„Making Ireland modern” – Az ír pavilon

Ha hétköznapi környezetben használjuk a „modern" szót, általában a high-tech-re, az embereket kiszolgáló infrastruktúrára asszociálunk. Mégis, ha az építészetről van szó, ezek a fogalmak háttérbe szorulnak, és inkább a dizájnelemek, az újszerű formák jutnak eszünkbe. Villányi Olivia beszámolója a biennálé ír pavilonjáról.

A legtöbb nemzet pavilonja a kiállításon az utóbbi szemszögből közelítette meg a témát, különböző tömegeket, belső tereket, anyaghasználatokat hangsúlyozva. Az írek Gary A. Boyd és John McLaughlin kurátorok vezényletével igyekeztek tematikusan bemutatni azt a folyamatot, ami egy modern Írország kialakulásához vezetett. A politikai függetlenedéstől kezdve az agrárkultúra háttérbeszorításával 2000-re a világ egyik leginkább globalizált országává vált, olyan multinacionális cégeknek adva otthont, mint a Google és a Microsoft. Írország eszközként értelmezi az infrastruktúrát, melynek célja a kulturális és technológiai célok összeegyeztetése az építészettel.

A kiállítótérhez közeledve már messziről érezhetjük az ír hozzáállás komolyságát. Írország nem csak egy gondolatot ragadt ki a nagy „modern halmazból" és arra épített fel egy figyelemfelkeltő installációt, hanem konzekvensen végiggondolta az elmúlt száz évük történelmét, hogy ebben hogyan alakult ki a modernizmus az infrastruktúra fejlődésével és mit jelenthet ez az építészetben.

A strukturalitás nem csak a kiállítás témájában jelenik meg, a berendezése is teljes mértékben igazodik hozzá. Tíz kategórián keresztül (lázadás, elektronika, egészség, közlekedés, televízió, repülés, oktatás, telekommunikáció, autópályák, adat) mutatják be mi az, ami Írországot modernné teszi. A pavilon bejáratánál lévő ismertetőtáblán szerepel egy általános leírás és egy táblázat, ami rendszerbe szedi a bemutatott alkotásokat. Ezután sorrendben megtekinthetjük őket. 
Megjelenésében is illeszkedik az infrastruktúra témájához minden szegmens. A pavilon ortogonális rendszerű, fehérre festett acél elemekből építkezik. Egyfajta modulrendszerrel alkot teret, melyben a tárgyak különböző magasságokban vannak elhelyezve. Három épületet (buszpályaudvar, televíziós központ és iskola) makettként is bemutatnak, melyek plexiből készültek, akárcsak a fotók és rajzok háttámláját alkotó lapok. Így a fény könnyen utat talál magának a térben, ezzel még inkább légies külsőt kölcsönözve az építménynek.

Minden csoporthoz választottak egy emblematikus épületet (vagy egy témára jellemző tárgyat, struktúrát), melyet fotók, rajzok és néhány makett segítségével mutattak be. A rajzok között alaprajz, metszet, helyszínrajz, csomópont, és koncepcióábra is szerepel, aszerint, hogy melyik a legkifejezőbb.

A helyszínen külön a tárgyakról nincs bővebb ismertetés, csak egy-egy címszó,vagy mondat van a képek alá írva. Ez nem kielégítő azok számára, akik komolyabb érdeklődéssel tértek be az ír kiállításra. A 10 csoportról  ezen a honlapon találtam több információt, amire csak véletlenül bukkantam rá. Sem a helyszínen, sem a biennálé kis kiadványában nincs rá utalás.

A fent említett 10 tárgykörről részletesebben:

1. lázadás
General Post Office (1814) Francis Johnson
Elsőként az ír infrastruktúra fejlődésének elindító eseményéről esik szó.
Az ír függetlenségi háború első megmozdulása a húsvéti felkelés volt Dublinban 1916-ban. A főposta az esemény szimbólumává vált, itt olvasták fel az Írországot független köztársasággá nyilvánító kiáltványt és húzták fel az ír zászlót. Törekedtek arra, hogy a lázadás a nemzetközi sajtóig is eljusson.

2. elektronika
Ardnacrusha-i erőmű (Siemens-Schuckert és Electricity Supply Board Ireland - 1929)
Az elektronika kategóriáját az Ardnacrusha-i erőmű segítségével mutatják be. Ez a (Shannon) hidroelektronikai létesítmény már a politikai függetlenedés első évtizedében megalakult, így indítva el igazán az országot az infrastrukturális fejlődés útján.

3. egészség
Galway-i regionális szanatórium (1946), tervezője Norman White.
Írországban a tuberkolózis kezelésére több kórházat is építettek, egyikük ez a galway-i szanatórium. Alvar Aalto Paimio-ja hatott erre az elgondolásra. A különböző osztályokat elszigetelten rendezték el egy nyílt, zöld területen.

4. közlekedés
Busáras 1953 Michael Scott
A buszpályaudvar homlokzatára Le Corbusier Cité de Refuge-ja és a Centrosoyuz épület volt befolyással. Az épület belsejéből, a dupla belmagasságú váróteremből rálátás nyílik a buszokra, melyeket üvegfal választ el az utasoktól. Az enteriőrt Patrick Scott mozaikjai díszítik.

5. televízió
RTÉ Televízió központja 1962-ből, Ronald Tallon, Scott Tallon Walker Architects
A televízió, egy kiszámíthatatlanul fejlődő médium, ezért a komplexum tervezésénél odafigyeltek a jövőbeni terjeszkedés lehetőségére. Ennek építészeti eszköze a modularitás. A területre egy 20 négyzetlábnyi rasztert illesztettek. Emellett a homlokzat flexibilitására helyezik a hangsúlyt, többször levehető és visszahelyezhető elemeket alkalmaznak, így szükség esetén változtatni tudnak az épület méretein. Megjelenésben visszaköszön a Mies van der Rohe-féle amerikai építészet.
Rem Koolhaas, a teljes biennálé idei főkurátora felkérte Ronald Tallont, hogy mutassa be a Dundalk-i Carroll’s Factory-t a Központi pavilon „Elements" című kiállításának mennyezeti szekciójában.

6. repülés
Shannon Airport 1936-1971, Office of Public Works Architects & Aer Rianta Architects
Egy nemzetközi bizottsági ülésen 1930-ban meghatározták a Shannon repülőtér helyét, egy folyó torkolata közelében. A létesítmény célja az, hogy mind földi, mind vizi megérkezésnek lehetőséget biztosítson. Ennek megvalósításához technológiai fejlesztésre volt szükség, és ez adott okot a világ első építőipari szabadkereskedelmi övezetének kialakulására.

7. oktatás
Birr Community School 1978, Peter & Mary Doyle Architects
A tervezők kiléptek az ír oktatás demokratizációjából és szekularizációjából a 60-as évek végén. Egy kisváros szélén található gyárépületet alakítottak át oktatási központtá, kihasználva a meglévő vasbeton szerkezet gazdag belső téri adottságait. A váltakozó keresztmetszeti méretek megkönnyítették a különböző funkciók elhelyezését az épületben. Szükség szerint még a terek, vagy akár az egész terület bővítésére is lehetőség van, - a tervezők szavaival élve - egy „megkötések nélküli" építészetet alkalmazva.

8. telekommunikáció
Rosleven Telephone Exchange 1980, Noel Dowley tervezésével
Athlone – a sziget közepén lévő város - vonzáskörzetében helyezkedik el ez az épület. A tervező fő feladata az új technológiák és a központban dolgozók igényeinek az összeegyeztetése volt, és ezt - a tervező szerint- a „szerény eszközök építészetével" lehetett megoldani.
A tartószerkezetet betonnal burkolták, kevés megnyitást hagyva a külvilág felé. Az épület karakterét meghatározza, hogy a telefonos kapcsolószobákban mély hajóablakokat helyeztek el, melyek vasbeton ejtőcsövek darabjaiból készültek. A közlekedőterek és egyéb szolgálati helyiségek megvilágítása pedig a tetőn keresztül történik.

9. autópályák
M1 Airport Interchange 2003, Grafton Architects & Roughan & O’Donovan Civil Engineers
Ebben a szekcióban az M1-es autópálya különböző csatlakozási pontjait mutatják be egy folyamatábrán, melynek egyik állomása az Interchange repülőtér. Itt nagy vonalakban megfigyelhetőek a különböző körforgalmak, leágazások, illetve a felüljárók megoldásai, melyek formavilága megidézi a sugárhajtású repülőgépek alakját. Ez az autópálya köti össze Dublint Észak-Írországgal.

10. adat
Dublini mikrochip
Az Intel 2013-ban kezdte el itt fejleszteni az új mikroprocesszor chipet. Azért választotta a cég ezt a székhelyet, mert megbíztak az ír gazdaságban, emellett az ország klímaviszonyai is megfeleltek az adattárolás kritériumainak. Ezzel a lépéssel válhatott Írország a digitális információtárolás központjává.

Dicséretes, hogy az írek ilyen komolyan kezelték Rem Koolhaas „absorbing modernity" témáját, de ezzel - ahogy a kiállításon észrevettem - nem sok ember érdeklődését keltették fel. Ez egyrészt betudható a pavilon peremhelyzetbe szorulásának, a látogatók csekély százaléka jutott el egészen az Arsenale legvégéig. Akik mégis, azok kettőt-hármat fordultak benne és mentek is tovább, beérték egy általános képpel. Nem ragadta meg őket annyira, hogy két percnél több időt bent töltsenek és jobban megismerjék a pavilont.

Összegezve az eddigieket, szerintem a kiállítás témája, berendezése, anyaghasználata nagyon szép és következetes, viszont a helyszíni információhiány (nincs külön leírás a kérdéskörökről, nincs elvihető prospektus  stb.) döntően befolyásolja a megítélését.

Villányi Olivia