építészet : környezet : innováció

Tornác, függőágy, olvasnivaló - gyerekkönyvtár Burundiban

Nehéz politikailag korrektebb dolgot elképzelni, mint amikor nyugati-európai építészek Afrikában könyvtárat építettek süket gyerekek számára. Ez a projekt mégis több, mint szimpatikus karitatív tevékenység. Nemes András írása.

A tervezők itt sok, a közösségi építészet értékeit gyarapító tapasztalatokra és következtetésekre jutottak. Olyan kortalan kortárs építészeti nyelvet sikerült megalkotni, amelyben minden formát a funkció, az éghajlat és a kulturális kontextus határoz meg.

Muyinga első könyvtára a tervek szerint egy idővel felépülő siket gyermekek számára épített iskola része lesz majd. Az épület oktatási központ is, ahol fenntarthatósági és zöldprogramok vannak. A projeket a helyi erők aktív bevonása jellemezte. A tervezők, a brüsszeli BC Architects jelenléte ebben a régióban az OpenStructures.net projekt keretében kezdődött. Öt éven át végeztek itt terepszemlét és kutatásokat, alaposan megismerkedtek a helyi építési szokásokkal, építőanyagokkal, valamint az éghajlat és a domborzat adta speciális kihívásokkal. Az épületet a burundi építészeti gyakorlat ihlette, amelyet naprakész megoldásokkal kombináltak.

Gyerekkönyvtár Burundiban

A könyvtár egy hosszúkás és fedett átjáró köré szerveződik. Ez a tornác vagy veranda a hagyományos burundi ház alapvető helyszíne. Megőrzi a kapcsolatot az udvarral, a külvilággal, miközben védelmet nyújt nagy esők és a napsütés ellen. A közösségi kapcsolatok színtere ez, ilyen folyosókon találkoznak, lazítanak, beszélgetnek, várakoznak a helyiek. A veranda így hát szándékosan túlméretezett, gyakorlatilag az épület felét teszi ki. Az ajtók transzparensek, az oszlopok között nyitott a tér, szép kilátás nyílik a környező Ezer Dombokra. A hosszanti homlokzaton a verandaablakokat mozgatható fa napellenzők borítják. Ez fontos kommunikációs elem is, jól mutatja, hogy nyitva vannak-e vagy bezárt a könyvtár.

Gyerekkönyvtár Burundiban

Burundi és általában Afrika építészetére a magánterületek éles elhatárolása is jellemző. Ez a hagyomány törzsi, családtelepülési szokásokra vezethető vissza. Ezért van itt egy hosszú kőfal, amely a leendő iskolaudvart is elkeríti majd és az utca oldaláról komoly védelmet nyújt. De a teraszos, lejtős telken támfalként is szolgál. Az utcafront fala is ugyanebből az okból magasabb, mint az udvarra néző homlokzat, ahol a kilátás, a kapcsolat a völggyel megmaradt.

Az épület formája egy szerkezeti logika eredménye, amely egyébként az anyagválasztásból következik. A ház helyi forrásból származó téglából, pontosabban tömörített földblokkokból épült. Ezek az elemek tartják az égetett-cserép tetőt is, és jóval nehezebbek, mint az importált vasszerkezetek lettek volna. Ez ihlette és indokolta, hogy egymáshoz ilyen közel, 130 centire helyezkednek el az oszlopok, amelyeknek sajátosan sűrű ritmusa az épület egyik kulcseleme. A falak alapanyagát kompresszorokkal készítették a helyszínen. A téglarakás mintázata a természetes megvilágítást szolgálja, este pedig vonzó, világító látványt nyújt.

Gyerekkönyvtár Burundiban

A magas belső tér a természetes ventillációt és a nedves meleg levegő távozását is segíti. A belmagasságot az olvasóteremben is jól kihasználták, a fabútorok, a polcok lépcsőzetesek, változatosak, az egész nagyon játékos és gyerekbarát. A tető alatt óriási függőágy helyezkedik el. Ezt a megoldást sürgősen be kellene vezetni a magyar közkönyvtárakba is. Milyen jó lehet a plafon alatt lógva, lebegve lexikonozni!

Nemes András

vélemény írásához jelentkezzen be »