ÓHEGY GRUND – Egy bányagödör revitalizációja

Könyves-Tóth Piroskát, a BME Exploratív Építészeti Tanszék hallgatóját a reménytelennek tűnő helyzetek érdeklik. Diplomamunkájában egy hátrahagyott bányagödör sorsával foglalkozik, amelyet egy közösségi funkcióhoz szeretne felhasználni minél kevesebb új elemmel.

“A világ újjáépítésével szemben, inkább annak belakását tanuljuk meg."¹

Tanulmányaim végéhez közeledve a reménytelennek tűnő helyzetek érdekelnek. Kőbánya bővelkedik a veszni látszó épített környezetben, a helyszínt célzottan ezen a területen kerestem. Kezdetektől közösségformáló programban gondolkodtam.

A diplomatervem kapcsán egy hátrahagyott bányagödör sorsával foglalkozok, ami jelenleg sebként van jelen a lakóterületi városszövetben. Az ipari múltra visszatekintő bányaudvar történetét közösségi funkció beültetésével képzelem folytatni. Életre keltését minél kevesebb elemmel, a helyszín karakterét megtartva, annak sajátosságait jobban artikulálva célom elérni.

A bányaudvar Kőbányán, az Óhegy park szomszédságában helyezkedik el. Fejlesztésre számos példa hozható az elmúlt évekből, szolgáltatásokban azonban szegény maradt a városrész. Megszólítottam a környéken lakókat és mindannyian megfogalmazták egy találkozási pont igényét, ami kikapcsolódási lehetőséget nyújt a mindennapokban. Egyfelől erre a megélt hiányra igyekeztem reagálni. Másfelől foglalkoztatott a meglévő szervezetek közötti hálózatépítés. Így a programhoz kapcsolódik a László Pékség Mintaboltja és a Kőbányai Zenei Stúdió, valamint az Óhegy parkban (akár alulról) szerveződő események.

Alapvetés.
Hogyan válhat a terület jó hellyé? A jelenleg érvényben lévő építési szabályzat intenzív beépítést irányoz elő. A számok béklyót kötnek a telekre, semmibe veszik a meglévő állapotot. A tervvel nem kívánok versenybe szállni a piacon érvényesülő befektetőkkel, alternatív megoldást keresek a túlépítéssel szemben a helyi lakóközösséget, egyesületeket támogató hely mellett.

Talált képződmény.
Mi adja a karakterét? Meghagyom és ráerősítek. A leghangsúlyosabb adottságnak a magas támfalakkal körülölelt udvart tartom, ahonnan a pincejáratok nyílnak. Ezzel a védett helyzettel keresem a kapcsolatot. Adott egy bejárat az udvar mélyén, de az épületek takarásában rejtve marad, pedig föld belsejébe induló sötét üreg árulkodik a hely mivoltáról. A kiépített nyílás kiszabadítása mellett döntöttem. Bontásokkal az udvar és a járatok között intenzívebb kapcsolat jöhet létre.

Tájépítészet.
Hogyan segít a tájépítészet szerethetővé tenni a képződményt? A régi beton elemek eltüntetése helyett ezek újrahasznosításán gondolkoztam. A rések és repedések közt már sok növény utat tört magának. Ezt a jelenséget nagyítottam fel. A beton folyó beton gleccserré alakul, a lépcsőző terep teraszokká. Ez itt lehetséges, mert néha jó semmit tenni, nézelődni, a kavicsokkal játszani. A kertvárosi kontrollált kultúrával szemben a vadvirágos rét az uralkodó.

Közösségteremtő hely.
Kik használják? Elsősorban a helyiek töltik meg élettel a tereket. Az építészeti program az ő igényeikre szabott.

Torony.
A közösségi funkció egy torony épületbe szerveződik, központi része egy jazz kávézó. Vertikális szervezésben lentről a zenés, táncostól a lombok közé, a kultúr termekig érkezünk. A klubhelyiségek tevékenységre szabottak, berendezéseik használatra specifikáltak. A torony lábakon áll az udvar és a lejtő határán. Földszinti terasza szövi össze az eltérő és egyaránt erős karakterű telekrészeket. Változatos használatú térsor láncolata alakul ki.

Fedett nyitott terasz.
A kávézó bővített fogyasztó tere. Zenés estek, fesztiválok alkalmával színpaddá alakul, a teraszokból nézőtér és az udvarból tánctér válik. Télen a viszontagságoknak kevésbé kitett térré alakítható.

Híd.
Az utca szintről ezen az útvonalon közelíthető meg akadálymentesen a torony.

Növényház.
A telekhatáron húzódó meglévő félnyeregtetős támfalépítmény átalakításával jön létre. A legkevesebb szükségeset igyekeztem hozzátenni a szerkezethez. Míg meleg hónapokban palántanevelés, műhelyfoglalkozások, kertészkedéssel kapcsolatos események befogadása a fő profil, addig hideg hónapokban bérteleltetésre használják az üvegházat.

Pincejáratok.
Sötétek, nyirkosak, inkább valók gombatermesztésre, mint ahol az emberek huzamosabb időt jó kedvvel eltöltenek. A pincét fesztiválok alkalmával nyitják meg, ilyenkor a nyúlványokat eseményeken keresztül lakják be. A pincebokor egy része az intézmény raktározási helye és magraktár.

Építészeti kialakítás, anyaghasználat.
A tartószerkezet választást a lábakra állítás és a szerkezet hangsúlyozása határozta meg. Acéllal a tervezett építészeti elemek tartószerkezete egységesen kezelhető. Könnyed ipari jellege a betonhoz kontrasztot képez.

A részletképzés során nem kezdenek tobzódni az alkalmazott építőanyagok. Beltérben olyan matériákat látunk, aminek funkciója van: mennyezeten vasbetonnal együttdolgozó trapézlemez födémet, a válaszfalak mentén akusztikai fagyapot lapot, a padló felülete mattra csiszolt beton. A külső megjelenés kíváncsiságot hivatott kelteni. A torony kikukucskál a gödörből és a mázas kerámia burkolat megcsillan a fák lombjai közt. A titokzatosság, ami a telket mindig is övezte, tovább él.

Könyves-Tóth Piroska

Szerk.: Pleskovics Viola

¹ Nicolas Bourriaud: Rational Aesthetics, Les presses du réel, 2002. p.13.

“Learning to inhabit the world in a better way instead of trying to construct it."

²  https://hu.wikipedia.org/wiki/Ikebana

³  https://archive.noguchi.org/Detail/artwork/519

Opponensi vélemény

Könyves-Tóth Piroska diplomaterve egy kortárs építészeti kísérlet az elhagyott óhegyi bányagödör életre keltésére, ahol nem egy új funkció kőbe vésése erre a válasz, és nem is egy nyugati szemléletű, kötelező érvényű hasznosítási kényszer. Máshonnan merít szemléletben, ez pedig a japán ikebana filozófiája, melynek szó szerinti jelentése „életben tartott virágok".

A diplomaterv legértékesebb alapvetése nem más, mint egy gondosan elültetett mag, egy gondolat csíra, melynek célja a kialakult állapot mai, 21. századi értelmezése, transzformációja, és a mai társadalom önkifejezésének építészeti akarattá formálása. Fontos alapgondolat, hogy nyitva hagyja a későbbi közösségi hasznosítás szempontjából elengedhetetlen felhasználói szabadságot. Mindez látszólag egy laza műfajnak tűnhet, de alkotói szinten sokkal átgondoltabb komponálást igényel. Akárcsak az ikebana, ahol elengedhetetlen az alapelv lefektetése, az arány egyensúly, és a jól meghatározott láthatatlan középpont.

Az Óhegy Grund tervében a láthatatlan középpontot nem az olyan látható hangsúlyok adják, mint a torony és azzal együtt komponált híd izgalmas tömege. Sokkal inkább az a fajta építészeti viselkedés, a változékonyság és mobilitás prioritása, ami az egész terv finom hozzányúlását övezi a legapróbb részletekig. Ha nem így lenne,akkor a terv a kompozíciók egyszerű formalizmusában fürdőzne a mai, alulról szerveződő szubkultúrákban oly divatos indusztriális környezetben.

Míg egy piaci alapú, európai gondolkodású építészeti akarat „az ember szolgálatába állítja a természeti teret" addig jelen diplomaterv ikebana felfogásában a folyamatos tökéletesítésen van a hagsúly, a fokozatos hozzányúlásban, csak a szükségszerű változtatásokon. Piroska eszközrendszere is ezt a visszafogott irányt képviseli. Csak annyit „metsz le" bontással a jelenlegi állapotból, ami szükséges, és hozzáépítése is inkább akupunktúra jellegű.

A tervben fellelhető építészeti viselkedés az, amit nehéz tanítani/eltanulni, és emelett eltörpülnek apróbb hibái, mint a kiszolgáló terek (raktárak és vizes blokkok) alultervezettsége, főleg egy nagyobb rendezvény esetén vagy a híd jelenlegi, kissé céltalan kifutása a túloldalra. Az alapvető telepítés, a tervezett térstruktúrák, a példaértékű tájépítészeti koncepció, az újonnan kialakuló közösségi terek - a mindent évtizedekkel előre bebetonozó egot félretéve – izgalmas lehetőséget kínálnak akár egy későbbi, újabb társadalmi akarat újabb rétegének.

Könyves-Tóth Piroska diplomamunkája egy izgalmas építészeti ikebana, más néven „életben tartott terek".
 

Álmos Gergely, építész