Nézőpontok/Vélemény

Modernizmus - ígéret vagy fenyegetés? - a francia pavilon

1/10

A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina

?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
?>
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
1/10

A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina

Modernizmus - ígéret vagy fenyegetés? - a francia pavilon
Nézőpontok/Vélemény

Modernizmus - ígéret vagy fenyegetés? - a francia pavilon

2014.12.16. 14:19

A 2014-es Velencei Építészeti Biennálén a nemzeti pavilonok az elmúlt 100 év építészeti termését tárgyalták. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy miként hatott a modernizmus az egyes országok saját építészetének fejlődésére. Adámy Krisztina beszámolója.

Az legjobban sikerült pavilonok közé sorolható a francia pavilon. Kurátora, Jean-Louis Cohen arra törekedett, hogy bemutassa a modernizmus napos és árnyoldalait is. E kettősség jegyében zajlik a tárlat, mely alapjaiban kérdőjelezi meg a XX. századi interregionális áramlat eredményeit és következményeit. A kiállítás mindegyik teremben egy-egy kérdést tesz fel, hangsúlyozva ezzel a korszak dualitását.

Köztudott, hogy a XX. század elején Franciaország építészei és gondolkodói nagyban befolyásolták a kialakulóban lévő nyugati eszmeáramlatokat. A praktikusság, költség-és időhatékonyság elveit és a társadalom különböző rétegeinek szociális igényeit figyelembe véve alakult ki egy teljesen új stílus, a modern. A technológiai fejlődés egyre inkább lehetővé tette a megálmodott projektek megvalósítását, amelyek aztán gombaszerűen szaporodva hódították meg az egész világot. Így tagadhatatlan Franciaország szerepének jelentősége a modernizmus kialakulásában. Mindezen folyamatok bemutatása egy kiállítás keretei között óriási feladat, de Cohen és csapata remekül veszi az akadályokat. A tárlat magasan megugorja a Biennálé lécét, izgalmas kiállítással ajándékozva meg az idelátogató közönséget.

A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
5/10
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina

A pavilon épületének főhomlokzata elé is kifutó haránt irányú falak négy teremre osztják a belső teret, ezzel még izgalmasabbá téve a felfedezés élményét a félhomályban derengő pavilonban. Valamennyi teremben végigkísér minket a Teri Wehn Damisch által készített "Modernity, Promise or Menace?" (Modernizmus, Ígéret vagy fenyegetés?) című kisfilm, ami amellett, hogy mindegyik kiállítótér mondanivalójának szerves része, egy szálra fűzi fel a látottakat.

1. Terem: Jaques Tati és a Villa Arpel – A vágy vagy a nevetség tárgya?

Az első terem a Villa Arpel példáján reprezentálja az építészet változásainak integrálódását a hétköznapi emberek életébe. Azt mutatja be, hogy a modern ember hogyan fogadta be az új épített környezetet és a vele járó „luxust". Azt a kérdést feszegeti, hogy vajon tényleg jobb lett-e az újításoktól az életünk vagy csak nevetség tárgyává váltunk. A makett felett kivetített kisfilm idetartozó jelenete a megépült villában játszódik, ahol a lakók küzdenek a ház nyújtotta "kényelemmel", a korszakhoz illő helyzetkomikummal fűszerezve.

2. Terem: Jean Prouvé: Konstruktív képzelet vagy utópia?

Egyenesen továbbhaladva érkezünk a könnyűszerkezetes építési rendszert bemutató terembe. A gyárban elkészített elemek minimális helyszíni munkaerővel és nagyon rövid idő alatt összeépíthetőek. Jean Prouvé-t, a rendszer eszmei atyját a gyártósoron elkészített autóipar inspirálta. A magát inkább mérnöknek, mint építésznek tituláló pionír Párizsban tanított, majd később nagyobb projektekben vett részt, mint például a Pompidou központ építése.

3. Terem: Nehézpanelek: méretgazdaságosság vagy egyhangúság?

A harmadik terembe érkezve a szemünket rögtön a mennyezetre irányítják a lelógatott vasbeton falpanelek, markáns fény-árnyék játékot vetve a falakra. A szerkezeti részleteiben feltárulkozó elemek reprezentálják a több ezer hasonló panelből megépült lakónegyedet világszerte. Feltalálójuk, Raymond Camus már az 1920-as években megépítette az első kísérleti telepeket, azonban a technológia széleskörű elterjedésére csak a háború utáni lakáshelyzet miatt lett lehetőség. Ezek után már nem volt megállás, a panelek a mai napig is számos európai nagyváros látképének meghatározói.

A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina
8/10
A francia pavilon, fotó: Adámy Krisztina

4. Terem: Lakótelepek: Gyógyuló heterotópiák vagy az elkülönülés helyei?

Az utolsó, egyben talán legsokkolóbb teremben az 1934-ben épült drancy-i „Cité de la Muette" lakótelep-együttes makettje látható. A lakótömböt azonban nem mint technológiai vívmányt állították ki, hanem mivel 1940-ben elkülönültsége és nagy befogadóképessége miatt zsidó koncentrációs táborrá alakították. A kivetített filmen eredeti képkockák segítik a trauma súlyának átérzését. Az épületegyüttes mellé 2012-ben látogatói és rekonstrukciós centrumot építettek a svájci Roger Diener építész tervei alapján The Shoah Memorial néven.

Összességében elmondható, hogy a Francia Pavilon jól helytállt a többi nemzeti pavilon között, érdekes és tanulságos tárlattal ajándékozva meg látogatóit. A Biennálé zsűrije különdíjjal (Special Mention) jutalmazta a kiállítást "a modernizmus utópisztikus vízióiba beágyazott sikerek és traumák bemutatásáért".

Jean-Louis Cohen koncepciója valóban elgondolkodtat minket, építészeket tetteink és döntéseink súlyáról, jelentőségéről. Elgondolkodtat arról, hogy mik is igazán az elmúlt évszázad tanulságai; mik voltak azok a döntések, amik utólag rossznak bizonyultak és ezeket vajon hogyan lehetett volna elkerülni; mik azok a vészjósló jelek, amiket semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni. Felhívja a figyelmet arra, hogy nem csak a jelennek tervezünk és építünk, hanem a jövőnek is. Figyelmeztet, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az arány a jól és rosszul sikerült projektek között minél kedvezőbb legyen. A tanulság, hogy törekednünk kell, hogy olyan hagyatékot hagyjunk hátra magunk után, amit unokáink száz év múlva a Biennálé pavilonjában büszkén mutatnak majd be.

Azok számára, akik lemaradtak a kiállításról vagy újra megnéznék, ezen a linken lehetőségük van virtuálisan sétát tenni, köszönhetően a párizsi Projectiles cégnek.

A termekben szimultán levetített kisfilm

Modernity, Promise or Menace? from ArchDaily on Vimeo

A pavilon kurátorával készült interjú

AD Interviews: Jean-Louis Cohen / Curator of the French Pavilion at the 2014 Venice Biennale from ArchDaily on Vimeo.

Adámy Krisztina

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk