Micélium tudásközpont a Téglagyári-völgyben – Krusinszky Kitti diplomaterve

Krusinszky Kitti Árkay-díjas diplomamunkájában egy elhagyatott téglagyárnak képzel el új funkciót. A tanösvényt, kilátótornyot, kísérleti teret és gombatermesztést magában foglaló tudásközpont kialakítását a meglévő szerkezet megőrzése mellett, markáns kortárs beavatkozásokkal tervezte meg. 

Mestermunkám helyszíne a Százhalombatta Óvárosában található téglagyár és környezete, amely egykor Magyarország legeredményesebb üzemeként működött, mára azonban a technológiai fejlesztések hiánya miatt elavulttá vált és funkcióját vesztette. A közvetlen Duna-parton fekvő, közel 30 000 m2 kiterjedésű Téglagyári-völgy egykor az üzem belső területét alkotta, mai formáját pedig a majd száz évig tartó agyagbányászat után nyerte el. A karbantartás hiánya miatt azonban a téglaipari tevékenység tárgyi lenyomataként mindössze a gyár főépülete maradt meg. A létesítmény földszintjén a téglaégetésre szolgáló Hoffmann-típusú kemence helyezkedik el, amely nagymértékben determinálja az új felhasználás lehetőségét.

A kamrákra osztott, önmagába visszatérő boltozatos csatorna kiváló adottságokkal rendelkezik a sötét és hűvös helyet kedvelő gombák termesztésére. A gomba föld alatti része végtelen sok fonalas sejtből áll, melyeknek hálózatát micéliumnak nevezzük. A gombafonálban található kitin pedig azt eredményezi, hogy szilárd biokompozitot lehet belőle előállítani. Ennek értelmében az égetőkemence épületének újrahasznosítását micélium biokompozittal kísérletező tudásközpont betelepítésével képzelem el, melynek nagy helyigénye ki tudja használni az ipari épület hatalmas tereit.

A körkemence egybefüggő terét értékként őrzöm meg, ezáltal a földszinten a gombák növesztése körbejárható polcrendszeren történik. Az égetőkemence felett elhelyezkedő két szintet, rendeltetésüknek átjárhatósága alapján három részre osztottam: publikus, fél-privát és privát funkciók. Az épületet a meglévő térstruktúrába ékelődő, szerkezetét tekintve független tornyon keresztül lehet megközelíteni, a szintek közötti átjárást pedig különböző jellegű, vertikális közlekedők biztosítják. A főbejárathoz legközelebb helyeztem el a publikus épületrészt, amely magában foglal egy kávézót, kiállítóteret és ezek háttérhelyiségeit. Lényeges szempontnak tartom, hogy az épület ezen funkciói nyitottak a város lakosai és a területre látogatók számára, ahol bepillantást nyerhetnek az új funkció működésébe. Ezáltal a jelenleg zárvány helyzetben lévő egykori ipar terület újra a város vérkeringésének részévé válhat. A fél-privát zóna alacsony belmagasságú tereiben kaptak helyet a micélium biokompozit előállításához szükséges sterilizálható laboratóriumok, valamint a látogatók számára kijelölt oktatási terek. A ráépítéssel kialakított nagy belmagasságú térben helyeztem el a térkísérleti teret, ahol a különböző léptékű anyagkísérletek zajlanak. Az épület legvédettebb részében privát szállásokat terveztem. Az első szinten található lakások ideiglenes, rövidtávú edukációs tevékenység idejére szolgálnak, míg a második emeleten kaptak helyet a hosszabb távú tartózkodásra alkalmas, állandó rezidencia program galériás lakásai.

A tervezés során fontos vezérelvnek tartottam, hogy minél kevesebb hozzáadott épített elemmel dolgozzak, éppen ezért megőriztem a meglévő épület szerkezetét. Az új belső terek kialakítását rétegragasztott falpaneles ráépítéssel képzelem el, melynek anyaghasználatát jól megkülönböztethetően választom el a meglévő épülettől. Az egykori ipari épület emeletén a kiégetett téglák szárítása zajlott, így a nyílászárók méretei a korábbi funkcióból eredően meglehetősen kicsik. Az elegendő bevilágítás elérése végett födémáttörésekkel átriumokat hoztam létre, melyek lehetővé teszik az új funkciók megfelelő fényigényének ellátását. Az értékőrzést szem előtt tartva az elavult állapota miatt elbontandó kemence kémény helyére új kéményt terveztem, amely a téglaégetés gépészeti technológiája alapján látja el az épület levegőcseréjét. A tetőszerkezetet patinázott fémlemezzel burkoltam, ugyanis célom volt jól láthatóan megkülönböztetni az általam végzett beavatkozást.

A Téglagyári-völgy közvetlen közelében régészeti lelőhelyeket tártak fel, az agyagbányászat által kialakult meredek löszfalon pedig fokozottan védett növényfajok telepedtek meg. Ennek értelmében intenzív tájhasznosítást a volt téglagyári épületek helyén terveztem. A régi szabadtéri téglaszárító építmények helyét mezőgazdasági növénytermesztéssel helyettesítem, amely a micélium hálózatának fejlődéséhez megfelelő tápanyagként szolgál. Továbbá komposztálót alakítok ki, ugyanis a micélium biokompozit nem ipari körülmények között is komposztálható. A Sánc-hegy értékeinek bemutatására tanösvényt jelölök ki a Téglagyári-völgy területén, mellyel elősegítem, hogy a lakosság újra élettel töltse meg a völgyet. A terület közvetlen kapcsolata a Dunával egy alternatív megközelítési lehetőséget kínál. Az egykor téglaszállításra telepített hajókikötő helyére személy- és anyagszállításra alkalmas kikötőt tervezek, amely tovább növeli a térség látogatottságát és érdekes színfoltot visz a közlekedésbe.

Diplomatárgyam szorosan kapcsolódik mestermunkám funkciójához, amely során különböző léptékű anyagkísérleteket végeztem a micéliummal. Az első kísérlet során többféle táptalajra oltottam a micéliumot és azt vizsgáltam, hogy mely anyagok alkalmasak az átszövetésre. Ezt követően eltérő méretű formákba helyeztem a sikeresnek bizonyuló keveréket és azzal kísérleteztem, hogy hogyan alakítja az anyag tömörítésének mértéke a biokompozit szerkezetét. Végezetül egy akusztikus panel készítése közben azt tanulmányoztam, hogy milyen mértékben képes befolyásolni a növesztéshez használt negatív forma a micélium kompozit alakját.

Krusinszky Kitti

Szerk.: Borenich Levente