| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Tanulmány

Mesteriskola: VIII-X. ciklus – A keretet a rendszer adta, de a lényeget nem

1/10

Janesch Péter meghívója a VIII. és VIII/a. ciklus hallgatói részére. (Mesteriskola Archívum)

A IX. ciklus hallgatói, mesterei és demonstrátorai (Mesteriskola Archívum)

Sugár Péter és U. Nagy Gábor rajzai az Encs, közösségi ház tervpályázathoz, 1986 nyarán (Magyar Építőművészet 1989/1-2.)

Tiltott város, Peking. Janesch Péter montázsa az útról készült beszámolóhoz (Magyar Építőművészet 1989/1-2. 87.)

Fű-les. Janesch Péternek a "Békásmegyer '84" tervpályázatra benyújtott terve. (Magyar Építőművészet 1989/1-2.)

U. Nagy Gábor nyílt levele Szendrői Jenőnek. (Mesteriskola Archívum)

Erdélyi vázlatok – három lap Karácsony Tamás vázlatfüzetéből az erdélyi útról. (Magyar Építőművészet, 1989/1-2.)

A VIII. ciklus felévételi pályázata: Tállya, postamúzeum és szálloda, 1984. Balázs Mihály terve.

"A Mesteriskola szomorú romlásnak indult..." Problémafelvetés és megoldási javaslat a megújulásra a rendszerváltás hajnalán Janáky Istvántól. (Mesteriskola Archívum)

Dr. Szendrői Jenő Csobánkán. (Czigány Tamás felvétele, Magyar Építőművészet, 1989/1-2. 3.)

?>
Janesch Péter meghívója a VIII. és VIII/a. ciklus hallgatói részére. (Mesteriskola Archívum)
?>
A IX. ciklus hallgatói, mesterei és demonstrátorai (Mesteriskola Archívum)
?>
Sugár Péter és U. Nagy Gábor rajzai az Encs, közösségi ház tervpályázathoz, 1986 nyarán (Magyar  Építőművészet 1989/1-2.)
?>
Tiltott város, Peking. Janesch Péter montázsa az útról készült beszámolóhoz (Magyar Építőművészet 1989/1-2. 87.)
?>
Fű-les. Janesch Péternek a "Békásmegyer '84" tervpályázatra benyújtott terve. (Magyar  Építőművészet 1989/1-2.)
?>
U. Nagy Gábor nyílt levele Szendrői Jenőnek. (Mesteriskola Archívum)
?>
Erdélyi vázlatok – három lap Karácsony Tamás vázlatfüzetéből az erdélyi útról. (Magyar Építőművészet, 1989/1-2.)
?>
A VIII. ciklus felévételi pályázata: Tállya, postamúzeum és szálloda, 1984. Balázs Mihály terve.
?>
"A Mesteriskola szomorú romlásnak indult..." Problémafelvetés és megoldási javaslat a megújulásra a rendszerváltás hajnalán Janáky Istvántól. (Mesteriskola Archívum)
?>
Dr. Szendrői Jenő Csobánkán. (Czigány Tamás felvétele, Magyar Építőművészet, 1989/1-2. 3.)
1/10

Janesch Péter meghívója a VIII. és VIII/a. ciklus hallgatói részére. (Mesteriskola Archívum)

A IX. ciklus hallgatói, mesterei és demonstrátorai (Mesteriskola Archívum)

Sugár Péter és U. Nagy Gábor rajzai az Encs, közösségi ház tervpályázathoz, 1986 nyarán (Magyar Építőművészet 1989/1-2.)

Tiltott város, Peking. Janesch Péter montázsa az útról készült beszámolóhoz (Magyar Építőművészet 1989/1-2. 87.)

Fű-les. Janesch Péternek a "Békásmegyer '84" tervpályázatra benyújtott terve. (Magyar Építőművészet 1989/1-2.)

U. Nagy Gábor nyílt levele Szendrői Jenőnek. (Mesteriskola Archívum)

Erdélyi vázlatok – három lap Karácsony Tamás vázlatfüzetéből az erdélyi útról. (Magyar Építőművészet, 1989/1-2.)

A VIII. ciklus felévételi pályázata: Tállya, postamúzeum és szálloda, 1984. Balázs Mihály terve.

"A Mesteriskola szomorú romlásnak indult..." Problémafelvetés és megoldási javaslat a megújulásra a rendszerváltás hajnalán Janáky Istvántól. (Mesteriskola Archívum)

Dr. Szendrői Jenő Csobánkán. (Czigány Tamás felvétele, Magyar Építőművészet, 1989/1-2. 3.)

Mesteriskola: VIII-X. ciklus – A keretet a rendszer adta,  de a lényeget nem
Nézőpontok/Tanulmány

Mesteriskola: VIII-X. ciklus – A keretet a rendszer adta, de a lényeget nem

2022.10.30. 07:32

Hartmann Gergely tanulmányának befejező részében a Mesteriskola rendszerváltás előtti utolsó három ciklusát mutatja be, kiemelve azokat az újabb átalakulásokat, melyek részben a képzési program finanszírozási rendszerében bekövetkezett változásoknak voltak köszönhetőek, valamint ezek hatását a képzéssel összefonódó tervpályázatokra. A Mesteriskola "állandóságát és vonzerejét [mintha] éppen a folyamatos elégedetlenkedés, a kritizálás, azaz tulajdonképpen a vég nélküli keresés, a kíváncsiság és (ön)reflexió adta volna" – veti fel a szerző.

A VIII. ciklusban (1984–1986) az első év végén a számonkérhetőség okán a felvett 20 fiatal és a mesterek számára is egy rostát terveztek bevezetni.[1] Ezzel párhuzamosan "az esetleges kimaradások és lemorzsolódások pótlására" elindították az átfedő képzést, ami azt jelentette, hogy 1985-ben is tartottak felvételit, és VIII/a. ciklus néven az addigi hallgatók mellé újabb öt fő érkezett. A beígért szigorú rostálásra nem került sor, az egy éve felvett hallgatók szinte mindegyike maradt a képzésben. Részben az átfedés is magyarázza, hogy a IX. ciklusra (1986–1988) már csupán 49-en adtak be pályázatot, ami a vizsgált két évtizedben a legalacsonyabb szám volt. Az évenkénti felvétel kísérletét nem folytatták, már csak azért sem, mivel a hallgatói létszám "növelése a megnehezült anyagi feltételek miatt sem látszik indokoltnak", írta Szendrői Jenő 1987-ben.[2] Ezzel együtt a X. ciklusra (1988–1990) ismét megnőtt az érdeklődés, és az egyszerre felvett hallgatók létszámát felemelték, 90 pályázóból 27 kezdhette meg a kétéves képzést. Hason­ló jellegzetességeik, valamint a VIII. és IX. ciklus egyébként is átfedő jellege miatt, a rendszerváltás előtti hat év legérdekesebb folyamatait és néhány kiemelt eseményét összevonva tárgyaljuk.

Az átalakulásokhoz első sorban a Mesteriskola anyagi mozgásterének most már végzetes szűkülése vezetett. Az 1970-es indulás után a képzés éves állami finanszírozása 600 000 Ft körül volt, ami 1988-ra csupán 850 000 Ft-ra emelkedett (miközben egy forint értéke körülbelül a harmadára csökkent[3]). Ennek ráadásul 42%-át (!) a BME Továbbképző Intézete kezelési és egyéb költség címén elvonta, miközben a szervezési feladatokat a MÉSZ látta el. A Szövetség és a Mesteriskola vezetői 1988-ban azzal fordultak Somogyi László építésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez, hogy a támogatást közvetlenül a MÉSZ kapja, és részben az általa vállalt plusz feladatok finanszírozására, részben továbbra is mesteriskolai képzésre fordíthassa.[4]

A IX. ciklus hallgatói, mesterei és demonstrátorai (Mesteriskola Archívum)
2/10
A IX. ciklus hallgatói, mesterei és demonstrátorai (Mesteriskola Archívum)

Végül ez a konstrukció meg is valósult, de addigra a finanszírozásban egyre nagyobb szerepet kaptak a tervpályázatok. Ezek során a Mesteriskola kötött szerződést a megbízóval. A díjak a felkért zsűri döntése alapján kerültek kiosztásra. 20%-ot a Mesteriskola visszatartott a működési költségek fedezésére, a fennmaradó összeget pedig részben a helyezést kapott pályaművek szerzői között osztották ki, részben pedig minden pályázót megillető részvételi díjként, név szerinti nyilvántartásban közös bankszámlára került, ami részben vagy egészben a tanulmányutak költségeit fedezte.[5]

Az évtized közepén az állami tervezőintézetek helyzete már nyilvánvalóan válságos volt, és a mester és fiatal építészének vállalaton belüli közös munkája is fenntarthatatlanná vált. Az 1982-ben megjelent magántervezés és a szövetkezetalakítás lehetősége tovább bonyolította a helyzetet.

"Bár az iskola indításakor a hallgatók többsége tervező vállalatoknál dolgozott, a tervező irodák leépülése következtében az önálló munkavállalás, a kisszövetkezetek felé történő áramlás folyamata meggyorsult, napjainkban fokozódott. Így a mesteriskolában a közvetlen műszaki [értsd: gyakorlati] tevékenység mindinkább a speciális, mesteriskolai, zártkörű pályázatok felé toldódott. Ez a forma látszik a jövőben is a legalkalmasabbnak."[6]

A vezető és a fiatal építész közös munkája tehát a VIII. képzési időszaktól a pályázatokhoz kötődött. Egy vezető építészhez általában két, esetenként egy vagy három mesteriskolás tartozott. A beosztás pályázatonként módosult, amiben igyekeztek figyelembe venni az érintettek kérését.

A felvettek száma 1984 és 1990 között 20-30 fő között mozgott, míg a mesterek számát a korábbi 20-25-ről kb. 10 főre csökkentették. Ezzel párhuzamosan megjelentek a demonstrátorok, akik az előző ciklusok már végzett hallgatói voltak. Az új pozíció bevezetésével egyrészt ismét a generációs szakadék áthidalása volt a szándék, másrészt ők "társadalmi munkában" segítették a megcsappant számú mester munkáját.[7] A vezető építészek lecsökkentett száma egyben azt is lehetővé tette, hogy havi díjazásukat legalább szinten tudják tartani.[8]

U. Nagy Gábor nyílt levele Szendrői Jenőnek. (Mesteriskola Archívum)
6/10
U. Nagy Gábor nyílt levele Szendrői Jenőnek. (Mesteriskola Archívum)

A tervpályázatoknak, pontosabban az azokból származó bevételeknek annál is inkább nőtt a jelentősége, mivel az oktatás szerves részét képező tanulmányutakhoz a Mesteriskola már nem tudott érdemben hozzájárulni, miután egy 1983-as kormányrendelet megszüntette a tanulmányutak költségvetési forrásból való támogatásának lehetőségét.[9] A valóban számottevő plusz bevételek ellenére a tanulmányutak, főleg a lezáró nagy utazás anyagi alapjainak előteremtése is jóval nehezebb lett. A VIII. ciklus részben bartel keretében kapott különleges utat: 1986. október végétől november elejéig Kínában voltak,[10] és ennek fejében egy kínai, javarészt építészekből, egyetemi oktatókból álló delegáció 1987. szeptember 9–17. között Magyarországra látogatott. A IX. ciklusban nem tudtak ilyen cserekapcsolatra alapozott távoli utazást tenni a hallgatók. Ekkor került sor a húsz évnek a (legalábbis távolságban) legszerényebb, burgenlandi körutazására. A X. ciklusban a szervezők ismét a kínai úthoz hasonló konstrukcióban gondolkoztak. Csereutazás reményében felvették a kapcsolatot az indiai és a mexikói építészek helyi szövetségével, azonban egyik levelükre sem találunk érdemi választ az Archívumban. A végül 1989 októberében megvalósult nagyvonalú egyiptomi és izraeli tanulmányutat a Soros Alapítvány 500 000 Ft-os támogatása tette lehetővé.[11] A finanszírozásban új elemként más esetben is feltűntek magánadományok. Szabó István építész például 50 000 Ft-tal támogatta a Mesteriskolát 1986 őszén.[12]

A meghívott előadók továbbra is a hazai kulturális és tudományos élet jelentős és progresszív képviselői voltak, ugyanakkor ebben az időszakban a hangsúly az elméleti megalapozásáról inkább a gyakorlatra, a már említett tervpályázatokra helyeződött át. A vidéki konferenciák súlya is csökkent, viszont a közös tervezések helyszíni szemléi alkalmasak voltak néhány napos országjárások megvalósítására. A korabeli tervekben valóban megmutatkozó páratlan szellemi gazdagságról látványos áttekintést ad a Magyar Építőművészet 1989/1–2. száma.

Erdélyi vázlatok – három lap Karácsony Tamás vázlatfüzetéből az erdélyi útról. (Magyar Építőművészet, 1989/1-2.)
7/10
Erdélyi vázlatok – három lap Karácsony Tamás vázlatfüzetéből az erdélyi útról. (Magyar Építőművészet, 1989/1-2.)

Bár a tervpályázatok jelentősége nőtt, tematikájukban érzékelhető némi szűkülés. Meglepően sok feladat szólt vidéki kisvárosok egy-egy részének vagy központjának újragondolásáról, rekonstrukció­járól.[13] Volt azonban néhány más feladat, amelyet szokatlan témája miatt kiemelhetünk. Mindenképpen ezek közé tartozik a IX. ciklus felvételi pályázata, amelyben a Magyar Építészeti Múzeumot kellett megtervezni a budavári Fortuna utcába. A látványos anyagból 1987-ben rövid összeállítást közölt a Magyar Építőművészet.[14]

Egyfajta ellenpontként említhetjük a Fejlett szocialista társadalom lakókörnyezete című bolgár nemzetközi hallgatói pályázatot, amelyet egy hazai válogató-forduló előzött meg 1987 tavaszán. A jövő szocialista reform-városát kellett megtervezni Csepel déli területének rendezésével. A késő-kádári korszak idején szokatlannak, sőt megkésettnek érezhetjük ezt a kísérletet: itthon ekkor már leginkább a jelen elviselhetővé tételéről, nem pedig újabb, nagy léptékű szocialista utópiák felvázolásáról volt szó.[15] A pályázat tervei nem, de a szöveges dokumentumai rendelkezésre állnak, amelyből a megközelítések végletes heterogenitása tűnik ki. A bírálóbizottság sem tudott végül döntést hozni. Az összefoglaló értékelésben leírják, hogy éppúgy díjaztak a hetvenes évek urbanisztikai szemléletéhez visszanyúló, mint kísérletező, vagy adott esetben a feladatot kritikusan megközelítő munkákat.[16]

A X. ciklusban újdonságként jelent meg az egyházi, vallási kötődésű téma. 1988 végén piarista templom tervezésére írtak ki zártkörű tervpályázatot. Ennek kapcsán Jelenits István, a rend akkori tartományfőnöke több ízben is megfordult Mesteriskolában, valamint a Bíráló Bizottság elnöke is ő volt. A munka során Guzsik Tamás, a keresztény liturgikus terek akkori legjelentősebb hazai szakértője is előadott.

A VIII. ciklus felévételi pályázata: Tállya, postamúzeum és szálloda, 1984. Balázs Mihály terve.
8/10
A VIII. ciklus felévételi pályázata: Tállya, postamúzeum és szálloda, 1984. Balázs Mihály terve.

A pályázatokra való rátekintés után végül érdemes kicsit bővebben is foglalkoznunk az 1987-ben a hallgatókhoz intézett körkérdés-csoporttal. Annál is inkább, mivel az párhuzamba állítható a tanulmány elején idézett, hasonló körben végzett 1972-es közvéleménykutatással. A több száz oldalas anyag mélyebb elemzése még a jövő kutatóira vár, ennek eredménye minden bizonnyal páratlan keresztmetszetet fog adni a hazai fiatal építészeket akkoriban leginkább foglalkoztató kérdésekről. Ugyanakkor egy felszínesebb átfutás után is kirajzolódnak főbb irányok.

Az 1. kérdéscsoport a Mesteriskola működéséről, munkaformájáról, tematikájáról, a lebonyolításról szólt. Ennek megbeszélése szóban történt, így írásos nyoma sajnos nem maradt. A 2. és 3. kérdéssor válaszait viszont megtaláljuk a Mesteriskola Archívumában.[17] A 2. számú kérdéscsoport a képzés hasznosságára, a mesterekkel és az egymással való viszonyra, a szakmán kívüli önképzésre, a Mesteriskolán kívüli pályázatokra, tervezési feladatokra és a maszek munkák jelentőségére kérdez rá. A hallgatók az elméleti előadásokkal általában elégedettek voltak, bár – itt visszaköszönt az első két cikluson is elhangzó kritika – a gyakorlathoz, jelen esetekben a tervpályázatokhoz kevésbé tudták kapcsolni azokat. A közösségi életük, a mesterekkel való viszonyuk leginkább a tervpályázatok során alakult. Pályázatokon a Mesteriskolán kívül is többen részt vettek, bár a képzés és a mindennapi munka mellett erre kevés idejük jutott. A legérdekesebb a "maszekoláshoz" való viszony. Meglepően sokan végeztek magántervezési munkát a tervezővállalati állásuk mellett. Volt, aki álnaivnak, sőt "provokatívnak" minősítette a kérdést, és nemes egyszerűséggel írta: "ez biztosítja magam és a családom megélhetését". Ugyanakkor volt olyan is, aki kifejezetten visszautasította, hogy "csak jövedelemszerzés miatt" dolgozzon.

A 3. kérdéssor arra vonatkozott, hogy mit tartanak a modern építészet elveiből továbbra is érvényesnek, és miket emelnének ki az utóbbi évek hazai és nemzetközi építészeti törekvéseiből. A modern maradandó értékeire vonatkozóan a funkció, a rendeltetés előtérbe kerülése számos válaszban hangsúlyos, ugyanakkor ennek szigorú, merev és kiüresedett megvalósulásait elvetették. A kortárs szellemi horizonton a Mesteriskola elméleti programjában is szereplő szempontok tűnnek fel: többen említették az új urbanisztikai elveket (utcák, terek, rehabilitációk), valamint a humánusabb, emberléptékűbb, differenciáltabb építés fontosságát. Több helyen kiemelt szempontként jelenik meg az akkori építészet pluralizmusa, vagy más szóval "eklektikája". A jelenséget inkább pozitívan értékelik, összekötve az új, karakteres építészeti műhelyek (pl. Miskolc, Pécs, Kaposvár, Eger, Győr) örvendetes megjelenésével. Ugyanakkor több válaszadó negatív mintának tekintette a maguknak "műemléket állító" építészeket. Hasonlóan hibának tartották az öncélú divathajszolást, de előkerült a "mézeskalács" és "boglya" építészet kritikája is.

Fű-les. Janesch Péternek a "Békásmegyer '84" tervpályázatra benyújtott terve. (Magyar  Építőművészet 1989/1-2.)
5/10
Fű-les. Janesch Péternek a "Békásmegyer '84" tervpályázatra benyújtott terve. (Magyar Építőművészet 1989/1-2.)

A hallgatók után idézzük a képzés egyik legmeghatározóbb mesterét, Janáky Istvánt. 1989-es, erős felütésű írása szigorú, elmarasztaló, ám kiutat is javasol az általa látott problémákból:

"A Mesteriskola szomorú romlásnak indult. A Tanulmányi Bizottság működése egyre inkább valami rossz hivataléhoz hasonlít, a mesterek nem üzemelnek. A nagy reményekkel és energiákkal bekerülő hallgatók – az első tapasztalatok után – hamarosan elhervadnak, ahogy Janesch Péter kifejezte.
A tervpályázatok készítése üzletszerűvé vált, a szerelem és szenvedély kiveszőfélben van belőlük. Az előadások pedig összefüggések hiányában és szemináriumi dramaturgiák kopottas volta miatt olyanok, mint amikor gyufával próbálnak folyamatosan világítani. […]
Javaslatom az, hogy a Mesteriskola gyakorlati és elméleti tevékenységét is a tervpályázatok köré mint középpont köré szükséges szervezni. Azt kell elérni ezzel, hogy a tervpályázatok előélete, a tervek megszülése és értékelése gondolatokban, teóriákban, ráérzésekben sokkal gazdagabb legyen egyfelől, míg az elméleti (ma kaotikus előadásokra korlátozódó) tevékenység összekapcsolódván a pályázatok körüli tevékenységekkel, sokkal közhasznúbbá váljon."
[18]

Az elméleti képzéssel kapcsolatban felvetettek tulajdonképpen nem újak. Az első két ciklusban is az egymáshoz és a gyakorlati feladatokhoz való kapcsolódás hiánya volt a legnagyobb kritika. A nyolcvanas évek első felének kiemelkedően pezsgő szellemi élete talán azért is tudott közvetlenebbül hatni a tervezési munkákra, mert maguk a tervek is sokszor inkább lerajzolt elméleti konstrukciók, kísérletek, a korszak drasztikus építészeti történéseire való reakciók voltak. Az évtized végére pedig a súlypont az elméleti képzésről átkerült a terv­pályázatokra. Ezt részben a pénzügyi szükségszerűség indokolta, mindemellett a szellemi kiéhezettség csillapításának vágyát, ha nem is nyomta el, de mintha háttérbe szorította volna az alkotás, a gyakorlat iránti nagyobb igény.

A belső kritika, az elégedetlenség végig jelen volt a Mesteriskola 1970 és 1990 közötti életében. Ugyanakkor felismerésük kiváltotta az önreflexiót, amelyet átalakulások és reformok követtek. A külső feltételek és a belső struktúra többször változott számottevően, főleg, ha a képzésnek immár a teljes, 1953-tól máig tartó történetére gondolunk. E módosuló keretek és rendszerek ugyan meghatározták a létét, de mégsem a lényegét jelentették. Mintha állandóságát és vonzerejét éppen a folyamatos elégedetlenkedés, a kritizálás, azaz tulajdonképpen a vég nélküli keresés, a kíváncsiság és (ön)reflexió adta volna.

Dr. Szendrői Jenő Csobánkán. (Czigány Tamás felvétele, Magyar Építőművészet, 1989/1-2. 3.)
10/10
Dr. Szendrői Jenő Csobánkán. (Czigány Tamás felvétele, Magyar Építőművészet, 1989/1-2. 3.)

Ugyanakkor persze mindennek a fordítottja is igaz. A belső mozgás, a szabadság érzete úgy tudott ennyire intenzív lenni, hogy a keretek adottak és jól behatároltak voltak. A hallgatók biztonságát is ez adta, de a mesterekét is, akik ebbe az ellenőrzött közegbe olyan dolgokat is be- és összeengedhettek, ami a korszak szocia­lista Magyarországán egyébként így nem lett volna lehetséges. A Mesteriskola tágasságát tehát saját keretei jelentették. Szendrői Jenő személye önmagában is hordozta ezt a stabilitást. A változás állandósága hallatszik ki alábbi mondataiból is: "A Mesteriskola jelentősége, feladata és szerepe napjainkban talán nagyobb, mint az elmúlt évtizedekben. Meglévő kollektívák szétesőben vannak, a társadalom szakmai vonatkozásokban is rétegződik. A fiatal építészet sorsa, és ezen keresztül a magyar építészet alakulása ma fontosabb, mint valaha."[19] Igazát bizonyítja, hogy gondolatai, ha más hangsúlyokkal is, de ma, több mint 30 évvel a leírásuk után is érvényesek.

Hartmann Gergely

A cikk a Mesteriskola 1953-2023 kiadványban megjelent A szabadság intenzív érzete: Az Építész Mesteriskola szervezeti és szellemi horizontja 1970 és 1990 között című tanulmány negyedik, befejező része. Kiadta az Építész Mester Egylet, szerkesztő: Götz Eszter.

 

Szerk.: Hulesch Máté

 

[1] "Csak a kifogástalan előmenetelt mutató hallgató és az elvárásoknak megfelelt mester vesz rész részt a további munkában". 1985 évi közgyűlés, Lázár Antal beszámolójának részlete. Az 1986 évi közgyűlés beszámolójához, 1986. július 14. Mesteriskola Archívum, VII. ciklus "előkészítés" dossziéja

[2] Feljegyzés a MÉSZ Elnöksége részére. Dr. Szendrői Jenő, 1987. június 5. Mesteriskola Archívum, IX. ciklus I. félév dossziéja

[3] Ld. Magyar pénzérték index – árak és devizák alapján 1754-től. https://artortenet.hu/magyar-penzertekindex-arak-esdevizak-alapjan-1754-tol/ (utolsó elérés: 2022. február 27.)

[4] Somogyi László építésügyi és vidékfejlesztési miniszter részére írt levél, 1988. szeptember 14. Dr. Szendrői Jenő és Lázár Antal aláírásával. Mesteriskola Archívum, X. ciklus I. félév dossziéja

[5] A mesteriskolai tervpályázatok rendje. Tanulmányi Bizottság, Budapest, 1992 november. Mesteriskola Archívum, XI. ciklus dossziéja. Bár a dokumentum 1992-es datálású, a benne foglaltak lényegében megfelelnek a rendszerváltás előtti évek gyakorlatának is.

[6] Rövid összefoglaló beszámoló a Mesteriskola X. ciklusának munkásságáról. Szendrői Jenő, dátum nélkül, feltehetően 1990-ban, a X. ciklus zárása után. Mesteriskola Archívum, X. ciklus III-IV. félév dossziéja

[7] A VII. ciklus felkért demonstrátorai: Kapitány József, Noll Tamás, Bugár-Mészáros Károly, Tomay Tamás. Lázár Antal felkérőlevelei a demonstrátorokhoz. 1984. szeptember 14. Mesteriskola Archívum, VII. ciklus "előkészítés" dossziéja

[8] Az anyagiakról szólva itt talán érdemes lehet röviden kitérni a vezető építészek, illetve mesterek havi illetményeire is az időszakban. Ez az összeg 1970–1978 között 1000 Ft, 1979-ben 2000 Ft, 1985-ben 2500 Ft, végül 1990-ben 3500 Ft volt. Az illetmény tanévre, azaz tíz hónapra és nem teljes évre vonatkozott. A mesteriskola vezetője ennél ennek kb. 1,5, míg a tanulmányi bizottságban dolgozók, kb. 1,2-1,3 szorosát kapták, igaz, ők évi 12 hónapra. Másfelől a mestereknek és a veze tőknek a hallgatók nál nagyobb hozzájárulást kellett fizetni az utazásokhoz, igaz, még így is rendkívül kedvezőek voltak az egy főre eső útiköltségek. Az adatok, pénzügyi kimutatások az egyes ciklusok mappáiban érhetők el a Mesteriskola Archívumában.

[9] 8004/1983./PK.2./ PM. III. sz. rendelet. Ld. Szűcs Endre miniszterhelyettes alá nem írt levéltervezete 1983. szeptember 13-i datálással egy meg nem nevezett másik miniszterhelyettes számára. Mesteriskola Archívuma, VII. ciklus dossziéi

[10] Hosszabb beszámoló az útról: Magyar Építőművészet 1989/1–2 86–91.

[11] Mesteriskola Archívum, X. ciklus III-IV. félév dossziéja

[12] Felajánlás a MÉSZ Mesteriskola fejlesztésére 50.000.-Ft takarékbetétkönyvben. Szabó István építész, Budapest, 1986. november 4. Mesteriskola Archívum, IX. ciklus I. félév dossziéja

[13] A VIII. ciklusban többek között Gyula, Edelény és Encs, a IX.-ben Sajószentpéter és Putnok, míg a X.-ben Vác és Hódmezővásárhely került sorra.

[14] Ld. Turányi Gábor: A Mesteriskola IX. ciklusának felvételi tervpályázata: a Magyar Építészeti Múzeum. Magyar Építőművészet 1987/6. 3–7.

[15] Ld. erről például: György Péter: A hatalom képzelete – állami kultúra és művészet 1957–1980 között. Magvető, Budapest, 2014.

[16] A Bíráló Bizottság Összefoglaló értékelése, 1987. május 9. Mesteriskola Archívum, X. ciklus, Csepel-dél dossziéja

[17] A kérdéseket lásd: A Tanulmányi Bizottság körlevele a IX. ciklus hallgatóihoz, 1987. május 13. A válaszok külön dossziéban lefűzve. Mesteriskola Archívum, IX. ciklus III-IV. félév dossziéja

[18] Két gépelt oldal Janáky István aláírásával, 1989. április 10-ei keltezéssel. Cím és címzett nélkül. Mesteriskola Archívum, X. ciklus III-IV. félév dossziéja

[19] Rövid összefoglaló beszámoló a Mesteriskola X. ciklusának munkásságáról. Szendrői Jenő, dátum nélkül, feltehetően 1990-ban, a X. ciklus zárása után. Mesteriskola Archívum, X. ciklus III-IV. félév dossziéja

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.