Túlélés a Szikra Mezőn – újra felcsillannak a szikrák Ipolytarnócon

A Szikra Mező csapata 2023. június 4-11. között ismét kísérleti építészeti és művészeti alkotóhetet szervez Ipolytarnócon, a Visegrádi Alap támogatásával. Idei témájuk a túlélés, amelyre két új nagyméretű építészeti installáció és falgrafikák is készülnek.

Ezzel a felütéssel invitálták az idei Szikra Mezőn való részvételre az érdeklődőket a szervezők. A Szikra Mező (Field of Sparks) 2018-ban kezdődött Ipolytarnócon, egy Nógrád megyei kis faluban. Az ötletgazdák nagy lelkesedéssel kezdtek bele az Alkotóhét szervezésébe a változtatásért, kapcsolódásért és a kultúrák közötti kölcsönhatások létrehozásáért.

Művészek, építészek és tervezők fogtak össze, hogy új narratívát alkossanak Ipolytarnóc falujának a helyiekkel együttműködve úgy, hogy az új perspektívákat nyisson, új identitást teremtsen, a közösséget és a helyi értékeket ápolja, és a művészetet, mint közös nyelvet használja. A kezdeményezés nonprofit civilszervezetként működik, alap csapata: Fenyvesi Zsófi (művészeti vezető), Kiss Péter (főszervező), Szabó Péter Róbert (építészeti vezető) és Majorosi Zsófia (grafikus).

A Szikra Mező a művészeknek a szabad kísérletezés terepe, a helyieknek izgalmas események és kapcsolódási lehetőségek sora, amelyekkel átírhatják történetüket, a látogatóknak pedig egy meglepetésekkel teli hely, ahol felfedezhetik a környező mesebeli természetbe illesztett alkotásokat. A Szikra Mező a látszólag nehezen kapcsolódó dolgok ünnepe: nagyváros és kis falu, idős és fiatal, roma és nem roma, tervezett és organikus, ember alkotta és természetes.

Az idei eseménysorozat Budapesten, a Füvészkertben kezdődött az Építészfórum által szervezett Építészfesztiválon, ahol a Field of Sparks bemutatkozó kiállítását tekinthette meg a főváros szakmai közönsége, és kerekasztal-beszélgetéseken tudhatott meg izgalmas részleteket a Szikra Mező eddigi történetéről, Ipolytarnócról és a jövőbeli tervekről.

Az Építészfesztivál és a Field of Sparks Alkotóhét is idei témájaként a TÚLÉLÉS-t választotta, így a konferencia és a kísérleti építészeti installációk is ezt a témát járták körül szakmai és művészeti szempontok alapján.

Mit jelent a túlélés?
...egyszerűen az életbenmaradást? …az egyetlen elkerülhetetlen, de nem igazán kedvelt tény elfogadását: az állandó változást? ...harc az idő ellen, olyan dolgok létrehozását, amik túlélik az embert? …erős kötődést az identitásunkhoz, miközben a túlélés érdekében változások következnek be?

Az Ipolytarnócon kezdődő Alkotóhét (június 4-11.) idei meghívott tervezői a Pozsonyi Művészeti és Design Egyetem (VSVU.sk) építész karának tanárai és hallgatói Szlovákiából és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építész Szakkollégiumának tagjai. A Túlélés hívószóra készített tervek közül idén a "Gerinc" (VSVU) és a "Mező szikrái" (Építész Szakkollégium) című installációk valósulnak meg az Alkotóhéten.

A Field of Sparks grafikus csapata, a gyakorlott helyiekkel kiegészülve idén az Ipolytarnóctól 4 km-re lévő Kalondán (Szlovákia) fest meg egy 35 m hosszú falat, amelyen a 2019-ben megkezdett grafikai világ bontakozik ki, ami évről évre újabb elemekkel bővül.

A 8 napos tábor záróeseményeiként június 9-én, pénteken este filmvetítés és házibuli a Kiss Majorban, 10-én, szombaton pedig nyitótűz és az új installációk ünnepélyes felavatása várja az érdeklődőket a Szikra Mezőn, Ipolytarnóc határában.

A szervezők szeretettel várnak minden kíváncsi érdeklődőt, önkénteskedni vágyót és betévedő vendéget Ipolytarnócon az Alkotóhét záróhétvégéjén!

Leírások az installációkról:

Gerinc

Academy of Fine Arts and Design, Bratislava / VŠVU 2023
Alkotók: Patrik Olejňák, Co-authors: Zoltán Holocsy, Júlia Kolláthová, Matúš Sumbal, Samuel Petrík, Marcel Firášek, Sofia Mikitová, Elena Makarova
Kollaborátor: Adam Králik

Ez az installáció a túlélés erejének bizonyítéka. A természeti világ ihlette, és számos kulcsfontosságú eleme van, amelyek az élő szervezetek rugalmasságát és szívósságát szimbolizálják. A tervezés középpontjában az "utánzás" gondolata áll, ez a nyers farönkök használatában tükröződik, amelyek így új kontextusba kerülnek. A megszokott és többnyire függőleges helyzetből a rönkök itt egyfajta áramló elrendezésbe kerülnek, amelyben egyes részeken a terep alakját másolják, máshol pedig tükrözik. Ezek "tensegrity" struktúrában kapcsolódnak, ami miatt egyes részek lebegnek, a varázslat érzetét keltve.

2/7
Gerinc – Academy of Fine Arts and Design, Bratislava / VŠVU

Az objektum részleges "tensegrity" (tension+integrity) szerkezete egy másik kulcsfogalom, amely a túlélés témájához szól. A "tensegrity" struktúrákat az egymásra utaltság jellemzi, ahol minden rész a többire támaszkodik a stabilitás és az egyensúly fenntartása érdekében. Ily módon a tensegrity struktúra hangsúlyozza az együttműködés fontosságát és annak szükségességét, hogy minden rész egységesen működjön. Ezt az elképzelést tovább erősíti a nyersanyag és az ember alkotta szerkezeti elemek kombinációja, amely kiemeli a természetes és a mesterséges összekapcsolódását. A kettő csak együtt tud létezni.

Az objektum formáját úgy terveztük, hogy hasonlítson egy ősi gerincleltre. Ez egyrészt a tényleges, 17 millió éves Ipolytarnóc környéki leletanyag előtt is tisztelgés, tágabb kontextusban azonban azokra a fantasztikus élőlényekre utal, akiknek sikerült túlélniük, kifejleszteniük az alkalmazkodás komoly kihívásokkal teli természetes környezetükben. Az ősi állatok kövületei az erő és a rugalmasság szimbólumai, amelyek több millió évig fennmaradtak a jelentős környezeti változások ellenére, bár ez is felvet egy kérdést: Mit találnak a következő nemzedékek időnk lejárta után, és mit akarunk magunk mögött hagyni? Más szóval, mi marad életben?

Sparks of the Field

Építész Szakkollégium
tervezők: Álmosdi Donát, Révész Tamás, Paragi András

A tűz az emberiség életének, kultúrájának mindig fontos, központi szereplője volt. A tűz adott meleget, ezen főztük ételeinket, a tűz fényével tudtuk visszaszorítani az éjszaka sötétjét, így kultúránk, meghatározó építményeink, épületeink központi elemévé vált. Megannyi hiedelem, szokás, monda, metaforikus képzettársítás kapcsolódik hozzá. Sok közösségi élmény középpontját képező elem, ami az együtt töltött idő élményével is azonosul tudatunkban. Mondák mesék állandóan vissza- visszatérő eleme. A világban vándorló emberek a tűz, az étel, a keresztút mellett összetalálkozhattak, információt cserélhettek a világ veszélyeiről és örömeiről. Tárgyak és történetek cserélhettek gazdát. Volt, aki szegényebben, és volt, aki gazdagabban indult útjára másnap, de mindenki megváltozott a tűz mellett töltött este után.

1/7
Sparks of the Field – Építész Szakkollégium

A népdalok szövege is túlélte az idők viharát és szájról szájra terjedve fennmaradt. Kezdetben még tudták a pontos jelentését és mögöttes tartalmát, gondolatvilágát. Ahogy telt az idő szépen lassan átalakult, és mindenkinek más és mást sugall ez az ősi szöveg. Ipolytarnóci installációnk ennek a gondolatnak épített parafrázisa. Most még egyértelmű koncentrikus körökből álló formáiból előtűnik tűzrakó mivolta és egyes épített elemeinek jelentését is tudjuk. Ahogy forog az idő kereke, a formája változni kezd a föld eróziója és külső környezeti hatások miatt, és ebben a pillanatban még mi építők tudjuk jelentését alkotásunknak, de formája már nem a régi. Egyre homályosabbak a formák, vonalak és a lassan erodálódó, átalakuló építmény új jelentéssel, funkcióval telik megy egy következő generáció számára. Felfogásunkban a túlélés is ilyen természetű dolog. Egy tárgynak, szokásnak, táncnak a formája megmarad, eközben eredeti jelentése feledésbe merül és új tartalmakkal telik meg. A bennünket körülvevő világ állandó változásban van, habár erről sok esetben elfeledkezünk. Amilyen természetes ez a változás, úgy válik a túlélés az életünk részévé átvitt és materiális értelemben is.