Koncertezni és merengeni egy helyen - az új Kőbányai Zenei Stúdió

Felrázni a kerületet, de illeszkedni az építészeti karakterhez - ez lehetne a mottója a Kőbányai Zenei Stúdió bővítésének. Király-Tóth Attila diplomatervében a zenestúdiót új - egy koraeklektikus lakóházba -, s ezzel méltó helyére költöztette, a szomszédos foghíjtelekkel pedig kibővítette. Munkájáért MÉSZ-MÉK diplomadíjban részesült, építészet témában. 

Építészeti koncepció

A Kőbányai Zenei Stúdió jelenlegi épületének szűkössé válása, és kedvezőtlen elhelyezkedése szükségessé tette új helyszín választását az intézmény számára. A Szent László téren található jelenleg kihasználatlan koraeklektikus lakóház átépítésével és bővítésével az országban egyedülálló könnyűzenei képzést nyújtó intézmény hozzá méltó épületet kap, a kerület központjában, kiemelt helyen.

A meglévő épület épségben megmaradt értékei, és egyedi hangulatú belső terei kortárs építészeti és belsőépítészeti átalakítással – az értékeket legkevésbé megőrzött épületrészeknél – adják meg a tervezett intézmény alap hangulatát. Az új épületszárny – mely egyben egy zavaró foghíjat is eltüntet az Állomás utca felöli oldalon - kortárs építészeti megfogalmazásával és anyaghasználatával nemcsak a zeneiskola fiatalos, modern arculatát kívánja megteremteni, hanem a kerületrésznek is igyekszik „felrázni" a XX.sz második felétől egyre szürkülő építészeti karakterét.

Tekintve a meglévő és szomszédos épületek műemlék jellegét a lehető legminimálisabb építészeti gesztusokkal kíván kitűnni az épület, meghagyva érvényesülni az épületet keretező eklektikus homlokzatokat. Mindezek mellett szükségesnek éreztem reflektálni a kerület központjába ékelődő, oda nem illő panelmonstrumokra, leromlott állapotú 70-es években épült épületekre, és a kerületben szórványosan felbukkanó elhagyott ipari épületekre melyek keveredve a Ligettelek – szerencsés módon máig meghatározó századfordulós épületállományával – sajátos építészeti karaktert kölcsönöznek a kerületrésznek.

A tervezett foghíjépület tömegében a szomszédos épületek arányait (eresz és építménymagasság) viszi tovább és erősíti a kerületrész zártsorúan beépített kisvárosias karakterét. Az épület anyaghasználatával és geometriai játékával, hagyományos értelemben vett nyílászáróktól való megfosztásával, léptéktelenítésével egyértelműen mai, kortárs épület akar lenni.

A meglévő épületbe kerülnek a tanszakok. A szintek közötti födémáttörésekkel szándék volt a tanszakok vizuális egybenyitása, a terek összemosása, hiszen az intézmény és a zenei képzés alapja a zenekari játék és a tanszakok együttműködése, együttélése.

Az új épület kortárs építészeti eszközhasználattal teremti meg a jelenleg hiányzó fogadó kaput, mely funkcionális igény, és egyben a Ligettelki szekérbejárókra utalás.

A tervezett épületszárnyban kap helyet egy 140 fő befogadására alkalmas nagyelőadó terem, mely rendezvényteremként illetve koncertteremként is funkcionál. Ezen kívül az alagsorban két stúdiót, az emeleten pedig egy merengő helyiséget alakítottam ki. A merengő közvetlen kertkapcsolattal biztosít teret a leendő zenészek félrevonulásának, társasági életének.

Király-Tóth Attila