építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Neue Wache: a Háború és az Önkényuralom Áldozatainak Központi Emlékhelye

A berlini, és általánosan a német klasszicizmus egyik legjelentősebb művének tartott épület, amelynek megtervezése Karl Friedrich Schinkel első jelentős megbízása volt, 1816-18 között a porosz királyi testőrség őrházának és egyúttal a napóleoni háborúkban elesettek emlékművének épült. 

A forgalmas Unter den Lindenről belépve a Neue Wache megdöbbentő zárványként hat. A csupasz, már-már zord tér ravatalozó hangulata, a piéta-szobor rideg magánya meglehetősen hatékonyan kommunikálja az épület kegyeleti funkcióját. A belső által keltett élmény mindezek ellenére nem nyomasztó, nem is feltétlenül áhítatot keltő, hanem egyszerűen különös, egyszerre megállásra és bóklászásra késztet. Ezt a különösséget a mennyezeten vágott nyílás, a padló durva kövezete és a feliratok és nemzeti szimbólumok hiánya csak még erőteljesebbé teszi. A fényhatás leginkább Piranesi tereire emlékeztet, és jól érzékelteti, hogy a belső voltaképpen egy fantázia-tér, amely az időn kívüliség mesterkélt élményét veszi célba. A belső sajátos ellenpárja az épületet körbeölelő gesztenyeliget, különösen annak az épület mögötti része. Míg a főhomlokzat előtt állandó a forgalom és napközben jönnek-mennek a turisták, a hátsó a belsőhöz hasonlóan eseménytelen, elhanyagolt. A gesztenyefák alatt könnyen megfeledkezhetünk róla, hogy az Unter den Linden elején, a Humboldt Egyetem főépülete, a Német Történeti Múzeumnak otthont adó Zeughaus és az Operaház tőszomszédságában vagyunk. A Neue Wache immár kétszáz éve áll eme barokk épületek között, és meglehetősen viszontagságos múltat tudhat magáénak.

A teljes szöveg ezen a linken olvasható. 


 

 

 

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »