A tatai Fényes Lovarda fejlesztése – Nyakas Réka diplomaterve

Nyakas Réka diplomamunkájában a Tatán található Fényes Lovarda fejlesztésével foglalkozott. Tervében elkülönítette a komplexum egymástól eltérő funkcióit és olyan tereket hozott létre, amelyek az adott használat kívánalmaihoz igazodnak. 

Tata meghatározó hely számomra. Itt nőttem fel, ide jártam iskolába, a családom és barátaim is itt élnek, ezért a szívem is ebbe a kisvárosba húz. Gyerekkorom óta lovagolok, évekig versenyszerűen is űztem ezt a csodálatos sportot. Immár két éve, kiváló szakemberek és barátok között, a tatai Fényes Tanyán folytatom a lovaglást. A diplomamunkám keretén belül a lovarda és állatsimogató rehabilitációját, azon belül a fogadóépületet dolgoztam fel. A telek egy kis segítséggel a sportközösségek és szabadidős tevékenységek oázisává válhat.

Tatán a látnivalók a mindenki által ismert Öreg-tó köré csoportosulnak a belvárosban. A település szélén található családi vállalkozás könnyen megközelíthető személygépkocsival is. A közkedvelt kerékpárút, amely közvetlenül a tervezési helyszín mellett fut el a lovardát nemcsak a városközponttal, hanem a környező településekkel is összeköti. 

A 2,6 hektáros terület teljesen sík, szomszédságában a magántulajdonban lévő telkek mellett egy szennyvíztisztító üzem és a  Magyar Honvédség egyik legnagyobb szárazföldi katonai szervezetének lövészdandára található.

A lovardát körülbelül két-három éve kezdték üzemeltetni, ezért jelenleg sok az ideiglenes vagy rosszul funkcionáló megoldás a helyszínen. A telken az egyetlen épület életveszélyes állapotban van, ezért a különböző helyiségek konténerekben vannak kialakítva. A szülők egy átmeneti térben tudnak várakozni, amely nem sokat véd az időjárás viszontagságaitól. A lovarda területén az utak többsége földút, amelyek a legkisebb nedvesség hatására is kisarasodnak. A legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy nincsenek elkülönítve és letisztázva a lovasok és a látogatók által igénybe vett helyek, így használat közben sok a balesetforrás. A szűk főúton gyakran vannak lovak kikötve, így a vendégnek a lovak mögött kell közlekedni, emiatt fennáll a személyi sérülés lehetősége.

Mivel a lovardát egyaránt használják lovasok és az állatsimogatóba érkező kisgyermekes családok, akik nem ismerik a lovarda szabályait, a tervezés első lépéseként, a területet felhasználók szerint osztottam fel. Egy olyan hely megteremtése volt a cél, ahol a látogatók a területen sétálva tapasztalhatják meg a lovas sportot és a lótartás szabadságát, azonban mindezt mindezt biztonságos módon. A tömegformálás követi a környék beépítési jellegét. A nyeregtetős épületek (gazdasági épület, istálló és a fogadó épület) hossztengelye a lovarda főútjára merőlegesek. Az elhelyezésénél fontos szempont volt a természeteses és az épített környezet szimbiózisa. 

Egy olyan fogadóépület megtervezése volt a cél, amely funkcionálisan és kényelmesen szolgálja ki a lovarda folyamatosan növekedő közösségét, minden érkező vendéget, akár a helyi lovasokat vagy a közeli kerékpárútról betérő, pihenésre vágyó biciklistákat. A felhasználók szerinti felosztást az épületnél is alkalmazva, két fő csoportba osztottam a funkciókat. A fölszinten a tömeg folytonosságát megtörő átjáró választja el a lovasoknak és az alkalmazottaknak szánt öltöző és iroda részt a büfé pulttal ellátott szülői várótól. Az emeleten a kiszolgáló funkció két oldalán van a könnyen átalakítható oktatóterem és a lovasoknak szánt klubhelyiség.

Az épület kialakításakor a koncepció részeként hangsúlyos volt a lovas pályákkal való kapcsolat. A természet és az épület viszonyának kérdésére a belső tér és a lovas pályák vizuális összekötése volt a válasz, ezt a pályák felé forduló nagy üvegfelületek és a tömegen körbefutó erkély biztosítja. A tolóajtók megnyitásával közelebb hozható egymáshoz a benti tér és a közvetlen közelben kialakított kert, amely magában foglalja a játszóteret, az állatsimogatót, a tűzrakó helyet és annak közösségi térként használható környezetét.

A tartószerkezet vasbeton pillérvázas, vasbeton merevítő falakkal és födémmel, az emeleten konzolosan túlnyúló erkélylemezzel. A belső falak némelyike a területen jelenleg álló romos épület építőanyagainak felhasználásával készül. A látszó szarufás fedélszék barátságosabbá teszi a belső teret. A nyeregtető burkolatának állókorcos fémfedést választottam, aminek a vertikális kiosztása megjelenik a szerelt fahatású HPL homlokzatburkolat hosszúkás elemein is. Az átszellőztetett burkolattal kontrasztot alkot az erkély nyers beton szerkezete.

Nyakas Réka

Szerk.: Winkler Márk