Nézőpontok/Kritika

Műegyetem: A történeti campus

1/10

Részletek a könyvből

Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Címlap
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Részletek a könyvből
Címlap
1/10

Részletek a könyvből

Műegyetem: A történeti campus
Nézőpontok/Kritika

Műegyetem: A történeti campus

2014.02.11. 09:53

Hauszmann Alajos 1909 szeptemberében megjelent albuma, „A Királyi József Műegyetem új épületei” óta nem készült átfogó, tudományos igényű összefoglalás a BME lágymányosi épületeiről. Az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék oktatóinak közreműködésével a közelmúltban reprezentatív könyv látott napvilágot a 20. század elején nagy ívű koncepció mentén létrejött együttesről. Garai Péter írása.

A budapesti Műegyetem a hazai mérnökképzés nagy múltú központja, immár bő évszázada működik a lágymányosi campuson. A Szent Gellért tértől a Bertalan Lajos utcáig terjedő területen álló, a Világörökség részét képező épületcsoportot mutatja be a 2013-ban megjelent reprezentatív kiadvány.
A Központi épület tantermei és hosszú folyosói, a lépcsőházak, a Sóhajok Hídja, a Könyvtár impozáns olvasóterme, a fizikai, kémiai és az egykori technológiai épületek, valamint az Egyetem kertje – mind-mind olyan helyszínek, amelyek minden bizonnyal meghatározó szerepet töltöttek és töltenek be az itt tanuló-oktató építészek és mérnökök generációinak életében.

A megjelenésével is tekintélyt parancsoló, nagyméretű, vaskos kötetet dr. Armuth Miklós, a BME Építészmérnöki Kar Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékének egyetemi docense és Lőrinczi Zsuzsa építész, műemlékvédelmi szakmérnök, a 6 Bt ügyvezető igazgatója szerkesztette, az egyes fejezeteket pedig az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék oktatói - Gy. Balogh Ágnes, Frey György Péter, Kalmár Miklós, Kiss Zsuzsanna Emília és Zsembery Ákos - írták.

Részletek a könyvből
1/10
Részletek a könyvből

A könyv az újkori egyetemi épületek kialakulását körvonalazó európai kitekintéssel kezdődik, majd részletesen tárgyalja a Műegyetem megszületését, előd-intézményeit, korábbi helyszíneit és épületeit, köztük kiemelten a Trefort-kerti - ma az ELTE Bölcsészettudományi Karát befogadó - campust, amelynek építészeti arculata Steindl Imre és Pecz Samu nevéhez fűződik. Igazi csemege az illusztrációk között Czigler Győző eredeti beépítési koncepciója, vagy id. dr. Kotsis Iván (1889-1980) 1918-ból származó, az építész osztály elhelyezésére szolgáló önálló épület látványterve. A helyszínek és a szervezeti felépítés változásait áttekintő fejezet végén magyarázó térkép mutatja be a teljes campus jelenlegi épületeinek nevét és elhelyezkedését, a szövegben pedig az újabb tömbök tervezői és építési időpontjai is megtalálhatók, a „Q” épülettel bezárólag. Az ezt követő fejezetben érzékletes képet kaphatunk a lágymányosi terület századfordulós külvárosi jellegéről és sajátos földrajzi viszonyairól, amelyek fényében még nagyszerűbbé válik az építő elődök átfogó koncepciója és mérnöki munkája. A terület kiválasztásában jelentős szerepet játszott a belvároshoz viszonylag közeli fekvés, valamint a későbbi bővítés lehetősége.

A kötet döntő részében a szerzők a történeti campus kilenc épületét ismertetik részletesen, a megvalósulás kronológiai sorrendjében, közel egyforma súllyal kezelve a reprezentatív oktatási és a kiszolgáló-technológiai rendeltetésű tömböket. A műemléki tudományos dokumentációk igényességét idéző, olvasmányosan megírt szövegből megismerhetjük a tízmillió koronára becsült építkezés előkészítését, a munkákban részt vevő vállalkozókat, mestereket, kiválasztásuk módját, de nem hiányzik a tervmódosításokat és a költségvetés alakulását kísérő viták felvillantása sem. Bár a szerkesztők az előszóban hangsúlyozzák, hogy a szöveg terjedelmi korlátok miatt nem törekedhet teljességre, ennek ellenére rengeteg új és kevésbé ismert adatot tudhatunk meg a történeti campus létrejöttének körülményeiről. Például a Könyvtár olvasótermének tömör téglából falazott, bordás neogótikus hálóboltozata korának legnagyobb fesztávú ilyen szerkezete volt Európában, a Budafoki úti „F” épület oldalszárnyai pedig azért érnek a telekhatárig, mert Hauszmann újabb lépcsőházakkal toldotta meg Czigler eredeti koncepcióját, a délkeleti sarkon pedig vasbeton mennyezet készült az előadóterem felé Zielinszky Szilárd tervei alapján. Az épületek eredeti állapotát építészeti, tartószerkezeti és gépészeti szempontból egyaránt megismerhetjük. A szerzők beszámolnak az ötvenes-hatvanas években végzett átalakításokról, toldalék-építkezésekről, valamint a nagyobb termek felosztásáról is, műemléki szempontból értékelve a beavatkozásokat. A Központi épület Dísztermének archív felvétele mellett a falnézet és a mennyezet rekonstrukciós vázlata is helyet kapott a kötetben. Külön öröm, hogy a folyamatosan megújuló épületek mellett hasonló részletességgel olvashatunk a Pecz Ármin (1855-1927) tervezte kertről, a területet határoló, igényesen megformált kapukról és kerítésekről, valamint a ma már nem álló geodéziai obszervatóriumról is.

Részletek a könyvből
5/10
Részletek a könyvből

A könyv harmadik nagyobb egységét a campus épületeit tervező építészek (Czigler Győző, Hauszmann Alajos és Pecz Samu) életrajza alkotja. Mindhárman a századforduló historizmusának kiváló mesterei és sajátos hangvételű egyéniségei voltak, ám eddig csak Hauszmann Alajosról (1847-1926) jelent meg monografikus igényű összefoglalás 2002-ben Gerle János szerkesztésében, a Holnap Kiadó gondozásában, ezért jelentős Czigler Győző (1850-1905) és Pecz Samu (1854-1922) életútjának, műveinek áttekintése és értékelése, amelyeket régi és új felvételek együttesen illusztrálnak. Míg a kevésbé ismert Czigler esetében nagy hangsúlyt kapnak budapesti középületei és bérpalotái, addig Pecz Samu fővárosi és vidéki munkáit, szakrális épületeit (amelyek a BME Könyvtárában őrzött, saját kezűleg írt önéletrajzából már régóta ismertek) elsősorban mai fotók mutatják be, érzékeltetve a középkori stílusformák és szerkezetek terén otthonosan mozgó mester kiváló tehetségét. A könyv végén részletes irodalomjegyzék segíti a témában való további tájékozódást, elmélyülést.

A kiadványt számos archív tervlap(részlet) reprodukciója, valamint régi és új fotó illusztrálja. Az épületek jelenlegi állapotát és míves részleteit Hajdú József, Philip János és Zagyvai Sára felvételei mutatják be. Kissé zavaró, hogy a képaláírások néhol az oldal aljára kerültek, az archív ábrázolások forrásai pedig (legalább rövidített formában) egyenként nem szerepelnek a könyvben, bár a forrásjegyzék szerint számos gyűjteményből származnak (a BME mellett pl. Budapest Főváros Levéltára, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, Csonka János Múzeum, Evangélikus Országos Levéltár, Forster Gyula Központ, Magyar Nemzeti Levéltár és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye). Az angol-magyar nyelvű, elegáns megjelenésű albumot Bárd Johanna tervezte, a rajzokat (például az egyetemi épületek elhelyezkedésének Lágymányos 1871-es térképére vetítését) Patak Gergely készítette, a könyvet Homok Zsolt lektorálta. A fordítás és az angol nyelvi lektorálás Németh Anikó és Oliver Sales munkája. A 6 Bt Kiadó gondozásában készült könyv megjelenésének kiemelt támogatója a Pro Progressio Alapítvány, a támogató szervezetek sorában pedig többek között a Nemzeti Kulturális Alap, a Budapesti Építész Kamara, valamint a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara is szerepel.

Részletek a könyvből
7/10
Részletek a könyvből

A gazdag képi és szöveges információt tartalmazó kötet számos érdekes és kevésbé ismert részletet villant fel az intézmény több évszázados történetéből, ezért nem csupán az egyetem egykori-mai diákjai és oktatói érdeklődésére tarthat számot, hanem a századfordulós Budapest épített örökségét kedvelők és a korszak építészeinek munkásságát kutatók számára is hasznos olvasmány lehet.

Garai Péter

kiadó: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Péceli Gábor rektor
megjelenés: 2013
oldalszám: 279
formátum: 234 x 337 mm
ISBN: 978-963-313-090-2
ár: 6500 Ft + postaköltség

Megrendelhető: BME-OMIKK


A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mellett közel 20 éve működő Pro Progressio Alapítvány több mint 120 vállalattal, intézménnyel áll kapcsolatban és adományaikra támaszkodva végez kiemelkedő támogatói tevékenységet a tudomány, az oktatás, a kultúra és az értékmegőrzés területén.

2011-ben elnyerte az EMMI legmagasabb elismerését, az oktatást, kutatást támogató szervezetek számára alapított Kármán Tódor-díjat.
. pályázat alapján évi közel 1500 ösztöndíjjal segíti az innovatív tevékenységet elősegítő kutatásokat, a kiváló hallgatók eredményes tanulmányi munkáját,
. rendszeresen támogatja a legjobb középiskolákat és a természettudományi tárgyakat oktató kiváló, fiatal tanárokat,
. kezdeményezőként vesz részt a BME értékmegőrző tevékenységében, finanszírozta többek közt a főbejárat elõtt álló négy allegorikus
szobor újrafelállítását, közreműködött a központi épület közösségi terei felújításában.

 

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk