építészet : környezet : innováció

Share the table - CAN Architects

Győr városának legfiatalabb építészirodája, a CAN Architects eredményességének kulcsát nem a piaci rések megtalálásában vagy a divatos szolgáltatások profilba illesztésében látja. A csapat a közösen végzett munka erejében és az őszinte kommunikációban hisz. Cseh Andrással és Élő Józseffel beszélgettünk az iroda történetéről, működéséről és a győri jelenlét sajátosságairól.

Molnár Zsuzsanna (MZs): Egy éve, 2017 tavaszán alapítottátok a CAN Architects építészirodát, mely nemcsak azért érdekes, mert fiatal irodaként van jelen a piacon, hanem azért is, mert hatan hoztátok létre, hatan egyenjogú tulajdonosként vezetitek a céget. Hogy indult a közös munka, aminek közös építésziroda lett az eredménye?

Cseh András (CsA): Így igaz, az irodát hatan alapítottuk: Élő József, Köninger Szilárd, Nagy András, Németh Dávid, Tátrai Ádám és jómagam. A többiek mind Győrben, a Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékén végeztek, én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen diplomáztam. Azonban én is hamar, még diákként kapcsolatba kerültem a győri képzéssel: az egyetem által szervezett alkotóhetekre a BME-n tanuló hallgatókat is meghívták, így részt vehettem ezeken az eseményeken. Ekkor ismertem meg Czigány Tamás építészt, akinek a győri irodájában, a CZITA-ban helyezkedtem el 2008-ban. Később többen is Győrben kezdtünk tanítani, négyen – Nagy András, Tátrai Ádám, Élő József és én – jelenleg is főállású oktatók vagyunk az Épülettervezési Tanszéken. Így alakult ki közöttünk szorosabb szakmai és emberi kapcsolat: elkezdtünk a képzésen belül közösen gondolkodni. Pár év alatt olyannyira megerősödött a csapat, hogy úgy döntöttünk, hatan közös tervvel indulunk a MOME Campus – Kreatív Innovációs Tudáspark kialakítását célzó pályázaton. Ekkor még nem Köninger Szilárd, hanem Román László, a szintén győri LEN Architects iroda vezetője dolgozott velünk. Hat fafejű fiú. Nagyon inspiráló volt számunkra együtt gondolkodni, együtt dolgozni ezen a munkán. Egy szabályt hoztunk létre a gördülékeny munkamenet érdekében, miszerint ha egy adott kérdésben nem értünk egyet, kézfeltartással szavazunk. A szavazás eredményét mind elfogadjuk, és megbízunk a többség szakmai ítéletében. Ezt az elvet követve nagyon gyorsan születtek olyan döntések, melyeket utólag is helyesnek tartunk. A pályázaton nem a miénk lett a győztes terv, azonban sokat nyertünk a munka által. Hogy csak egy dolgot említsek: a zsűri tagja volt Peter Clegg brit építész, aki Angliában számos jelentős iskolaépületet tervezett. Ő javasolta, hogy mutassuk be kiállításokon a pályázati anyagot. Ennek köszönhetően jutottunk be 2017-ben az S.ARCH Design Awardra Hongkongba, ahol kiemelt dicséretben részesült a tervünk. Mindeközben mindenki élte az életét: tanítottunk, volt, aki építészirodánál volt alkalmazásban, volt aki egyedül végzett tervezési munkát. A közös munka igénye azonban nem múlt el nyomtalanul. 2017 januárjában összeültünk azzal a céllal, hogy indulunk az eVolo felhőkarcoló pályázatán. Ebből semmi nem lett, mert ahelyett, hogy a pályázati anyagon dolgoztunk volna, az első perctől kezdve arról beszélgettünk, hogy alapítunk egy közös építészirodát. Bár korábban egyikünkben sem fogalmazódott meg ez az ötlet, úgy álltunk fel a megbeszélés végén, hogy ezt mind komolyan vettük, ma pedig már több mint egyéves a CAN Architects.


Anna Grand Boutique Hotel, Győr

 

MZs: Milyen volt akkor a piac helyzete, telítettsége, amikor megfogalmazódott bennetek a saját iroda alapításának gondolata? Hatással voltak az ilyen jellegű körülmények a döntésetekre?

Élő József (ÉJ): Mivel akkor mindannyiunknak volt munkája, nem voltunk irodaalapítási kényszerben. Sokkal erősebb volt bennünk az együttdolgozás iránti vágy. Azáltal, hogy sokan vagyunk, több irányból érkező, eltérő profillal rendelkező kapcsolatokat tudunk megmozgatni. Úgy véltük, hogy ennek a hálónak köszönhetően elegendő megkeresés érkezik majd az irodához. Ami a piacot illeti, látszott, hogy jó időben vagyunk jó helyen. Mégis inkább azt emelném ki, hogy a kapcsolatitőkében erős csapatnak köszönhetjük az eredményeinket. Ma már – a szó jó értelmében – válogatni tudunk a megbízások közül, olyannyira sok megkeresés érkezik hozzánk. Ha valamit nem tudunk elvállalni, környékbeli ismerős irodákat ajánlunk a megbízó figyelmébe.

CsA: Mindezen túl az is megerősített bennünket, hogy az irodalapítás idején néhány olyan nagy volumenű munka ígérete érkezett hozzánk, melyeket egyedül vagy párban nem tudtunk volna megcsinálni, minimum négy-öt szakemberre volt szükség ahhoz, hogy ezeket elvállalhassuk. Ezek közül az egyik a Soproni Múzeumnegyed három épületének teljes felújítása, múzeumi komplexummá alakítása, amelynek koncepciótervét Tátrai Ádám csapattársunk készítette Józsa Dávid építésszel, aki a további tervezés során már irodaként számított a részvételünkre.

MZs: Így hatan hogyan egészítitek ki egymást szakmailag? Kinek mi a szakterülete? Ilyen kérdések felmerültek a cégalapítás során?

CsA: Ilyen szempontok nem játszottak szerepet, de az valóban erősségünk, hogy mindannyiunknak megvan a maga specialitása. Van, aki alapos ismeretekkel rendelkezik építésügyi kérdéseket illetően, van, akinek a jogi és közgazdasági témák kezeléséhez van jó érzéke, míg van, aki grafikai munkák elvégzése terén erős. Vannak tehát karakterek, ez azonban egyáltalán nem volt meghatározó szempont hatunk összeállása során. Fontosabb volt, hogy eredményesen tudjunk együtt dolgozni. Egy dolog változott az elmúlt év során: olyan sok megbízást kaptunk, hogy bővülnünk kellett. Az új munkatársainkkal és a gyakornokainkkal együtt már tizenhárman vagyunk, és előreláthatólag további bővülésre is sor kerül majd. Az irodánk fölötti lakást is ki kellett bérelnünk, hogy kényelmesen elférjünk. Ez elképzelhetetlen volt számunkra az elején.


Nevergreen társas lakássor

 

MZs: Ezek szerint nem szenvedtek hiányt a megbízásokban? Nem látjátok szükségét annak, aminek több más építésziroda, hogy új szakterületeket vonjatok be a működésetekbe a munkák számának növelése, az iroda fenntarthatóságának megőrzése érdekében?

CsA: Sőt, amit kezdetben elképzeltünk, hogy milyen sokrétű iroda leszünk, sajnos nem tudjuk teljesíteni. Célunk volt intenzív kutatómunkát is végezni, ez azonban jelenleg háttérbe szorul, és a számunkra kiemelten fontos oktatás azon része is, mely túlmutat az egyetemi képzésen. A nyári táborainkon mérsékelten leszünk jelen, inkább az általunk kinevelt diákok viszik ezt az ügyet, ők foglalkoznak a gyerekekkel. Most a tervezésnek van itt az ideje. Ahogy mi magunk is látjuk a szakma dinamikáját, és ahogy a tanáraink, mestereink is mondták, az építészet egy hullámhegyekkel, hullámvölgyekkel színesített terület. Elképzelhető, hogy lesz idő, amikor kevesebb megbízás mellett az egyéb, számunkra fontos területekre tudunk majd nagyobb intenzitással fókuszálni.

MZs: Az oktatás kérdéskörénél maradva: többen ti magatok is doktoráltok, valamint a CAN Architects-ben végzett munka mellett továbbra is tanítotok az egyetemen. Ily módon az iroda profiljában is hangsúlyos elem az oktatás és a kutatás?

CsA: Nagyon fontos számunkra, hogy ne csak építészeti tervezéssel foglalkozzunk, hanem kutatással és oktatással is, még ha az irodán belül erre most kevesebb időnk marad is. A DLA dolgozatom témája az oktatás köré épült: az általam vizsgált terület a térbeli érzékelés és alkotás mint tanulási folyamat, elsősorban arra fókuszálva, hogy mindez miként zajlik a gyermekkori fejlődés során. A tapasztalatok és az eredmények azonban az egyetemi munkába is integrálódtak. Számomra nem elválaszthatóak egymástól ezek a területek. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyetemen lehetőségünk nyílt részt venni egy új oktatási, képzési rendszer elindításában.

MZs: Mit takar az új rendszer? Mi az, amit integráltatok az egyetemi építészeti képzésbe?

CsA: A képzés menetét két radikális változtatás módosította: a tervezés vált az oktatás gerincévé, illetve csökkent a tantárgyak száma. Az új keretek között tavaly, 2017 őszén kezdtünk tanítani. A változtatások sikerét mutatja többek között, hogy a Velencei Építészeti Biennálé hivatalos partnere, az Európai Kulturális Központ meghívta a Széchenyi István Egyetemet, hogy mutassa be a megújult győri építészképzést.


Villaépület, átrium

 

MZs: Az oktatást és a kutatást emeltétek ki számotokra jelentős területként az építészeti tervezés mellett. A kutatási munka mire terjed ki a CAN Architects működésében?

CsA: Hadd emeljek ki egy példát. A csapatunk egyik tagja, Nagy András DLA disszertációjának témája az épületek és a növényzet kapcsolata. Ennek köszönhetően a CAN egyes megbízásai esetében ebből a szempontból is lehetőségünk nyílik megközelíteni a tervezési folyamatot. Bár a kert- és tájépítész munkáját nem tudjuk kiváltani, de Andrásnak nagy rálátása van az épületek és a külső-belső vegetáció kölcsönhatására, valamint az ebből fakadó téralkotási lehetőségekre.

ÉJ: Ez egy nagyon jó példa, hiszen épp zajlik egy DLA dolgozathoz kapcsolódó kutatás. A lakóházak tervezése során mindig megvizsgáljuk, hogy miként lehetne intenzívebben dolgozni a növényzettel. Ez nem elsősorban a klasszikus értelemben vett zöld homlokzatot jelenti, hanem azt, hogy az épület koncepciója milyen viszonyban van az őt körülvevő zöldterületi rendszerrel, illetve, hogy az épületen belül milyen előnyökkel járhat a növényzet megjelenése.

CsA: Egy másik példa a Tátrai Ádám és felesége, Stein Júlia által közösen készített diplomamunka, mely keretében egy falu megújításának kulcsfontosságú építészeti elemeit dolgozták ki, annak közösségmegtartó erejét a középpontba helyezve. Ennek folytatásaként indult el az egyetemen a faluÉPÍTÉS építőtábor sorozat, melynek célja, hogy egy közösség mindennapjait az építészet eszközeivel támogassuk. Mára már több település vezetése keresett meg bennünket, hogy építészeti akupunktúrás eszközökkel járuljunk hozzá a helyi közösség életéhez. Egy további példa a kutatás és a tervezés kapcsolatára, hogy a korábban említett DLA dolgozatom folytatásaként tanulási terekkel, iskolaépítészettel is foglalkozom, most pedig ezek megfelelő adaptációjára élesben kísérletezhetünk egy új iskola tervezésén.

MZs: Fiatal építészirodához képest nagyon sok területet fedtek le. Meg lehet határozni egy konkrét profilt, ami jellemzi a CAN-t?

CsA: Jelenleg 22 munkánk fut párhuzamosan, melyek között kisebb léptékű belsőépítészeti és tárgytervezési feladatok is vannak, illetve megtalálható az installációtervezés is a profilunkban. De vannak megbízásaink családi házakra a kisebb területű lakóháztól a villaépületig. Tervezünk társasházakat is, talán ezen a területen lehet határozott profilt körülírni: nem titkolt célunk, hogy Győrben megreformáljuk a soklakásos lakóépületépítést. A kezdeti nehézségek ellenére mára már több megbízó is megkeresett bennünket olyan projektekkel, melyeknél nyitottak lennének új szemléletű otthonok teremtésére. Egyes esetekben már az első kapavágások is megtörténtek, épülnek a házak.


Marcalpark teraszház

 

MZs: Mit értetek pontosan a társasházépítés terén megfogalmazott új irány alatt?

ÉJ: Sok fejlődő városhoz hasonlóan Győrben is intenzív a lakóházépítés. A beruházói kör azonban jellemzően nem a 21. századi építészeti irányok mentén halad. Ez nem elsősorban esztétikai, hanem funkcionális kérdés, térbeli, térszervezési dolog. Nehéz tehát építészetileg magas minőséget létrehozni. Többen javasolták, hogy ne lépjünk erre a piacra, mert a társasházépítés veszélyes terület, elolcsósodhat az építészetünk. Mi azonban azt az álláspontot képviseljük, hogy el lehet határolódni, ebben az esetben azonban megkérdőjeleződik az építész felelőssége. Győriként kritizálhatjuk a várost és annak városrészeit, de mi alapján tesszük ezt, ha nem teszünk a város fejlődéséért. Ezért igyekszünk eredményeket elérni ezen a területen is. Az András által említett, már épülő társasházak eddig pozitív visszajelzéseket kaptak beruházói és vevői oldalról is. Bízunk benne, hogy ezzel is hozzájárulhatunk a város fejlődéséhez. Fontos kiemelni, hogy a városvezetéssel is elindult a közös gondolkodás ezen a területen.

CsA: Visszatérve a CAN profiljához: említenünk kell a műemléképületeket is. Fantasztikus élmény volt a már korábban említett soproni múzeum 1300-as évektől folyamatosan épülő épületein dolgozni. Egy további példát említve, az elmúlt hetekben volt egy tervbemutatónk Mosonmagyaróváron Moson városrész egyik legrégebbi házának felújítása, bővítése kapcsán.


Tiszttartóház, Mosonmagyaróvár

 

ÉJ: A profilunkhoz kapcsolódva nem mehetünk el szó nélkül a már korábban említett kisléptékű építési projektek mellett sem, melyek összefüggésben vannak az oktatási tevékenységünkkel. Itt említeném még, hogy a Hello Wood oktatási platform munkájához is kapcsolódunk; nagyon fontos számunkra e léptékben tervezés és építés is. A teoretikus tervezői munka mellett a gyakorlati építést is szeretjük időről időre megtapasztalni.

MZs: Az imént elmondottak kapcsán emeljetek ki néhány konkrét projektet!

CsA: Említettem, hogy lehetőségünk nyílt egy újonnan épülő iskola megtervezésére. A napokban láttunk hozzá a Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont terveinek kidolgozásához, mely az eddigi legkomolyabb megbízásunk. Közel 1000 diák részére hozunk létre egy olyan tanulási és közösségi térstruktúrát, melynek megalkotása során várhatóan egy valós pedagógiai megújulással párhuzamosan gondolhatjuk végig, hogy a következő évtizedekben milyen terekre lesz szükségük az itt tanulóknak. Mindent megteszünk, hogy kutatási eredményeinket és tervezői tapasztalatunkat egyaránt kamatoztassuk a munka során. Minden projekt esetében kiemelten fontos a megbízóval kialakított kapcsolat. Legnagyobb örömünkre ennél a munkánál kimondottan inspiráló a megbízói hozzáállás: igényként fogalmazódott meg a közösségi tervezés bevonása a munkafolyamatba, amit eddig elvétve gyakorolhattunk. Jelentős építészeti kihívás, hogy az iskola számára kiválasztott terület az a mosonmagyaróvári ipartelep, ahonnan 1956-ban a forradalmat éltető tömegbe lövettek, ami a becslések szerint száznál több halálos áldozatot követelt. A terület a tragikus események miatt magára hagyottá vált, ezért is tartjuk fontosnak, hogy az általunk tervezett épületegyüttes az emlékek méltó őrzése mellett a város sebeinek gyógyulását is szolgálja. Ezt mintaszerűen támogatja a piarista szellemiség.


Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont, közösségi tervezés

 

MZs: Minek köszönhető az a siker, amit az iroda indítása óta, az elmúlt egy évben elértetek?

ÉJ: Siker? Ez a kifejezés talán még eszünkbe sem jutott a CAN Architects kapcsán. Egyelőre csak nagyon sokat dolgozunk.

CsA: Úgy kezdtük, hogy okosan fogjuk csinálni és megmutatjuk a világnak, hogy kiegyensúlyozottan is lehet tervező építészként dolgozni: a munka mellett jusson idő a családra, barátokra, szabadidős tevékenységekre is. Emiatt eleinte visszafogottan vállaltunk munkákat. Majd szembesültünk azzal, amivel előbb-utóbb talán minden építész találkozik, hogy ha egy olyan munka, amin két-három ember dolgozik, az irodán kívül álló okok miatt leáll néhány hétre, akkor az alatt az idő alatt az adott projekten dolgozó csapattagok gyakorlatilag munka nélkül maradnak. Sokat beszélgettünk a már többet tapasztalt idősebb építészekkel, az előttünk járó generáció tagjaival, akik önzetlenül osztották meg velünk tapasztalataikat. Amikor az említett kérdéskör merült fel, mosolyogva bólogattak, és mondták, hogy ezért kell az embernek egy kicsit túlvállalnia magát. Mi persze mostanra átestünk a ló túloldalára, és valóban túlvállaltuk magunkat. Ennek eredménye, hogy az irodánkban alig van lekapcsolva a villany, valaki mindig bent van és dolgozik. Bár sok a munka, de a korábban említett gyors döntési modell, melyet a MOME Campusának tervezése során alakítottunk ki, nagyban segíti a produktivitásunkat. A féléves és egyéves fennállásunk idején elvonultunk, és átbeszéltük a működésünk módját, külső-belső megjelenésünk sajátosságait, és természetesen a kríziseket is. Számunkra nélkülözhetetlen, hogy időről-időre számot vessünk. Nemcsak a jelent elemeztük, hanem a jövőbe is tekintettünk. Továbbá ekkor határoztuk meg azt a modellt, amivel most dolgozunk. Eleinte úgy gondoltuk, hogy minden munkát hatan viszünk, a tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy ez őrültség. Bár a projekteket ma már felosztjuk egymás között, de egy olyan munka sincs, amellyel csak egy ember foglalkozik. Minden esetben kijelölünk egy projektvezetőt, akinek – a feladat mértékétől függően – egy vagy két társa van. Háromnál többen viszont nem dolgozhatnak egy terven, mert ha az iroda kétharmada által végzett projekt áll le valamilyen okból, akkor nagy baj van. Ez a rendszer nagyon jól bevált. Ezt egészíti ki a hetente tartott értekezletünk, az úgynevezett „muti”, amikor minden projektet közösen átbeszélünk, így mindegyikünk tisztában van a párhuzamosan futó munkák jelen állásával.

ÉJ: Többen féltettek minket attól, hogy hatan, egyenlő jogokkal hozzuk létre az irodát, mondván, hogy az erőviszonyok alakulásának következtében széthúzás alakul ki. Mi abban maradtunk, hogy próbáljuk meg, de csináljuk őszintén. Ez nagyon fontos számunkra, hiszen e nélkül nem lehetünk teljes mértékben produktívak.


A CAN Architects alapító csapata - Élő József, Tátrai Ádám, Németh Dávid, Köninger Szilárd, Cseh András, Nagy András

 

MZs: Ezek szerint az iroda nevét adó angol kifejezés, a CAN, és a honlapotokon az irodát bemutató menüpont alatt olvasható "Yes, we can" mondat nemcsak a szakmai tevékenységeteket jellemzi, hanem az iroda működéséhez elengedhetetlen emberi tényezőt is.

ÉJ: Ez eddig nem vetődött fel közöttünk, de érdekes gondolat. Az irodán túllépve, mivel egy tanszéken oktatunk a Széchenyi István Egyetemen, az ott kialakult dinamikát is megboríthatja, ha nem kiegyensúlyozott közöttünk a viszony. Mindezek mellett mi hatan barátok is vagyunk, szóval nagy a tét a dolog emberi oldalát tekintve is. Azt azonban kijelenthetjük, hogy az oktatói és a tervezői munka kölcsönösen pozitív hatással van egymásra.

CsA: Ha már szóba került az egyetem és az iroda kapcsolata: fontos számunkra, hogy gyakorló építészek legyünk, akik alkalmasak az oktatásra is, és ezt szeretjük a diákjaink számára is megmutatni. Bízunk benne, hogy ennek hatása is hozzájárul ahhoz, hogy megszeressék a szakmát. Sokan járnak be hozzánk konzultálni, nem csak a diplomázók. Ha tartunk egy nyitott eseményt, sok diákunk jön el. Követik a munkáinkat is. Szokták kérdezni, hogy most annak a háznak ássák-e az alapját, amit a múltkor kiposztoltunk a közösségi oldalunkra, vagy egy olyan új projektről van szó, amiről még nem tudnak.

MZs: Szóba kerültek a hallgatók. Hogy látjátok, ők milyen eséllyel indulnak az építész pályán, milyen lehetőségek állnak előttük?

ÉJ: Aki mostanában diplomázik, az azonnal el tud helyezkedni Győrben, Budapesten, de akár külföldön is. Azt viszont nem tudjuk, hogy öt év múlva milyen lesz a piac helyzete, akik most kezdték a képzést, azok számára egyelőre kérdés, hogy miként alakul a pályájuk. Meglátásom szerint azonban valószínűleg rájuk is jó idők várnak. Az elmúlt időszakban nagyon kinyíltak a lehetőségek. Sok volt évfolyamtársunk van, aki bár építészként végzett, de a szakma határterületén tudott elhelyezkedni: többen dolgoznak a formatervezési iparágban például. Építészdiplomával sok irányba lehet ma elmozdulni.


Belsőépítészeti próbalátogatáson a Mobilis új digitális élményközpontjában

 

MZs: Visszatérve a CAN Architectsben zajló munkához. Az irodát Győrben hoztátok létre, hiszen mindnyájatoknak erős regionális kötődése van. Egy frissen induló iroda esetében van annak jelentősége, hogy milyen székhelyet választ magának a cég?

ÉJ: Egyebek mellett azért lett erős számunkra a győri jelenlét, mert – ahogy korábban is említettük – öten ott diplomáztunk. Ez azért hangsúlyos dolog, mert ahol diplomát szerez az ember, oda sokat tervez már az egyetemi évei alatt is, az oktatás során felmerülő feladatok kapcsán. Mi úgy döntöttünk, hogy Győrben maradunk. Helyi szinten szerettünk volna érvényesülni, mert megszerettük a város léptékét. Maradtunk annak ellenére, hogy ez egy olyan időszak volt – esetemben nyolc év –, amikor építészként nem igazán lehetett munkát találni, kicsi volt a mozgástér. Az azóta eltelt időszak azonban minket igazol, mi is Győr részévé váltunk. Amikor hatan összeálltunk, keresnünk kellett egy helyet, ahol együtt dolgozhatunk, egy asztalhoz leülhetünk. Ismét kiemelném az együtt jelentőségét. Nagyon jó helyszínt találtunk, remek az irodánk. Egy elhagyott divatüzletet béreltünk ki Győr szívében, az utcára néző két nagy ablakkal. Egy nagy, 9m²-es asztalon dolgozunk mindannyian. Fel sem merült, hogy hat önálló asztallal rendezzük be a teret. Egy asztalhoz ültünk. Úgy szoktunk fogalmazni, hogy share the table. Egy idő után kilencen ültük körbe az asztalt, ma tizenegyen. Sajnos már nem férünk el, ezzel küzdünk is. Az aktuális szétköltözésünket – szerencsére csak a felettünk lévő lakásig – ideiglenes állapotnak tekintjük. Röviden visszatérve a győri jelenlétre: megjelent a városban egy építésziroda, melynek az ablakán egy furcsa angol kifejezés, a CAN olvasható. Az is furcsa benne, hogy az ablakai, melyek valójában egy kirakat részei, folyamatosan világítanak. Nálunk mindig van élet. Eleinte csodabogárnak néztek bennünket, mostanra viszont bekapcsolódtunk a városrész dinamikájába. Esténként a buliba tartó fiatalok rendszerint beköszönnek vagy beintegetnek az ablakon, pedig már tudják, hogy nem LAN-party van, amihez az elején mindig csatlakozni szerettek volna.

CsA: Az iroda indulásakor megpróbáltunk fenntartani egy mosonmagyaróvári irodát is, ahol Németh Dávid kollégánk dolgozott. Ezzel a megoldással azonban elveszett a hatosfogat erőssége, és hamar megfogalmazódott a közös asztal, a share the table fontossága.

 

A közös asztal

 

MZs: Említettétek, hogy az iroda fennállásának féléves és egyéves fordulóján megvizsgáltátok az iroda jelenét, illetve a jövőbe tekintettetek. Mik a lehetőségeitek, terveitek a jövőre nézve?

ÉJ: Remélni sem mertük, hogy ilyen intenzív évet zárhatunk kezdő irodaként. Egyelőre vannak strukturális és financiális nehézségeink annak okán, hogy a kezdetektől folyamatosan fejlesztünk. Ennek azonban már látjuk az eredményét. Igyekszünk úgy működni, hogy a fejlődésünk fenntartható legyen. Öt évre tekintettünk előre, ebben az öt évben azonban nemcsak szakmai, hanem magánéleti tervek is szerepelnek, melyek meghatározzák az iroda életét is. Úgy gondoljuk, hogy ha közös szakmai célokat tűzünk magunk elé, és egy irányba megyünk, akkor biztos, hogy mindannyian megtaláljuk a számításainkat. Bár, ahogy korábban szóba került, vannak olyan területek, amelyekkel kevesebbet tudunk foglalkozni, és jelenleg a tervezésre kerül a legnagyobb hangsúly, nem érzem, hogy betöltetlen vágyak lennének az irodán belül. Visszatérve a share the table gondolatához, nemcsak az asztalt osztjuk meg egymással, hanem a tudásunkat is. Sőt nemcsak egymással, hanem a tágabb környezetünkkel is. Erre két eseményt hoztunk létre. A CAN Lab keretében mi, az iroda munkatársai tartunk egymásnak továbbképzéseket, melyek során egyikünk felkészül egy számára érdekes témából, amit előad a többiek számára, majd körüljárjuk, megvitatjuk a kérdéskört. Ezzel párhuzamosan szeretnénk nyitni a szélesebb közönség felé is, könnyed szakmai, vagy a szakma határterületét feszegető beszélgetéseket szervezünk, melyre mindenkit várunk, nemcsak szakmabelieket.

Molnár Zsuzsanna

 

A cikk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »