelenül is a balatonboglári Gömbkilátó fragmentált panorámaképei juthatnak eszünkbe. Úgy tűnik, a kérdés már lassan nem is az, valóban kell-e ennyi skybar a városunkba, hanem hogy szükségünk van-e rájuk a hideg évszakban is?

A sűrű közepén

Az Aria Hotel Budapest tetején megnyitott High Note SkyBar például egész évben igénybe vehető. Ha már felütésként ennyit bíbelődtünk a megnevezésekkel, talán azt sem kellene szó nélkül hagyni, milyen találóan sikerült beilleszteni a High Note SkyBar nevét a Aria Hotel elvarázsolt muzsika-palota koncepciójába. A Szécsi Zsolt építész és Varró Zoltán belsőépítész munkáját dicsérő “zenei hotel" legtetején helyet kapó koktélbár valóban kivágja a magas cét az élmény nyújtásban, és mind vendéglátói palettájával, mind építészeti programjával szervezesen kapcsolódik az alatta található házhoz. Az egyedi koncepcióval megálmodott hotel esetében szinte valóban szükséges hozzátartozóként érdemes beszélnünk a tetején tündöklő skybarról, amely vélhetően ahhoz is nagyban hozzájárulhatott, hogy az Aria megkaphassa a Tripadvisor Traveler’s Choice díját is.

Úgy tűnik tehát, újonnan épülő luxushoteleknél érdemes lehet számolni egy skybar kialakításának opciójával a tervezés során. Ezt tették a többszörösen vegyes megítélésű, Anthony Gall tervezte Clark Hotel esetében is, amellyel egyben az ilyen szórakozóhelytípusok első budai változata is megjelent. Ha egy pillanatra visszakanyarodunk a szövegünk elején felvetett helyszínekhez, melyek a kilátás megcsodálására lehetnek alkalmasak, talán érthetővé is válik, miért nem prioritás ezen az oldalon rooftop barok nyitása. Nyilvánvalóan azon túl, hogy Buda kívül esik a belvároson és a bulinegyeden, a természetesen fellelhető panoráma pontok sem feltétlenül indokolják, hogy olyan szórakozóhelyek jöjjenek létre, amelyeket a magasban levés élményére optimalizáltak. A Clark Hotel vendégei számára a Várnegyed és a Gellért-hegy közelsége ugyanígy felvetheti a tetőtéri bár fontosságának kérdését, ha nem is zárja ki egészen létjogosultságát.

Most spectacular view

Az eddigiek során szó volt egymásra épülő, egymást támogató exkluzív funkciókról, nagy beruházások eredményeiről, pazar látványról és szolgáltatásokról, elégedett turistákról és megannyi csillogó luxusról. Szintén a frissebb skybarok közül emelkedik ki, és az előző két épületünkhöz hasonlóan hotel tetején nyílt meg az egyetem téri Toprum skybar, amely egyszerre szolgál állandó reggelizőhelyként az alatta található Rum Hotel vendégei számára, illetve étteremként is. Elődje, a Tip Top Bar várakozásokkal teli vendégkört hagyott hátra a bezárás után, így a Bara Ákos tervei alapján megvalósított új koncepció — amelyben az esőtől mobilis ponyvatető nyújt védelmet — nem az újdonság, hanem az újrakezdés erejével hatott az egyébként nagyon kedvelt belvárosi környéken. A sort folytathanánk: habár a Lab5 által létrehozott, Váci úti WEBC irodaház tetején található skybarról, vagy a helyszínválasztás szempontjából szinte kötelezőnek (ha tetszik, már-már közhelyesnek) tűnő Gozsdu tetőterasz-bárjáról nem is ejtettünk szót, zárásként mégis egy olyan helyet említenénk meg, amely véletlenül sem a pompázatosságával írta fel magát erre a listára.

Az még a fentebb említett turisztikai blogok egyikén is olvasható, hogy a Corvintető valami olyasmit képvisel, ami nemcsak megelőzte a jelenleg tomboló skybar trendet, de egyfajta erőlködésmentes autentikussággal is kínálja magát az ún. “underground" közegnek. Emellett fővárosunk mára sokkal mélyebben berögzült romkocsma-atmoszféráját erősíti, nem a “fancy-zésre" való törekvést (avagy inkább igyekvést). A több mint tíz éve megnyílt klub 600 négyzetméteren magasodik a nyolcadik kerület fölé, bemutatni pedig talán különösebben nem kell: nagy eséllyel ez az a hely, ahol jelen sorok olvasói közül a legtöbben megfordultak már. A Corvintető vitathatatlan kultikus értékkel bír, amely szinte bizonyosan nemcsak az eltelt idő számlájára írható, hanem talán sokkal inkább annak a könnyedségnek köszönhető, ahogyan a tetőt különösebb tagolás vagy túlgondolás nélkül, egyszerűen csak birtokba vehető kikapcsolódási helyszínként bocsájtják a Budapesten szórakozók rendelkezésére — nem a Párizsi Nagyáruház, hanem a Blahán a Corvin Áruház tetején. Reiss Zoltán bevásárlóközpont-épületétől pedig teljesen más okokból ugyan, de azért szintén kár lenne elvitatni az építészet- és várostörténeti jelentőséget.

Olvasva a külföldieknek szánt ismertetőszövegeket, mintha valamennyi budapesti skybar a ‘most spectacular view’-t ígérné: a helyek egytől egyig azt állítják magukról, hogy az ott tapasztalható kilátás élménye a legegyedülállóbb, legkülönlegesebb, legmegkapóbb. Vajon valóban megkoronázzák az épületeket — amelyek, mint láttuk, sok esetben önmagukban olyan jelentőséggel és értékkel bírnak, hogy szinte nincs is más megkoronázni való rajtuk —, esetleg egyenesen a korona ékkövei ezek a szórakozóhelyek? Vagy épp ellenkezőleg, a befogadhatóság határát súroló, mohó “leg-leg-legek" hajhászásáról van szó, ami púpként nehezedik a házakra?

Kőrösi Boglárka