építészet : környezet : innováció

Zene és kerámia szimbiózisa – a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara a Zsolnay Negyedben

A Zsolnay Egyetemi Negyedében található E2 és E22 számú épületekben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának alkotóműhelyei kaptak helyet. Az eredeti épületek  jellegzetességeit újraértelmező átalakítás a Pethő László vezette csapat tervei alapján valósult meg. A Negyed kapuját jelentő hídépítményhez csatlakozó épületegyüttes a terület egyik meghatározó kortárs elemévé vált, ahol a bővítményeket karakteres cor-ten burkolat hangsúlyozza.

E2 PTE Művészeti Kar, Kerámia oktatás és kutatási műhely

Építéstörténet

Az épület alapstruktúrájának feltételezett építési ideje az 1900-as évek elejére datálható. Az épület több fázisban nyerte el mai végleges állapotát. Földszint + 2 emelet kialakítású, az épület keleti része magastetővel fedett. A történeti épületrészek csak erőtlen fragmentumokként fedezhetőek fel, jelentős háború utáni átalakításokkal. Az egyetlen, építészetileg is értékelhető épületrész az épület 6-os bekötő út felőli keleti homlokzati szakasza, amely mai állapotában is jól mutatja a korabeli ipari épületekre jellemző téglaarchitektúra vonásait. Az épület tervezőiként - a  rendelkezésre álló tudományos dokumentáció kategorizálásától függetlenül - értéknek tekintettük és az átalakítás során különös figyelemmel kezeltük ezt a homlokzati szegmenst.

 

Archív képek - fotó: MCXVI
Archív képek - fotó: MCXVI
Archív képek - fotó: MCXVI
 

 

Meglévő állapot

Az elhagyott épület korábban üzemépületként funkcionált. A meglévő szerkezet heterogén rendszerű, egyaránt fellelhető benne hagyományos falazott felmenő szerkezet és acélgerendák közötti téglatálcás kialakítás, valamint vegyes, falazott felmenő és pillérvázas kialakítású tartószerkezet is. Az épület története során több szerkezetet is megerősítettek, amelyek  a folyamatos technológiai váltások miatt lehettek szükségszerűek. Az épület részben magastetős, részben lapostetős kialakítású. A felmenő homlokzati falszerkezetek szintén vegyes képet mutattak, vakolt, nyers és festett téglafelületek egyaránt fellelhetőek voltak a homlokzati architektúrában. Az építési korszakok plasztikusan megmutatkoztak az épület egészén. A homlokzati nyílászárók vegyes szerkezetűek, rossz minőségűek, elhanyagoltak, felújításuk nem volt lehetséges.

A részben lapostetővel fedett épületrész szigetelési rendszere, korszerűtlen, elöregedett volt, helyenként komoly beázások nyomai voltak felfedezhetők az épületen belül. A magastetős épületrész a lehetőségekhez képest jó állapotú, hagyományos cserépfedésű volt, a záró födémszerkezettel összeépített szerkezet az átalakítás során nem felhasználható.

Tervezési koncepció

A tervezett épület földszint + két szint + tetőtér kialakítású lett. A meglévő épület toldalékait elbontottuk, de helyükre új kontúrral tervezett épületrészek kerültek. Az épület legfajsúlyosabb kiegészítését, pótlását a két szinten is kialakított keleti szárny bővítése jelenti. A bővítés természetesen az eredeti épületkontúron belül helyezkedik el. A földszinten nagyrészt az oktatás helyiségei kaptak helyet, de ezen a szinten alakítottuk ki kiegészítő, raktári helyiség csoportokat is.

Az első emeleti-bejárati szintet egy kényelmes kültéri lépcsőn keresztül lehet megközelíteni, mely egy teraszra érkezik. Az első emeleten található az épület előcsarnoka, mely alkalmas  kisebb kiállítások rendezésére is. Ez a szint kizárólag az oktatási műtermek világa. Az épület közlekedő rendszere déli irányba tájolt, ezáltal lehetővé vált, hogy az oktatási termek, műtermek mind-mind északi tájolásúak legyenek, tehermentesítve a közösségi tereket a hőtehertől és a 6-os út óriási zajterhelésétől. Ez a struktúra lehetővé teszi, hogy a helyiségek klímaberendezés nélkül, természetes szellőzéssel és a legoptimálisabb fényviszonyok mellett tölthessék be rendeltetésüket.

 

Bontások - vezető tervező: Pethő László
Építés - vezető tervező: Pethő László
Eredeti állapot- vezető tervező: Pethő László
 

 

Az épület újjáépült tetőterében kapott helyet az elkészült műtárgyak raktára. Az épületben új, akadálymentesített vertikális közlekedő magot alakítottunk ki egy kétkarú lépcsővel és egy mozgáskorlátozottak számára is használható lifttel. Az épület jelenlegi keleti végében található teherlift nem az épület része, ezért egy új teherlift telepítése vált szükségessé az anyagszállítás megkönnyítése érdekében. Az épület nyugati részébe beékelődik egy akadálymentes személylift, mely a déli terület irányából átkötő-híd személyforgalmát hivatott segíteni.

E22 PTE Művészeti Kar, Zeneművészeti Intézet

Építéstörténet

Az E22 épület 1967-ben épült. Helyén korábban is gyárépület állt, az új ház a bontást követően gyakorlatilag ugyanazon helyszínrajzi pozícióban épült fel. Az épület pillérvázas, részben alápincézett földszint + 2 emeletes, lapostetős kialakítású. Az északi traktus teljesen ráépült, összeépült az E19-es történeti épülettel. A nyugati homlokzaton védett kerámia másolatok találhatók, amelyek szakszerű elbontása után műemléki raktárba való elhelyezést javasoltuk, az új épületre való visszahelyezést nem terveztük. Időközben a KÖH kérésére a kerámia másolatok mégis visszakerültek eredeti helyükre.

Meglévő állapot

Az elhagyott épület korábban üzemépületként funkcionált. Az épület részben alápincézett földszint + 2 emelet kialakítású, tartószerkezeti rendszere pillérvázas, vázkitöltő falazattal. Az épület jelen állapotában összeépült az E19 jelű történeti épülettel. A homlokzatok vakoltak, a homlokzati nyílászárók jellemzően egyrétegű üvegezésűek voltak, hőhídas acél profilokban. A teljes épület lapostetős kialakítású, bitumenes lemez csapadékvíz elleni szigeteléssel fedve. Az épület viszonylag jó állapotban volt, jó teherbírású tartószerkezeti kialakítással.

 

E2, E22 épületek - vezető tervező, fotó: Pethő László
E2, E22 épületek - vezető tervező, fotó: Pethő László
E2, E22 épületek - vezető tervező, fotó: Pethő László
E2, E22 épületek - vezető tervező, fotó: Pethő László
 

 

Tervezési koncepció

Az épület azon része, mely összeépült az E19-es épülettel, teljes egészében elbontásra került . Az új kialakítás szerint az épület pince + földszint + 3szint + galéria szintes kialakításúvá bővült. Az épület emeletráépítéssel bővült, ahol helyet kapott egy cca. 180 férőhelyes multifunkcionális koncertterem, amely az intézet "lelke", vizsgaelőadások, külsős koncertek, konferenciák helyszíne.

Az előcsarnok, az új kialakítású vertikális közlekedő maggal együtt az összes szinten végighúzódik. Az emeleti előterekből nyílik a középfolyosó, amelyre sorban felfűzve helyezkednek el az oktatás helyiségei. A legfelső, teljes értékű szinten ez a rendszer megszakad, a nagyméretű terem két részre osztja szintterületet. A koncertterem előtti előtér az alatta lévő szintekhez képest nagyobb méretű, így megfelelő pufferteret biztosít az események szünetében, illetve zárásakor; egy nagyméretű terasz is kapcsolódik hozzá, ahonnan jó kilátás nyílik észak-déli irányba. A koncertterem többfunkciós kialakítású, mobil színpaddal tervezett, méretezett, klimatizált légtechnikával és variálható világítástechnikával ellátott.

Az épület eredeti statikai rendszere, komoly szerkezeti - középső pillérsor kiváltása - átalakítás nélkül nem lett volna alkalmas az új funkció befogadására. Ezért az épület I. és II. emeleti szintjén alapterület-pótlást végeztünk „zárterkély” formájában, így a középső pillérsorra szervezett belső közlekedő miatti helyiség-szűkülést orvosolni tudtuk, így jó arányú oktató helyiségeket alakíthattunk ki. 

Az intézmény oktató termeiben különös hangsúlyt kapott az akusztikai és légtechnikai rendszerek kialakítása. A szűkös anyagi korlátok nem tették lehetővé komoly, kiforrott akusztikai burkolatok beépítését, így olyan egyedi belsőépítészeti rendszert kellett kitalálni, amely teljesíti a szigorú követelményeket, természetesen olcsó és nem hordozza magában a kelet-európai provincializmus siralmas jegyeit. Ezért a legolcsóbb akusztikai burkolóanyagot, a perforált gipszkarton építőlemezt hívtuk segítségül. A termékpaletta mintázata viszonylag szűk, de ennek ellenére sikerült egy olyan – az épület teljes egészén átfutó – montázs felületi rendszert kialakítani, amely termenként változó, egyedi karaktert épített be az egyes hangszeres termekbe.

 

E2, E22 épületek - vezető tervező: Pethő László, fotó: Török Tamás
E2, E22 épületek - vezető tervező: Pethő László, fotó: Török Tamás
E2, E22 épületek - vezető tervező: Pethő László, fotó: Török Tamás
 

 

A híd

Történetük során a két épület között mindig is volt közvetlen összeköttetés. A hídszárny már a korabeli fotókon is fellehető volt, és olyan egyedi karaktert kölcsönzött az épületeknek, amelyről nehéz volt lemondani a tervezés során. Meg kellett találni azt az új tartalmat, mely a két eltérő profilú oktatási intézmény közötti összeköttetést újraértelmezi, így átörökíthető a híd, szimbolikus és fizikai értelemben egyaránt. A büfé fogyasztótere került ide, mint találkozási és sűrűsödési pont, így remélhetőleg az „átjárások” komoly művészeti tartalmakban fognak manifesztálódni.

A külső

Mindkét épületnél cél volt, hogy történeti karakterüket valamilyen módon átörökítsük a jelenkor számára. Az E2 épületnél – annak ellenére, hogy az átépítések felismerhetetlenné tették – a korabeli téglaarchitektúra fellelhető fragmentuma volt az alap, erre épült az új épület homogén téglahomlokzata, míg az E22 épület az ennél sokkal egyértelműbb vakolatarchitektúrát hordozza tovább. Összetartozásukat erősíti az egységes szürke szilikonos lazúrozás, mely véleményünk szerint megfelelő hátteret ad a karakteres cor-ten homlokzatnak, ami egyértelműen megjeleníti az E22 épület bővítményeit és az új hidat.

 

E2, E22 épületek - vezető tervező: Pethő László, fotó: Török Tamás
E2, E22 épületek - vezető tervező: Pethő László, fotó: Török Tamás
E2, E22 épületek - vezető tervező: Pethő László, fotó: Török Tamás
 

 

A belső

Fentebb már említésre került a beruházás szűkös anyagi korlátja. Ennek figyelembe vételével kellett megfogalmazni egy olyan eszköztárat, mely sokkal inkább a kreativitásról, mintsem a szegénységről szól. A két épület közül az E2 az, amely sokkal inkább a szabadság, a „kötöttségek” nélküli alkotás tere, így azt gondoltuk, hogy a belső kialakítást rábízzuk az időre, az itt dolgozó, alkotó fiatalokra, mint használókra. Ezért olyan neutrális, semleges térrendszert adtunk át, amelyet gyakorlatilag az új funkcionális tartalom formált, így nincsenek benne manipulatív, mesterkélt elemek. Az E22 épület zenészei számára ez a lehetőség nem adott, sokkal konkrétabb a dolog, annak ellenére, hogy az eszköztár részben azonos. Megjelenik az épületben egy olyan grafikai réteg, mely egyedi vonásokat hordoz és a funkcióból eredeztethető.


generáltervező: MCXVI Építészműterem Kft.
Pethő László

felelős tervező: Herczeg László (Egyetemi Negyed)
építészet: GEON Építészstúdió Kft.
vezető tervező: Pethő László
tervezés éve: 2008-2009
kivitelezés éve: 2009-2010
bruttó szintterület: 5854 m2
helyszín: Pécs, Zsolnay Kulturális Negyed
építtető: Pécs Város Önkormányzata
építész munkatársak: Molnár Zsófia, Nagy Zsuzsa, Tolnay Barbara, Vörös-Végh Zsuzsanna
belsőépítészet:  Pethő László, Göde András, Juhász Veronika - GEON Építészstúdió Kft.
grafikai munkák: Juhász Veronika
statika: Szőnyi László - GEON Építészstúdió Kft.
épületgépészet: Gáspár Tibor - Kőrös Consult Kft.
elektromosság: Sándor Dávid – Inter-Ház-Tech Kft.
környezetrendezés: Mohácsi Sándor - S73
tűzvédelem: Dr. Csizmadia Zoltán
rehabilitációs szakértő: Weichinger Mónika
projektvezető: Sztanics Gábor
bruttó beruházási költség: 900 millió Ft
generálkivitelező: Reneszánsz Zrt. - Magyar Építő Zrt. konzorcium

 

3 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »