Mi lett volna, ha - az Arkt tanulmányterve a Műszaki Múzeumra

Még 2011-ben készített az Arkt Csoport egy tanulmánytervet a Műszaki Múzeum korszerűsítésére, átépítésre. A múzeum energetikai korszerűsítésre pályázott, ám az építészek erről lebeszélték az akkori vezetőséget. Helyette azonban egy észszerű, kortárs - és olykor váratlan [libegőn nézhető kiállítás] - megoldásokat alkalmazó új "vitrinbe" helyezték a nem elbontható épületrészeket.  

Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum városligeti épületének fejlesztési koncepció terve

Előzmények

A tervezés megkezdésekor történeti kutatásokat végeztünk az épületegyüttes részeinek kialakulásáról. A jelenlegi múzeumi épület 6 épületszakaszra tagolódik, mind tömeg, mind homlokzati struktúráját tekintve, ami a 233 méteres hosszát figyelembe véve első hallásra nem is tűnhet olyan soknak. Viszont az épületet körbejárva számtalan építészeti, funkcionális és esztétikai kérdés, illetve hiba észlelhető. Talán a legfontosabb hibája a jelenlegi (1966-ban kialakított) főbejárat kérdése: mind pozíció, mind építészeti és műszaki megformálás tekintetében is kisstílű és nem jól működő. Kialakításán a kényszeredettség és erőltetettség érződik.

Sajnálatos módon, az 1980-as években készült nagy volumenű bővítés sem javította vagy oldotta meg a hely- és funkcióbeli hiányokat, rendezetlenségeket az épületen belül. Bár építészetileg a tér rendszerei, a homlokzati struktúrája, műszaki megoldásai a korát megelőzőnek mondhatóak, az üzemeltetőtől kapott információk szerint kiállítások rendezésére nem a legmegfelelőbb. Telepítése az utca vonalát követve, tovább nyújtott a már így is igen hosszú épületegyüttesen, teljesen kifeszítve a beépítést a Hermina út és Városligeti körút csatlakozásáig. Ezzel a beépítéssel teljesen kihasználta az északi irányban kialakítható bármilyen bővítési, megközelítési lehetőségeket. Eme épületszárny bontása funkcionálisan és több más fontos szempontból igazolható lenne, gazdaságilag viszont nem alátámasztható - ezt koncepciónkban alap adottságként, megtartandó épületrészként kezeltük.

A tervezési adatok összegyűjtése után, első lépésként egy olyan építészeti megoldás megfogalmazására törekedtünk, amellyel ezt a rendkívül tagolt és zaklatott jelenlegi „műtárgyat" egységgé kovácsolhatjuk. Az épületek a mai formájukban épület esztétikai élményt és műemléki értéket sem képviselnek. Eszmei értékük és küzdelmes életútjuk viszont fizikálisan nehezen bemutatható. Az eredeti épületeket 10 évre tervezték, és a történeti kutatások egyértelművé teszik, hogy az 1900-as évek elejétől folyamatos átépítések, visszabontások, toldások készültek. Teljes lebontásuk ellen - logikusan belátható - egyedül a gazdasági megtérülés szól. Tehát alap adottságként vettük, hogy ami megtartható azt megtartjuk, de az új hosszú távú fejlesztési koncepciónkban, szakítva a múzeum történetében eddig megvalósult bővítésekkel, átépítésekkel, nem szerettünk volna „hozzá toldani", ezáltal a zaklatottságot tovább növelni egy új elemmel.

A jelenlegi épület, ahogy azt már az előzőkben írtuk, Városligeti körútról nyíló főbejárata, az épülettömeg egyharmadánál, rendkívül elhibázott. Belátható, hogy főbejáratot a Hermina útra nyitni képtelenség, és nem is indokolt, de az északi végén az autóútig kifeszített épületvéghez sem lenne elegáns és jól működő megoldás. Tervünkben ezért a főbejáratot a funkció léptékéhez és megközelítési szempontból látványos helyre szerveztük át: a hossztengely déli végében, a Hermina és az Ajtósi Dürer sor sarka felőli feltárulással. A bejárat előtt kényelmes, „szellős", használható városi teret képzeltünk el, ahol a kültéren kiállított tárgyak növelhetik a múzeum kiállító felületét (pl: a jelenleg nyugati homlokzat előtt kiállított tárgyakból, kert- és tájtervező által kialakított térrel). A másik megközelítést északi irányból, a hossztengely másik végén, a térszín alatt terveztük, egy földalatti megálló keretein belül megoldva.

Végleges koncepciónk

A kiállítótér-hiánnyal küzdő, s közel 90 év hosszú távú koncepció nélküli bővítgetés eredményeként túlságosan tagolt múzeumot „kitisztítva", a térszín alatt s felett egyaránt nagy, jól variálható terekkel bővítettük. A felszín alatt alternatívaként a kisföldalatti vonaláról leváló „zsákutcával" biztosítottuk a turisták által látogatott belvárossal való kapcsolatát, amely kapcsolat a közlekedési múzeumi státusza miatt is - véleményünk szerint - indokolt. A vonalon egyébként akár az eredeti első földalattik replikái is igen izgalmas turista látványosságként működhetnének.

A működését a 4-6-os villamos budai oldalán lévő megoldás alapján képzeljük biztosítani: minden órában egy járat a Hősök terei, vagy Széchenyi fürdői megálló után a Közlekedési Múzeum végállomására viszi az utasokat, akik a peronra kiszállva akár a múzeumba is betérhetnek, de a Városligetbe is kiléphetnek. Az állomás kialakítást úgy képzeljük, hogy maga földalatti vasút a belső kiállítás interaktív részévé váljon. Üvegfalakon, födémeken keresztül a látogatók, mintha egy vitrinbe zárt kis metró makett működését láthatnák folyamatában. Ezzel a megoldással a föld alatt cca 10000 m² múzeumi teret alakítottunk ki, két szinten, amelynek felső, azaz -1 szintjére érkezik meg a kéregvasút. A kiszolgáló funkciók nagy részét szintén a térszín alatti elhelyezéssel oldottuk meg, hogy a térszín feletti térstruktúra minél tisztább, egyszerűbb és átláthatóbb legyen. A főbejárati foyernál a -1. szint és földszint között nagyobb födémáttörést terveztünk, hogy a kiszolgáló funkciók a beérkező számára jól láthatóak legyenek, de a külső szemlélő előtt rejtve maradjanak.

A térszín feletti új épületbővítés nem annyira bővítés, inkább egy új épület, amely a már meglévőket öleli körbe. Ezzel a megoldással több dolgot is nyertünk: a több mint 100 éves épületrészeket tartalmazó meglévő épületek fenntarthatósága, üzemeltetési költségei miatt már indokolt energetikai és gépészeti korszerűsítések, bonyolult műszaki megoldások elkerülhetőek. Továbbá az épületekhez képest igen izgalmas múlttal rendelkező építményeket „kiállítási" tárgykörbe pozícionáljuk. Az új múzeumban „úsznak" a meglévő-megmaradó épületek, s a közöttük lévő értéktelenebb nyaktag részektől megszabadítva, szellősebbé, átjárhatóvá és átláthatóbbá válnak a térrendszerek.

A hosszcsarnokot az 1966-ban emelt galéria és álmennyezet eltávolításával az 1896-os millenniumi kiállítás eredeti állapotára állítanánk vissza. A kupolacsarnok léptékét egy egyszerű hengertömeggel érzékeltetnénk. Az új épület szerkezete egyszerű ún. lamellás-bordarendszerben képzeltük el, amely belső síkján transzparens üveg felületű homlokzati falrendszer húzódik. (Árnyékolás a lamella és üveg felület között, állítható, mobil vászon árnyékolókkal.) A lamellarendszerrel a különböző irányokból történő átláthatóságokkal szerettük volna az épületet izgalmassá tenni és a közönséget becsalogatni. Távolról a hossztengellyel kis szöget bezáró nézőpontokból a lamellák egymásra takarnak, ekkor a néző az új épülettömeget érzékeli, ám ahogy közelít, és a hosszhomlokzatra minél nagyobb szöget bezáró nézőpontba helyezkedik, a múzum „megnyílik" és belátást enged a kiállítási tárgyakra, a meglévő-megmaradó épületekre is. Ház a házban ideológia helyett, a ház a tárgyban gondolatot erősítettük. A ház egy szép funkcionális tárgy, amelyet igyekeztünk sallangmentessé tenni, ugyanis az élet és a látogatók jelenléte teszi a házat élővé, izgalmassá, ehhez nincs szükség ráaggatott öncélú „ékekre". 

A Városliget és növényzet organikussága a ház kemény egyszerűségén is tompít, így kialakul a tökéletes városi harmónia: az épített környezet és a természet szimbiózisa. Fontos és nem elhanyagolható kérdés volt a rengeteg felhalmozott, kiállításra váró műszaki és közlekedési tárgy bemutathatósága. Megbízóinkkal arra a közös megegyezésre jutottunk, hogy érdemes lenne hosszú távon a Közlekedési és Műszaki Múzeumot különválasztani. Ezért javasoltuk, hogy a Petőfi Csarnok helyén hosszú távú célként külön üzemeltetéssel legyen elhelyezve a Magyar Műszaki Múzeum és a tervben bemutatott létesítmény, onnantól kezdve kizárólag Magyar Közlekedés Múzeumként működjön tovább.


Funkcionális elrendezés

A főbejárat térszínen a Hermina és Ajtósi Dürer sor sarka felőli feltárulással vagy térszín alatt kéreg vasúttal a Széchenyi fürdő irányából. A főbejáraton egy fedett városi téren keresztül jutunk be a fogadó előcsarnokba, ahol a pénztárak, információs pultok, interaktív múzeumot és kiállításait bemutató kiegészítők, installációk, büfé találhatóak.

Az előcsarnokból térszín alatt lehet elérni a közönség számára biztosított vizeshelyiségek, valamint a térszín alatti, úgynevezett „sötét" kiállító terek, azaz mesterséges megvilágítást igénylő tárgyak kialakítására alkalmas térrendszereket. A térszínen létrehozott egy nagy kiállítóteret térhatároló fallal nem szabdalnánk tovább, ugyanis itt a kiállítást technikai megoldásokkal képzeljük el, a későbbi tervfázisban konkretizált kiállítási tárgyak elhelyezésével.

Terveinkben a kiállító tereket nem négyzetméterben hanem térfogatban, légköbméterben képzeltük el. A meglévő-megmaradó épületek hasznosításában, az 1987-es épületszárnyba csoportosítanánk az üzemeltetést - irodák, tárgyalók, kutatás, öltözők, tartózkodók és kiszolgáló funkcióik -, továbbá a legfelső emeltre helyeznénk a műszaki könyvtárat, a mostani lehangolóan nyomott helyéről. A teraszos részhez étterem kialakítását tartanánk a legjobb megoldásnak. A hosszcsarnok 1896-os helyreállításával véleményünk szerint érdekes lehetne az eredeti 1896-os kiállítás teljes rekonstrukciója. Amennyiben ez nem megvalósítható vagy a múzeum üzemeltetése szempontjából nem gazdaságos, abban az esetben kiállítás technikai kiegészítőkkel több szinten is lehet ebben a térben kiállítást rendezni. A kupolacsarnok megmaradó épületében képzeltük el az időszaki kiállítások terét.

Az új térrészben födémekkel meghatározott kiállítási alaprajzi felületet nem választottunk le. Helyette műszaki és közlekedési szempontból is érdekes, egyedi megoldással, kötélpályákon függesztett kiállítást megtekintő kabinok használatát irányoztuk elő. Ennek létjogosultságát alátámasztja az a tény, hogy a -2., -1. és földszinten közel 17000-18000 m² felület bejárása után, a kabinból történő kiállításnézegetés, a transzparens homlokzaton kitekintve a Városliget pazar látványával, rendkívüli és felejthetetlen élményt nyújtana. A parkolás kérdésében több alternatíva felmerült, de ennek megoldásához szakhatósági, városüzemeltetési koncepciókat kellene ismerni és lefolytatni arról, milyen létszámmal lehet személygépkocsikat a területre beengedni.

Arkt Csoport