Megújult a Keleti pályaudvar Lotz-terme

Július 18-án az utasforgalom számára is megnyílt az ország második legnagyobb alapterületű, nagy értékű freskókkal díszített helyisége, a Keleti pályaudvar indulási csarnoka. Az épületrész belső felújítása 2006-ban kezdődött, és 479 millió forint beruházási költségből valósult meg.Építészet: Első Magyar-Kanadai Építész és Mérnökiroda Kft.Vezető tervező: Hajnal Zsolt Ybl-díjas építész

Az 1884. augusztus 16-án felavatott Központi, később Keleti pályaudvar hazai erőforrásból, magyar tervezők és kivitelezők közreműködésével épült. A többszöri átépítés és bővítés ellenére a pályaudvar szinte eredeti formájában szolgálja ma is az utazóközönséget.

Az épület terveit – két elhelyezési változattal – 1871-ben készítették a Magyar Királyi Államvasutak mérnökei. Az 1873-es gazdasági világválság miatt az építést csak később kezdték meg. A pályaudvart Rochlitz Gyula (1827–1886) építész, a vonatfogadó csarnok mérnöki szerkezetét pedig Feketeházy János (1842–1927) híd- és vasszerkezet-építő mérnök tervezte. Az épület nemcsak a legjelentősebb magyar vasúti épület, hanem közlekedés-építészeti műemlék, a nemzeti kulturális örökség részeként a magyar állam tulajdonában lévő műemlék, melynek ebből a szempontból legértékesebb része a Lotz Károly és Than Mór által készített faliképeket, freskókat is magába foglaló indulási csarnok.

A pályaudvar megépítésekor ez a 670 m² alapterületű és 18 m belmagasságú csarnok fogadta az utazóközönséget, akik az innen nyíló oldalfolyosókon keresztül közelíthették meg az I., II. és III. osztályú várótermeket, majd ezeken át a peront.

A II. világháborúban az épület egyes részeit, köztük az indulási csarnokot is több bombatalálat érte. A háborús kár helyreállítását követően változott meg a csarnok funkciója, ettől az időponttól vált kizárólag a pályaudvar Thököly úti főbejáratává.
Az épülettömb tető- és födémszerkezete az 1900-as évek utolsó harmadára teljesen elhasználódott, annak állapotromlását a folyamatosan végzett kisebb javításokkal sem lehetett megállítani. 2001-ben az indulási csarnok födémszerkezete annyira meggyengült, hogy az utazóközönség védelme érdekében le kellett zárni a forgalom elöl.

Az ezt követően megindult felújítási munkát a műemlékvédelmi követelményeknek megfelelően kezdte meg az épület vagyonkezelője, a MÁV Zrt., figyelembe véve azt, hogy a helyiség falazatán 9 db freskó található. A freskók közül nyolcat Lotz Károly, a 19. század második felének egyik leghíresebb festője készített. A képek címe: Háború és béke; A bányászat; A kohászat; Kereskedelem; A hídépítés; A posta; A földművelés; A jólét. A kilencedik freskót Than Mór, híres freskófestő készítette, képének címe: A vasút allegóriája.

Az épülettömb felújításának építészeti tervezését az Első Magyar-Kanadai Építész és Mérnökiroda Kft. végezte Hajnal Zsolt Ybl-díjas vezetőtervező irányításával. A falkutatások és a restaurátori munkák tervezésére a Szabó Péter restaurátor művész által irányított Reco Konzult Restaurátor és Tanácsadó Kft. kapott megbízást a lefolytatott közbeszerzési eljárást követően.

A tervezést és hatósági engedélyezést követően az indulási csarnok felújítási munkái két ütemben valósultak meg. 2002 és 2004 között került sor a födémszerkezet teljes cseréjére, a tetőszerkezet felújítására, ami a szerkezeti elemek mintegy 42 százalékának kicserélését jelentette. A kivitelezésnek ebben a fázisában készült az új palalemez-fedés, továbbá az azt kiegészítő díszítőbádogozás, hogy ezt követően a restaurátori munkákat és a belső felújítást biztonságosan végezhessék el.

2005-ben a kivitelezési munkák ebben a csarnokrészben szüneteltek, ekkor az épület Kerepesi úti kijárati csarnokában került sor a födém megerősítésére, a tetőszerkezet felújítására, a palafedés és díszítőbádogozás cseréjére.

2006-ban kezdődtek meg a belső felújítások, azaz

• a belső vakolat megújítása (a vakolat felület 50 %-át meghaladó cseréjével);
• a csarnokot határoló téglafalazatok kiszárítása;
• 1db Than Mór és 8 db Lotz Károly freskó teljes restaurálása;
• a falazat tagozatainak, gipszdíszeinek teljes felújítása, hiányzó elemek pótlása;
• a falazat, korábban megsemmisült díszítőfestésének teljes megújítása;
• az eredeti, faragott elemekkel díszített nyílászárók teljes felújítása;
• az íves acél ablakok teljes felújítása;
• a helyiségvilágítás cseréje;
• a díszkivilágítás kiépítése;
• a tűzjelző-rendszer telepítése;
• a galambriasztó-rendszer kiépítése;
• a padlóburkolat cseréje – vakvezető-sáv beépítésével;
• a bejárat akadálymentesítése;
• az elektromos vezérlésű utas-tájékoztató táblák (érkező és induló vonatok) kihelyezése
• a nyomtatott menetrendek kihelyezésére szolgáló vitrinek, valamint a pályaudvar használatát megkönnyítő piktogramok kihelyezése;
• a főbejárat előtti előtető födémének cseréje, tetőszigetelése és bádogozása;
• az előtető világításának teljes felújítása;
• a homlokzatvakolat részbeni felújítása, illetve a teljes felület nagyobbik részének foltokban történő javítása.

A felújított, nemcsak látványában, hanem műemléki jellegéből adódóan is értékes csarnokban a jövőben teremőri szolgálat vigyáz a rendre, továbbá a nagy utasforgalomra tekintettel egy mini gyógyszertár is lesz majd.

A kivitelezők kiválasztása közbeszerzési eljárás keretében történt.
Az épületbelső felújítási munkáit a Reco Konzult Restaurátor és Tanácsadó Kft. koordinálta fővállalkozóként, akik az építőmesteri munkákat a Laki Zrt. bevonásával végezték el.
A freskók restaurálását és a díszítőfestést 10 restaurátor készítette Csúcs László festő-restaurátor művész irányításával.
A beruházói feladatokat a MÁV Zrt. Ingatlangazdálkodási Igazgatósága, a beruházás lebonyolítói feladatokat a MÁV Zrt. Beruházás Lebonyolító Szolgáltató Egysége végezte. A jelentős művészeti értékeket is magában foglaló épülettömb eredeti állapotának visszaállításához jelentős segítséget nyújtott a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Képzőművészeti Lektorátus.

forrás: MÁV Zrt

---

Háttérinformáció

Lotz Károly (1833, Homburg vor der Höhe – 1904, Budapest)
Festő. Német apjának korai halála után magyar származású anyja hazajött kisgyermekével szülőhazájába, Magyarországra. Szobrásznak készült, majd festeni tanult Marastoni Jakabnál és Weber Henriknél. 1852-ben Bécsbe ment, ahol K. Rahl tanítványa, majd munkatársa lett. Mesterével együtt számos falképet festett főúri és nagypolgári palotákban. 1864-ben részt vett a Bécsi Fegyvermúzeum lépcsőházának kifestésében.
Hazai korai képeit az Alföld romantikája ihlette, később nagy falképek festésére kapott megbízást. Nagy sikert aratott 1864-ben a Vigadó lépcsőházának falfestményeivel. Ezután számos főúri, állami és egyházi megrendelést kapott. 1873-ban a Vigadó éttermének 28 medaillonját készítette el. 1874-ben Than Mórral együtt készítette a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának festését. 1883-ban a Mintarajziskola tanára, 1896-tól pedig a második festészeti mesteriskola vezetője lett. A királyi palota elpusztult Habsburg-termének mennyezetét 1903-ban már betegen festette.

A 19. század második felének egyik legismertebb magyar mestere. Falképei a velencei barokk freskófestészet hatását tükrözik, bravúrosak, könnyedén elegánsak. Időállóbbak finom színezésű vázlatai, vonzó arcképei és mitológiai tárgyú festményei. Ezeken gyakran nevelt leányai, Ilona és Kornélia voltak modelljei. Kornéliáról festette lányaktjait is. Számos képmása és aktja a Magyar Nemzeti Galériában található.

Ismertebb alkotásai: Egyetemi Könyvtár (1875); Régi Műcsarnok (1877); Keleti pályaudvar (1884); Operaház nézőterének mennyezete (1884); Párizsi áruház (1885); MTA nagytermének két triptychonja (1887–1891); Tihanyi apátsági templom (Székely Bertalannal és Deák Ébner Lajossal, 1889–1890); budai Mátyás-templom (Székely Bertalannal, 1892-83); a Kúria (ma Magyar Nemzeti Galéria) nagycsarnoka (1894); az Országház lépcsőháza (1896–1897); a budapesti Szent István Bazilika pillérmozaikjai, kupola- és boltívképei (1894–1899).

 

---

Than Mór (1828, Óbecse - 1899, Trieszt)
Festő. Than Károly vegyész bátyja. Jogi tanulmányokat folytatott Pesten, s közben Barabás Miklós növendékeként festeni tanult. A szabadságharc alatt Görgey mellett hadifestő volt. 1851-től Bécsben C. Rahl tanítványa. 1855-ben Párizsban tanult. Hazatérve a festészet csaknem minden ágát sikerrel művelte, 1857-től három évet Rómában töltött.
Első jelentős munkáját, Nyáry és Pekry elfogatása c. művét (1833, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) az elnyomatás visszhangjaként egész sor történeti kompozíció követte (A mohácsi csata, 1855; Imre király elfogja pártütő öccsét, 1857, Magyar Nemzeti Galériában; Vitéz János a latin nyelvre tanítja Hunyadi Jánost, 1882; Pázmány Péter tollba mondja műveit, 1885; stb.).
1860-ban Pesten telepedett le. 1864-től Lotz Károly mellett a pesti Vigadó falképein dolgozott, s ez időtől kezdve az ország egyik legelismertebb freskófestője. Fata Morgana c. képe 1867-ben nagy sikert aratott a párizsi Salonban. 1873-ban első díjat nyert a történeti festménypályázaton.
Az 1880-as évektől Olaszországban élt.