Önkormányzati lakóépület a Práter utcában

@dolores: Végre szóba került a szín!! Bevallom, én először megijedtem. Aztán építészként azt gondoltam nem is rossz szobor, szép formák! De aztán ismét előtört belőlem, hogy ez mégiscsak egy lakóépület. és ahelyett hogy a szociális alapon lakáshoz jutó embereknek "felemelő" képet mutatna, egy szuicid homlokzati erkélystruktúrával és színnel támad.

A nyílások elrendezése a homlokzaton játékos, könnyed. Ne feledjük, hogy ezért a 3-ik emelet 7-es lakás pl. csak ablak nélkül választhatja le utólag a jól láthatóan térben elkülönülő hálófülkét.

Gangos lakás téma: a közelmúltban épület lakások alapján azt hittem, hogy a gangos házak után a középfolyosós házak következnek, néhány előnyükkel, mint fedett-temperált közlekedő és biztonságos lakások (ablak nem nyílik gangra), de rá kell jönnöm, hogy a nem átszellőztethető, sötétkonyhás lakásoknál azért mégiscsak emberibb egy gangról nyíló lakás.

Ezt az épületet élőben még nem láttam, de meg fogom nézni, mert aki látta élőben, az dicsérte. Akkor most jók a fotók vagy nem?;)

@kemtam: azt gondolom, hogy itt egyszerűen a "bérház gang" egy átiratáról van szó. Hogy a Vajdahunyad utcában van-e hatvanas években épült hágyári ház, azt nem tudom (nem rémlik ilyesmi), de ha a házgyári lakások közlekedői tudták volna azt, amit a régi gangok - és amit ezek nyomán ez az épület - akkor nem lenne akkora baj a paneljeinkkel.

Konkrétan azokra a találkozási lehetőségekre, átlátásokra, a nyitottságra gondolok, amit ezek a terek nyújtanak a szűkös térbeli lehetőségek ellenére. Ami bizonyos értelemben a belső tér folytatásaként is értelmezhető, és a hovatartozás érzése, a szomszédsági "élmény" kialakulása, ilyenformán a közösséghez tartozás, de a vagyonvédelem szempontjából is remek megoldás. Bár épültek volna ilyenek a hatvanas években!

EMA egy korábbi felvetésére: szerintem a lakások összenyitása is könyedén megoldható - egy-egy konyha vagy vizesblokk megszüntetésével. Ha már összenyitás, ez léptékében igazán nem lenne nagy átalakítás, és gazdagítja az életlehetőségeket, a lakásméreteket.

@mB: A ganggal kapcsolatban nem értem, hogy mi a probléma... a zárt középfolyósós elrendezés sokkal rosszabb! A gang növeli az átszellőzés lehetőségét, és azzal sincs semmi baj, hogy emlékeztet egy korábbi városképre, de ebben az esetben igazán jól oldotta meg a tervező a korunkra való átértelmezést.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a ház funkcionális rendszerével semmi bajom nincs, sőt, nagyonis közel áll hozzám. A váltakozó hidas átkötés szerintem szellemes, és azzal sem tudok egyetérteni, hogy ez különös veszélyt jelentene a gyerekekre. Mint anya, akinek sikerült két gyereket felnevelni, kifejezetten ellenzem az olyan "gyerekvédő" megoldásokat, amely a külvilággal szembeni önvédelemre való nevelést kiiktatja. Egy gyerekszoba ablakára nem rácsot kell szerelni, hogy a gyerek ki ne essen, hanem meg kell tanitani arra, hogy az ablak nem arra való, hogy onnan ugráljon ki az ember.

A lakásösszenyitást a vizesblokk megszüntetésével sem tartom jó ötletnek. Volt alkalmam olyan lakásokat tervezni, amikor egy tehetősebb ember vett két lakást és azt összenyitotta, tehát nem a dolog műszaki megvalósitásával van bajom, hanem azzal, hogy ez az épület szociális bérlakásokat tartalmaz.

@EMA: Na ha majd ha újra arra járok, lefotózom nektek a 60-as évek beli átkötőfolyosókat. :)

@kemtam: ma módom nyílt a helyszínen sétálni egy kicsit, erről pár gondolat:

a környezet: körülnéztem, de se a Vajdahunyad, se a Nagytemplom utcában nem nagyon találtam hatvanas évekbeli házakat - találtam viszont a Leonardo Da Vinci utcában és -közben, ott is szerintem inkább hetvenes évekbeli házakat, csúnya, monoton, rosszul működő oldalfolyosókat. Ezeknek (ha ezekre utaltál) se a hídhoz, se a klasszikus ganghoz, se a Práter utcai házhoz nem sok köze van, meglátásom szerint. :-)

A ház: nagy örömmel tapasztaltam, hogy élőben még jobb, mint a fotókon. Minden mozdulata, eszköze nagyon természetes, jók az udvarok, a lépték... Amivel vitatkoznék, hogy az egyik lépcsőházban belül is konzekvensen a barna szín megy végig, ami kicsit sötétté teszi - a belső kis légudvar meg a megnyitások mondjuk ezt is oldják. A fent vitatott hidak is nagyon természetesek, ötletesek, és a ház messze nem olyan magas, hogy az átlagosnál nagyobb tériszonyt  vagy félelmet keltene. Egyre több lakáson látni függönyöket, egyre többen költöznek be - jó lenne persze tudni az ő véleményüket is.

@mB: Pedig van két ilyen ház az Üllői út sarkain. Próbáltam jól belőni az utcaneveket, bár lehet hogy eggyel mellétrafáltam... Az egyik amolyan seszínű, a másikuk zöld - ugyanilyen átkötőfolyosókkal. Nincs különösképpen bajom egyébként a házzal, sőt tetszett is a füdőszobacsempés homlokzatburkolás. Mondjuk nem lakom benne, úgyhogy fene tudja milyen ezt minden nap látni... Van viszont benne egy fura földszinti sikátor is. Az jól fog vajon működni?

@kemtam: Erről beszéltem volna... http://forrasbp.freeblog.hu/archives/2008/08/05/Prater_Vol_2/

@Műkedvelő: Érdemes szétválasztani a dolgokat: a gangos házakat nem azért bonják, MERT gangosak, hanem mert valóban komfort nélküliek, mert le vannak pattanva, és mert pl. a nagy belmagasságok miatt nem gazdaságosak, például mert adott esetben alacsonyabbak is a szomszédaiknál.

Az új lakások kicsik ugyan, de nem azonos komfortfokozatúak a korábbiakkal, sőt - meg hát jön a dologhoz még a lift meg a mélygarázs.

A gang felélesztése viszont szép és "normális" gesztus - nagy örömmel fedeztem fel annyi sötét, lakhatatlan, új építésű társasház után. A gang itt világos, nyitott - a találkozások lehetséges helye is.

Nem én terveztem, de örömest vállalnám - és igen, szívesen is laknék itt.

@mB: "a gangos házakat nem azért bonják, MERT gangosak, hanem mert valóban komfort nélküliek, mert le vannak pattanva, és mert pl. a nagy belmagasságok miatt nem gazdaságosak, például mert adott esetben alacsonyabbak is a szomszédaiknál."

Senki nem állította, hogy azért bontják le, mert gangosak, de ha már lebontják a rossz komfortfokozatuk miatt, akkor tényleg legyen jobb az új ház. Egyébként sajnos az a gyakorlat, hogy a "felújítás" szitokszónak hat. Nem látom a minőségi ugrást egy régi szoba-konyhás lakás és eközött a szoba sarkában a vizesblokk lyukak között. Ezeket még galériázni sem lehet, mert sikerült gazdaságosan megválasztani a belmagasságot. Mert a régi lakásoknál mi volt? Kicsi, sötét, de galériázható! :-)

"jön a dologhoz még a lift meg a mélygarázs."

Liftet minden házba útólag is be lehet építeni. A garázs: aki kénytelen ebben a házban lakást venni, vagy szociális alapon itt kap odut, nem biztos, hogy az autó elhelyezése a legnagyobb gondja. Ha mégis van valami járgánya, akkor sem biztos, hogy megveszi a garázst. Vagy ez most már benne van a lakás árában?

@Műkedvelő: Kedves Műkedvelő! 

Nem gondolom hogy a „felújítás” szitokszónak hatna. Vagy igen? Hol, milyen körben? Itt a kérdés azt hiszem amúgy sem így merül fel, hiszen a telke(ke)n eredetileg állók közül már legalább az egyik ház amúgy is el volt bontva  a tervezés megkezdésekor. 

„nem látom a minőségi ugrást” – én látom, :-) szerintem le is írtam az okait, amikbe szívesen belemegyek ismét, de először a kérdésem: ha ez nem követendő példa, akkor melyik új ház az? Ha ez a negatív példa, akor melyik a pozitív, melyik a követendő irány? Van-e jó példa a korábbi pályázati tervek között? Vagy?...

@mB: Egy "használati" tárgyat nem lehet nem használható formában előadni. A homlokzatképzés nagyon fontos, de itt aránytalan formalizmust érzek (nem a szerkesztést vitatom).  

@mB: Az igazság az, hogy régóta gyűjtöm az anyagot egy olyanfajta elemzésre, amely a különböző korokban készült épületek belső téralakitását vizsgálná, a változó társadalmi környezet lakáshasználatával összevetve. Múltkor, amikor a Tér és Forma egyik 1938-as számát lapoztam a könyvtárban, egy egész történetet tudtam volna elmesélni arról, hogy az a lakás milyen családra és milyen életformára született. Akkoriban ugyanis az épitészek a bútorozás legapróbb részleteiig vitték a tervezést.

Nekem az életem úgy alakult, hogy több, mint húsz évig attól függött a megélhetésem, hogy mennyire tudom "belőni" az adott használó igényeit. Tisztában vagyok azzal, hogy a magyar épitészek javának nincs ilyen gyakorlata, és ezt nem cikizésképpen mondom, hanem szeretném felhivni a figyelmet olyan részletekre, amelyek számomra - életpályám miatt nyilvánvalóbbak. Talán nem kellene mindig a sértettség alapján inditani...

Azzal is tisztában vagyok, hogy a magyar szabványok is meglehetősen elmaradottak, sőt, éppen a közelmúltban léptem ki egy olyan projektből, ahol az én fogalmaim szerint a lakások már nem a XXI. századi életformát igyekeznek kiszolgálni, hanem visszamentünk a XIX. századba... egyébként, sok tekintetben hasonlitott erre a hidas-függőfolyosós megoldásra, mert a zárt, sötét, középfolyosós rendszert azért is rossznak találom, mert a lakások átszellőzése megoldhatatlan az egyetlen irányban nyitottsággal.

Szétválasztanám az egyszobás és a kétszobás lakásokat. A garzonok egyterűségével nincs bajom, ott csak a konyhák használhatatlanok (erről is részletesebben kellene irnom, hogy világos legyen, mire gondolok), és a lakás napi fenntartásához szükséges eszközök helyének hiánya szembetűnő. Ott, alapvetően a szociális bérlakás és a lakásméret kapcsolata kérdéses számomra.

Azzal nem tudok egyetérteni, hogy két ilyen lakást később össze lehet nyitni. Az összenyitás lehetősége a komfortnélküli gangos lakások esetében valóban egyszerű megoldás, de amint a fürdőszoba és a konyha megduplázódik, teljesen értelmetlen lakásalaprajzot kapunk... ha már gazdaságosságról volt szó a cikkben. Ma már (2008) a befektetők sem terveznek 40 négyzetméternél kisebb lakásokat, mert nem fogják tudni eladni. Amint az emberek normális lakáshiteleket tudnak felvenni (és ez egyre inkább igaz), akkor már csak a procedúra, a költözés, és a rövidtávú használat miatt sem vesznek egyszobásokat. Tehát, ami igaz volt mondjuk, akár két évvel ezelőtt is, az már nem lesz igaz jövőre... Meg lehet nézni a lakáspiac változásáról szóló hireket.

Itt pedig szociális bérlakásokról van szó, ahol fokozottan érzékenyen kéne kezelni a lakásnagyságot. Akik rászorulók, alig hiszem, hogy egyedülállók. Ha pedig ez igaz, akkor eleve túl kicsi a lakás, ami az egyéni agresszió fokozódásához vezet (bezárt ember), ami fokozottabb rongálást eredményez (erre is vannak nemzetközi vizsgálatok). Vagyis, az önkormányzat is jobban jár, ha egy családot a látszámához jobban illő méretű lakásba költöztet. Ha ezt, ráadásul azzal tetézi, hogy felcsillantja azt a reményt, hogy x idő utáni bérleti joggal a lakást megvehetik, akkor az ingatlanra való lakói figyelem rengeteget javul. Ezek is ismert szociális lakásépitési konstrukciók - ezek kifejezetten gazdaságossági és szociológiai alapokon készülnek.

Vagyis, ismerve egy picit a kerület szociális összetételét, az önkormányzat helyében nem sok kislakást épitettem volna, egy négyzetméterre eső magas költséggel, hanem ugyanezen az alapterületen kilenc helyett csak 6 lakást egy szinten. A hid túlsó oldalán az elosztó teret is némiképp csökkentve (az épitészetesztétikai szempontokat maximálisan megőrizve) csak két háromszobás lakást, a lépcsőházi szakaszon pedig három kétszobást és egy négyszobást. Ezzel, igaz ugyan, hogy nem 9 család lakást költöztettem volna komfortos, ámde szűkös, átmeneti körülmények közé, hanem a szociális rászorulók listájáról 6 családot leirhattam volna... Minden lakás hasznos alapterülete növekedhetett volna, a közös nappali (étkező, konyha) az együvé tartozó család kellemes tere is lehetne, túl sok fal és ajtó nélkül (költségcsökkentés), és olyan szobák kialakitása, amelyeket adott esetben felezni is lehet, ha a gyerekek helyzete ezt igényli. A szobák mérete ugyanis sokkal kevébé fontos, mint a jó bútorozhatósága. Ezért, az én gyakorlatomban az döntötte el, hogy egy lakás miként használható, hogy a falakon túl a bútorokat is mindig eleve beterveztem. Ahhoz, hogy a lakás napi rendje és tisztasága ne okozzon túl sok elfoglaltságot, precizen meg kell oldani a háztartási helyiséget, ahol a mosás és száritás praktikusan megoldható, ahová eltehető a porszivótól a létráig és a vasalódeszkáig minden, ami az életmenethez elengedhetetlen. Ha ezt leválasztjuk a fürdőszobáról, akkor nem kell a vendégeknek különklotyó egy kétszobás lakásban, mert nem kell szégyellni a száradó bugyogókat, de alapvetően, a ház gazdáinak is kellemesebb egy mosókonyhától mentes fürdőszobában tisztálkodni, sminkelni, esetleg a fürdőkádban, gyertyafénynél szeretkezni...

A főzést le lehet irni nagyon precizen funkcionális mozdulatokkal - egyfelöl ezt kell teljesitse egy mai konyha, amiben szinte egyhelyben állva elérem a főzéshez szükséges alapanyagokat, a vizet és a tűzhelyt, ugyanakkor, a főzés, az evés, egy családi program is - nem véletlen, hogy rengetegen kapják magukat azon, hogy intim beszélgetéseket a konyha melegében bonyolitanak... Vagyis, a száraz és a hűtött produktokat a "főzésháromszögben" tartja az épeszű háziasszony vagy úr, és nem a két ajtón túli kamrában. A konyhában megtett kilométerek helyett inkább, a családtagjaimmal töltöm az időmet - ez egy dolgozó ember hozzáállása. Magyarul: szeretem a tiszta lakást, de nem akarok egész nap takaritani és rendet tenni, szeretem a házikosztot, de nem főzök fél napon át egy tál ételt... A háztartás nagyfokú szervezéssel oldható meg úgy, hogy nem teher. Ez nemcsak a saját, női tapasztalatom, bár kétségtelenül, nem lettem volna képes felnevelni két gyereket és napi 14 órát dolgozni, ha nem szervezem meg az életem. És műkaját sem etettem sosem a gyerekeimmel, viszont megtanultak főzni, mert látták, segitettek, majd önállóan is képesek voltak már megtenni...

A jó lakás olyan mint egy családi melegre alakuló lakószövet. Ezt még a legesztétikusabb épületen is számon kell kérni, ha embereket telepitünk beléjük. Az az épitész nagy az én szememben, aki ezt a komplex dolgot képes megoldani a házában. Gyakorolni kéne, és nem kifogásokat emlegetni, hogy miért nem lehet...

@csipoficam: Beszállok a vitába. Régóta várom, hogy valaki megemlítse már az erkélyeket. De kezdjem a jóval. Valószínű, hogy a lakásméretekkel nem érdemes foglalkoznunk, mert egyrészt az ilyet előírják, másrészt ennyire futja, harmadrészt meg van akinek ez tényleg előrelépés lehet a nyomor különféle formájából.

Az építészi kvalitást abban látom,hogy az eleve kis területet nem aprózták el gyűszűnyi konyhává és előszobává, hanem integrált teret alkottak amit egyébként térbe állított bútorral igény szerint szeparálhat a lakó. Sőt, később összenyithatók párosával, szóval van benne tartalék.

Ami engem sokadszori ránézésre is zavar az egyébként szép, oldott tömegű épületen azok az erkélyek. A jó méretű erkély egy jól bevált módja a lakásterület (nyári) növelésére. Ehelyett itt, egy méretében kicsi de harsány, hatásvadász formai truvájt látunk. Ez volt az a pont ahol -szerintem- a tervezői alázat elszállt egy a szakmának szánt geg erőltetése miatt. Ez a magamutogató gesztus miatt sorvad a ház funkciójának szemantikai üzenete is. Egyetlenegy ilyen "jel" ugródeszkát jelenthetne, ami azonos az egész funkciójával. Ennyivel viszont nincs mit kezdeni, érzéketlen vagánykodás egy szociális bérlakáson.

Állítom, hogy e szerkezet drága része már be lett építve (Schöck?, körbeszigetelés?) ahhoz a plusz néhány négyzetméterhez képest ami használhatóvá is tenné.  

Szerencsére a kerthez való viszonyulás pozitív, amúgy persze soha rosszabb épületet!  üdv. JR

@Jahoda Róbert: Nos, az ilyen forditott arányú erkélyeket nem a Magházon láttam először, hanem egy ramat-gani házon, amely a negyvenes években épült. Az első pillanatban azt is nagyon szépnek láttam, aztán, hogy sokat jártam arra, feltűnt, hogy az erkélyek üresek... ez azért is szembetűnő, mert az izraeli lakásokhoz tartozó erkélyekre tényleg kiülnek az emberek, az év legalább nyolc hónapjában... azon a házon még egy szék sem volt kint valamelyik erkélyen, nemhogy ember. Se este, se szombaton... a maximum az volt, hogy a legfelső szinten növényeket raktak az erkélyre... Annak az épületnek a kapcsán sokáig figyeltem, hogy miként viszonyulnak a lakók a különböző erkélyekhez... Mint emlitettem, ott, ahol az időjárás miatt szeretnek az emberek "kiülni a szabadba", és nem használt háztartási gépeket raknak oda, ott kiderült, hogy sem a lakás homlokzatára rákent hosszan elnyúló erkélyek (kedvenc Bauhaus megoldás volt) nem igazán szerencsések - a hosszú erkély egy része raktárrá alakult, szinte mindenütt, vagy ha lehetett, akkor kiütötték a nappali és az erkély közti falat és beüvegezték az erkélyt. Igy, számukra ésszerűen kaptak egy nagyobb nappalit, amin a nyitással megoldható volt a nappali erkélyesitése, vagyis kényelmesen ültek, mégis nagyjából kint voltak a szabadban.

Azokat az erélyek viszont, amelyek nagyjából 2.5X 1.4-esek voltak minimum, vagyis egy asztalt és székket ki lehetett tenni, és a korlát nem üveg, vagy hurkapálcika volt (átlátszó, vagyis a nők szoknyája alá látni), ott hatalmas élet kezdődött az erkélyen. Ezeket, a használható erkélyeket is lehet homlokzatesztétikai szempontból értékelhető módon elhelyezni - gondolom, de szerintem, csak az utóbbi miatt erkélyeket aggatni egy holokzatra, bosszantó.

@EMA: Vannak erre remek példák itthon is. A Nádorliget (Nádorkert? Bp.XI) lakóparkban vannak elegáns, nagyméretű élhető teraszok. Itt a fórumon is láttam.

Furcsa és nem ez az egyetlen ilyen elem, amelyik a "loggia-korszak" után, minden tanúlságot átlépve reneszánszát képes élni.  

@EMA: Az építészeti fotózás mibenlétére inkább nem reagálnék, csak egy kérdés;

 "A lakások belső elrendezése alapján nagyszámú egyedülállónak készült ez a ház, a kétszobások pedig az ötvenes évek himsoviniszta családmodelljére talán jók, de semmiképp egy XXI. századi életformára."

Milyen a XXI. századi életforma? (Nekem nem úgy tűnik, hogy ez olyan könnyen definiálható lenne.)

@EMA: Kedves EMA!

Mint a ház egy "barátja", pár gondolat: magam az építész felelősségét szeretem tágan megvonni, de azt gondolom a lakásméretek nem ez ő "lelkükön száradnak" most. Magam is egy viszonylag friss (amúgy borzasztó alaprajzú) társasházban lakom, ahol a minilakások pillanatok alatt elmentek, a nagyobbak eladására viszont egy évet vagy többet várni kellett, addig szinte szellemházban éltünk. Ez van, ez a tendencia.

Nem kell persze örülni a kis lakások iránti keresletnek, ennek a tendenciának, de sajnos ez van, egy társasháznak erre az igényre kell válaszolnia. Érdekes viszont, hogy az én örömöm amúgy nagyrészt pont az alaprajzoknak szól: annyi borzasztó, használhatatlan sötét, középfolyosós új házat láttam már (élőben vagy (sanos!) itt az épfórumon is), hogy az elkeserítő. Átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, lakhatatlan, őrzővédőkáeftés. Azokhoz képest is üdítő egy ilyen feszes, de játékos alaprajzot látni, ahol a közös területek vélhetően nem sötét szemétgyűjtő sarkok lesznek.

Emellett pedig fájdalmas látni azt a négyzetméterbirkózást, ami a lakáspiacon ma zajlik, a használhtóság ellenében. Ennek a szerkesztése viszont szép tiszta, rendezett, én valóbanhiszem hogy ezek a lakások jól használhatóak - persze nem nyolcgyermekes családokra gondolok...

Amúgy a dolog kínálja a párhuzamot a Magházzal, lakásalaprajzokban, méretekben.

@mB: Azt hiszem, hogy a programmal kapcsolatban magam is megjegyeztem, hogy a lakásméretek, vélhetően a megbizó által kódoltak voltak... Bármilyen furcsa, nekem nem az épitészek szapulása a célom, csak felmenteni sem kivánom az elkészült ház, számomra legalábbis, látványos hiányosságait.

A középfolyosós elrendezés borzalmaival egyetértek. Eszemben sem volt idekivánni. Még azt is aláirom, hogy az emberek nem tudnak az igényüket is kielégitő méretű lakásokat megvenni... De ezek szociális bérlakások, ha jól értettem... Ami bizony azt is jelentheti, hogy nyolcgyerekes család költözik be a kétszobásba...

A korszerű alaprajzi elrendezés nekem azért az egyik mániám, mert több, mint húsz éven át terveztem át vadonatűj lakások sztandard alaprajzait a vásárlók igényeire... van kicsit tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy miként szeretnének élni az emberek, ha türelmesen kipuhatoljuk... igaz, olyan emberek, akik amikor megvették a lakásukat, tudatosan át akarták alakitani az életük alkalmas terévé. Ez nem pénz, csak odafigyelés kérdése, és ezért itt, Magyarországon, szerintem, jó lenne eleve emberbarát lakásalaprajzokat kitalálni, hiszen itt, az épitési szokások még nem olyanok, hogy egy vásárló az átalakitást is belekalkulálja a beruházásba... attól még remekül ki tudja választani azt, ami neki jobban megfelel...

Nos, miért az ötvenes évek himsoviniszta alaprajzai a kétszobások? Mondhatnám azt, hogy a dobozolás miatt, miszerint a helyiségek mereven elkülönitve, az előszobára vannak felfűzve. Ebben a lakásban az emberek nem élnek, hanem funkcionálnak: mosakszanak, főznek, alszanak, vagy tv-t néznek... csapkodják az ajtókat családi élet helyett... kiabálnak a konyhából a szobába, a mosógép ott drummog amig az ember zuhanyozik, és a száradó ruhák a fejére lógnak...viszont van kamra a szupermárkettben megvehető befőtteknek, vagy inkább, a sehova nem tehető dolgoknak egy rumlis-helyiség... mert a korszerű főzés nem úgy néz ki, hogy hopp, kiugrom egy kis akármiért a kamrába, vagy ami még borzalmasabb, hogy a hűtőt teszem oda, mert a konyhában nem elég a hely...

A korszerű lakás olyan, szerintem és többszáz igazolt kliensem szerint, amiben kellemesen érzi az ember és könnyű rendben tartani - nincs cseléd, aki egész nap rakosgat, főzőcskézik és mosogat... A jó házasság alapja, hogy el tudjuk viselni egymást egy térben, ahol a nap néhány otthon töltött óráját leéljük. Nem az asszony késziti a vacsorát, és a férj olvassa az újságot, és nézi a tv-t, majd tálcán maga elé kapja a vacsit és ráüvölt a gyerekre, hogy a meccs alatt kuss, menjen a szobájába...

Persze, lehet azt mondani, hogy akinek szoba-konyhás, komfortnélküli, málló vakolatú, nedves lakása volt a VIII. kerület sötét vermében, az örülhet, hogy kap egy ilyen kétszobásat, a három-négy gyerekével... sajnálom, hogy én mégsem tudok eléggé örülni... biztos bennem van a hiba.