Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. /
Épületek/Örökség

Szezonális örökség: Civil bázisú településfejlesztés a harmincas évek nyaralótelepein – A szemesi Vigadó

1/28

Bagolyvár utcai kápolna, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos

?>
Bagolyvár utcai kápolna, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos
?>
A gyógyszertár épülete, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vasútállomás, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2007 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2007 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2007 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2007 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2012 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2012 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2012 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2012 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2012 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2012 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2015 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
?>
Vigadó, Balatonszemes, 2015 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
1/28

Bagolyvár utcai kápolna, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos

Szezonális örökség: Civil bázisú településfejlesztés a harmincas évek nyaralótelepein – A szemesi Vigadó
Épületek/Örökség

Szezonális örökség: Civil bázisú településfejlesztés a harmincas évek nyaralótelepein – A szemesi Vigadó

2021.05.11. 17:52

Wettstein Domonkos Szezonális örökség című sorozatának legújabb része Balatonszemes példáján keresztül foglalkozik a Balaton-part fejlesztésének kérdéseivel. A szemesi Vigadó története egyfajta összegzése a part menti civil önszerveződés és közösségi élet 20. századi alakulásának. 

 

A Balaton kezdeti fejlesztésében meghatározó szerepet játszott az alulról építkező nyaraló társadalom önkéntes szerepvállalása. Mai fogalomhasználattal civil társadalomként írhatjuk le a jelenséget, akkoriban elsősorban fürdőegyesületek formájában szervezték meg magukat. A nyaralók szezonális társadalma önkéntes munkával részt vett a fürdőtelepek környezetének rendezésében, közösségi tereinek kiépítésében. Ebben az alulról építkező fejlesztési modellben a közösségi tér kettős jelentéssel bír: egyrészt a közösségi épületek s közterek kiépítéséről, másrészt a szervezeti háttér kialakításáról. Ennek a sajátos közösségi térnek az egyesületi önerőből épülő tóparti klubházak adtak formát. A balatoni civil bázisú településfejlesztést a balatonszemesi Vigadó sorsán keresztül ismerhetjük meg.

Szezonális örökség: „Pózna-lemez architektúra" – így jellemezték a hatvanas évek elején tevékenykedő építészek azt a sajátos Balaton-parti karaktert, ami már a harmincas években is meghatározó volt a szezonális építészet közvetlen természetében. Doktori kutatásom során feldolgozott huszadik századi épületek kortárs rehabilitációja ma egyre inkább aktuális kihívást jelent. A sorozat ennek az egyre inkább eltűnő Balaton-parti identitásnak ered nyomába.

Bagolyvár utcai kápolna, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos
1/28
Bagolyvár utcai kápolna, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos

A tópart szezonális örökségéhez nemcsak az épületek, de az azokat létrehozó közösségek és az alulról szerveződő tópart társadalomképe is hozzátartozik. A nyaralótelepek fejlesztésében aktív szerepet vállalt a tóparton nyaranta megjelenő polgárság. Az első parcellázások és villák felépítését követően hamar fürdőegyesületeket alapítottak, melyek fontos szerepet vállaltak környezetük rendezésében. Személyes kötődésem révén Balatonszemes története, építészete meghatározó volt számomra a Balatoni nyaralótelepek építészetével kapcsolatos kutatásaim elindításában.

 

Balatonszemes mint történeti példa

Balatonszemes nyaralótelepeinek morfológiáját szemlélve jól kirajzolódnak a balatoni településekre jellemző társadalmi változások. Bár az egyes tóparti települések helyzetében és a nyaralótársadalom rétegzettségében különbségek mutatkoznak, Szemes jellegzetes déli parti helyzete, morfológiai átalakulása egyfajta modellként is felfogható a tóparti településszerkezetekben lejátszódó változásokra. A századfordulós térképeken már jól látható, ahogy az ősközség tópartra merőleges, organikus morfológiájától élesen elkülönülnek az első fürdőtelepek feszes rendben kiosztott, ortogonális hálói. A különbség nemcsak a települési formákban, de az életformákban is megmutatkozott. Az állandó lakosság mellett egyre nagyobb arányban jelent meg az üdülni vágyó városi lakosság, igaz csak szezonális jelleggel, 2-3 hónapig. Ezzel együtt az ősközség és a nyaralók közt kezdettől fogva jó együttélés, kapcsolatrendszer alakult ki.

Az első parcellázások 1895-ben kezdődtek, gróf Hunyady Imre birtoktulajdonos kezdeményezésére. A település keleti oldalán, a magaspart tetején található mai Bagolyvár villanegyed területén, illetve az alatta elterülő partszakaszon épültek fel az első villák. Építtetőik révén a középosztály tehetősebb rétegeit reprezentálták. Ezeknek az épületeknek a kialakítása a városias villák építészetét követte, szerkezeti és funkcionális szempontból egyaránt. A két háború közt indult el a mai Hunyady-telep parcellázása, amely a telkek méretét és az épületek kialakítását tekintve már a gazdasági válságok sújtotta középosztály lehetőségeit tükrözte. A telep építészetére Kotsis Iván korabeli nyaraló mintatervei voltak hatással. A második világháborúig kiépülő első és második korszak telepein még érződött egyfajta közösségi kohézió, ami az építészeti megformálásban és a közterek rendezett kialakításában is tükröződött. Ez az alulról szerveződő szezonális társadalom nem csak Szemesre volt jellemző. A Balaton körül pezsgő civil társadalmi élet bontakozott ki, amely regionális szintű összefogásban teljesedett ki.

A Balatonszemesi Fürdőegyesületet 1908-ban alapították, és kezdettől fogva a nyaraló társadalom közösségi életének megszervezése volt a feladata. Az adatokat Stirling János kutatásaiból ismerjük, aki részletesen feldolgozta a fürdőkultúra történetét.[1] Az érdekképviselet mellett nagy hangsúlyt fektettek a sport és kulturális tevékenységek megszervezésére, valamint a nyaralótelepek közterületeinek gondozására. Az építkezések előtt fontos kiemelni a zöldfelületek rendezésére, fásításra tett erőfeszítéseket, amelyek nagyban hozzájárultak a szemesi nyaralótelepek ma is kedvelt karakterének kialakulásához. A ligetek, fasorok, és a sétányok mentén elhelyezett korabeli, közadakozásból elkészített kőpadok még ma is megtalálhatóak Szemesen. Az önkéntes civil tevékenység építészeti emlékei a település központjában a tópartra levezető tengelyre fűződnek fel. Két végpontját a magaspart tetején a közösségi élet két meghatározó színtere, a Bagolyvár utcai kápolna és lent a vízparton a Vigadó jelölte ki.

A gyógyszertár épülete, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos
2/28
A gyógyszertár épülete, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos

A közösségi tengely nem egy előre eltervezett fejlesztési koncepcióként, hanem additív módon, fokozatosan alakult ki a század első felében. A központot a települést keresztül szelő Duna-Száva-Adria (DSA) vasútvonal állomás helyzete határozta meg. Az állomás – és a kikötő – megépítésének elősegítésében fontos szerepet játszott a Fürdőegyesület elnöke, Hegyeshalmi Lajos miniszteri tanácsos, aki a MÁV elnökhelyettese is volt. A vasútállomás 1927-ben készült el, Ney Ákos balatoni állomásaira jellemző, historizáló stílusban. Mivel a vasútvonal az első és felső fürdőtelepet elvágta egymástól, szükségesnek mutatkozott a biztonságos átjáró megoldása. A Fürdőegyesület adakozásából elkészült szerkezet technikatörténeti műemlék. Az Iszer István mérnök tervei szerint elkészült felüljáró volt az első hegesztett eljárással készült híd Magyarországon.[2] Az eljárással a szerkezet olcsóbban és könnyebben készülhetett el. A felüljárót idővel aluljáróval váltották ki, a szerkezetet Godisa állomásra szállították át. A felüljáró nem csak technikatörténeti emlék, de a balatoni fürdőtelepek korabeli fejlesztéseit is jól reprezentálja. A tóparton nyaraló civil társadalom, melynek számos jelentős szakember is tagja volt, olyan kísérleti megoldásokat hozott a tópartra, melyek a korukat megelőzve és a tópart urbanizációját segítették elő.

Az üdülőhelyek urbanizációját mutatja, hogy a közlekedési infrastruktúra-fejlesztések mellett már viszonylag korán, 1912-ben távbeszélő állomás, posta létesült a településen. Az állomás felett, a Bagolyvár felé vezető út mentén gyógyszertár is épült. A kétszintes, városias épület a központ urbánus karakterét vetítette előre, de ez a városépítészeti fejlődés idővel nem folytatódott. A nyaralótelep szabadtéri kápolnáját a Bagolyvár utcai villák melletti ligetben építették fel 1946-ban. A tervet a Szemesen nyaraló Csonka Pál műegyetemi statika professzor készítette. Építészeti szerepvállalása szintén jó példája a nyaralók szakértelmének kamatoztatására az üdülőtelep fejlesztésében.

Az üdülőhelyi összefogás reprezentatív példája a Vigadó felépítése volt. Az állomást átszelő felüljáró a tópartra vezetett, a rendezett parkosított környezetbe pedig a közösség egy klubházat kívánt elhelyezni. A harmincas évek közepén, Angyal Pál elnök idején aktív közösségi élet bontakozott ki. Az 1933-ban létrejött klubház építő bizottságot Verebély László műegyetemi tanár vezette, az épületet 15.000 Pengő adakozásból építették fel. A tervezésre a neobarokk építészet meghatározó alkotóját, Wälder Gyulát kérték fel. A tóparti épület ugyanakkor nem kifejezetten neobarokk jellegű, a Balaton-part fesztelen környezetében érezhetően levedlette magáról a stílusépítészet kötöttségeit, ahogy ezt a korszak balatoni építészetében más esetekben is megfigyelhetjük. A vízparti épületek funkcionális és szerkezeti egyszerűségében szükségszerűen megjelent a modernitás, még ha ez nem is jelenti a korabeli, szigorú értelemben vett modern építészettel való azonosulást. A Vigadó esetében is inkább a korszak stíluspluralizmusának hatásait figyelhetjük meg. Az egyszerű, lapostetős tömegforma, vasbeton térlefedés mellett a homlokzaton íves záródású nyílássor és a historizáló építészetre utaló homlokzati tagozatok jelentek meg.

Vasútállomás, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos
3/28
Vasútállomás, Balatonszemes / fotó: Wettstein Domonkos

A tervező az épületet a tópart és a település közé helyezte el, és az épület nagyvonalú megnyitásával, az átlátásokkal épp ezt a határvonalat tematizálta. A két fő homlokzata egyazon nyílásritmusra komponált, ami az átlátást, azaz a park, illetve a tópart látványának keretezését szolgálta. Az épülethez a korabeli klubházakhoz és yacht klubokhoz hasonlóan egy kis kilátótorony is kapcsolódott, ami a szimmetrikus elrendezést feloldva a tömegforma meghatározó elemévé vált. Az épület 1934-re készült el, Berkes Ferenc boglári építési vállalkozó építette fel, és az állomás felé jelentős parkrendezési munkálatok is elkészültek. Az épületben aktív közösségi élet alakult ki és meghatározó szerepet töltött be a fürdőtelep identitásában.

Vigadó, Balatonszemes, 2007 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
4/28
Vigadó, Balatonszemes, 2007 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos

Egy alulról építkező fejlesztési modell

A Balatonszemes kapcsán bemutatott civil önszerveződés általános jelenség volt a tópart körül. Az építészeti problémák több léptékszintet érintő, összehangolt kezelésére érdemes lehet megnézni, milyen regionális modellek alakultak ki a Balaton-part építéstörténetében. Kutatásomban részletesen is foglalkozom a két háború közt kialakuló fejlesztési modellekkel.[3] Bár az egyes nyaralótelepek más és más társadalmi státuszú nyaralóközönséget reprezentáltak és a fürdőegyesületek hatékonysága is eltérő volt, az alulról építkező civil társadalom meghatározó szerepet töltött be a fejlesztésben. Ebben az önkéntes tevékenységben a kor építészei is aktívan részt vettek. A tömeges építkezések színvonalának emelésére regionális szintű irányelveket fogalmaztak meg. Kotsis Iván vezetésével ez a törekvés idővel a regionális szintű szervezetként létrejövő Balatoni Intéző Bizottságban hivatalos kereteket is nyert. A Balaton-part fejlesztésének kérdései és általános problémái – elsősorban a településképi és településrendezési kérdések – hamar túlnőttek ugyanis a fürdőtelepek hatókörein és regionális szintű problémaként az országos döntéshozatalban is napirendre kerültek. A tópart felett osztozkodó három vármegye nem tudta hatékonyan kezelni a régió egységes problémáit, ezért egyfajta közvetítő szervként létrehozták a Balatoni Intéző Bizottságot. A szervezetben nagy hangsúlyt kapott az építésügy. A Balatonra kidolgozott sajátos szabályrendeletben részletesen szabályozták a több léptékszintet átfogó eljárásrendet. Ebben lehetőség volt arra, hogy a települések, a fürdőegyesületek és a regionális szintet képviselő BIB egyaránt véleményezze az építésügyi kérdéseket, és így a nyaralótelep, a település és a régió érdekei is összhangba kerüljenek.[4] Mindezt tovább erősítette volna egy olyan átfogó regionális terv, amely kifejezetten a helyi szervezetek szándékaira építette volna fel az átfogó regionális víziót, összehangolva a különböző programokat. Ezt az elképzelést azonban az időközben kitörő világháború elsöpörte.

Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
23/28
Vigadó, Balatonszemes, 2013 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos

Vigadó, Balatonszemes, 2015 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos
27/28
Vigadó, Balatonszemes, 2015 (tervező: Wälder Gyula, 1934) / fotó: Wettstein Domonkos

A Vigadó sorsa

A szemesi Vigadó sorsa a két háború közti balatoni szezonális civil társadalom sorsát is tükrözi. A fürdőegyesületeket 1948-ban beszüntették, vagyonukat elvették. Az államosítást követően a Vigadó szervezett közösségi háttér nélkül, egyszerű szórakozóhelyként működött tovább. Az eredeti épületet fokozatosan átépítették, a zenés-táncos vendéglátóhely működése a kerthelyiségre helyeződött át. Ebből adódóan a park felőli homlokzatra fedett előtetőt építettek, míg a vízpart felőli homlokzata elvesztette funkcióját. A Balaton felé tájolt, boltívekkel tagolt fedett-nyitott teret befalazták, az épület előtti vízpartot feltöltötték, így elvesztette közvetlen vízparti helyzetét.  A rendszerváltást követően egyre nehezebb volt élő funkcióval megtölteni a teret. A nyaraló társadalom már nem rendelkezett azzal az önerővel, amellyel megvásárolhatta volna és ismét a helyi közösség központjává tehette volna. A vízparton pedig túl értékes helyen állt ahhoz, hogy sokáig elhagyatottan várja a letűnt kor emléke iránt érzékeny műértő befektetőt. Az egykori pezsgő kulturális tér évekig üresen állt, állapota egyre romlott, majd elbontották. Ma már egy apartmanház áll a helyén.

Wettstein Domonkos

 

[1] Stirling János: A villatelep fejlődése és a szemesi Fürdőegyesület – Adatok a fürdőkultúra történetéhez – In: Stirling János Reőthy Ferenc: Szemes-Tanulmányok Balatonszemes múltjáról és jelenéről. Balatonszemesi Községi Tanács, 1990. 231-263.
[2] Reőthy Ferenc: Szemes és környékének közlekedése. – In: Stirling János Reőthy Ferenc: Szemes-Tanulmányok Balatonszemes múltjáról és jelenéről. Balatonszemesi Községi Tanács, 1990. 183-204.
[3] Wettstein Domonkos: Regionális stratégiaalkotás a Balaton-part rekreációs célú építészetében (1929-1979), BME Építészmérnöki Kar, Csonka Pál Doktori Iskola, 2018.
[4] Wettstein Domonkos: Regionális törekvések a Balaton-parti üdülőterületek építéstörténetében a két világháború között. Építés - Építészettudomány, 45 (2017) 1-2. pp. 139-171.

 

Irodalom:

Stirling János Reőthy Ferenc: Szemes-Tanulmányok Balatonszemes múltjáról és jelenéről. Balatonszemesi Községi Tanács, 1990. 231-263.
Schleicher Vera: Kultúrfürdő – Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében 1821–1960 között. L’Harmattan, Budapest, 2018.
Wettstein Domonkos: Regionális stratégiaalkotás a Balaton-part rekreációs célú építészetében (1929-1979), BME Építészmérnöki Kar, Csonka Pál Doktori Iskola, 2018.
Wettstein Domonkos: Vízparti nosztalgia? Fürdőtelepek és rekreációs célú együttesek rehabilitációja a Balaton-parton egy esettanulmány tükrében. In: Fazekas István, Szabó Valéria (szerk.) A környezettudatos települések felé. Debrecen, 2012, pp. 228-233.
Wettstein Domonkos: A Balaton-parti nyaralók építészete a rekreáció 20. századi életformáinak tükrében. Építés-Építészettudomány 48 : 1 pp. 49-74. (2020)

 

Szerk.: Winkler Márk

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk