Segesdi művelődési és zarándokház
A segesdi kegykápolna mellett az 1960-as évek elejéről származó, alulhasznosított művelődési ház áll, leromlott állapotban. Babecz Ákos diplomaterve az épület felújítását és egy új zarándokszállással való kibővítését tűzte ki célul.
Somogy megye szívében, a Balaton délnyugati csücskétől délre, 50 kilométerre fekszik Segesd, az egykori királyváros, ma 2500 fős település. A segesdi búcsújárás régi hagyomány, eredete a török utáni időkben gyökerezik, évente 3-4 alkalommal tartanak itt egyházi ceremóniát. A hagyomány szerint a község déli végén egykor csodatévő víz fakadt, amelyhez sokak gyógyulása volt köthető. Ahol a patak fakadt, a falubeliek aprócska forrásházat, fölötte pedig kápolnát emeltek, hálából az irgalmas Szűz Máriának. A kápolna mind a mai napig rendszeres használatban van, a Mária-napi búcsúkra pedig többezer hívő látogat el rendszeresen.
A kegykápolnától kb. 150 méterre, északra található a falu művelődési háza. A terület jelenleg parcellázatlan. Az épületet a 60-as évek elején építették a kaposvári Somogyterv tervei alapján (építész: Sajó Ildikó). Habár a 80-as évek derekán készült egy tervdokumentáció az épületegyüttes felújítására és a klubhelyiségek könyvtárrá való átalakítására, a munkálatok végül nem valósultak meg, az épületen pedig közel ötven éve komolyabb karbantartási munkákat nem végeztek. Ennek megfelelően a ház sok helyütt leromlott állapotú, ugyanakkor részleteiben, esztétikai értelemben felfedezhető rajta valami frissesség, szellemesség, ami megtartását indokolja. Átalakításának másik apropója, hogy a falubeliek kevéssé használják ki a helyet, így a funkcióváltás illetve a lehetőségek kibővítése azt célozza, hogy nagyobb élet legyen itt a mindennapokban, nagy létszámú rendezvények befogadására is alkalmassá válhasson.
A komplexum programja a kápolna közelségéből és a közösségi funkció ellátására való törekvésből adódott.
A keleti, vasbeton tartókkal keretezett tömeg továbbra is művelődési házként él majd tovább, ahol megtalálható egy kétszintes közösségi tér: itt büfé kapott helyet, és egy általános találkozó hely, ahová a mindennapi élet szerveződhet. A galérián egy internet-pont lett kialakítva, amely jelenleg is üzemel az ház egyik klubhelyiségében, de nagyon kis kapacitással – igény van a bővítésre. A földszinten található még egy nagyterű étkező-rendezvényterem, és az ennek ellátását biztosító konyha. A középső traktusok kerettartói feszített acélsodrony andrásolással vannak egymáshoz merevítve, így kiváltható a kitöltő falazás és acél-üveg függönyfallal megnyitható a három állás közötti szakasz. A közösségi tér és a rendezvényterem igény szerint szeparálható, vagy összenyitható. Az épület egykori szenespincéjében a konyhai dolgozók szociális blokkja kap helyet, a konyha fölött pedig gépészeti tér található.
A nyugati, teljesen újonnan épített ház (a meglévő elbontása célszerű) kétszintes tömeggé növekedve, 160 főt befogadni képes zarándokszállásnak ad helyet, illetve itt kerül elhelyezésre a komplexum mosdóblokkja is. Az épület részben alápincézett, raktárak, gépészet és egy tisztítóhelyiség kapott benne helyet. A földszint akadálymentesen használható, a vizesblokk egyik helyisége is így lett kialakítva. A két épülettömeget egy keskeny nyaktag köti össze, melynek új acél-üveg portáljai a meglévő üvegezett bejáratot idézik vissza. A belső udvar a rendezvényterem kibővítéseként értelmezhető, így nagy létszámú nyári rendezvények, lagzik befogadására is alkalmassá válik a terület.
A zarándokszobák könnyűszerkezetes kialakításúak, belső hőszigeteléssel ellátottak, amit az indokol, hogy a nem rendszeres, de esetenként előforduló téli használat idején kis hőtároló képességű, de könnyen felfűthető helyiségek álljanak a vendégek rendelkezésére. Nyáron a szobák a „kinyitható" tornác segítségével teljesen átszellőztethetők, illetve az épület alatt gravitációs szellőzést biztosító „csőkígyó" épül, amelynek kivezetései az udvaron találhatók. A föld alatt lehűlő levegővel a nyári melegben is optimális hőmérsékleten tarthatók a szobák.
Babecz Ákos
SZIE-YMÉK 2009.