Nézőpontok/Vélemény
Párbeszéd helyett
2016.02.16. 09:33
A Párbeszédet a Várért Kezdeményezés elindítói újra a nyilvánossághoz fordulnak, nyílt levelet fogalmazva meg "Párbeszéd helyett" címmel.
Tíz hónappal ezelőtt párbeszédet kezdeményeztünk a Várért. Arra igyekeztünk felhívni a figyelmet, hogy a kormány a társadalom véleményét semmibe véve – mi több, annak megismerésére kísérletet sem téve – fog bele a budai Vár építészeti és funkcionális átalakításába. Ezért felajánlottuk az eszmecsere lehetőségét a kabinet által összehívott Nemzeti Hauszmann Terv Társadalmi Testülete tagjainak.
Az elmúlt tíz hónapban a párbeszédnek még a csírája sem mutatkozott. Ellenben világossá vált, hogy a Hauszmann-testület több tucat szakértő tagját a kormány puszta alibinek használja, a döntésekben a véleményüket nem kéri ki, szempontjaikat megfontolni sem hajlandó. Az elmúlt tíz hónapban ugyanakkor az is egyértelműen kiderült, hogy amitől tartottunk, az maradéktalanul valóra válik. Egyrészről immár deklarált kormányzati szándék a Vár hivatali célú hasznosítása, a minisztériumok tervezett elhelyezésének pedig áldozatul esnek a Magyar Tudományos Akadémia itteni műhelyei és más kulturális intézmények. Másrészről az sem titok többé, hogy mit kell a Palota „98 százalékos kulturális hasznosítása" alatt érteni, mi az a funkció, amelynek érdekében feláldozná a kormány a fél évszázaddal ezelőtt, a kor magas színvonalán kialakított múzeumi tereket és a nemzeti könyvtár itteni épületét. Ez a teljesen elpusztult hauszmanni architektúra rekonstrukciója, azaz a két világháború közötti palota helyreállítása, egy olyan térsoré, amely legfeljebb önmaga múzeuma lehet.
Mivel a párbeszédnek láthatóan nincs tere, kérdéseinket sem tudjuk feltenni senkinek. Nincs lehetőségünk megkérdezni, hogy mi garantálja a kiköltözésre ítélt kulturális intézmények megmaradását egy ilyen évtizedek alatt végigvihető terv végrehajtása közben. Azt sem, miért nem gondolkodik a kormány a mai palota lényegesen olcsóbb, viszont könnyen megvalósítható felújításában. Afelől sem tudakozódhatunk, készültek-e alapos hatástanulmányok a minisztériumi apparátusok felköltöztetésének környezeti terheiről és a polgárvárost érintő hatásáról.
Más eszköz híján, és látva, hogy a párbeszédre nincsen esély, immáron arra szeretnénk felhívni a Nemzeti Hauszmann Terv Társadalmi Testülete tagjainak figyelmét, hogy ha továbbra is a nevüket adják a Hauszmann-terv megvalósulásához, akkor ők is felelősek lesznek a kulturális intézmények tönkretételéért, az építészeti múlthamisításért és a közpénz gátlástalan pazarlásáért.
Beke László művészettörténész, Beleznay Éva építész, Buza Péter várostörténész, Bencsik Barnabás művészettörténész, Ferkai András építész, Gyáni Gábor történész, Marosi Ernő művészettörténész, N. Kósa Judit újságíró, Mélyi József művészettörténész, Perczel Anna építész, Szelényi Iván szociológus, Wessely Anna szociológus
18:56
Bár kétségtelenül előfordulnak ebben a nyílt levélben (is) égető és jogos kérdések (a bizottság munkája álca-e, vagy sem, megmentendő-e a királyi palota mostani beltere stb.), azért több ponton félrecsúszik a dolog.
"minisztériumok tervezett elhelyezésének pedig áldozatul esnek a Magyar Tudományos Akadémia itteni műhelyei és más kulturális intézmények"
Az MTA BTK új épülete már szerkezetkész a Ferencvárosban, én úgy emlékszem, már azelőtt épült, mint hogy elhatározták volna a királyi palota rekonstrukcióját, és főleg azelőtt, hogy a közelmúltban bejelentették volna a Belügy MTA BTK helyére költöztetését...
Mi esik még áldozatául a minisztériumoknak? A Várszínház, amely helyett a Nemzeti Táncszínház egy jobb megközelíthetőségű helyet kap a Millenárison – az volna a jogos kérdés, hogy miért nem készült még el ott a Teátrum átalakítása. Azonban a Táncszínház nem "esett áldozatul", működik, kábé öt helyen tartja az előadásait. Ami gáz, de nem szűnt meg.
A Magyarság Háza? Hát, nem tudom, azért kár-e, majd talán keresnek neki egy másik helyet.
"Másrészről az sem titok többé, hogy mit kell a Palota „98 százalékos kulturális hasznosítása” alatt érteni (...)Ez a teljesen elpusztult hauszmanni architektúra rekonstrukciója, azaz a két világháború közötti palota helyreállítása, egy olyan térsoré, amely legfeljebb önmaga múzeuma lehet"
Na, a levélíróknak már tudomásuk van arról, hogy a BTM sem marad a palotában? Vagy mi a helyzet? Eddig úgy tudtuk, az ott marad.
Amúgy meg: miért baj az, ha valami önmaga múzeuma? A BTM várpincéiben a feltárt - és általában az ilyen levélírók által méltatott –, látogatható középkori palotarészek nem önmaguk múzeumai? Távolabbra tekintve, a Mátyás-templom nem önmaga múzeuma? Vagy az Országház (akár áthallással, de fizikailag mindenképp :) ), stb., stb.?
"Nincs lehetőségünk megkérdezni, hogy mi garantálja a kiköltözésre ítélt kulturális intézmények megmaradását egy ilyen évtizedek alatt végigvihető terv végrehajtása közben"
Mondjuk az, hogy megvan a döntés, pénz, paripa és fegyver az Új Nemzeti Galériára, az előzetes döntés az OSZK költöztetésére... Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy pl. az OSZK felbecsülhetetlen kincseit vagy a galéria gyűjteményét elérhetetlenné teszik, bedarálják, akármicsinálnak?...
Na, a kormányzati hülyeségek mellett az ilyen túlzó levélírogatások miatt csúsznak félre rendre a viták. Kár.
11:38
@Zolker: A Zolker által képviselt nanemolyanrosszez-legyünkazértobjektívek éppen azt fedi el, ami a dolog lényege. Nem a nélkülünk létrehozott végeredmény csiszolgatása, mérlegelése, nem az abban résztvevő építészek, építészet- és művészettörténészek tudása, alkalmassága, lelkesültsége az, amiről beszélni kell ! Az egész döntési mechanizmus fejreállt mivolta teszi lehetetlenné, hogy bármilyen értelmes kritikát meg lehessen fogalmazni. Mert mi a város használói, akik között nemcsak politikus, építész, történész találtatik, hanem van tűzoltó meg katona, meg vadakat terelő juhász is, éppen mi vagyunk kihagyva abból, ami majd történik velünk, nekünk.
Minden szakmai konferencián van egy esszenciális előadás, ami a konferencia tárgyát a.leghatékonyabban közelíti. Nem a konkrét megoldást terjeszti elő, hanem a rávezető utat mutatja meg. Ilyen volt számomra a Hauszmann tervről szóló konferencián a bécsi Rudolf Zunke-nek, Bécs város magisztrátusa vezető tisztségviselőjének előadása, aki Bécs történetiségének megőrzéséről beszélt, a város legújabb, szükségszerű fejlesztésével összefüggésben. Szó volt az új főpályaudvarról és a sokak által vitatott magasházakról kontra Bécs világörökségi karaktere. RZ előadásában nem is annyira a történetiség-őrzés legújabbkori kihívásai voltak érdekesek, hanem a mód, ahogy egy magára adó világváros a világörökségi védettséggel megtisztelt értékeit védi, miközben a város mai élhetőségét biztosítja. Történeti konzerv helyett a város és a kulturális táj mai érdekeinek megfelelően.
Rudolf Zunke (építőmérnök, de történelem-politológia diplomája is van ) előadása arról szólt, hogy ebben a folyamatban, a város jövőjét meghatározó döntés előkészítésben mindenki részt vesz, akit a város fontosnak tart megkérdezni egy felelős döntés meghozatalához. Ilyenek a szakmai testületek mellett az ICOMOS, az UNESCO, az UNESCO Chair Network keretében pl.az aacheni egyetem diákjai a városkép digitális modellezésével. Az RWTH Aachen University együttműködő partnere az UNESCO Chair-nek, amelynek egyik fontos feladata a világörökségi területeken végzett tanácsadás, hatástanulmányok készítése. Referenciamunkáik között vannak olyanok, mint az Aranyszarv metróhíd Isztambulban, a Rajna híd a Felső-Rajna völgy világörökségi területén és a konferencián is megemlített tanácsadás, konzultáció Bécs város 2001-ben világörökségi védettséget kapott történeti magjának, a Schönbrunni palota épületének és az új főpályaudvar építményeinek városképi elemzéséhez. (Ennek megrendelője egyébként Bécs Fővárosi Igazgatósága volt /Magistrat Wien Magistratsdirektion der Stadt Wien, Geschäftsbereich Bauten und Technik, Stadtbaudirektion, Gruppe Planung/) De a döntés előkészítésben a szigorúan vett szakmai rész mellett éppen úgy résztvevők a városlakók, a civil szervezetek is, tehát minden érintett, ezt kísérik kiállítások, makett építések és bemutatások, nyilvános bírálatok, sokoldalú médianyilvánosság, fórumok. Van mivel és van kivel érdemben vitatkozni, a vita tárgya sokoldalúan előkészített és megalapozott, ellenőrizhetően hiteles tényeket tartalmaz, mert van konkrét koncepció és főként van megfelelő idő és szándék arra, hogy egy városi léptékű terv megérlelődjön.
Zunke úr előadása szerint mindez megelőzte a bécsi magisztrátus döntését, Bécs világörökségi védettségű részeit érintő építési kérdésekben. A végső politikai-gazdasági döntés a bemutatott gondos előkészítő munka után született meg.
Az eredmény magáért beszél.
Csak lehajtott fejjel lehetett ezt hallgatni és elgondolkodni azon, hogy vajon mi miért ülünk eltökélten fordítva a lovon, folyton hátrafelé nyilazva.
Úgy a Vár, mint a Városliget sorsát eldöntő kérdésekben , hol volt/van itt nálunk Budapest főpolgármestere és magisztrátusa? Mint az előadásbeli példa is bizonyítja, de ha megnézzük a világvárosokat, Berlin, Los Angeles, New York, mindenhol kiemelkedő szerepe van a város gazdájának, a főpolgármesternek és az általa irányított városi grémiumnak a várost érintő jelentős beavatkozásokban. Hatalmi struktúrák keletkeznek és elhalnak, a pártok, kormányok jönnek és mennek, a város marad. Valakiknek csak kell őrizni a város státuszát! Ez a szerep a főpolgármesteré lenne (őt bíztuk meg ezzel a feladattal) és a magisztrátusé, amelyik mögötte sorakozik.
A gyakorlat mégis az, hogy amikor élesbe fordul egy már eldöntött politikai-gazdasági terv és a médiában kihirdetésre kerül, ami lakmuszpapírként azonnal jelzi a hatást, beindul egy önigazoló látszattevékenység. Vitaest, ahol vita nincs, párbeszéd ahol párbeszéd nincs, csak minden ellenvéleményt felülbeszélő promóciós mantrák. Jellemzően ezeken a megmozdulásokon sem a gazda, a városvezetés prominens képviselői a vezérszónokok, akik beszámolnának arról, hogy milyen körültekintő előkészületek előzték meg a döntésként tálalt tényeket. Vannak ezen kívül sub rosa szakmai kerekasztalok= kétségbeesett próbálkozások, mentsük a menthetőt.. És valahányszor elmegyünk egy ilyen eseményre, mert hátha elhallik a kutyaugatás az égig, csak úgy jövünk el, mint a medve, aki nézi azt a hosszú árnyékát, ami visszaküldi a barlangba.
12:05
Teljes mértékben egyetértek a cikkben foglaltakkal. Szeretném felhívni a szerzők figyelmét, hogy itt, az ÉF oldalain, már tavaly október óta zajlik a hiányolt párbeszédet egyik oldalról kezdeményezők, legyenek akár a Hauszmann Bizottság tagjai is, nyílt leveleinek, bejegyzéseiknek közzététele. A kormányzati szándék, a Terv megvalósításában érdekeltek, mindezt süket fülekkel fogadják. Nincs párbeszéd, legfeljebb tervismertetés, akár konferencián, akár elkötelezett folyóiratban, akár a MÉSZ rendezvényeken. Ezek ellenére a Hauszmann terv visszáságai ellen eddig is kiállók számos bejegyzésben kifejtették már véleményüket. Nyilvánvaló, hogy csak a Várpalota közvetlen környéke „rekonstrukciójára” eddig egyoldalúan előirányzott tízmilliárd elköltése igen nehezen visszafordítható, kormányzati döntés, ami mögött, a politikait kiegészítve, építőipari érdek is áll!
Ezért az ellenvélemények összefogásában látok még, józan ésszel, visszatartó erőt!
Roth János