építészet : környezet : innováció

Négy 12 lakásos társasház, Békásmegyer, Budapest

Építész Hajnal Zsolt
A panel és a jelen között
Négy 12 lakásos társasház III. kerületi Táncsics Mihály utcában, Békásmegyer, Budapest
Építész Hajnal Zsolt

A Táncsics Mihály utca választóvonal a panel és a jelen között. Az utca egyik oldalán a békásmegyeri lakótelep második ütemének széle, a másikon a mostanában épült családi és társasházak. Az egyik oldalon a szürkeség egyenruhájába öltözött hétköznapi realitás kényszere, a dühödten telefirkált felvonókkal és lépcsőházi falakkal, a másikon egy csodaváró akarat megy neki a falnak - a szó szoros értelmében - ugyanolyan indulattal, és aggatja rá sajátosan tipikus álom-rekvizítumait. Egy klisé nevetséges, száz megható - írta valahol Umberto Eco a megváltásra várókról - és valóban jó szándékú építészek állnak be közéjük, hogy együtt lépjenek át velük egy hangsúlyozottan hétköznapi, unalmas világból valamiféle csodavilágba. Participáció helyett azonban kettős deviancia alakul ki, mert a ház se nem valóságos, se nem csodapalota, hanem a kettő határhelyzetében, az ízléstelenségben nyeri el végső formáját.



 

A pasaréti napok keretében két évvel ezelőtt elhangzott előadásomban elmondtam, hogy szerintem a helyzet az építész és használó között kialakítandó valamiféle közvetítői szerep intézményesítésével volna feloldható, amely a társadalom, az állam vagy nemzet érdekeit volna hivatott érvényesíteni, természetesen nem korlátozva a létrehozó akaratban résztvevő előző kettőt, megteremtve mindhárom akarat szimbiózisát.

Hajnal Zsolt épülete már indíttatásában is érdekes, mert a társasház-építésben több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező OTP igen jól képviseli a fent vázolt közvetítői szerepkört.



 

A helyszín tehát adott volt: a Táncsics Mihály utca egyik oldalán a panelházak, a másikon a jelen családi és társasház-építkezéseinek összevisszasága. Itt kellett felmutatni valami alternatívát, valami rendet, valami jövőképet, és ez meg is történt. (Csak azt nem érti az ember, hogy miért nem lehetett az utca egész hosszában valami hasonlót csinálni már korábban?)

Hajnal Zsolt és az OTP együttműködése nem tekinthető véletlennek, az építésznek több sikeres munkája van ebben a felállásban. Ilyen volt korábban a Petrezselyem utcai három lakóépületből álló együttese (Wéber Józseffel), vagy ilyen a most éppen engedélyezés alatt álló Kapás utcai együttes. Megjegyzendő persze, hogy a közvetítői szerepkör nem valami új találmány, beruházók, bonyolítók személyében régebben is jelen volt. De most a közvetítők építészekhez való viszonyában történt változás: míg korábban valamiféle szakmapolitikai kontrollt jelentettek az építészek felett, ma a használót képviselve gyakorolnak döntő befolyást az építészeti alkotás közegére. Persze a �felállás" önmagában nem biztosíték. Ugyanebben a felállásban tudnék sorolni sikertelen példákat is. Az alkotó folyamatban résztvevők tehetsége meghatározó, és a használó ember sem csak staffázsként szerepel ebben az építészetben.

Hajnal Zsolt tehetsége a pszichikai teljesítményeket kifejező információk, a tiszta, kétfogatú, jól átszellőztethető, jól benapozott, jó kilátással rendelkező lakások feszes szerkesztésében van jelen, vagy abban, hogy a négy épület igen jó arányú belső udvart zár körül, amelynek pihenésre alkalmas zöldfelülete úgy van megemelve, hogy az ember látóhorizontja a garázskapu-sor fölé kerüljön. Az építész tehetsége kell az olyan érzékeny, szép megoldásokhoz is, mint a második emelet visszahúzott tömege előtt megjelenő terasz-sor, a maga eltérő színezésével, és a felette lévő szép üvegtetővel. Vagy ilyen a loggia-erkély találmány is, ahol kényelmesen elfér például egy a reggeliző asztal.

Most néhány szó az ún. adatokról. Adatoknak azokat a határozott elvárásokat tekintem, amelyeket az OTP (a közvetítő) már a tervezési munka indításakor megfogalmazott az építész felé. Ezek a következők voltak: csak föld feletti garázsok épülhetnek, a földszinten csak korlátozott számban lehetnek üzletek, a felületképzés mindenhol vakolat, kényszerszellőztetéssel ellátott műanyag ablakok alkalmazandók, a tetőfedés cserép legyen, kevés faanyag építendő be, a burkolatok: greslap, szalagparketta és padlószőnyeg. Természetesen adatoknak tekinthetők az olyan OTÉK előírások következtében kialakult belső nyílásméretek is, amelyek miatt például a kiszolgáló helyiségek és közlekedő területek kissé szélesebbek lettek, és így tovább.

Itt azt kell megérteni, hogy a fent vázolt igényekről mint az építészeti tervezést akadályozó dolgokról szoktunk beszélni. Az adatokra-tervezés, mint alkotói magatartás, a közvetítő elfogadásának következménye. Az újdonság abban van, hogy a közvetítő nem funkciót közvetít, hanem jellemző, aktuális és valóságos adatokat a leendő vagy tényleges használó felől, amelyben minden építészeti prekoncepció megkérdőjeleződik. A forma tehát elsődlegesen nem a funkcióval, hanem fenti információkkal van összefüggésben. Ezért van az, hogy Hajnal Zsolt különböző lakóépületei stílusukban is eltérnek egymástól, viszont éppen ettől újszerűek, vagyis eltűnnek a stílus-konstansok. Újfajta hozzáállás, más fajta alázat ez. Alázata abban az önkorlátozó tudatosságban mutatkozik meg, amelyben az építész képes a gondolkodást megtermékenyítő adatokká traszformálni a korábban akadályoztatásnak hitt információkat.

Kapy Jenő

(Az írás nyomtatásban megjelent az Alaprajzban.)

vélemény írásához jelentkezzen be »