Emberek/Interjú
"Nem tönkretenni akarjuk a természetet, hanem okosan használni"
2007.02.07. 12:19
Egy világbajnok cégnél, a kőporcelán lapok gyártásának központjában fogadtak minket. Interjú a Graniti Fiandre elnökével, Graziano Verdivel
A 2007. február 6. és 10. között kerül első alkalommal megrendezésre Milánóban, a legújabb kiállító területen a Build Up Expo – United Projects for Building – Építészeti és építési vásár, melyen a GranitiFiandre is jelen van. A GranitiFiandre várja az érdeklődőket Milánóban a BuildExpo-n, a 7 pavilon A19-B20 standján.
Szerkesztőségünk a tavaly őszi Velencei Építészeti Biennálé idején látogatott el a Graniti Fiandre központjába, hogy interjút készítsen a cég vezetőjével.
Graziano Verdi: A GranitiFiandre - mára már vezető világcég a kőporcelán burkolóanyagok gyártásában és kereskedelmében - a hatvanas évek elején született, egyszerű kerámia burkolóanyagok gyártásával. Abban az időben körülbelül négyszáz gyár született ezen a területen, tehát elég erős volt a verseny. Többé-kevésbé ugyanígy maradt a helyzet a nyolcvanas évekig, közben természetesen elindult a klasszikus kőporcelán gyártása is. Egy technikus kolléga arra gondolt, hogy nagyobb méretekben kellene létrehozni a burkolóanyagokat – egyébként az a technikus még most is nálunk dolgozik. A cél az volt, hogy a normál technikai kerámiából nagyobb méretet hozzanak ki. Az akkori résztulajdonosok közül a legnagyobb, Romano Minozzi úr, 1987-ben úgy döntött, hogy megveszi a céget teljes egészében. Akkor Castellano Fiandre Ceramica-nak nevezték a gyárat. A termék, amit gyártott, vezetőnek volt tekinthető, de maga a cég egyáltalán nem volt az. Ekkor még klasszikus fal és padlóburkolatok gyártása zajlott. A cél az volt, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amely az építészek számára kiindulóponttá tegye a céget, olyan anyagokat biztosítva, melyek egyben környezetbarátok is.
G. Verdi: Kevesen tudják, a bányászott anyagnak körülbelül kétharmada elvész, és egyharmada az, ami használható. Olaszországból és Ausztráliából is hozunk kőpor alapanyagot (kaolin, kvarcit, földpát stb.). 2001-ben, amikor a tőzsdére került a cég, Amerikában illetve Németországban is épült új gyáregység, ezzel részben egyre közelebb kerülünk azokhoz a kitermelőhelyekhez, ahonnan az alapanyagokat nyerjük. Az 1987-ben megfogalmazott gondolat az volt, hogy nem tönkretenni akarjuk a természetet, hanem okosan használni és tiszteletben tartani. E két gondolat – tiszteletben tartani a természetet és olyan anyagot gyártani, ami az építészet számára innovatív jellegű – megalapozta a cég sikerét, a fejlődés lehetőségét. Amikor én elkezdtem itt dolgozni, 18 millió euró értékű volt az éves forgalom, most, 2006-ban 200. Ez tízmillió négyzetméter eladott anyag jelent.
Van két nagyon szép magyar referenciánk is, a két repülőtér, a Ferihegy 1 illetve a 2B. Másfél hónappal ezelőtt jártam Budapesten, és akkor volt módom a 2B-t megnézni, és teljesen ugyanúgy néz ki, mint amikor elkészült. Egy híres építész járt itt a gyárban nemrég, és arról beszélt, hogy valami olyasmi gránitot keres, amit a budapesti repülőtéren látott, de hogy mi az pontosan, nem volt teljesen világos a számára. Ha az anyagot nézzük, mindegyik lap különbözik a másiktól. Ha száz tervezőt megkérdez az ember, hogy ez bányászott vagy a gyártott kő, akkor nem igazán tudja megmondani. Pedig van némi különbség a kettő között, ez körülbelül hétszer keményebb, mint a bányászott kő. Tízszer kevésbé veszi fel a vizet, mint a bányászott márvány, 0,3%-nyi a vízfelvevő képessége.
ÉF.:Ha ez ennyire kiváló anyag, a régi templomokban és egyéb műemlékekben hajlandóak az építészek felhasználni?
G. Verdi: Németországban van például egy olyan, az 1600-as években épült templom, amelyben a mi termékünket használták fel a felújításnál. Többek között Magyarországon is van egy olyan templom, ami igaz, hogy új építésű, de nem természetes kő van benne. Nagyon sok templom készült itt Olaszországban is ilyen anyagokból. Gyakran előfordul, hogy az építész első reakciója az, hogy ez egy mutáció, olyan értelemben, hogy nem természetes anyagról van szó. Ezért mutattam meg Önöknek az általunk használt alapanyagokat itt a bemutatóteremben is. Ugyanezt a gesztust tettem meg Richard Meierrel és Eisenmannal is, amikor itt jártak. És azóta, egyáltalán nem használnak természetes követ. Majdnem azt lehet mondani, hogy a GranitiFiandre kő természetesebb, mint a bányászott. Gyakran az a probléma, hogy nagyon nehéz mindenkit tájékoztatni arról, hogy ilyen anyag létezik, ezért igyekszünk minél több lehetőséget kihasználni, mint amit az önök esetében is. Néztem, hogyan vizsgálják az anyagokat itt a bemutatóteremben, és hogy szinte csodálattal néztek erre a kőre... A legnagyobb probléma számunkra az pontosan az, hogy közvetítsük ezt az érzést. De nemcsak probléma, hanem lehetőség is. Az a tíz százalék, akihez módunk van eljutni, azok ugyanazt hallhatják, amit Önök hallhattak, s abból érthetővé válik, hogy mit szeretnénk közvetíteni.
ÉF.: Nemrég az epiteszforum.hu is beszámolt róla, hogy megjelent a Materia folyóirat ötvenedik száma. Nyilvánvaló, hogy ez sok olyan gyakorló építészhez közvetíti a cég újdonságait, aki már használja ezeket az anyagokat. Hogyan keresik a kapcsolatot a fiatalokkal? Milyen a kapcsolat az építészeti iskolákkal?
G. Verdi: Egyértelműen a fiatalok azok, akik a legjobban és a legkönnyebben megértik azt, amit igyekszünk közvetíteni. Jó kapcsolatunk van az olaszországi, valamint az amerikai egyetemekkel is. Magyarországon már volt rá példa, hogy olasz építész előadásával közösen igyekeztünk bemutatni ezeket az anyagokat. Az ilyen jellegű előadások általában a bemutatótermek megnyitásával együtt zajlanak. Jelenleg a világon több mint 70 monomárkás Geologica - GranitiFiandre Shop létezik. A Geologica kollekciónk a teljes termékválaszték exkluzív anyagait jelenti, többek között például a Diamond sorozatot, amely esetében a burkolóanyagok fémreszelék adalékkal készülnek. Azokkal a kollégákkal együtt, akik a különböző országokban dolgoznak, körülbelül tízezer építészhez jutunk el. Ez segíti a mi fejlődésünket is. A Materia folyóirat gondozása is ezt a fajta kommunikációt célozza meg. Az elmúlt tizenkilenc évben évről-évre több mint tíz százalékos növekedést produkált forgalom tekintetében a gyár. Ennek is köszönhető mindez.
ÉF.: A sikerekben bizonyára sokat segített a cég megjelenése a tőzsdén.
G. Verdi: Sokat segített természetesen, de a gyártás kétharmada a nemzetközi piacra megy, ami eleve erős jelenlét a globális versenyben. Tekintve, hogy a fő részvényes a tőzsdén való jegyzés pillanatában nem adott el részvényt, igazából tőkeinjekcióval járt a tőzsdére való jegyzés. 2010-re a tízmillió négyzetméterről tizennyolc millió négyzetméterre kívánjuk felfejleszteni a gyártási kapacitást. Ahhoz, hogy a 10-20% közötti fejlődés meglegyen évente, elég sokat kell dolgoznunk még.
ÉF.: Csehország, Lengyelország és a többi közép-kelet-európai ország milyen helyzetben van Magyarországhoz viszonyítva?
G. Verdi: A cseh forgalom egy kicsit magasabb, mint a magyar, mert részben helyi tulajdonban van az ottani társaságunk és az ottani bemutatótermünk, s ennek megfelelően kicsit magasabb a forgalom is. Viszonylag elégedettek vagyunk a magyar piaccal is, ami most már több mint 1 millió eurós forgalmat produkál, ami átlagosan évente nyolcvanezer négyzetméter anyagot jelent. Lengyelországban többé-kevésbé ugyanez a helyzet. Jó eredményeket ért el a cég Oroszországban is, ott nagyon jól működik a dolog.
ÉF.: És mi a helyzet az egyre inkább feltörekvőben lévő Ázsiában? Nemrég jártam Szingapúrban, ott több helyen is láttam kiváló burkolatokat, például a metróban vagy középületekben.
G. Verdi: Valószínűleg amikor megérkezett a repülőtérre, azon a kétszázezer négyzetméternyi anyagon lépkedhetett, ami a miénk. Van egy olyan pekingi épület, amely díjat is nyert, mint a legkisebb energiafelhasználású épület jelenleg a világon, ezt Mario Cucinella vezetésével tervezték. Az olasz és a kínai kormány közötti együttműködésből épült meg a pekingi Tsinghua Egyetem Környezetmérnöki Kara, amelyben két olasz cég vett részt. A másik cég a homlokzati rendszert adta, mi pedig a padlórendszert – kb. másfél-millió euró értékű burkolóanyag került az épületbe –, így egy kicsit olasznak is mondhatjuk az iskolát. Az európai cégek csak sírnak, hogy mit is lehetne csinálni a kínaiakkal, a kínai piaccal... mi inkább eladunk nekik. Szerintem az európai iparnak mindenképpen a legkülönlegesebbet, a legújabbat kell csinálnia ahhoz, hogy ne maradjon le. Ez az egyetlen esélyünk, hogy átvészeljük ezt a helyzetet.
ÉF.: Ne vegye tolakodásnak, ha személyesen kérdezem, Ön hogyan került ide a céghez és milyen távlatokban gondolkodik?
G. Verdi: A bolognai egyetemen tanultam idegen nyelveket, Londonban voltam gyakorlaton, néhány vizsga hiányában azonban nem diplomáztam le. Huszonhat éves voltam ekkor, amikor a mai fő részvényesünk rám bízta azt a feladatot, hogy a kereskedelmi és marketing ügyeket vigyem a cégnél. Nem volt módom akkor nappali tagozaton tanulni, csupán estin. Akkor úgy gondoltam, megoldom ezt a feladatot, de aztán rájöttem, választanom kell, s végül nem tanultam tovább. Ma már örülök, hogy így történt. Persze folyamatosan igyekszem fejleszteni a tudásomat, elsősorban a marketing területén... Még a londoni iskolában tanultam meg a marketing alapjait, amikor 1988-ban végeztem, ez volt az egyik legjobb ilyen jellegű iskola, a többit pedig a napi munkával. Mindig nyitott fülekkel és szemekkel hallgatom és nézem a dolgokat, persze azt is tudom, hogy ez sem feltétlenül elegendő. Nem vagyok képes eleget látni és hallani, ez a feszültség van bennem folyamatosan. Mindig törekszem arra, hogyan lehetne még többet és jobban. Remélem, ez egyre inkább látható a sikereinken, teljesítményünkön is, ami persze csak további ténykedésre sarkall.
szöveg és képek: ÉF
Bővebben olvashatnak a cégről és a termékekről a www.granitifiandre.hu oldalon.
Vélemények (0)
