Mennyi az elég? – Kenderház, Szentendre

Mennyi az elég? Jelen életvitelünk nem fenntartható. Paradigmaváltásra van szükség. A mértéktartás elsődleges. Juhász Veronika és Fábián Gábor nyers és természetes anyagokat ötvözve, kalákában, kísérletezve képzelte el saját családi házát.

Kerestük a helyünket, gyerekeknek-gyerekekkel megfelelő életteret, ami elérhető számunkra. A városban, a természetben, víz, erdő, hegy közelségében. A fővároson kívül, de lehetőleg közel. Intenzív kulturális közeg minimális elvárás, anélkül nem létezünk. Választásunk Szentendrére esett. Kerékpárhoz és limitált autóhasználathoz szokott életünknek megfelelően a belvárosban, közel a HÉV-hez, közel a patakhoz, a Dunához, közel az iskolához, óvodához, közel a kultúrához, közel mindenhez. Kis telken. A házunk kialakult, sűrű és szabálytalan városi szövetben találta meg helyét, hosszú évekre magárahagyott, növények által visszafoglalt, házakkal körbevett tömbbelsőben, lehetetlennek tűnő és ezáltal ránk váró helyzetben. Senem zártsorú, senem oldalhatáron álló, senem szabadon, finoman hátrahúzódó, egyszerűen helyénvaló.

Igényeinkhez és lehetőségeinkhez igazodva, alacsony költségvetéssel terveztük. Mértéktartó és egyszerű családi lakótér személyre szabva, kis alapterületen, felesleges terek, közlekedők nélkül, két létrával szervezve, a kerttel szimbiózisban. Különleges helyzetéből adódóan, a kialakult kertrészekre teljes megnyitással, a telekhatárokon tömören. Megérkezés a kertben, a nappali élettér előszoba nélkül közvetlenül a kert szintjén, a fürdőt leszámítva egy térben, falépcsőkkel finoman osztva. A belső kertkapcsolatra hangolva: a nappali – kinyitva a tolóajtókat – terasszá válik. Így a lehető legkisebb területet elfoglalva a természettől, vele szoros kapcsolatban. Szobák – tekintettel az épített környezetre – a tetőtérben, a kis fesztávból adódóan teljes mélységben, közlekedő nélkül. Négy helyiség, két lépcsővel. Gyerekszobák egyelőre összenyitva, végigfutó ablaksorral, műteremként, játszásra, alkotásra, tornára, táncra, tanulásra és persze alvásra.

Az építkezés féltávtól családi összefogással, saját kézzel folyt. Előre nem tervezetten.

A fenyő hajópadló, a fa válaszfalak, bútorok a mi kezünk munkája. A rugalmas alkalmazkodóképesség elengedhetetlen. Az adaptivitás egyaránt utalhat az épületre, a terekre, azok felhasználóira, vagy magára a folyamatra is. Először a minőséget engedtük el, majd azt követően az időt, felszabadítva az építés folyamatát, teret engedve a kalákára. A szaktudás hiányát a pontosság és a törődés ellensúlyozza. Közben szembesültünk: a kenderbetonozás sem generálkivitelezőnek való építési mód, odafigyelést igényel. Megszerettük csinálni, minden olyan lett amilyennek megterveztük, sőt az építés inspirálta a tervezést. A bútorok készítése már örömjáték volt, kísérletezés, a tervezés-építés valódi szabadsága.

Áramló terek nyersen hagyott, természetes anyagokkal övezve, kenderből készült falakkal és tetővel határolva, saját kézzel készített fabútorokkal otthont teremtve. Vasbeton és fa szerkezeti váz kenderbetonnal kitöltve, homogén anyaghasználattal, falon és tetőn közel azonos rétegfelépítéssel, tetőtérben belső oldali párazárás nélkül. Ökológiai jelentősége nagy. Jó hőszigetelő képessége mellett az előállításának szén-dioxid kibocsátása minimális, sőt a kendernek köszönhetően szén-dioxidot von el. A szerkezet lélegzik, mésztartalma a levegőt tisztítja. Lassan szilárdul, ezért fa pallóvázzal épül. Pigmentálás nélküli finomszemcsés mészvakolattal készül, fürdőkben szappanozva.

A vasbetonszerkezetek nyersen hagyott felülete, glettelés és festés nélkül, a kiosztályozódásnak köszönhetően természetes kőszerű megjelenést, ezáltal új esztétikai minőséget tükröz. Harmadosztályú elliotis fenyő rétegelt lemez fal és bútorfelületek alacsony minőségét intenzív mintázatuk és a fenyőlécekből műgonddal konstruált egyedi vázszerkezet kompenzálja. A nappali és a konyhabútor, a tetőtéri komódok egyedi, fa-fa kapcsolatos vázszerkezetettel (minél nagyobb szabad felületet hagyva a falak lélegzésének), csavarok nélkül, keményfa tipli kapcsolatokkal.

Kísérleteztünk szerkezetekkel, anyagokkal, felületekkel, egyedi süllyesztett szerelvényekkel. A nappali tere a műhelyünk, magunk által konstruált lámpával, mely később az életterünk állólámpája lett.

Juhász Veronika & Fábián Gábor

Szerk.: Borenich Levente