Merre tovább, Római? A Római-part, mint Vízisport Akadémia

A Római-part jövőjére, a vízisportélet hosszú távú működtetésére tesz javaslatot véleménycikkében Nagy Ferenc mérnök, evezős, a Római-parti Vízisport Akadémia kialakításának felvetésével. A kezdeményezés egyszerre biztosítaná a tömeges hozzáférést, a meglévő épületállomány fenntartását, és járulhatna hozzá a környék hosszú távú fennmaradásához.

A budapesti Római-part kihasználatlan lehetőségek és vonzó perspektívák területe. Manapság a vízpart pezsgő élet színtere, de elsősorban nem a korábbi formában, amikor a vízisportok, a tömeges evezés dominált. 

Futók, kerékpározók, sétálók sokasága van jelen, és a kavicsos part megtisztítása óta strandolási terület is, dacára, hogy hivatalosan FÜRÖDNI TILOS, de egy kicsit a vízbe menni nem (a III. kerület időközben döntött az állandó szabadstrand kialakításáról, és pályázatot írt ki tervezésére - a szerk.). A kézi erővel működő vízi sport visszaszorult, pedig ennek a partszakasznak ez az elsődleges hagyománya, adottsága és lehetősége.

   
Sportberuházások a kétezres évek Magyarországán

Hazánkban az utóbbi időben rengeteg sportberuházás valósul meg, az ország egész területén. Ezek szinte kivétel nélkül a versenysportra, főleg a focira irányulnak: stadionok, futballakadémiák.

A Római-part a 20. század eleje óta a tömegsport fellegvára. Vajon ér-e annyit a magyar államnak a kétmillió fővárosi polgár számára a testmozgás lehetőségének biztosítása, mint mondjuk egy 20-30 ezres kisváros focistadionjának megépítése és fenntartása? Szerintem kellene, hogy legalább annyit érjen.

A területen sporttevékenység és a lakóházak – a megfelelő arányok megtartásával – megférnek egymás mellett. A lakóingatlanok azonban ne szorítsák ki közösségi funkció tereit, azok előjogait biztosítani kell a vízpart mentén.  Ehhez hasonló terület használatot lehet látni európai városok vízpartjai esetében, Berlinben a városi tavak mentén, Kölnben a Rajna parton és sokhelyütt még.

Alapvetően meg kell állítani a római-parti evezős infrastruktúra 3-4 évtizede tartó hanyatlását. Ez a hanyatlás abban is megnyilvánul, hogy a csónakházakban szinte semmilyen karbantartó illetve felújítási munka nem folyik. Ennek részben oka a szigorú építési tilalom, amelynek persze más oldalról nagyon is megvan az oka.

A sportélet jövője a Rómain

Hangsúlyoznunk kell, hogy a sportélet fennmaradása a Rómain nagymértékben azon múlik, hogy a főváros lakossága töltse meg élettel a meglévő kereteket, sőt jöjjenek olyan sokan, hogy inkább helyhiány lépjen fel, minthogy ürességtől pangjanak a csónakházak.

Sokan küzdünk a Rómaiért, azért, hogy ne tűnjön el az evezés, kajakozás, kenuzás, a vízisportolás lehetősége a fővárosi polgárok számára. A veszély fenyeget, mert a nem olyan régen kizárólag sportcélú ingatlanok által uralt Római-parton egyre több a lakópark. És ha nem maradnak meg a vízisportok szerelmesei jelentős számban, akkor a lakópartosodás folytatódni fog, akármennyire is próbálja a folyamatot az építési szabályozás meggátolni. Az a célunk, hogy életet költöztessünk a Rómaira, megtanítsuk a diákokat és az erre hajlamos felnőtteket, hogy érdemes lejönni a Dunára.

Ennek a célnak lenne egyik eszköze egy „RÓMAI-PARTI VÍZISPORT AKADÉMIA", ahol értelmes és rendesen megfizetett személyzet foglalkozna a sportolni vágyó polgárokkal. Ez nem a versenysport otthona lenne, hanem a fővárosi polgárokat vonzaná be a dunai életbe. És ahhoz, hogy a Római legalább részben megőrizhesse a csónakházait, ahhoz kellenek az érdeklődő, aktív résztvevők.
   
A Római-part egy kétmilliós nagyváros kiemelt üdülőhelye, kiemelt figyelmet érdemel a fővárosi és az állami adminisztrációtól. Előttünk egy labdarúgó akadémiához hasonló konstrukció lebeg. A Római-parti Vízisport Akadémia – a továbbiakban RVA- nyitva lenne a főváros érdeklődő polgárai előtt mindenféle vízközeli szabadidős tevékenység gyakorlásához. Avatott és karizmatikus sportszervezők foglalkoznának az érdeklődő jelentkezőkkel, tanítanák őket az evezés, kajak-kenu, SUP, sárkányhajózás és még most nem konkretizált sporttevékenységek fogásaira és versenyszerű vagy szabadidős gyakorlására.

Úgy képzeljük, hogy az RVA inkább lenne a szabadidős sport fellegvára, mint a versenysporté, de ha egy fiatal jól megmutatja az oroszlánkörmeit valamelyik olimpiai sportban, át lehetne irányítani a megfelelő versenyport-műhelybe.

Az RVA kialakítása, megszervezése

Az RVA egészen új dolog. Ki kell találni, hogy hogyan is tudna kedvezően működni, milyen méretű és képzettségű személyzet kell majd hozzá. Egészen biztos, hogy hogy kell két-három rendesen megfizetett sportoktató, akikben megvan az elhivatottság, a motiváció, a karizma és a megfelelő személyzetnek választási ciklusokon átívelő igazi életpályamodellt kell kínálni. Mellettük kell egy csapat, akik viszik az akadémia üzemszerű működtetését. Talán első közelítésben 10 ember.

Az állam tulajdonában / kezelésében lévő megmaradt Rómaiparti üdülők, ingatlanok egy ideje a BMSK (Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Közbeszerzési és Sportüzemeltetési Zrt) tulajdonában, illetve kisebb mértékben kezelésében vannak. Adott esetben ezek az ingatlanok, vagy közülük néhány kiváló bázist jelentenének az RVA számára.

Ismerjük Európa és a világ evezését, vízisport centrumait. Az, ami nálunk már csak nyomokban, de még megvan – az utolsó 3-4 bércsónakház a valaha volt 14-16 közül –, az sehol másutt nem látható. A vízisportokat mindenütt klubokban gyakorolják és a klubok telepei a vízparti elegáns ingatlanok között vannak. Ezeket a klubokat az ottani önkormányzat, tanács vagy akár az állam támogatja, mert hozzájárulnak a polgárok egészséges életviteléhez. 

Az evezés világszerte az egyetemi sportélet szerves része és a Római-part középső része ennek kiépítésére is kiváló lehetőséget nyújtana. A RVA az egyetemi sportélet része is lehetne.

Úgy véljük, hogy a római part hagyományos funkcióinak tovább-élése szempontjából Budapesten minden új evezős és kajak-kenu tevékenységet a Római-partra kellene koncentrálni, nem pedig új frontokat nyitni, például az Óbudai Hajógyári szigeten vagy egyebütt. 

Az RVA kialakításának költségei

Először is ki kell alakítani a Rómain még meglévő állami tulajdonú ingatlanokon, csónakházakban és a hozzájuk tartozó telken az RVA infrastruktúráját: csónakházak (amelyeket fél évszázada nem tartottak karban), lakások az oda telepítendő személyzetnek, egyéb sportpályák, esetleg szállások vándorló evezősök, bringások stb. számára. Az első felmerülő költség a tervezés költsége: kell hozzá várostervező építész, szociológus. Ki kell találni az Akadémia működését, társadalmi kapcsolati hálóját stb.

A második lépcsőben felmerülő költség a tervezés során körvonalazódó projekthez szükséges beruházások fizikai megvalósítása.

A harmadik költségtényező a működtetési költség: a foglalkoztatandó „jó minőségű" személyzet havi bére, a létesítmény infrastruktúrájának működtetési és fenntartási költsége. Ezek fedezetét kormányciklusokon átnyúlóan biztosítani kell. Az alkalmazottaknak karizmatikus, jól képzett emberek alkalmasak, lehetőleg sportmúlttal, esetleg testnevelőtanári végzettséggel. Becslésünk szerint mindez távolról sem éri el egy egy-egy labdarúgó akadémiába fektetett állami pénz összegét.

Az RVA és a meglévő, működő sportklubok kapcsolata

Jelenleg a területen csak három-négy versenyzőket nevelő és versenyzéssel foglalkozó kajak-kenu és evezős klub működik: Multi SE, Külker Evezős Klub Óbuda, Ganz SE, BKV Előre. Ezen felül vannak csak szabadidő sporttal foglalkozó klubok: Római SE, Hattyú Evezős Egylet, Horváth Indián klubja és a VSC.

A klubok mellett még működik a valamikor volt, mondjuk 16-ból megmaradt négy csónakház, amelyek bérleti díj ellenében helyet biztosítanak a fővárosi szabadidős sportolók hajóinak.

Mindenképpen el szeretnénk kerülni, hogy az RVA a meglévő klubok versenytársa legyen. A célközönség a főváros polgársága, legyenek akár középkorúak vagy fiatalok, akik a vízisportokat szabadidős tevékenységként képzelik el és gyakorolják.

Római-part, 2020. szeptember 20. 

Nagy Ferenc
evezős, nyugdíjas okl. mérnök

Szerk. Kovács Dániel