építészet : környezet : innováció

Paradigmaváltás az építészetoktatásban?

15 előadóval, tárlatvezetéssel egybekötve a Paksi Képtárban rendezett a mester szakos hallgatók paksi projektjeit bemutató kiállítás mellé konferenciát a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar. Oktatóik, a szakmai szervezetek, a média képviselői, illetve más karok is bekapcsolódtak előadóként az építészetoktatás új, lehetséges útjairól elindított diskurzusba. Mizsei Anett és Gyulai Levente (ön)kritikus beszámolója.

A most képzésbe kerülő generációk a korábbiaktól minden szempontból markánsan eltérő eszközök, megoldandó problémák és lehetőségek között nőttek, nőnek fel. Ezzel párhuzamosan egy építészeti paradigmaváltás idejét éljük. A változások együttesen kell, hogy hassanak az építészet oktatására is: a hagyományokat megértve, de azokat újraértékelve és már nem is a jelen, de sokkal inkább a közeljövő igényein átszűrve, alapjaiban új szemlélettel szükséges az oktatáshoz közelíteni. A hazai Bsc és Msc képzések jelenleg zajló európai uniós akkreditálása azonban csak az egyik fontos lépés. A jogi és adminisztratív helyzet rendezése mellett a napi gyakorlatot, az alkalmazott eszközöket és szemléletet is át kell formálni ahhoz, hogy a hazai képzések vonzereje felvegye a versenyt a külföldi egyetemekkel. Ez kulcsfontosságú, ha az ambíciózus diákok itthon tartása a cél.

A hallgatók képzésébe be kell emelni azokat a digitális technológiákat, melyek ismerete a nemzetközi piacon alapvető elvárás. Komoly ellentmondás, hogy a hazai szakmagyakorló műhelyek jelentős hányadában nincs még igény erre, ez sok esetben a hallgatók motivációját csökkentő tényező. Működnek itthon világszínvonalú építészek és irodák, ezt le kell szögeznünk. Ugyanakkor a hazai építészeti átlagszínvonal javítása csak egyféleképp érhető el: ha a jövőben végző hallgatók nem alulról közelítik a jelenlegit, hanem jelentősen emelnek rajta. Az ehhez hasonló konferenciák és általában az építészetoktatásról zajló beszélgetések során rendre ugyanaz a probléma jelentkezik: zárt akadémiai közegben történnek, a szakma széles rétegeit nem tudják megszólítani. A konferencián megjelent hallgatóság összetétele szépen illusztrálta ezt: az építészetoktatásra még mindig az intézmények, az oktatók és hallgatóik magánügyeként tekint a széles szakmai nyilvánosság. Mindeközben minden nagyobb iroda azzal a problémával szembesül, hogy a mennyiségi túlképzés mellett jelentős arányban felkészületlen pályakezdőket kell felvennie, akik így évtizedes késleltetéssel jutnak karrierlehetőségekhez. Az oktatás mellett az intézmények által működtetett tervezőirodáknak komoly szerep juthatna ennek a kezelésében - ha a magyar jog lehetővé tenné a felsőoktatási műhelyek piaci szerepvállalását. Az iskolai "mintha-világ" feladataiból ez vezethetné át a hallgatókat a valódi praxisba. Ehhez viszont önmagában az intézményi szándék nem elég, ezen a ponton szélesebb szakmai, szakmapolitikai támogatás lenne szükséges a megfelelő szervezetek részéről.

A paradigmaváltás aligha képzelhető el generációváltás vagy még tovább lépve, generációváltások sorozata nélkül. Az elöregedő akadémiai szcéna mellé új, motivált és a technológiai változásokat követni tudó személyi állomány is szükséges, amely képes alázattal közelíteni a hagyományokhoz, de ismeri és felkészült a jövő kihívásaira is. Oktatóként folyamatos önképzéssel, az aktualitások követésével érhetjük el, hogy ne folyamatos fáziskésésben, a közelmúltat oktatva, a jelent jó esetben épp csak lekövetve tanítsuk az új generációkat. Emelni kell a hallgatók képzőhelyekhez való - belső motivációból fakadó - kötődését. A mostani generációk esetében ez már nem képzelhető el a poroszos, függő viszonyok kialakításával, sokkal inkább horizontális, alkotó emberek közötti egyenrangú kapcsolatokon keresztül érhető el. Azok a súlyos szakmai, morális és egzisztenciális problémák okai, amikkel a pályakezdőknek szembe kell nézni, mint az ingyen- vagy alulfizetett munka, jelentős részben a képzési sajátosságokban és abban szemléletben rejlenek, amely alapjaiban rombolja a fiatalok önbizalmát és nem építi fel képességüket az ésszerű felelősségvállalásra. A hallgatókat az egyetemi évek önmaguk előtt árazzák be: a tananyag mellett azt is megtanulják, mire predesztináljuk őket, mire tarthatják magukat képesnek és érdemesnek.

E szubjektív bevezetőnk után következzen az elhangzott előadások és gondolatok ismertetője. Az előadások sorát Csanády Pál, a Metszet főszerkesztője nyitotta, átfogó képet adva a diplomázás után vagy amellett választható továbbképzési formákról. A prezentáció jó alapot adott a későbbiekhez, lehetővé téve az egyes előadók számára, hogy reagáljanak és kapcsolódjanak egymás mondanivalójára. Ennek köszönhetően egyértelműen kiviláglott, melyek azok a toposzok, amelyek máig erősen tartják magukat az építészet oktatásáról való gondolkodásban. Ezek a területek kétségtelenül továbbra is annak alapját képezik majd, a kérdés sokkal inkább az, hogyan viszonyulunk hozzájuk és hogyan tudunk új megközelítéseket adni nekik. Ennek megválaszolásáig hosszú út áll még előttünk, de a Kar által rendezett konferencia megtette rajta az első lépéseket.

Markó Balázs DLA habil. úgy tartja, hogy "a szerkezet, funkció, forma hármasát új fogalmak egészítsék ki. Az energiatudatosság, a fenntartható fejlődés, az ökologikus építés, a közösségi gondolkodás mára a tervezés- és építés gyakorlatának integráns részét képezik, általuk új utak nyílnak meg az oktatásban is. E folyamat hatására az építészet határterületei egyre több esetben önálló (inter)diszciplínává fejlődnek. Az iskolák szerepvállalása ebben a szakmai evolúcióban jelentős. Az építészettel ismerkedő fiatal generáció innovatív közelítése egy-egy problémafelvetéshez új nézőpontokat eredményez. Ehhez az oktatásban biztosítanunk kell a gondolatok szabad áramlását, az együttműködést, az információ átadás módszereinek fejlesztését. Építész (tanár)ként vallom, hogy az integrált tervezési modellt alkalmazva, a közös munka során megismerve egymás gondolatait gyarapodik a kollektív tudás, így tanulni és tanítani szinte egy. Egy konferencia akkor éri el célját, ha egy problémát több megközelítésben tárgyal. Az építészetoktatás mint téma, erre kiválóan alkalmas, megérett a változásokra. Az útkeresésre rövid az idő, a ma megfogalmazott gondolatok hamar erodálódnak, cselekednünk kell, a jövőt új módszerekkel meg kell terveznünk."


Mester és tanítvány?

A kettő viszonyát legalább áttételesen valamennyi előadás érintette, egyértelműen az egyik központi kérdéssé emelve azt. A tanítási helyzetben kialakuló emberi kapcsolatok évtizedeken átívelő jelentőséggel bírhatnak, ugyanakkor fontosságuk mellett az oktatás nehezen újragondolható aspektusát képezik. Szükséges megtenni ezt, annak érdekében, hogy a generációk közt jelentkező kommunikációs és a digitális-analóg technológiákból fakadó feszültségek feloldása lehetségessé váljon.

Tanító és tanított kölcsönhatását vázolta Ferencz Marcel DLA hét rajzban, az első találkozástól addig a pontig, amikor - két vagy három évtizeddel később - helyreáll a rend, mester és tanítványa szimmetrikus lényekként egyensúlyba kerülnek. Mindeközben a jelenlévők betekintést kaphattak a tervező alkotói módszerébe is: a kicsi érzésből kinyíló gondolatrajz majd az abból fejlődő építészeti alkotás természetébe. "A rajzolás szentség. [...] a feladat megfejteni önmagunkat, hogy mit miért teszünk." - emelte ki előadásában.

Ferencz Marcel DLA előadása - fotó: Papp Linda


"A múlt kötelez és óriási esélyt ad a jövőnek."
- Turányi Gábor DLA, prof. emeritus "Vissza a jövőbe - előre a múltba" címmel tartott előadást, amelyben az Ybl Miklós Építéstudományi Kar és elődintézményeinek legendás oktatóit idézte meg: Beszédes Kornélt, Reischl Gábort, akik meghatározó alakjai voltak az Ybl-n zajló épülettervezés oktatásnak, illetve a professor emeritusként ma is aktív Dr. Szabó Lászlót, aki a Népi Építészeti Tudományos Diákkörrel évtizedeken át dokumentálta a hagyományos magyar építészet emlékeit határainkon belül és azokon túl. Az általuk lerakott alapokra biztonsággal lehet jövőt építeni, hogy a régi konstrukciók tovább élhessenek mai anyagból. A jelenlévő első éves csoportnak útravalóul azt üzente, egymásra figyelve, együttműködve, személyiségüknek megfelelően, de kísérletező kedvvel találják meg az örömet a felfedezésben; ésszerű kockázatokat vállalva képesek lehetnek eljutni a jövőbe.

Dr. habil. Rohoska Csaba DLA előadása - fotó: Papp Linda


Megjelent ugyanakkor új oktatói hozzáállás is, saját szerepének átgondolásával. Dr. habil. Rohoska Csaba DLA "Architect - model - making" - címmel mutatta be az Ybl-n a jelenlegi első évfolyam számára bevezetett új, műhelyszemléletű oktatást. A tanterv alapját még a Pécsi Tudományegyetemen Bachman Zoltánnal való közös gondolkozás adta, és magját a hallgatói munka kísérletező jellege, a kisebb, de mélyebben átgondolt feladatok, a magas kontakt óraszám mellett az oktatói munka kísérő-támogató jellege képezi. Az első nyitott műhelyre –félévközi kipakolás – éppen a konferenciát megelőző napon került sor, így a legfrissebb munkák dokumentációjába a konferencia résztvevői is bepillantást nyerhettek. A kísérleti műhely vagy műhelykísérlet a teljes oktatási ciklus során szabad alkotói szellemet, a megszokottól eltérő metodikát és viszonyrendszert biztosít oktatóknak és hallgatóknak egyaránt. A műhely, mint alkotó tér megfelelő minőségét a közösség és az azon belül kialakuló kapcsolatok határozzák meg, még az anyagi lehetőségeket is felülírva. Élményszerű, tapasztalat-alapú, a kurzusok között intenzív kapcsolatot teremtő tantervvel indult el 2017 szeptemberében a 7 szemeszteres alapképzés.

Gyulai Levente - fotó: Papp Linda

 

Szintén aktuális, jövőbemutató projektekkel mutatkozott be az Ybl Advanced Design Course. Vezetője, Gyulai Levente – felismerve a szemeszterekre bontott 12 hetes tematika korlátait, az önkéntes alapon működő csoporttal megkerüli a szokásos féléves időbeosztást. Az építészképzés sajátossága, hogy a szorgalmi időszak feladatokkal túlterhelt 12 hete közé a vizsgaidőszakok gyakorlatilag üresjáratként ékelődnek be, megakasztva a fejlődési folyamatot. Ehelyett egy folyamatosan építkező, a csapat változásait, igényeit és a digitális modellező szoftverek fejlesztéseit lekövető tematikát épített fel. A programok készség szintű elsajátításával már önmagában is értékes, piacképes tudást kapnak az érdeklődő hallgatók, de a gyors, precíz, eredményes munkavégzés, a sikerélmény, a szakmaszeretet és a közösségi szellem alakítása is a kurzus további fontos pozitív hozadéka. Formagyakorlatokon keresztül fejleszti a térlátást és a geometriai formakincset, eljutva a parametricista és biomimézisen alapuló, egyéni látásmódnak megfelelő absztrakt leképzésekig. Munkáik a csoport blogján folyamatosan frissülnek és bárki számára hozzáférhetők. A módszertan lényege egyrészt a folyamatos útkeresés az építészet, mint alkalmazott geometria területén, másrészt egy olyan horizontális, partneri viszony, mely alapja a kölcsönös tudásmegosztás és kérdésfeltevés – vagyis pillanatszerűen bárki "oktatóvá" válhat, ha a felkészültsége lehetővé teszi ezt.

Gyulai Levente az Ybl legújabb oktatói generációjának tagjaként olyan aktuális, a hatékony egyetemi munkát gyakran akadályozó problémákra is rámutatott, mint a hallgatók egyetemi képzésbe vetett hitének gyengülése, a tantárgyak közötti inkoherencia, túlmodulált, túlfrakcionált, projektszemléletet nélkülöző megközelítés, a digitális "bennszülöttek" és a megelőző "digitális bevándorló" generációk közötti kommunikációs feszültségek, a hallgatók családi, egzisztenciális és mentális problémái, lényegében a jövőkép hiánya, amely részben az idejétmúlt képzésből fakad: elavult technológiák, tervezési módszerek alkalmazásából, a digitális technikák hiányából.

Gyakorlat és teória: kísérletek útjain?

A fenti újító szellemiséghez hasonlóan működő győri Műteremház tevékenységének egy szeletét mutatta be Czigány Tamás egyetemi docens. Szemléletükben elsődleges az együttlétezés, az együttműködés, illetve a rugalmas határok: átjárhatóság a síkok, terek és emberek közt. A konferencián visszatérő fogalmak közül a kísérletezésre mint pre-konstrukcióra tekintenek, a prekoncepció ellentéteként. "A megismerési folyamat itt tehát valamiféle inverz Ariadné fonalaként visz el a középpont felé." A győri építészképzés docense olyan kérdéseket vetett fel, mint hogy van-e bátorságunk hosszában átkelni a folyón vagy éppen belenézni a tükörbe.


Krizsán András DLA - fotó: Papp Linda


Gyakorlati képzési forma egészítette ki a tervezésmódszertan tárgy tematikáját 2016-ban az Ybl-n, bebizonyítva, hogy lehet élő, napi feladatot integrálni az oktatásba - emelte ki Krizsán András DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke és a SZIE Ybl oktatója. A végzős Bsc évfolyam félévközi prezentációi a megbízó jelenlétében zajlottak: a hallgatók azonnali visszajelzést kaptak, de a félév során szép lassan a megbízó gondolkodását is formálták a hallgatói felvetések. A projekt kiállítással és a tervek közül a zsűri előtt legjobbnak bizonyuló koncepció helyszíni megépítésével zárult - szembesítve a hallgatókat azzal, hogyan nyer új dimenziót a valóságban a papírra húzott vonal. Terehegy község határában ma is áll az a jelszerű ravatalozókápolna, amit a nyári tábor végére közös erővel hoztak létre.

Szintén az életből hozott feladattal, "oktató városokkal" foglalkozott Dr. Kiss Gyula DLA habil. A kicsi léptékből átlépve a városi kontextusba, a projekt legfőbb értékét itt is a valós helyszín, a problémamegoldás és a helyiekkel való interakciók jelentették a komplex tervezés tárgy keretén belül.

Kiss Gyula DLA habil. - fotó: Papp Linda


Dr. Bölcskei Attila
matematikusként egy olyan társterületről érkezett az építészoktatásba, ahol szintén a térlátás és a formakincs gazdagítása, a vizuális-téri képességek fejlesztése a cél. Mérésekkel alátámasztható a hallgatók fejlődése a geometriaoktatás során. Ugyanakkor a görbék és a velük leírható felületek mélyebb ismerete terén lenne még továbblépési lehetőség – bizonyítja ezt Domen Kusar és Mateja Volgemut kutatása is, amelyben Pritzker-díjas tervezők épületeinek geometriáját vizsgálva meglepően alacsony arányban mutattak ki a hasábtól eltérő formálást.


Dr. Bölcskei Attila - fotó: Papp Linda

 

Külföldi kitekintések, szakmai- és nemzetközi kapcsolatok

A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Karának érintésével Hawaii-ról érkezett Rowell Ray Shih, hogy bemutassa a cebui San Carlos Egyetemen zajló rendhagyó építészoktatást. Országának egyik legrégebbi intézményében az öt éves építész alapképzés mellett négy éves képző- és iparművészeti oktatás is zajlik. Már az egyetemi kampusz is a természeti adottságok kihasználásával épült. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal Japán és Európa felé is nyitott, nyári egyetemén magyar hallgatók is megfordulnak. Oktatásukban kiemelt szerepet játszanak az extrém körülményekre és élethelyzetekre (pl.: tájfunok) való tervezés, vagy az olyan helyi, komoly potenciállal rendelkező anyagok alkalmazása, mint a bambusz. Modellezéssel, akár 1:1 léptékű csomópontok építésével szintén gyakorlati tudást adnak hallgatóik kezébe. Külső motivátorként évente több pályázatot és design díjat adnak át a hallgatók munkájának elismeréseként.

Hozzá csatlakozott Dr. Bachmann Bálint építész, a pécsi Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar dékánja, aki nemzetközi kitekintéssel más kultúrák építészetoktatásának sajátságaira és tanulságaira hívta fel a figyelmet Breuer Marcell, Forbát Alfréd vagy Molnár Farkas nyomdokain járva. Felhívta a figyelmet a támogatási rendszer hiányosságaira, a magyarországi képzőhelyek helyzete és az Európai Unió által meghatározott direktíva közti eltérésekre. Sürgős megoldást kíván, hogy az osztatlan öt éves egyetemi képzés mellett a Bsc és Msc képzések is összhangba - és bejelentésre - kerüljenek az Unió felé. A pécsi képzés tekintetében a külső kapcsolatok jelentőségét emelte ki: nemzetközi programjaikat  Denvertől Kínáig, vagy az építőipari cégek bevonásával felépített duális képzéseket.

Dr. Bachmann Bálint előadása - fotó: Papp Linda


Börcsök László, az Ybl korábbi épülettervezés oktatója, az Európát körbeutazó Euro Diákkör megalapítója és vezetője külföldi építésziskolákon tett látogatásai során tapasztaltakat szedte csokorba és hozta közel ahhoz a generációhoz is, akik még csak most kezdik tanulmányaikat.

Az ókor óta létező, a szakma ma is rendkívül fontos intézménye a tervpályázati rendszer működtetése, hozzáférhetővé tétele. Eltér István a távolabbi és közelebbi múlt legendás tervpályázataival vázolta a történeti ívet, eljutva a legfrissebb magyar eredményekig. Beszédében kiemelte, jövő évtől megszűnik a direkt megbízásos rendszer, és a beruházóknak közbeszerzés és tervpályázat útján kell kiválasztaniuk az építészeket. Ez reményt ad arra, hogy helyreállítsa a bizalmat a tervpályázati rendszeren, és együtt járna a lehetséges pályázók körének kibővítésével is. E tekintetben az egyetemisták számára nyílhatna esély, amire – mint arra rámutatott – fel kell készíteni a hallgatókat.

Szakmán belüli problémára hívta fel a figyelmet Macsinka Klára. Három évtizedes közlekedéstervezői praxissal a háta mögött, értékes tapasztalatokat osztott meg a hallgatókkal. Felhívta a figyelmet a társtervezőkkel, szakágakkal való szoros együttműködésre, már a koncepcióalkotás fázisától kezdve – az épületek működőképességéhez elengdhetetlen az egyes szakemberek bevonása. Mindez pedig már a hallgatói tervek esetében is fontos: a valós feladatokra csak úgy készíthetők fel a hallgatók, ha bizonyos adottságokat képesek az épületükkel figyelembe venni. Ennek érdekében már Bsc szinten szükséges, hogy a szakágak a komplex szemlélet és az oktatás részét képezzék.

Jakab Csaba DLA habil. előadása - fotó: Papp Linda


Dr. habil. Jakab Csaba
beszédében az ÉP-ÍT-ÉS folyamatára koncentrált, és arra a sajátos, Kárpát-medencei modellre, amely a 2014-es Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonját tematizálta. A Makovecz Imre által elindított építőtáborok hagyománya 2000 után értékelődött fel ismét. E közösségi munka során az emberi oldal módszertani kérdéssé lesz, a hallgatók és a helyiek találkozása, a kommunikáció, a használóktól érkező visszacsatolás a projekt lényegi eleme. "Az építésznek a legtöbbet az emberről kell tudni" - vélekedett az előadó - "ez az egyetlen esélyünk, hogy ne csak a korábbi és alacsonyabb rendű építészetet értelmezhessük."


Mizsei Anett

Gyulai Levente

 

8 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »