építészet : környezet : innováció

Pritzker-díj 2000

Az építészeti "Nobel-díjas" REM KOOLHAAS

Rem Koolhaas-t, az 56 éves holland építészt jelölték a Pritzker Babérkoszorús Építészeti Díjra 2000-ben. Koolhaas több olyan épületet tervezett, amelyeket a kritikusok igen nagyra értékeltek. Ezek között van a Bordeaux-i rezidencia, az Educatorium, ami az utrecht-i egyetem multifunkcionális épülete, a lille-i Grand Palais, ami a világ legnagyobb megvalósult várostervezési projektje, és a Kunsthal, ami kiállítóterem, étterem és előadótermek együttese Rotterdamban.



Megvalósítás alatt áll Fukoakában (Japán) 24, egyenként 3 szintes lakóházakból álló együttese. Vannak még Portugáliában, Koreában és Németországban is munkái, az egyik legutolsó a Holland Nagykövetség épülete Berlinben, amely szintén építés alatt áll. Több megbízása is van az Amerika Egyesült Államokban, amelyek a következő két esztendőben valósulnak meg: ilyen pl. az előzetesen Mies van der Rohe által tervezett egyetemi épületek között épülő hallgatói központ az Illinois Institute of Technology (Chicago) egyetemen, az új Központi Könyvtár épület Seattle-ben, és egyéb épületek San Francisco-ban, Los Angeles-ben. Rem Koolhaas a Seagram tulajdonában álló Universal Studios-nak is dolgozott, a területrendezési terveket és a központi épület terveit készítette. Rem Koolhaas munkái és gondolatai gyakran gerjesztenek vitát abban a környezetben, ahol éppen dolgozik. Míg egyesek a seattle-i könyvtár épület radikális tervét dicsőítették, mások úgy beszéltek Seattle-ről, mint egy olyan városról, "amely vad kocsikázásra készülődik egy olyan fickóval, aki messze a konvenciók határain kívül kóborol". "Úgy tűnik, hogy az új évezred kezdetéhez illik, hogy egy ennyire a jövőre hangolt építészt válasszon a zsűri ." mondta Thomas J. Pritzker, a Hyatt Alapítvány elnöke. "Az igazság az, hogy Koolhaas-t a kortárs építészet prófétájának nevezik. Nem meglepő, hogy a Modern Művészetek Múzeuma nem egy, hanem két kiállítást is szentelt neki."

A bordeaux-i ház, egyik legfontosabb munkája, a Time Magazin "Best Design, 1998" díját nyerte el. Ezt az épületet egy házaspárnak tervezte. A férj egy autóbaleset következtében tolószékbe kényszerült, s régi házuk szinte bötönné vált számára. Koolhaas egy háromosztatú épületet javasolt, vagy ahogyan ő szokta hívni, három, egymásra épített házat. A legalsó szint menedékszerű, barlangterek sorozata, amelyet a hegyből faragott ki: ez a család legintimebb élettere. A "felső házat" a szülők és a gyerekek számára kialakított terek osztják fel, s a szendvics közepén egy majdnem láthatatlan üvegszoba van, félig külső, félig belső tér, az egyik oldalon lejtővel határolva, ahol a megrendelő saját élettere van. Ez a szoba tulajdonképpen egy vertikálisan megmozgatott platform, úgy működik, mint egy lift: ez biztosítja a férfi számára a mozgási lehetőséget a szintek között. A lift egyik fala végig polcozott, hogy a munkájához szükséges könyvekhez könnyedén hozzáférhessen...



Rem Koolhaas legutóbbi könyve, az S,M,L,XL, amelyről a Time azt írta: "ez a legjobb köny a kávé mellé annak a generációnak, amelyik az MTV-n és Derridán nőtt fel." A Pritzker zsűri annyira fontosnak tartotta írói munkásságát, hogy a díj megindoklásában kifejtették: "legalább annyira nevezetes könyveiről, terveiről, egyetemi kísérleti munkásságáról, mint megépült épületeiről". A Pritzker díj elnöke, J. Carter Brown így kommentálta: "Rem Koolhaas-t széles körben elismerik, mint az egyik legtehetségesebb, legeredetibb alkotót a világ építészetében. A látványosan tiszteletlen holland építészek vezetője, nyugtalan szelleme, brilliáns gondolatisága kiváltságos helyet biztosított számára a kortárs építészet égboltján."



Bill Lacy, a Pritzker Díj ügyvezető igazgatója írta az 1991-ben megjelent, "100 Contemporary Architects" c. könyvében: "A holland Rem Koolhaas, mint építész, filozófus, művész kitágította és folyamatosan tágítja a városokról és a civilizációról kialakult észlelésünket". Lacy, aki a New York Purchase Állami Egyetem elnöke is, hozzátette: "Koolhaas a kiváló tervek olyan érdekes sorát halmozta fel, amelyekben folytonosan eltűnnek az építészet és a várostervezés határai. Kívételes tehetsége és képessége van arra, hogy a design olyan terminusaiban gondolkodjék, amelyek a legapróbb részlettől az egész városrendezési koncepciókig terjednek."

A díjat, amely az építészet legmagasabb kitüntetésének számít, Jeruzsálemben, 2000. május 29-én megrendezendő ünnepségen adják át. A díj 100 000 USD és egy bronz medál, amelyet ezen az ünnepségen vehet át Rem Koolhaas. Ő az első holland építész, aki a díjat megkapta, és egyben a 23. díjazott. A Pritzker Díjat minden évben annak a kortárs építésznek ítélik oda, aki kivételes tehetségről, elképzelésekről és elkötelezettségről tesz tanúságot, valamint aki alkotásaival következetesen és jelentősen hozzájárult az emberiség és az épített környezet értékeihez az építőművészeten keresztül.

A zsűri tagjai voltak:
J. Carter Brown, Nemzeti Művészeti Galéria igazgatója, a U.S. Képzőművészeti Bizottság elnöke,
Giovanni Agnelli, a Fiat elnöke, Torino
Ada Louise Huxtable, író és építészeti kritikus, New York
Jorge Silvetti, elnök, Harvard Egyetem Építészeti Szak,
Lord Rothschild, a Brit Nemzeti Örökség és Emlékmű Alapítvány volt elnöke, a Brit Nemzeti Galéria korábbi elnöke.

A díjátadási ünnepséget minden évben más-más helyszínen rendezik meg. A helyszín választásakor tisztelettel adóznak a történelmi és a kortárs építészetnek. Az idei ceremóniát a jeruzsálemi Archeológiai Múzeumban tartják.

Philip Johnson kapta az első Pritzker Díjat 1979-ben. A brit Norman Foster - ma már Lord Foster - volt az 1999-es év díjazottja, az olasz Renzo Piano kapta a 21. Pritzker Díjat 1998-ban, a díj 20. évfordulóján. A díj 10. évfordulóján két díjazott volt, az amerikai Gordon Bunshaft és a brazil Oscar Niemeyer. Ezért van eddig összesen 23 díjazott. Koolhaas mellet 7 babérkoszorús építészt választottak az Egyesült Államokból és Koolhaas-szal együtt 16-ot a világ 12 országából. A Pritzker Díjat a Pritzker család alapította, az építészet iránti élénk érdeklődésüknek köszönhetően, amely szorosan kapcsolódott az általuk alapított és bevezetett Hyatt szállodalánc megalkotásához. Az eljárást a Nobel Díj modellje szerint alakították ki, miszerint a végső döntést a nemzetközi zsűri hozza, titkos szavazással. A jelölések évről évre folyamatosak és évente több, mint 500 jelöltet választanak a világ 40 különböző országából.

Pritzker Díjas építészek:

1979: Philips Johnson
1980: Luis Barragan
1981: James Stirling
1982: Kevin Roche
1983: M.I. Pei
1984: Richard Meier
1985: Hans Hollein
1986: Gottfried Boehm
1987: Kenzo Tange
1988: Gordon Bunshaft, Oscar Niemeyer
1989: Frank Gehry
1990: Aldo Rossi
1991: Robert Venturi
1992: Alvaro Siza
1993: Fumihiko Maki
1994: Christian de Portzamparc
1995: Tadao Ando
1996: Raffael Moneo
1997: Sverre Fehn
1998: Renzo Piano
1999: Sir Norman Foster
2000: Rem Koolhaas (letölthető pdf dokumentumok)

vélemény írásához jelentkezzen be »