Szalagokkal átölelt Nokia Skypark

A válság óta a hazai ingatlanpiac legjelentősebb bérbeadási tranzakciója, egyúttal a ZDA Zoboki Építésziroda legnagyobb megépült irodaház projektje a Nokia székház. Min múlik, hogy pénz és építészet randevújának gyümölcse ünnepelt szerelemgyerek lesz, józan kompromisszum, vagy keserű csalódást okozó, netán szégyellt utód jön a világra? Zöldi Anna írása.

A Corvin sétányt lezáró egyik tömb, a Nokia Skypark kiemelkedő léptékű beruházás, nem tanulságok nélküli a folyamat kulisszái mögé is tekinteni. Látszólag irigylésre méltó a fejlesztői háttér, ugyanakkor a csúcskategóriás megbízás fokozott kötöttségeket is jelentett. Egy ilyen projekt során különös jelentőséggel bír, hogyan tud az építész kompromisszumokra jutni az elsősorban üzleti érdekeket szem előtt tartó megbízóval, aki ugyanakkor igényes és vevőcsalogató épületet álmodik magának. Mind a fejlesztő, mind a tervező tisztában van vele, hogy kényes mezsgyén kell egyensúlyoznia. A bérirodaházak esetében az irodák 90%-át ki kell adni, ez tehát nem a kísérletező dizájn terepe. Ugyanakkor egyedi megjelenésű és valamiféle identitást kifejező épületre van igény, amely egyúttal profi mérnöki munka is, amely környezettudatosan és energia-hatékonyan működik. Az ingatlanfejlesztés jellegéből adódik, hogy az épületet a költségek tervezik, nagy jelentősége van tehát a kezdeti invenciónak, az egyedi és kreatív építészeti ötletnek, ami a házat akkor is "elviszi", ha közben szükségképpen le kell az álmokból faragni.

A hasznon túl: mitől lesz egy irodaház a városlakók sikere?

A Corvin 125-ös tömb esetében a megbízó és a tervező eddigi tevékenysége arra eleve garanciát kínált, hogy mind megjelenését, mind műszaki tartalmát illetően színvonalas épület jöjjön létre, és ez meg is történt, bár értelemszerűen szükség volt a tervek módosítására. Az igazi kérdés, hogy a szándékosan ikonikus épület hogyan találja meg a helyét a működő környezetben, tud-e valami pluszt adni nemcsak az új irodaház, de a város használóinak is. A Corvin projekt kulcskérdése ez: a fejlesztéssel érintett terület a meglévő épületállomány teljes szanálása árán képes-e új értelmet nyerni, magasabb színvonalú, 21. századi életteret biztosítani, amely egyszersmind őrzi a hagyományos városi életmód kedvelt vonásait. A városlakók szempontjából közömbös, illetve csak áttételesen érzékelhető a fejlesztést követő üzleti haszon, a saját bőrükön hasznot hozó ingatlanok között szabadon maradó közterek minőségét tapasztalják meg - a város szempontjából ezen mérhető a projekt sikeressége.

A ZDA ez utóbbira helyezte a hangsúlyt: a beépítésre kiírt pályázatot azzal nyerte meg, hogy városszerkezeti szempontból közelítette meg a feladatot. A területet nem a sétányt lezáró zárt tömbként kezelte, hanem ellenkezőleg: igyekezett beilleszteni a környező eklektikus városi közegbe. A meglévő városszövetbe hasító új beépítésű fejlesztési terület ezen a ponton ér véget, ráadásul a meglévő épületállomány önmagában is vegyes: a tömb belseje felé panelházak, az Üllői út felé a 19. századi bérházakkal szegélyezett utcák, a telekkel szemben a ´30-as években egységes térfalakkal épült parkosított derékszögű tér, átellenben a Pázmány egyetem IT karának kortárs tömbje [Balázs Mihály] áll. A ZDA által javasolt beépítés ezt a sokszálú történetet kívánta folytatni azzal, hogy önálló tömbökre szabdalt laza szerkezetet javasolt, a kiemelt közlekedési irányokban gyalogos átkötésekkel.

A Corvin projekt leglátványosabban működő eleme a nyüzsgő sétány, amely valamiféle "slusszpoént" követelt a bevásárlóközpont ellenpontjaként. A többi pályázó a sétányt lezáró épített vizuális elemben gondolkozott, Zoboki Gáborék azonban önálló városi léptékű épülettömbök öblében kialakított közteret álmodtak a széles gyalogos tengely végébe, amely csuklópontja lehet a környező, eltérő karakterű negyedekbe vezető gyalogos útvonalaknak. A koncepció nagy hangsúlyt helyezett a térfalak és köztes terek léptékére, a földszintre mindenütt az utcával kommunikáló funkciókat tervezett, miközben az irodaházat a gyalogos tengely túlsó végét lezáró pláza karakteres ellenpontjaként kezelte. A fejlesztő Futureál felismerte a gondolatban az urbanisztikai lehetőséget, és ezt a tervet választotta, illetve ezt idomította a fejlesztői elképzelésekhez. A teljes tömb tervezését különböző irodák végzik, a most átadott áramvonalas homlokzatú épülettel átellenben az új tér másik térfalát a 3H iroda tervei alapján a Nokia székháztól merőben eltérő karakterű tömb fogja képezni. A Gunther Zsolt és Csillag Katalin által tervezett szigorúan derékszögű tömeg [C5 irodaház] a beépítés gyalogos átkötéseit igyekezett megtartani, a kétféle építészeti attitűd ütközése és együtt dolgozása vizuális kihívást rejt.

Változó bérlői igények, rugalmas tervmódosítás

Az első ütemben átadott irodaházzal szemben alapvető követelmény volt, hogy már a sétány végéből impozáns, figyelemfelkeltő látványt nyújtson, illetve minél több iroda kerüljön magas emeletre, ahonnan kilátás nyílik a sétányra. Ennek köszönhető, hogy két toronyszerű felépítményben kaptak helyet az irodák. Menet közben derült ki, hogy a Nokia teljes egészében kibérli az épületet, ami a tervek további specifikációját jelentette. A tervezett földszinti, utcával kommunikáló funkciók sérültek a hatalmas informatikai igényt kielégítő szerver-terem rovására, amely az utcai szint jelentős részét elfoglalja. A Nokia óvodát kívánt helyben létesíteni a dolgozók gyermekei számára, ez is a földszintre került, az egyik torony aljába, a tömb súlypontját képező, "U" alakú beépítés által közrefogott központi térrel közvetlen kapcsolatban. A tervezők ezt kevésbé érzik szerencsésnek, mivel így a főtér elvesztett egy jelentős területet, ahová a közösséget kiszolgáló funkció kerülhetett volna. Így - egyelőre - a tér vonzerejét az ide telepített kávézó jelenti. A szemközti épülettömb földszintjén kialakított fogyasztóhelyek segíthetnek majd a városi használat erősítésében. A tér centrumában a Gömböc eddigi legnagyobb léptékű modellje fog állni, illusztrálva az irodaházban folyó szellemi kutatómunka karakterét.

Az újonnan átadott irodaépület egyértelmű üzleti siker, kétségkívül látványos épületszobor a Corvin-negyed minőségi anyagokkal és építészeti megoldásokkal létrehozott derékszögű miliőjében, még akkor is, ha a Corvin projekt egészének elkészültéig urbanisztikailag torzóként magasodik elénk. A hullámzó tömeg, a szinteken végigfutó szalagokkal tagolt homlokzatok már a kezdeti látványtervek markáns elemei voltak. A lendületes és a hazai bérirodák szériájában szokatlanul egyedi vonalvezetést a fejlesztő tudatosan megőrizte – erre az adott lehetőséget, hogy a Nokia több lehetőségből végül ezt a házat választotta, és kizárólagos bérlőként biztos hátteret adott a fejlesztésnek. A tömeget ölelő szalagok lendületéből azonban a gazdasági megfontolások erősen visszavettek – pontos centiméterekkel, méterekkel mérhető nagyságrendben. A szalagok eredetileg több irányban is változó vastagságú és kiülésű elemként jelentek volna meg, egyenletesen lejtő parapeteket eredményezve. A tervezők utóbbit könnyű szívvel elengedték a józan érvek és a vízszintes parapet kedvéért, a hullámzó lendületet az erős kiülésű sávok változó mélységére bízva. Azonban az erős konzolos kiülést a fejlesztő a felére csökkentette, ezért az eredeti koncepcióhoz képest némileg robosztusabb, testesebb - és valljuk be - átlagosabb iroda épült meg, amely megjelenése veszített nagyvonalú lendületéből.

Ez esetben egyértelműen győzött a gazdasági megfontolás: az alumínium vázon szerelt Alu függönyfalak és homlokzatburkolat költsége megette a parapet előtt futó sávok konzolos kiülését - a fejlesztőnek az egyedi küllem 60 centiméter és egy méter közötti konzolokat ért meg az eredetileg tervezett 2 méterre kilógó sávok helyett. Itt kap jelentőséget, hogy egy terv mennyire invenciózus, tervezőjével együtt milyen rugalmasságot bír el – a semmiből nyilván nehéz visszavenni. A Nokia székház esetében az értő szem látja a különbséget, de ezzel együtt is elegáns és nagyvonalú, városszerkezetileg jól kitalált megoldással sikerült lezárni Budapest egyik legnagyobb összefüggő kortárs tömbjét. A fejlesztő is elégedett lehet, hiszen az épületet máris sikerült eladnia. A homlokzatok karaktere visszaköszön az előcsarnok belsőépítészetében - a ZDA partnere, a Demeter Design Studio végezte az épület publikus tereinek belsőépítészeti tervezését. Az irodabelsőket a Nokia már saját hatáskörében terveztette.

Kényszerből előny

Még egy ponton kellett engedni a költséghatékony megvalósításnak: a garázs megemelt szintje miatt a központi tér pódiumszerűen kiemelkedik a gyalogos tengely végén. Ám ez esetben a tervezőknek sikerült a kényszerből erényt kovácsolniuk. A megemelt városi tér határozottá teszi a csomópont lezáró, illetve gyalogos forgalomelosztó jellegét. A tér befejezése még várat magára, a látványtervek izgalmas kontrasztot ígérnek, remélhetőleg pozitív végkicsengéssel.

A költséghatékony szemlélet köszön vissza a mellékutcákra néző homlokzatok visszafogott karakterén. Jellemző nagyvárosi mix jött létre a magántulajdonban maradt 19. századi bérházak közbeékelődésével. A nagyváros ellentmondásos fejlődésének leginkább beszédes szimbóluma a csillogó íves üvegfelületek közvetlen szomszédságában álló Gólya klasszicista épülete. A földszintes házikó homlokzatát szépen kitatarozták, bent a retró romkocsmoid ivóban fiatalok váltják meg a világot, és érvelnek hangosan a globális tőke arcátlan és arctalan nyomulása ellen. Élő példájáért immár csak a szomszédba kell átruccanni, de a kis ház derekasan állja az idők viharát a közvetlen, face to face kommunikáció bástyájaként a távközlés fellegvárának tövében. Minden további magyarázat nélkül is bizonyítja, hogy a tervezett és kiszámított, magas minőséget megcélzó fejlesztői ambíció mellett is kell és lehet teret hagyni a spontán folyamatoknak is, ha nem akarunk a 21. század tökéletességének unalmába fulladni.

Zöldi Anna

Többek között a Nokia Skypark is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.