Színházpedagógiai műhely Győrben – Weisz Mátyás diplomaterve

"...az épület vázszerkezete úgy viseli magán külső burkát, mint színész az álarcát." Weisz Mátyás diplomatervében Győr belvárosába, egy szűkös foghíjtelekre tervezett színházpedagógia műhelyt, amelynek megoldásai egyszerre reflektálnak a funkció sajátosságaira, valamint a barokk belváros építészeti szövetére.  

Gyermekként otthon a szüleinktől, az iskolában a tanárainktól tudunk tanulni, felnőttként pedig a művészet az, amiből szellemileg táplálkozhatunk. Diplomatervemhez kezdettől fogva szerettem volna olyan funkciót találni, ami nem hétköznapi, tud utat mutatni és próbál egy adott problémára egyedi, újszerű szemszögből reagálni. Így került érdeklődésem fókuszába az oktatás témaköre, de nem szerettem volna iskolaépületet tervezni. Helyette megpróbáltam a peremterületen keresgélni, alternatív megoldást találni. Rövid kitérők után eljutottam ahhoz az izgalmasnak tűnő oktatási módszerhez, amit itthon színházi nevelésnek vagy más néven drámapedagógiának neveznek.

Szerencsére a színházpedagógia egyre elterjedtebb hazánkban. Lényege, hogy a gyermekek a külön erre kitalált színházi darab megtekintése után csoportosan a színdarabra épülő feladatokat oldanak meg, ezzel is elősegítve a játékkal egybekötött tanulást. Az oktatás és a színház világának ötvözése új kontextusba helyezi a tanulást és a cselekvésnek, társas létnek keretet adó tér lehetőségeit is kitágítja.  Megváltoztathatja a diákok irodalomhoz való hozzáállását, fejlesztheti a problémamegoldó képességet, javíthatja a konfliktuskezelést, szociális érzékenységet, szoktatja őket a csapatban gondolkodáshoz és nem beszélve arról, hogy amíg egy ilyen órán vesznek részt, addig sem a padban kell, hogy üljenek. Egy kis időre kiszakadhatnak a hagyományos frontális oktatási szituációból. A drámapedagógiai órákat általában a szakemberek az adott iskola osztálytermében tartják. Diplomamunkám során azonban egy saját központot szerettem volna tervezni, ahol a gyermekprogramok, fejlesztések lebonyolítása mellett kamaradarabok, előadások, koncertek szervezésére is lehetőség van.

A helyszín választás Győr barokk belvárosára esett, azon belül is egy zárt tömb apró saroktelkére. A telket három oldalról utcák határolják (északról az Apáca utca, nyugatról a Hó köz, keletről az Új Kapu utca) a negyedik, déli oldalról a tömb ezirányba néző tűzfala magasodik.

Amellett, hogy szerettem volna az oktatást, mint témát szokatlanabb irányból megvizsgálni, vonzott az a kérdés is, hogy miként lehet egy barokk belvárosba kortárs épületet tervezni. Megpróbáltam végiggondolni mi az az eszköztár, amit a barokk építészet előszeretettel használt és ezek közül mit tudok én kortárs eszközökkel hasznosítani. Így alakult ki a Győr belvárosára jellemző sikátor szerű bejárati pozíció, ami az épület tömbtől való eltolásával keletkezett. Ez a gesztus annak is köszönhető, hogy a tömb már befejezett, zárt, így az új épület önmagában kell, hogy megállja a helyét. A tűzfal és az épület közé egy elnyújtott – a barokk lépcsőkre reflektáló – szerelt lépcső került. A telek formájából adódóan a Hó köz felé néző homlokzat kiemelkedett a többi közül. Itt sikerült kialakítani egy teresedést, melynek köszönhetően új kapcsolatba került az épület és a város. A főhomlokzaton kialakított tolóajtó segítségével az épület megnyitható a tér felé. Ennek köszönhetően az épület képes szabadtéri fedett színpadként is funkcionálni. A színpad és a nézőtér mozgathatóságával többféleképpen is berendezhető a tér. A főhomlokzaton megjelenik még egy jelentős körablak, ami a két foglalkoztatóteret fogja vizuálisan össze. Ez a körablak azonban erősen differenciálja is a két helyiséget. Amíg az alsó szobából inkább az ég felé irányítja a tekintetünket, addig a felső szobából inkább lefelé a tér és a város felé nézhetünk.

Az épület különlegessége, hogy amíg a földszinti falak vasbetonból készültek és maghőszigeteltek, addig az épület többi része fa könnyűszerkezetes építésmóddal készült. Azzal, hogy a földszint optikailag egy kvázi megvastagított lábazatként jelenik meg, szerettem volna az épület magasságán tompítani. Az épület többi része így egy nagy szabdalt tetőként jelenik meg, ennek köszönhetően a belső tér pedig egy egybefüggő nagy padlástérnek hat.

A belső a templomok, székesegyházak boltozatai fölött megbúvó sosemlátott tereket idézi. A padlás, mint tér gyerekként is mindig vonzó hely, hiszen ritkán használt, sokszor régóta elfeledett kincseket rejt, sejtelmes és izgalommal teli.

A telek trapézformája erősen befolyásolta a tömegformálást. Az alsó „betontömbre" ültetett négyzetes fa állványszerkezetet a vertikális közlekedőmag is merevíti. Ennek a szerkezetnek „dőlnek" neki négy irányból a háromszöget formázó tetők, óriási esőcsendesítőkre emlékeztetve. A forma merítkezik a környező barokk épületek szabdalt tetőformáiból is, de ismét csak a gyerekkorhoz visszanyúlva a lepedőkből és kartonpapírokból összetákolt „bunkerek" is fontos előképek.

Értelmezhető az épület úgy is, mint cirkuszi sátor. Az állványszerkezetre kifeszített ponyva analógiája megmutatkozik a metszetekben. A szinteken történő közlekedés ebben a kontextusban vizsgálva végig a ponyva és az állvány határvonalán történik függőlegesen egy síkba rendezve. Ez jól átlátható rendszert eredményez, de egyben feszültséget is teremt, hiszen egy régi padlástérben gyakran mindenfelé könyökök, gerendák, oszlopok állnak, itt viszont mindennek megvan a maga helye.

A telek méreteinek köszönhetően kezdettől fogva vertikális elrendezés volt lehetséges. Az épület középpontjában a nézőtér és a színpad áll, eköré szerveződik minden. A földszinten találhatók az alkalmazottak és a művészek kiszolgáló terei (ez saját bejárattal az Új Kapu utca felől megközelíthető) illetve a nézőtér, színpad és raktár kapott helyet. A vendégek a Hó köz felől érkezhetnek meg a magasföldszintre. Itt az ő kiszolgáló tereik kaptak helyet úgy, mint büfé, mosdó, ruhatár, fogyasztótér. Emellett innen tudják kétoldalról megközelíteni a nézőteret. Az épület központjában egy merevítőmagként is szolgáló lépcsőház kapott helyet, ahonnan a többi szint válik elérhetővé. Az első emeleten a tetőszögeknek köszönhetően belső teraszokat lehetett kialakítani, amik további közösségi tereket eredményeztek. A második és harmadik emeleten kaptak helyet a foglalkoztató szobák, ahol a csoportos és egyéni fejlesztések lebonyolíthatók. A negyedik emeleten pedig egy raktár és gépészeti helyiség került kialakításra. A foglalkoztatóhelyiségeket szintenként két-két „hídon" lehet elérni, amelyek nekifeszülnek az épület falának.

Az egész féléves munka során leginkább a tervezés folyamata érdekelt. Egy ilyen szűk telekre, egy önálló, „szoborszerű" épületet lerakni számomra egyet jelentett a végtelenségig folytatható formakereséssel. A tervezési folyamat így maga is egy játék lett, amit rengeteg vázlat és rajz színesített. A végleges tetőforma kialakulása pedig a racionálisan végiggondolható koncepciók közül lett kiválasztva. Ennek kapcsán elmondható, hogy az épület vázszerkezete úgy viseli magán külső burkát, mint színész az álarcát.

Weisz Mátyás

Szerk.: Winkler Márk