Szociális részprogram

Józsefváros rehabilitációs programtervében az építészeti és a gazdasági fejezetekkel azonos hangsúlyt kap a szociális részprogram. Alapvető elvárás, hogy a rehabilitáció következtében senki ne kerüljön rosszabb helyzetbe, mint amilyenben most van.

Józsefváros rehabilitációs programtervében az építészeti és a gazdasági fejezetekkel azonos hangsúlyt kap a szociális részprogram. Alapvető elvárás, hogy a rehabilitáció következtében senki ne kerüljön rosszabb helyzetbe, mint amilyenben most van. Ezen túlmenően célul tűzték ki, hogy elérjék a lakosság életminőségének javulását, képesek legyenek a különböző társadalmi rétegek számára differenciált jövőképet felvázolni, valamint megállítsák a a káros társadalmi folyamatokat a kerületben.

Felmérések szerint a kerület lakásállományának 82 %-a épült 1920 előtt, és csak 8 %-a 1945 után. Az itt található 39 ezer lakás 44 %-a egyszobás, 21 %-a komfort nélküli, míg a substandard lakások aránya eléri a 55-70 %-ot. A lakásállomány egyharmada bérlakás (körülbelül 12 ezer), amely az összes fővárosi önkormányzati lakás 20 %-a. A népesség körülbelül 90 ezer főt tesz ki, a népsűrűség a fővárosi átlag 3-4-szerese. A lakosság 10-15 %-a bérlakásban élve sem képes kifizetni saját lakhatásának költségeit, ezért még a műszaki szinten tartás terhei sem háríthatók át rájuk. A kerületben jellemző a fluktuáció: a rossz életfeltételek miatt a tehetősebb rétegek el- míg a szegényeb társadalmi csoportok bevándorolnak.

Józsefváros felemelkedésének egyik fontos eleme a lakásállomány átstrukturálása. Lakásnak azokat az ingatlanokat tekinthetjük, amelyekben van legalább egy 17 nm-es szoba, főzési, tisztálkodási lehetőség, illemhely és fűtés. A VIII. kerületi otthonok nagy része nem rendelkezik ezekkel az adottságokkal - így a Corvin-Szigony akcióterületen lévők többsége sem.

A mostani 12 ezer önkormányzati bérlakás könnyen a fejlődés gátjává válhat, hiszen a fenntartásukra elköltött összegek a fejlesztéstől vonják el a forrásokat. Ezért törekednek arra, hogy a rehabilitáció befejeztével 3-4 ezer jó állapotú, alacsony üzemeltetési bérlemény maradjon a kerület kezében. Ennyi ingatlan elegendő lenne a kerület népességének 10-15 %-át kitevő, hátrányos helyzetű réteg lakhatásának biztosítására. A Corvin-Szigony projekt is illeszkedik ebbe a folyamatba: az akcióterületen lebontásra kerülő 1100 lakás helyett csak 600 új bérlakás épül a kerület más részein.

Első lépésben megszüntetik a komfort nélküli, rossz műszaki állapotú ingatlanokat. Ez nem az alacsony költségű, olcsó lakások felszámolását jelenti, csak a nehezen fenntartható, XXI. századi igényeknek semmilyen szempontból eleget nem tevő ingatlanok megszüntetését. A program célul tűzte ki vegyes lakásállomány megőrzését, amely az alacsony díjú bérlakásoktól a maximális kényelemmel felszerelt, új építésű magántulajdonban lévő lakásokig terjed, hiszen ez lehet a szegregáció elleni küzdelem egyik fegyvere.

Az önkormányzati lakásokat felmérés után három csoportba osztották jövőbeli sorsuk és hasznosításuk szerint:

• felújításra javasolt, tartósan önkormányzati tulajdonban maradó lakások,
• felújításra javasolt és eladásra kerülő lakások,
• bontásra javasolt épületek.

Az önkormányzat szándéka, hogy lakást biztosítson azok számára, akik erre önerőből nem képesek. Az első csoportba sorolt és a lebontott lakások pótlását célzó új építésű szociális lakások alkotják majd azt a racionálisan alacsony számú bérlakás állományt, amelyet szigorúan rászorultsági alapon, meghatározott időre lehet igényelni. Ezeket a lehetőségeket egészíti ki a nyugdíjasház program, amely keretében középső Józsefváros néhány tradicionális épületét felújítják, és az idősek számára a megszokott környezetet idéző otthonokat alakítanak ki. Így minden rászoruló lakáshoz juthat, annak ellenére, hogy csökken a bérlakások száma.

A program kitüntetett eleme a lakbérkérdés. A bérleti díjakat olyan szinten kell megállapítani, hogy fedezzék az épület üzemeltetésének, fenntartásának és felújításának költségeit. Ehhez kapcsolódóan ki kell építeni azt a rendszert, amely ennek folyamatos beszedését biztosítani tudja. Mivel nem mindenki képes a kerületben ilyen magas lakbért kifizetni (hiszen itt kiemelkedően magas a hátrányos helyzetűek aránya), a lakásprogramhoz kapcsolódik egy átlátható, szigorúan rászorultsági alapon működő támogatási rendszer.

Ügyfélszolgálati irodájukat az akcióterületen nyitották meg, így kiépítették a személyes kommunikációs csatornát. Szociológusok, szociális munkások teremtenek kapcsolatot minden egyes érintettel, és egyéni helyzetük feltárásával igyekeznek megtalálni számukra a legjobb megoldást.

A koncepció kidolgozói hangsúlyozzák, hogy nem cél a problémás családok elköltöztetése a kerületből. Minden egyes érintettnek személyes egyeztetések során vázolják fel azokat a méltányos és differenciált lehetőségeket, amelyek közül választhatnak. Eldönthetik, hogy

• átköltöznek egy újonnan épített önkormányzati lakásba,
• pénzbeli megváltást kérnek,
• használt, de valóban lakásnak nevezhető ingatlanba költöznek, amely - anyagi helyzetüktől függően - lehet önkormányzati bérlakás, vagy öröklakás
• az önkormányzat által indított nyugdíjas programban vesznek részt, nyugdíjas otthonba költöznek.

A Corvin-Szigony akcióterület programjának kidolgozása előtt a területen álló 17 tömb közül négyben részletes felmérés készült. A kutatás erredményei azt mutatták, hogy nagyon változatosak az egyéni igények. A lakosság 20 %-a szeretne elköltözni a kerületből, és csak kevesen ragaszkodnak kifejezetten a Corvin-Szigony akcióterületre való visszaköltözéshez.

A szociális rész fontos eleme, hogy a lakók mozgatását átlátható módon oldják meg. Azok számára, akik szociális helyzetüknél fogva bérlakásra szorulnak, várhatóan a VIII. kerületben ajánlanak fel ilyen lehetőséget. Józsefváros fővárosi viszonylatban legalacsonyabb lakásárai üzletileg is ésszerűtlenné tennék, hogy máshol vásároljanak számukra ingatlant.