Gyermek fejlesztőház a Láthatatlan Iskola Alapítvány számára – Jakab Kincső diplomaterve

Diplomatervem célja egy olyan rugalmas működésű épület létrehozása volt, mely képes a gyermekek tehetségét felölelni, gyarapítani képességeiket és biztonságos menedéket nyújtani a mindennapokban.

Előzmények

A tervezésem célcsoportjául a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket választottam, azon belül is a Láthatatlan Iskola Alapítványnak terveztem az épületet. Minden ember – nemtől, kortól, rassztól, szociális, társadalmi és gazdasági helyzettől függetlenül megérdemli, hogy a számára megfelelő oktatásban részesüljön. Ennek a lehetőségnek a megteremtése közös feladat és együtt jár a társadalmi felelősségvállalással.

Az alapítvány működése önkéntes jellegű – átmeneti otthonban lévő családok gyerekeit köti össze olyan egyetemistákkal vagy fiatal felnőttekkel, akikben él a segíteni vágyás. A mentorok heti 1-2 órában egyéni mentorálást biztosítanak a gyerekeknek. Ilyenkor a tanulás mellett fontos az is, hogy a játékra legyen idő, mert ezzel jól lehet motiválni a gyerekeket. A harmadik funkció pedig a közösségépítés, mind a mentorok és mentoráltak, mind pedig a mentorcsapat tagjai között.

Helyszín

Ezeknek a tevékenységeknek az alapítvány életében jelenleg nincs egy meghatározott helye, így a tervemmel a három funkciónak együttesen szeretnék egy színteret létrehozni. Debrecenben jelenleg hat olyan átmeneti otthon működik, amivel az alapítvány kapcsolatban áll. Az általam választott tervezési helyszín, ami a Jókai-Csokonai tömbben található, a város és az átmeneti otthonok szempontjából is központi elhelyezkedésű, így könnyen megközelíthető.

Átmenő telekről van szó, két utca fogja közre– a Csokonai utca és a Zsák utca. A városszerkezetet ezen a területen kisvárosias lakóövezet jellemzi, zártsorú és oldalhatáron álló beépítéssel. Az épületek többnyire a régről megmaradt földszintes cívisházak, ritkábban előfordulnak 2-3 szintes épületek is. Az utcák szűkösek, csendesek, csekély a gépjármú forgalom, de a közeli Kiskörút jelenléte miatt könnyen megközelíthetőek. A Zsák utca felől egy régi, megmaradt téglafal határolja a telket – ez erősíti a zártsorú jelleget, amelyet a tervemben is szeretnék megtartani. Ebbe a zárt városrészbe kerül egy menedék a gyerekek számára, a város zajától és terhétől elszigetelve.

Koncepció

A beépítési koncepciómat a fent leírtak mellett az az elv képezte, miszerint a kisméretű teleknek a lehető legnagyobb részét szeretném kihasználni úgy, hogy mégis maradjon némi zöldterület, illetve hogy alkalmazkodjak a szomszéd házak elhelyezkedéséhez és magasságához. Emellett a környező épületeknél megfigyelhető mintázat – egyes traktusok irányuktól függetlenül nagyjából 6-10 méter szélesség között mozognak – ritmusát vette fel az épületem is, reagálva a környezetre. Az így kialakult két rész, bár tömegében elválik, a funkciót tekintve együttes marad, hiszen mindkét tömbben ugyanaz az élet zajlik. A bejárat a Csokonai utca felől nyílik, ahonnan egy védett előudvaron keresztül juthatunk be az épület szívébe. Az első kép, ami feltárul előttünk, összefoglalja a funkciót: balra privát tanulóterek, középen és jobbra pedig közösségi tér. Ám semmi sincs teljesen lehatárolva, a tér használhatóságát növelik a mozgatható fal- és bútorelemek. Így a hétköznapokban csendes tanulóterek jöhetnek létre, közösségi programok esetén pedig szinte a teljes földszint belakható. Az emeleten is hasonló a térszervezés, a földszinttel galériás kapcsolatban áll. Lefelé haladva kialakításra kerül egy pinceszint, ahol a játéktér biztosít kikapcsolódási lehetőséget minden korosztálynak. Ezen a szinten kiegészítő funkcióként egy kis könyvtárrész és számítógép-sarok is helyet kap.

A kültéri tevékenységeknek is szerettem volna megfelelő teret biztosítani – az épület konzolos kialakításával egy védett hátsó udvar jön létre a földszinten, ahol különböző foglalkozások végezhetőek. Ezzel párban áll az emeleti terasz, ami szintén a közösségi életnek ad teret a melegebb évszakokban, igény szerint le- és felszerelhető ponyvával biztosítva az árnyékolást.

A homlokzati alakítást nézve az épület két oldalról hasonló – a feszített helyzet feszített arányokat eredményezett – és mégis különböző kicsit. A fehérre vakolt falakat nagy üvegfelületekkel nyitottam meg, ezek a megnyitások azonban minden esetben olyanok, hogy nem engednek direkt belátást az utcáról. Ezzel az épület „menedék" jellegét szerettem volna hangsúlyozni, valamint így az árnyékolás is többnyire megoldott. A bejárat felől egy fa kapu választja el az udvart az utcafronttól, ami barátságos megjelenést kölcsönöz az épületnek. Ezzel ellentétben az északi homlokzat fehér téglafala a zártsorúságot erősíti.  A fehér felületet felfuttattam a tetőre is, hogy az épület egységes megjelenést kapjon, így a tető felülete fehér PVC lemez lett. Egy másik érdekes műszaki megoldást a pince megvilágítása jelentett – a földszinti födém felső síkjába épített, járható üvegtetővel. Az emelet megvilágítása szintén felülről történik, egy megemelt tetőablakkal.

A belső terekben a fehér falfelületek mellett a fa válik dominánssá, ez nagyban meghatározza a tér atmoszféráját. A bútorok egyedileg tervezettek, egyfajta modulrendszerrel kialakítva, ami lehetővé teszi, hogy különböző szélességi és magassági méretekhez igazodjunk. A színes elemek barátságosabbá, játékosabbá teszik a teret, a beépített ülőkékben pedig szabadon folyhat az olvasás, beszélgetés. A félig nyitott, félig zárt szekrénysor lehetőséget ad a tároláson túl arra is, hogy a gyerekek munkáinak kiállítótere legyen.

Összegezve tehát, egy olyan épület megalkotása volt a célom, ahol a három fő tevékenység – egyéni mentorálás, játék, közösségépítés – biztonságos és kényelmes keretek között megvalósulhat. Ez pedig olyan terekben történjék, ami vidám, motiváló, barátságos és játékos –, hogy a gyerekek kihozhassák magukból a legjobbat.

Jakab Kincső

Szerk.: Winkler Márk