építészet : környezet : innováció

Megőrzött mívesség - Zsolnay Negyed, Kézművész utca, üvegház és kerti pavilon

A Míves Negyed északi határát alkotó épületcsoport a gyár területének legrégibb, védett együttese közé tartozik. Baranyi-Csaba Katalin vezetése mellett Lukáts István és Kis János építészek tervei alapján született újjá ez a terület, a megmaradt értékek feltárásával és megmentésével, valamint az egykori raktárépületek és munkáslakások adottságaihoz igazodó, speciális funkciókkal.

Részletek a műemlékvédelmi kutatási dokumentációból (Orosz László)

Építéstörténet

E8-as műemlék épület

Építési idő: 1880-1954; Tervező: Sikorski Tádé

 

E8-as épület, archív fotó: MCXVI
 

 

Az épület helyén 1880 előtt földszintes asztalosműhely állt. A gyár termelékenysége olyan mértékben nőtt, hogy új raktárhelységekre lett szükség, ezért a régi asztalosműhelyt lebontották és áthelyezték. Mivel a gyár raktárai közül kettő már korábban is a Felsővámház utcafrontján állt, Zsolnay Vilmos ide képzelte el az új raktár és műhelyépületet. Ezért 1895-ben az E9-es épülethez csatlakoztatva felépítették az új épületet. A lépcsőház keleti oldalán irodákat helyztek el, a nyugati oldalon az emeleteken, a hajópadló borítású helységekben 4-5 emeletes fapolcokon a kész termékeket raktározták. Az épületen belüli szállítást lifttel oldották meg.

Az épület homlokzati díszítése, a tető színes cserépborítása marketing célokat szolgált. Az épületen mutatták be az idelátogató ügyfeleknek a gyár épületkerámia termékeinek felhasználási lehetőségeit. 1954-ben az új alagútkemencéknek helyet biztosító, észak-déli tájolású gyárcsarnokot a déli homlokzathoz építették. A színes cserepekkel burkolt nyeregtetőt áttörták, ide került a lift gépháza. 1974-ben a régi falépcső elbontásával új lépcsőház épült.

E9-es műemlék épületek

 

E9-es épület, archív fotó: MCXVI
 

 

Építési idő: 1853-1891; Tervező: Giovanni Butti - Sikorski Tádé

1853-ban Zsolnay Ignác a Felsővámház utcai kapu mellé építette fel fából készült alapanyag-raktárát. Miután Zsolnay Vilmos átvette a manufaktúrát, 1871-ben az épületet lebontották és helyére - elképzeléseinek megfelelően - Giovanni Butti  tervezett egy raktározásra is alkalmas  épületet. A földszinten egy portásszobát alakítottak ki, felette az emeletre lakószobát terveztek, amely a gyár egyik első munkáslakása lett. Az épület keleti szárnyában a földszinten és az emeleten is raktárhelységeket alakítottak ki. 1891-ben az épület keleti végétől új, 30 m hosszú, emeletes raktárat építettek.

Az E9-es számmal jelzett épülettömbben két különböző időben épített emeletes raktárépületről beszélhetünk. Az első harmadát (portásszoba) 1871-ben, a hozzá csatlakozó második épületet 1891 előtt adták át. Ebben a magasabb, díszesebb ablakkerettekkel ellátott raktárban 3-4 emeletes polcokon álltak a termékek - elsősorban fehéráru, étkészletek, poharak, tálak vártak az elszállításra. A külső homlokzaton a földszinti ablakok fölé erősített konzolokra az épület teljes hosszában esővédő féltetőt szereltek. 1891 második felében kialakították az északi porta felett a boltíves bejáratot, ekkor épült össze az E9 és az E10-ess épület és alakult ki a mai állapotoknak megfelelő északi bejárat.  Az évek során kisebb belső átalakítások történtek, amelyek azonban az épület külső formáján nem változtattak. A raktár előtti járdán betonozás nyomai látszanak. Itt volt a földalatti óvóhely egyik lejárata. Miután azt 1970 után lefalazták és megszüntették a lábazatba szellőzőrácsot építettek.

E10 -es műemlék épületek

 

E10-es épület, archív fotó: MCXVI
 

 

Építési idő: 1875-1890; Tervező: Giovanni Butti - Sikorski Tádé

Zsolnay Vilmos 1875-ben a Felsővámház utcai kapu nyugati oldalára emeletes portáslakást és földszinti műhelyt épített. Erre azért volt szükség, mert a keleti oldalon álló (E9) épület belső helységeit raktározási célokra kellett átalakítani. Ekkor szűnt meg a régi portásfülke és a felette levő munkáslakás is. Miután újabb műhelyekre lett szükség, 1884-ben az épület nyugati végét bővítették. A földszinten a gyári tűzoltók kaptak elhelyezést, az emeleten pedig lakószobát alakítottak ki. 1891-ben az E9-es épülettel összeépítették és kialakították a mai állapotoknak megfelelő boltíves bejáratot. Az 1940-es éveken az épület tetőszerkezetét átalakították, ekkor kapott betonkoszorús megerősítést.

E48-as műemlék épület - üvegház, lelátó (kerti pavilon) és pince

Építési idő: 1864-1945; Tervező: Giovanni Butti – Kött (németországi kertész)

Pontos adatok nincsenek az itt levő agyagbányáról, de a család visszaemlékezései szerint az itt levő alagút egyik ága már az 1850-es években kész volt. Miután a gyár ezen területéről kitermelték az agyagot, Zsolnay Vilmos 1868-ban felépített egy kisebb üvegházat a régi agyagbánya helyén, amelyet 1880-ban - miután az egész család kiköltözött a gyárba - egy Németországból érkezett kertész (Kött) tanácsai alapján átalakították. Az erős napsütés ellen védőponyvát szereltek az üvegtető fölé, amelyet az üvegház felső és alsó peremére épített szerelőfolyosóról lehetett mozgatni.

 

E48-as épület archív fotó: MCXVI
E48-as épület alagút, archív fotó: MCXVI
Légifotó
 

 

Az üvegház átalakításakor (1880) elkezdték a bejárattól induló és a Felsővámház utcai raktár- illetve toronyépületig húzódó, földalatti pincerendszer bővítését. A több mellékágból álló pincét elsősorban gombatermesztésre, valamint a zöldség és a bor tárolására használták. 1906-ban az üvegház melletti mellvéden állították ki Zsolnay Vilmos szobrát, amelyet 1907-ben avattak fel a városi posztamensen. Az üvegház mai méretével megegyező bővítésére 1910 után került sor.

1939-ben az előírásoknak megfelelően a pincét átalakították és ettől kezdve óvóhelyként is működött. Négy bejáratot és menekülési útvonalat építettek ki, amelyek közül egy a torony alatt, egy az üvegházban, az egyik raktárépület előtt, egy pedig a felső istálló mögött kapott helyet. A lelátó a pince előterének bővítésével egyidőben vagy azután épülhetett, az üvegház átépítésétől későbbi azonban nem lehet. A pavilonban felhasznált csempék az 1887-88-as évekre tehetők, vagyis az épület ettől korábban nem készülhetett - azonban a feljáró lépcső korlátjának bimbós fejezete csak 1896-ra datálható.

Részletek az építészeti műleírásból

Tervezési program, funkciók

A tervpályázati kiírásban megfogalmazott előzetes, majd a Megbízóval közösen pontosított tervezési program a funkcionális egységek és az épületállomány adottságaihoz és lehetőségeihez igazodik.

Az E8-as épület speciális helyzeténél fogva a Zsolnay-gyár része maradt - a gyártáshoz tartozó szellőzőgépházzal, gépészeti helyiségekkel, valamint teherlifttel -, homlokzatát és tetőszerkezetét - műemléki védettsége miatt - felújítottuk.

 

Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
 

 

A kétszintes egytraktusos E9-es és E10-es épületek földszintjén - a Kézművész utca részeként - kis üzleteket és műhelyeket alakítottunk ki. Itt található a látogatókat kiszolgáló információs pont és vizesblokk, hiszen a területen most is meglévő északi, Felsőmalom utcai bejáratot megtartottuk a gyalogos forgalom, illetve az üzemeltetés gépjárműforgalma számára. A kapubejárónál a portát megőriztük. Az emeletet a meglévő és egy újonnan épített lépcsőházon keresztül lehet megközelíteni, ahol - a hajdani munkáslakások helyén - rezidens szállások kaptak helyet - ezeket a birtokbavétel során a nem kis létszámú üzemeltetés foglalta el.

Az E11-es épületet rossz épületszerkezettani és statikai állapotára való tekintettel elbontottuk. Erre a szakaszra egy pécsi ihletésű cukrászdaépület került volna, azonban az épület a tervezés alatti költségcsökkentések áldozatául esett. Helyette a kerítés autentikus bővítésére került sor, egy nagyobb, teherszállításra is igénybe vehető kapu kialakítása mellett.

Az E48-as épület egy részétként képzeltük el. A légópincét két részre osztottuk, az egyik felében a játszóház, az E12-es épület tornya alatti bejáraton keresztül megközelíthető pinceszakaszban pedig - az E12-es épület alagsorában található borozót funkcionálisan kiegészítő - „bortrezor” elhelyezésére adtunk lehetőséget.

Koncepció, kapcsolatok

E9-10, kézművész üzletek, északi kapu és rezidensek szállása

Itt található a Zsolnay Kulturális Negyed egyik bejárata, ide kerül a látogatói információs pont és a portaszolgálat. A földszinten a déli homlokzat meglévő nyílásrendszeréhez igazodva létesülnek az üzletek és lépcsőházak akadálymentes bejáratai bejáratai. Az északi, utcai homlokzat a földszinten zárt felületű, csak a kapuzat és a porta és az információs tér ablakai nyitják  fel a homlokzatot.  Az északi homlokzat emeleti vakablakai helyére - a karaktert megtartva - lyuggatott téglafallal eltakart ablakok kerültek, biztosítva a folyosók természetes szellőzését és megvilágítását. Az épületek homlokzati megjelenése a mai állapotot tükrözik, csak a szükséges felújítási, állagmegóvási munkák készülnek el, nem akar hivalkodóan új, eredeti állapotot tükrözni.

 

Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
 

 

E48, üvegház, lelátó és pince

A két részből álló üvegház szerkezete és üvegezése elavult és nem biztonságos. Új szerkezet épült rozsdamentes acélból és háromrétegű hőszigetelő, biztonsági üvegből. A nyugati üvegház eresze 29 cm-rel magasabbra került, így megfelelő, biztonságos méretű bejárat alakulhatott ki. A látogatók számára nyitott mediterrán növényház átjárhatóvá vált, a keleti üvegház belmagasságának növelése érdekében a padlószintet 36 cm-rel lesüllyesztettük.

 

Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca - felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin, fotó: Török Tamás
 

 

Az épületsortól dél-nyugatra, az E12-es épület mellett, a támfal tetején található a lelátó épület (kerti pavilon), amely egy fedett-nyitott, épületkerámiákkal gazdagon díszített kis épület. A keleti homlokzatán található kerámiakép - az idők folyamán az útépítések miatt -  betemetődött. A szerkezetileg rossz állapotú lelátó épület a teljes rekonstrukció után eredeti funkcióját kapta vissza, a betemetett kerámiaképet a környezet burkolatszintjének süllyesztésével sikerült  „kiszabadítani”.


Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca, üvegház, lelátó

felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin
generáltervező: MCXVI Építészműterem Kft.
helyszín: Pécs, Zsolnay Kulturális Negyed
építtető: Pécs Önkormányzata
építész tervező:  Lukáts István
építész tervező (kiviteli terv): Kis János
építész munktársak: Kadia Dalma, Szilvássy Erika, Perényi László
statika: Meskóné Békefy Diána, Maros Gergő
művészettörténet: Orosz László, Dr. Gere László
kerámia kutatás: Dr. Kovács Orsolya, Várbíró Erzsébet
épületgépészet: Kolarovszky László, Gáspár Tibor, Jeszták Urszula - Kőrös Consult Kft.
közmű: Kész Tibor
épületvillamosság: Kovács Zsuzsa, Sándor Dávid, Peták András - Inter-ház-tech Kft.
tűzvédelem: Szabó Norbert, Dr. Csizmadia Zoltán
akusztika: Wittner Kálmán
konyhatechnológia: Kovács Zsolt - Inox-therm Kft.
környezetvédelem: Novák Attila
liftek: Makovszky Zsolt
projektvezető: Sztanics Gábor
generálkivitelező: Reneszánsz Zrt. - Magyar Építő Zrt. konzorcium

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »