Mélyvíz

Budapest megbízott főépítésze szerint a mai viszonyok között szinte kizárólag rossz minőségű és hosszú távon eladhatatlan-bérbeadhatatlan felhőkarcolók épülnének. Ezért egyelőre nem támogatja a magasságkorlátozások feloldását. Az építész embe® sorozat vendége Beleznay Éva volt.

Beleznay Éva, a hétfő esti (október 15.) építész embe^® vendége, rögtön a mélyvízben kezdte. Beszélgetőpartnere, Pásztor Erika Katalina ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a Wérgida által összegyűjtött legjelentősebb Budapest-kritikák alaptételeivel szembesíti a város megbízott főépítészét. Az ezredforduló óta megjelent cikkek fókuszában olyan sokat emlegetett kérdések és témakörök álltak, mint az ikonszerű épületek szükségessége, a hivatalos Budapest-vízió hiánya, a magasházak problémája a sztárépítészek távolmaradásának okai.

Beleznay Éva szerint az elmúlt évek nagy közmegbízásai nem tudták megalkotni a rendszerváltás utáni időszak emblematikus épületeit, sem a lágymányosi egyetemi városnegyed, sem a millenniumi városközpont (Nemzeti Színház, MűPa) nem képes betölteni ezt a szerepet. Hozzátette, hogy a belső területek 19. századi házai átlagos színvonalúak ugyan, de karakteresek – ezzel szemben a mai átlag esztétikai értelemben gyenge, sivár. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ma sokan úgy érzik: az építészeti „felhozatal" lemaradt a kultúra többi területéhez képest. Mint mondja, sok kárt okoz az is, hogy a Főépítészi Irodának csak a fővárosi beruházások tekintetében van jogosultsága esztétikai-minőségbeli kérdésekbe beleszólni.

A beruházók többsége nem ismerte még fel, hogy a magas színvonalú építészeti teljesítmény eladhatóbbá teszi a terméket, a tervezők viszont – éppen kiszolgáltatott jogi helyzetük és szakmájuk alárendelt szerepe miatt – bátortalanok, nem mernek igazán karakteres terveket leszállítani. A főépítész ezért tartja fontosnak és kívánatosnak a külföldi sztárépítészek budapesti megjelenését, őket ugyanis a hatóságok és a befektetők már komolyan veszik, munkájukat jobban megbecsülik. Rajtuk keresztül a szakma tehetséges hazai képviselőinek presztizse jelentősen növekedhet, szabad utat engedve kreativitásuknak.

 

Magyarországon azonban nem lehet valódi nemzetközi pályázatokat kiírni, mivel a munkákat csak magyar nyelven lehet beadni, ezért a tervezők – ha nem akarnak időt és pénzt szánni a fordításra – csak hazai irodákkal társulva rúghatnak labdába.
A helyi jövőkép kérdése kapcsán Beleznay Éva azt emelte ki, hogy bár a mai európai nagyvárosok hosszú távú fejlesztési koncepciójuk révén valamely területen globális pozíciót igyekeznek kivívni maguknak, addig lokális szinten, az egyes városrészek tekintetében a vezetők gyakran nem járnak el megfelelő figyelemmel, a lakók maguk nem érzik a változásokat. A fővárosban is ez a gond: a Főváros nem rendelkezik olyan monitoringrendszerrel, amely megmutatná a beruházások mikrohatásait. Nehezíti a helyzetet a végletes széttagoltság: a Főváros, a vele egyenrangú 23 kerület és az állami szféra trióját egy új Közmunkatanács foghatná össze – ennek megalakulására igen kevés az esély.

A főépítész szerint nincs szükség a város belső részeinek drasztikus megváltoztatására: olyan kisebb városközpontokat kell kialakítani, melyek a városmag régi körutas-sugárutas szerkezetéhez kapcsolódnak.

A végén szóba került az örök téma, a magasházak ügye is. Beleznay Éva meggyőződése, hogy a mai viszonyok között szinte kizárólag rossz minőségű és hosszú távon eladhatatlan-bérbeadhatatlan felhőkarcolók épülnének. Ezért nem támogatja egyelőre a magaságkorlátozások feloldását.

Bár igen megterhelő ma Budapest főépítészének lenni, Beleznay Éva számára ez a megbízatás igazi szakmai kiteljesedést jelent: vallomása szerint szinte képtelen kikapcsolódni, még hétvégén is a főváros ügyein pörög az agya. Most arra törekszik, hogy megtanulja kezelni ezt a helyzetet, megtanuljon pihenni, mert még sokáig szeretne ebben a pozícióban maradni.

Az estet négy kisfilm tagolta. Horváth Viktor egyik műve a Horváth Viktor címet viselte, mely az identitáskeresés témájával kapcsolódott a városvíziók világához. Másik, Megfigyelés című etűdje, valamint Illés István Rynek Run és Krámli András WoW riport című filmje egyaránt a városi léttel és a különböző médiumok vizsgálatával foglalkozott.

szöveg és képek: Haba Péter