építészet : környezet : innováció

Mesterek köszöntése - Vonnák János

A videó készítője harminc évvel ezelőtt tanítványa volt a lakó tanszék legnyitottabb szellemiségű oktatójának tartott Vonnák Jánosnak, tehát elfogult és hálás. A videó mellett közzétesszük Kajdócsi Jenő laudációját, amely a Média Építészeti Díja 2011 rendezvényen hangzott el - a videó vetítése előtt - a Trafóban, az idén hetven éves mester köszöntése alkalmából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves János!

Meg kell vallanom férfiasan, először nemet akartam mondani Erika felkérésére, gondolván, hogy a szakmában rengeteg kiváló tollú építész van, aki nálam ékesszólóbban tud magasztaló szavakat mondani kedves barátunkról, kollégánkról. De végül is elfogadtam azt az érvet, hogy az együtt töltött sok év alatt megélt tapasztalatok és emlékek személyesebbé teszik ezt az ünneplést. Nézzék el hát nekem, hogy mostani méltatás e jeles évforduló alkalmából nem egy profi tollforgató remek ívű beszéde, hanem egy egyszerű építész személyes emlékei és meglátásai, akinek szerencséje volt, hogy olyan mester vette pártfogásába, mint János.

Másrészt azért is fogadtam el a felkérést, mert a hősi időkben Márta mellett én voltam az, aki végig követhette János életútjának egy jelentős szakaszát, és Ők annál sokkal szerényebbek, hogy magukról bármi dícsérőt mondjanak. Pedig úgy gondolom, hogy János eddigi életpályája példaként állítható a következő építész generációk elé, akik most munkáikkal épp egy megmérettetésen vesznek részt.

 

Vonnák János köszöntése 2011-ben a Média Építészeti Díjon
Vonnák János köszöntése 2011-ben a Média Építészeti Díjon
 

 

Az Iparterv sikeres, jó nevű építésze, amikor korrektorként bejött az egyetem Lakóépület tervezési gyakorlatára, örökké mosolygó, barátságos, és mégis tekintélyt sugárzó lényével azonnal a tankör kedvence lett. Ő volt az az oktatóm, akitől egyetemi tanulmányaim alatt a legtöbbet kaptam a szakmából, mert hiteles, közvetlen volt, és példát mutatott. Nemcsak a házak tervezésével, hanem életvitellel, építészeti magatartással, még sporttal kapcsolatban is. (Neki köszönhetem többek között a sízéssel és a windsurffel történt fertőződésemet is.)

Az építészeti tervezés finom rezdüléseit az egyetemi oktatással párhuzamosan már élesben is elleshettem tőle, amikor a magán házak feldolgozásában munkatársának választott. János építészeti hitvallása abban az időben -, amikor kezdett kinyílni az építészeti tervezés eszköztára, és a szakmában tombolt a tüzépbarokk, és az egymáson túllicitálni próbáló építészeti kavalkád - az egyszerűségre való törekvés volt. Építészeti példaképe a magánházak területén a józan, tiszta, szigorú szerkesztésű paraszti porta, ahol minden elemnek jól megfontolt értelme van. Semmi sem öncélú, és minden egy hosszú távon is értékálló, racionális építészetet jelent. Így volt ő hagyományőrző akkor, amikor építészeti iskolák, és irányzatok bontakoztak ki, a posztmodernizmus a virágkorát élte. János tudatosan a népi építészeti értékeket vette alapul a házainál, és ezeket értelmezte újra, és építette meg rengeteg energiával, odafigyeléssel és szeretettel.

Nem véletlen, hogy valahányszor kivitt magával egy-egy házára művezetni, a szakemberek tisztelettel figyelték az instrukcióit. Partnerként kezelte őket, és elérte azt, hogy közös alkotásként büszkék voltak arra, hogy részt vehettek annak a háznak a létrehozásában. Az sem véletlen, hogy a megbízók szinte kivétel nélkül barátként kezelték, hiszen annyi odafigyelést és gondoskodást kaptak tőle, ami a házakon is pontosan nyomon követhető.

Ami az épületeken túl mutat viszont, az a személyesség, ami sugárzik minden munkájából. János rendelkezik azzal a figyelemmel, odafordulással a megbízói felé, amellyel fel tudja fogni azokat az apró rezdüléseket is, ami az egyes emberekből árad, és arra kiváló építészeti adottságaival tud reagálni. Ettől annyira egyediek, és nem modorosak az épületei.

Ezek után az sem véletlen, - amint Önök is tudják, - hogy János volt az első építész 1984-ben, aki a magán házakra kapott Ybl díjat, amikor még az un. maszekolás a tiltott kategóriából épp hogy csak átkerült a tűrt kategóriába. Aztán a rákövetkező években - már mint cégtársa -  közvetlen közelről figyelhettem munkáit, szervező és irányító tevékenységét. 25 év távlatában is eleven emlék a passziózásunk, amikor csak egymás közt mertük kimondani, hogy mi tulajdonképpen más pénzén éljük ki saját hobbynkat, és jókedvünkben csinálunk házakat. Az egymás melletti, párhuzamos tervezésben egymást inspiráltuk és szórakoztattuk olyan irodán belüli szabályozások bevezetésével, mint a 2 pilléres ház, vagy a négy és fél fokban kibillentett vonalak. Ezek is mind - mind a jókedvű alkotás megannyi fázisai voltak.

 

Vonnák János köszöntése 2011-ben a Média Építészeti Díjon
Vonnák János köszöntése 2011-ben a Média Építészeti Díjon
 

 

Ebben a műhelyben a csapatépítés számtalan variációját mutatta meg János és mellette Márta. A mindig csapatban való gondolkodást, és a sikerből is elsőnek a csapat említését. Itt mutatkozott meg az a tárgyalástechnika, az ügyfelekkel való bánásmód, amiben János felülmúlhatatlan volt. Itt kapott különösen nagy hangsúlyt az épület kivitelezés alatti életének nyomon követése, a tervezői művezetés. Itt együtt kellett élni a házon a tulajdonos gondjaival, így az nem érezte magát magára hagyatva a problémáival, és a házat is olyan egységben lehetett tartani, amennyire csak a körülmények megengedték.

Mindez János érdeme volt, meggyőző képességének, karizmájának, hitelességének, és annak a mérhetetlen energiának, odafigyelésnek, amit hajlandó volt minden egyes épületébe fektetni. Ez a szellemi energia mennyiség, ami nyomon követhető azóta is házain: a nagyokon, a kicsiken, a kedvenceken. A teljesség igénye nélkül csak néhány, hiszen az összes felsorolásához holnapig kellene igénybe vennem a türelmüket.

A Duna parti Castrum lakó- és irodaház… Ahol volt annyira bátor, hogy a szigorúan szerkesztett lakóházak mellé mert tervezni egy játékos, a Duna hullámzásával örök párbeszédbe elegyedő épületet. Felvállalta a vegyes funkció kivetülését a homlokzaton, amit  az előtte elhaladó HÉV zajhatása egyértelműen indokol, és ezt meg tudta értetni a város vezetésével, és építészeti zsűrijével is!

Vagy ott van Mr. Kovács háza, ami a 80-as évek végén egy olyan luxus villa prototípusát rakta le a Normafánál, hogy azt még ma sem szárnyalták túl ebben a kategóriában. Vagy a Nádorliget utcai lakó együttese… Ahol a nagy tömegű épületeket úgy tudta felbontani a játékos hullámzó térfalakkal, nagy teraszokkal személyes területekké, hogy évtized múlva is egyik építészeti mintának tekinthető. Aztán a saját otthonok….. Az építész megalkuvás nélküli házai, amiket csak a pénztárcájával kell leegyeztetnie: a II. kerületi ház a tiszta, leegyszerűsített képletével, ami még mindkét gyermeknek teljes értékű otthont biztosított, egy nagyon racionális terület felhasználással.

A cserszegi nyaraló, ami maga az élhető vidéki létforma vegytiszta leképezése. A mostani ház Budakeszin: ősfák árnyékában, befejezéshez közel, már beérett természeti környezettel és kerti építészettel. Egyik építészbarátom a látogatás után találóan így jellemezte: olyan, mint egy epigramma: tömör, egyszerű, magától értetődő és végtelenül pontos!

Hadd idézzem János egyik interjújának egy részletét a közelmúltból:
„Harmincegynéhány éve csinálom már ezt a szakmai gyakorlatot, és az a tapasztalatom, hogy sokkal jobb, sokkal több pénzt lehet keresni egy nagy épülettel. A kicsiny házakkal nagyon sokat kell dolgozni. Sokkal több energia, koncentráció kell, és az utolsó pillanatig, az utolsó szögig figyelni kell, ott lenni, vitatkozni.”

Valami - amit János nem mondott ki, de tudom, hogy úgy gondolja: A kicsi ház elkészülte után a tulajdonosok irányából áradó szeretet és köszönet, valamint az az érzés, hogy most ismét egy családnak jót tettünk, - kárpótol bármilyen árbevételt és díjat.

 

Kajdócsi Jenő köszönti a 70 éves Vonnák Jánost
 

 

Végezetül itt van a legfrissebb, az Átrium magazinban most publikált épülete…  Azt hiszem, ez János szakmai hitvallásának az esszenciája, amit a cikk írója precízen végig is követ. Javaslom, olvassák el, én csak egy dologgal egészíteném ki a  bevezető mondatot, amely így hangzik: ”Megszokott, mai trendbe illeszkedő épületet látunk az utcáról.”

Valójában ezt a mai trendet Ő már minimum 1984 óta követi házaival következetesen, konokul végig tervezve az utolsó részletekig. Csak a trend érkezett el arra a szintre, ahol már ő akkor járt. Ehhez persze rajta kívül kell egy megbízó is, valamint egy olyan kivitelező társ, aki azzal az igényességgel oldja meg a részleteket, ahogy ezt illik. Ebben most igazi társa András fia, és az már az élet külön ajándéka, hogy a tervezést Kata lánya tudja tovább vinni!

Kedves János! Kívánok még neked sok-sok ilyen házat, jó erőben, egészségben, és töretlen jókedvben.  Önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, még sok-sok lehetőséget, hogy mesterünket egy – egy háza avatása kapcsán - ünnepelhessük!

Budapest, 2011-10-24 

Kajdócsi Jenő
építész

vélemény írásához jelentkezzen be »