Menedék a Zsil-völgyében – Kovács Áron diplomaterve

„...csak akkor építünk, ha a funkció megalapozott, csak oda építünk, ahol indokolt és csak akkora léptékben amekkora szükséges..." – ez a vezérelv, mely röviden és velősen határozza meg Kovács Áron diplomamunkáját.

Fogadóház

Mestermunkám tervezési helyszíne Romániában, a Zsil-völgy Nemzeti Parkban található Szurdok-szoros. A Zsil folyó hegyszorosa a Déli-Kárpátokban, a Vulkán- és Páring-hegység között húzódik. A Zsil-völgye (Petrozsényi-medence) a 19. század végén megkezdődő széntermelésig gyéren lakott terület volt. Ekkor gyorsult fel a környék benépesítése és alakultak ki a bányavárosok (Petrilla, Petrozsény, Vulkán, Lupény). A 90-es évek végétől a széntermelés jelentősen csökkent, amely a bányák többségének bezárását vonta maga után. Ezáltal a völgy lakossága is fokozatosan redukálódott; megnőtt a nyugdíjasok és munkanélküliek száma, amelynek következménye az életszínvonal rohamos romlása volt. A fenti tényezők együttese mind az épített, mind a természeti környezet folyamatosan növekvő elhanyagoltságához vezetett. Mivel a környéken jelentősebb ipari vállalatok nem alakultak ki ezért úgy gondolom, hogy a turizmus, a túrakultúra fellendítése választ jelenthet a környék épített és természeti környezeti adottságainak felhasználására. A Zsil folyó Románia legmagasabb fokozatú vadvize, WW3, a kajakozás, raftingozás egyedi lehetőségét biztosítja.

A folyó mentén fellelhető hegységek, mészkőcsúcsok, barlangok, vízesések végtelen lehetőséget kínálnak a természetjáróknak, túrázóknak, sportolóknak. A szoros vad természeti adottsága és az itt áthaladó országút és vasút monumentális műépítményei jellegzetes összképet alkotnak. A völgyben több, funkciót vesztett vasúti épület található. A Pietrele Albe vasútállomás, a rafting túra legizgalmasabb szakaszának a kiszálló pontjánál helyezkedik el. Az állomás közelében lévő, funkciót vesztett vasúti épületegyüttes és a mögötte elhúzódó támfal adottságai és elhelyezkedése lehetővé teszik, hogy a meglévő épület egy menedékház, a két melléképítmény a szükséges kiegészítő helyiségek funkcióját töltsék be, továbbá a támfalon bivakok kerüljenek kialakításra.

A tervezési program – figyelembe véve az elméleti kutatásom tanulságait – a funkció és a helyszín megismerésén alapszik. Szempont, hogy a meglévő építmények a lehető legkisebb beavatkozással fogadják be az új funkciót úgy, hogy a régi épületek kőépítészetének jellegzetes karaktere megmaradjon és szerves része legyen az új egésznek. Az építés ökológiai lábnyomának minimalizálása érdekében a hozzáépítés jellemzően könnyűszerkezetes technológiával történik. Anyaghasználat szempontjából fontos, hogy a környéken fellelhető anyagok és a tervezési helyszínen található, újrahasznosítható tárgyak alkalmazásra kerülnek. Ilyenek a sínszelvények igénybevétele a bivakok megközelítéséhez szükséges áthidalásoknál, vagy a vasúti talpfák felhasználása a padok és fekvő helyek kialakításához, végül pedig a bontásokból fennmaradó cserép és tégla hasznosítása – gabion kosár megtöltéséhez – korlátot képező tájépítészeti elemként.

A hegyszoros adottságaiból kifolyólag a meglévő építmények lineárisan vannak telepítve a folyó mentén. Az egyik oldalról a völgy meredeken emelkedő oldala miatt kialakított támfal és az alatta elhúzódó három sínpár képez határt. A folyó felől a meredek sziklás part szegélyezi a területet. A helyszín és a meglévő hármas épületegyüttes adottságából kialakuló privát jellegű zöldfelületek megőrzése és hangsúlyozása építészeti szándék az új funkció integrálásakor.
A program, a helyszín és a meglévő épületek adottságaiból fakadóan a különböző funkciót betöltő építmények a helyszínre való érkezést követően a következő sorrendben tárulnak fel: Az evezős felszerelés-, kerékpártároló és öltöző könnyűszerkezetes, fedett-árnyékolt és fűtetlen terek, amelyek szervesen csatlakoznak a meglévő melléképítményben kialakított mosdóhelyiséghez. A tároló kialakítása lehetővé teszi a későbbi bővíthetőség lehetőségét. A központi, meglévő épületben kerül kialakításra a közösségi tér: konyha-étkező és mosdó. Az emeleten, CLT panelekből, ráépítéssel kerül kialakításra 6 db. 4 fős szoba, külön-külön WC- és zuhanyhelyiséggel kialakítva, figyelembe véve a gyermekekkel érkező családok igényeit. A pincében gépészeti helyiség és tároló kap helyet. A kompozíciót a harmadik meglévő építmény zárja, amelyben egy szauna, az ehhez tartozó öltöző és zuhanyzók kaptak helyet.

A bivakok az építmények mögött elhúzódó 24 m magas támfalhoz épülnek hozzá. A 12,5 m magasan kialakított boltívek karakterisztikájából kifolyólag a menedék funkciója szerinti fő szempontok adottak: védelmet nyújt a környezeti kitettségekkel szemben. Ennek következtében minimális építészeti beavatkozással alakíthatók ki a lényegében sátor helyeknek megfelelő táborozó felületek. A bivakok gabion technológiával kerülnek kialakításra – felhasználva az erózió következtében felgyűlt sziklatörmeléket – organikusan lekövetve a boltívekben megmutatkozó sziklák adottságait. A támfalon kialakított szálláshelyek biztonságos megközelítése érdekében egy híd kerül kialakításra a sínek fölött, mely a beavatkozás optimalizálására való tekintettel egy közlekedő magra van felfűzve, amelyről elérhető a pince, a közösségi tér és az emeleten kialakított szobák.

Bivak

A diplomatárgyam célja, hogy bemutassam a mestermunkám tervezési helyszínét és a programot megalapozó sportokat egy rövidfilmen keresztül, figyelembe véve a szakdolgozatom egyik legfontosabb tanulságát: „...csak akkor építünk, ha funkció megalapozott, csak oda építünk, ahol indokolt és csak akkora léptékben amekkora szükséges...". A rafting túra kiszálló pontjánál és a különböző túraútvonalak centrumában található 24 m magas támfal jellegzetes karaktere és a hozzáépítendő bivakok rendhagyó helyzete miatt szükségesnek éreztem, hogy megvizsgáljam, hogy a helyszín alkalmas-e a tervezett funkció befogadására. A műtárgy egyik boltívében egy függőágyat feszítettem ki. Az installálást minimális beavatkozással vittem véghez. A vasbeton oldalfalak megfúrását követően, egy-egy szemescsavart rögzítettem a furatokba. Az ott eltöltött idő, a természeti és épített környezet lenyűgöző összhatása és egyedi térélménye igazolja a mestermunkám tervezési helyszínét.

Kovács Áron

szerk.: Nagy Zoltán