Transzparencia ősi városfallal – Építészek irodaháza Kolozsváron

A kolozsvári Tektum Arhitectura új irodaháza egy római alapokon nyugvó, középkori városfal közvetlen szomszédságában épült. Az eklektikus, történeti környezetben álló épületnek a gyönyörű kőfalhoz olyan módon kellett kapcsolódnia, hogy az a járókelők előtt is feltáruljon. Pacsika Emília recenziója. 

A Tektum Arhitectura irodaháza Kolozsvár történelmi belvárosában egy „zsebkendőnyi" telekre épült, igaz nem akárhová, hanem az ősi városfal tőszomszédságába. Olyan szorosan mellé, hogy az archaikus fal kőalapzata az új épület fogadóterében kézzel is megtapintható. A nemrég kibontott falat pár éve még házak takarták, az utolsó kétszáz évben az utca embere számára nem volt látható. A műemlékvédelmi hatóság részéről elvárás volt, hogy az ide tervezett foghíjbeépítés engedje láttatni a sokáig rejtőzködő évezredes falat. Ennek alapjait – a régészek szerint – még Napoca város lakói rakták a római korban, és csak a 13. században épült rá a több méter magas téglafal. Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy valaha ez volt az ősi város magja. Az irodaház helyén 2016-ig egy apró nyeregtetős ház állott, fecskefészekként ragadva az egykori városfalra. A bontással szabaddá vált, mindössze 97 négyzetméteres telekre, egy városképi jelentőségű műemlék-fal és egy 1920-as években emelt épület közé kellett beékelni egy korszerű irodaházat. Kötelező feladat volt a városfalat múzeumi látnivalóként közszemlére tenni és kihívás volt a történelmi rekvizitumot az új épület homlokzati képébe integrálni. Az illesztés attraktív módon sikerült.

Az épület valódi műalkotás. Látszik rajta, hogy tervezőjét a régi és az új közötti feszültség izgatta. A korok közötti átjárást csiki-csuki játékkal sikerült megteremtenie, ehhez hatalmas üvegtáblák transzparenciáját is segítségül hívta. Az irodaház, miközben a huszonegyedik század törvényeit követi, szerves részévé lett az utcakép egymásra rakódó „időréteges" arculatának. Alázattal simul bele a középkori városszerkezetbe, a mára eklektikussá vált, ám mégis harmonikusan megépült környezetbe. Tömege, magassága arányosan hasonul modernista szomszédjához is. Az épület transzparens és őszinte. Vállalja saját arcát, üvegből kialakított homlokzata mögül a ház funkciói is elősejlenek, az utcáról is látható, amint az itt dolgozó építészek a műtermekben munkálkodnak.

Az épület gyakorlatilag egy 53 négyzetméteres alapterületű, ötszintes torony, mely nyolc betoncölöpön áll. Egyik oldala a mellette álló bérház tűzfalához tapad, a másik oldala pedig a középkori téglafallal érintkezik, s vele különleges viszonyban áll. Az évszázados városfal ugyanis vízszintes és függőleges irányban is szabálytalan. Olyan girbegurba, hogy az ingatlan telekkönyvi határát nem is lehetett tűpontosan kijelölni. A fal felfelé haladva egyre jobban ferdül, és egyre inkább eltávolodik az irodaháztól. A római kori kőfundamentum benn fészkel az irodaház földszinti traktusában – különleges hangulatot adva a fogadótérnek – a később épített téglafal viszont már kilép az új épület függőlegeséből, és öntörvényű szabálytalansággal halad tovább a magasba.

Az ősi városfalat rafinált megoldással tették közszemlére az alkotók. Installálását úgy oldották meg, hogy az épület teljes bal oldalát üvegből tervezték így az építmény egy afféle vitrinbe helyezett múzeumi tárgy illúzióját kelti. A városfalat az érdeklődő turisták, kiránduló iskolás csoportok az utcáról is megtekinthetik, de a tervezők szívesen beengedik a látogatókat a belső térbe a falat közelről is megszemlélni. Az irodákban dolgozó tervezők számára feltehetőleg napi inspirációt jelenthet a műemlék közelsége, amit az üvegfalakkal ugyan elidegenítettek az épülettől, de az valamiképp mégis hozzá tartozik.

Az épület domináns építőeleme a faléhoz hasonló vöröses tégla. A tervezők fontosnak tartották, hogy a környező, kissé elhasználódott épületek közül a vadonatúj homlokzat ne kiabáljon ki. Olyan téglafajtát kerestek, ami fehéres patinájával kicsit idősebbnek látszik valódi koránál. Az öt szinten át felkapaszkodó lépcsőház falát is téglából „szőtték". A raszteres téglaplasztika egyrészt izgalmas áttört felületet ad a lépcsőház falának, másrészt a fényt is beengedi. A frontális falfelületbe egyedi „írásos"téglákat is elhelyeztek, itt az építés évszáma is megjelenik.

A tervezésnél kitüntetett szerep jutott a méretes üvegfelületeknek. Ezek mintegy kilátóként működtetik a felső szinteket. A hatalmas ablakokból a történelmi belváros festői tetőtája tárul elénk. A homlokzati üvegfelületek látvány-bónuszt is kapnak a környezettől: a szemközti eklektikus ház stukkós ablakkeretei izgalmasan tükröződnek vissza az új épület üvegtábláin, bizarr fűszerezést adva így a minimál felületeknek.

Az épület kubatúrája nagy tisztelettel illeszkedik a szomszédos modernista épület tömegéhez, amihez a lépcsőház zártsorú beépítéssel kapcsolódik. Az utcafronttól beljebb húzott homlokzat előtt még jutott hely egy szerény udvarnak is, ami nagyjából egy kocsibeállót jelent, amely kapcsolatot teremt az utca szintjével is. A kiskockakővel burkolt udvarra egy rácsos vaskapun lehet bejutni, a bejárat mellett húzódik meg az a méretes fémszekrény, ami az infrastruktúra bekötéseit rejti.

Az épület kívül-belül őszinte. A belső terek racionálisak, az ésszerűség esztétikája jellemzi őket. A szürke betonfalakon plasztikusan jelennek meg az öntőzsaluk csavarhelyei és az OSB lemez felületének lenyomatai. A járószintek burkolatai selymes felületük miatt terrazzónak tűnnek, miközben ezek is öntött betonból készültek. Az enteriőröket visszafogott színvilág jellemzi, semmi „műanyag-tarkaság", a természetes anyagok pasztelljei a műemlék kőfal szürkéjéhez és a betonhoz illesztettek. A lépcsők sárgás mészkőből, a lépcsőkorlátok nyers, kezeletlen feketésbarna vengefából készültek. A bútorok legtöbbje beépített. A cég profiljába a belsőépítészet is beletartozik, tehát a berendezés szellemes megoldásai kézenfekvőek. Az egyik könyvespolc például azt az illúziót kelti, hogy kifut az épületből és az üvegfalon „lebeg".

Az őszinteség, az anyagok naturális megmutatása mellett az architektúra jótékonyan takar bizonyos funkcionális részleteket: az épületgépészet elemeit például elrejtették a tervezők. A hőközpont, a léghűtés és padlófűtés elemei szekrényekbe dugva üzemelnek, a vizesblokkok is rafináltan bújnak meg minden szinten. A felső szintről nézve a fal tetejének rendezettsége is fontos, a falat organikus módon, egy laza kavicsfelülettel zárták le a tervezők.

A Tektum munkatársai miközben egy új épületet adtak a városnak maguknak terveztek „magaslati" alkotóteret. A mindennapokban Mátyás király szülőházától egy kőhajításnyira dolgozni majdnem olyan lehet, mint Isten tenyerén helyet foglalni. A házból való letekintés abszolút urbánus élmény. Lentről jellegzetes középkori városszerkezet köszön vissza szűk utcáival, cseréptetőivel, templomtornyaival. Kincses Kolozsvár szívébe épületet tervezni minőségre kötelezi az építészt. Ez esetben sikerült megfelelni e kötelességnek.

Pacsika Emília

Szerk.: Winkler Márk