Ilyen volt a 2023-as Építészfesztivál

2023. június 2-3-án, a Füvészkertben zajlott le az Építészfórum által szervezett Építészfesztivál, melynek első napján az ABUD Mérnökiroda konferenciája jelentett prominens szakmai eseményt. A kétnapos rendezvény egyúttal a Field of Sparks alkotóhét nyitánya is volt, ahol számos előadás és kerekasztal-beszélgetés járta körbe a program központi kérdését, a túlélést.

A tudósok ma már tényként kezelik, hogy a természeti környezetünk ember okozta, elsősorban klimatikus változásai már bőven átbillentek azon a határvonalon, ahonnan a korábbi egyensúlyhoz való visszatérés elvileg lehetséges lenne. A környezeti, és az ettől aligha szétválasztható társadalmi és politikai változások kontextusában kell feltenni a kérdést: hogyan rendezkedhetünk be egy hosszútávú válságra, hogyan éljünk túl egyáltalán? Az Építészfesztivál idei kérdésfeltevése a szakmagyakorlóknak szólt. Azaz az épített környezet aktív alakítóinak szegezte a  kérdést, hogy milyen eszközökkel is segíthetik elő a túlélésre való berendezkedést?

A kétnapos program első napja az Építészfesztivál keretein belül megvalósuló Building for Revival – Természetalapú megoldások az ellenálló városokért konferencia volt az ABUD Mérnökiroda gondozásában. Központi témája egy új terminológia, a természetalapú megoldások (NbS) bevezetése és használata köré épült. Az előadók gyakorlati példákon keresztül mutatták be, hogy az új szemlélet milyen tervezési megoldásokhoz vezet, és hogyan tud különböző projekteken keresztül érvényesülni. A nap házigazdája Bukovszki Viktor, az ABUD Szenior fenntarthatósági tanácsadója volt. A köszöntőket Dr. Orlóczy László, a 252 éves ELTE Füvészkert igazgatója, Dr. Pásztor János, az Építészfórum ügyvezetője, és Dr. Reith András, az ABUD Mérnökiroda ügyvezetője mondták. A konferencia során gyakran felmerült a városi zöldfelületek kedvező hatása a mikroklímára, melyet a Füvészkert mint helyszín remekül illusztrált.

Barsi Orsolya (a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal Klíma- és Környezetügyi Főosztályának Főosztályvezető-helyettese) előadásában a csapadékvíz eloszlásának fokozódó egyenetlenségére, az extrémitások növekedésére hívta fel a figyelmet, amivel közös nevezőre hozta a konferencia további előadásait. A Főváros a válságkezelési stratégiáját a felszíni vízhasznosítás, a hálózati kapacitásban lévő egyenlőtlenségek és nagyobb ívű intézkedési tervek köré szervezi. Követendő külföldi példaként a Potzdamer Platz komplex vízvisszatartási megoldását és az elárasztásra kijelölt koppenhágai Korsgade utcát hozta fel.

Az NbS Design szekcióban arra kaptunk választ, hogy miben különböznek a természetalapú megoldások a hagyományos zöldfelületektől, és hogy a tájépítészeten felül milyen területeken alkalmazhatjuk ezt a látásmódot. Természetalapú megoldások alatt azokat a beavatkozásokat értjük, melyek a természetes ökoszisztéma egy részletének regenerálását tűzik ki célul – például egy önfenntartó, biodiverz növénytársulás telepítésével vagy a csapadékvíz felszíni hasznosításával. A cél egy darabka természet létrehozása a városi (vagy nem városi) környezetben, ami jelenlétével és működésével lokálisan ellensúlyozza az emberi jelenlét korábbi hatásait.

Dr. Emanule Naboni kutatási témája a Regenerative Design az építészetben, illetve annak megismerése, hogy miként alkalmazhatók nagy adathalmazok (Big data) ennek elősegítésére. Regeneratív tervezés alatt az épületek környezetre való degeneratív hatásának megfordítását érti, melyet bővebben kiadványában fejt ki: Regenerative design handbook

Dr. Boros Judit Phd (kutató, design stratéga, MOME Innovációs Központ) az NbS-ek, a regeneratív hatású élő rendszerek társadalmi hasznosságát mutatta be három példán keresztül. A milánói Bosco Verticale-t és Biblioteca degli Alberi Park példáját rövidebben, a Melbourne-i Royal Park Nature Play játszóterét hosszabban fejtette ki. A Melbourne-i játszótér előkészítése közösségi tervezéssel kezdődött, mely során a résztvevők az őslakos hagyományok és az ausztrál tájjelleg megelevenítése mellett döntöttek. A játszótér a Nature-play irányzat jó példája, ahol a strukturálatlan játéké a főszerep.

Dr. Fekete Albert (MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének igazgatója) szerint a természetalapú megoldások nem számítanak újdonságnak, csak fel kell őket eleveníteni. Ha tudunk tanulni a múltból, ma is érvényes, adaptív megoldásokat találhatunk. Ennek bizonyítékául számos példát említett:
Friedrich Law Olmstead – Boston Parkway System
Szélfogó hűtőtornyok – Yazd, Irán
Shang Gan Than – kínai falu vízgazdálkodása
Szöul, Cheonggyecheon projekt

Ezek a projektek szolgálhattak előzményül olyan széleskörben ismert projekteknek, mint a:
Promenade Plantée – Párizs
High Line park – New York

Francisca Tapia (Fenntarthatósági Tanácsadó, ABUD) az NbS alapú szolgáltatások megtervezésének elméleti alapelveit járta körbe, bemutatott egy ideillő külföldi példát (Urban Ecology Park, Milwaukee), majd a Szombathelyen megvalósult JustNature Stakeholder workshop eredményeiről számolt be.

Maria Loreto Flores (társigazgató, Zaha Hadid Architects) példákon keresztül prezentálta a világ egyik vezető tervezőirodájának fenntarthatósági célkitűzéseit. Az iroda külön E+S (Ecology and Sustainability) teamet tart fenn, hogy szél és benapozás szimulációkkal segítsék a tervezési munkát. Az alábbi projekteket ismerhettük meg tőle részletesebben:
King Abdullah Petroleum Studies and Research Centre, Rijád
Sleuk Rith Institute, Kambodzsa
Eco Park Stadium, UK
Striatus Bridge, Velence

Szalkai Adrienne (osztályvezető, vezető tervező, BKM Budapest Közművek Nonprofit Zrt., FŐKERT Kertészeti Divízió Tervezési Osztály) a tavaly átadott Pünkösdfürdő parkot mutatta be, ami remek példa arra, hogyan kell kinéznie 2023-ban egy közterületi zöldfelületnek. A parkban megvalósul mindaz, amit természetalapú megoldásnak nevezhetünk. A telepített növények élő ökoszisztémaként működnek együtt, többek között a nagy műgonddal kikísérletezett, hatféle magkeveréknek köszönhetően. A projekt közösségi bevonással indult, és a rekreáció mellett edukációs célokat is megvalósított. A terv minden szempontból ökotudatos –  ügyeltek a földtömeg egyensúlyra, telepítettek rovarhotelt, az üzemeltetés pedig kis ráfordítással megoldható.

Dobos András (Lab5, vezető tervező) a Garten Studióval közösen tervezett, Mátészalka szíve pályázatra készült I. díjas tervüket mutatta be. A terv a városközpontba központi tér helyett ligetes kertet vizionál, a parkoló autókat pedig mélygarázsba tereli.

Szohr Gábor az Újirány Csoport Népliget ötletpályázatra beadott, megosztott 3. díjban részesült pályamunkáját mutatta be, mely hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az idekerülő funkciókat kísérletező kedvű, rendezvényszerző munkával határozzák meg. A pályamunka a spontán kialakult parkerdő értékeit a legnagyobb becsben tartja. A park üzemeltetését egy látogatóközpontként is működő majorságra bízza.

Kertész Monika (a Kortárs Építészeti Központ társalapítója) 2010. óta a közösségi kertek projektvezetője. A közösségi kertészkedés társadalmi hasznossága nagyon szerteágazó, és sokat alakult az évek során. A kezdetekben a 2008-as válság kapcsán üresen maradt városi telkek ideiglenes hasznosítása volt a kertészkedésen túli célkitűzés, de az évek során, ahogy a kertek körül kialakuló közösségek formálódtak, az egymáshoz való kapcsolódás vált a legfontosabbá. A csatlakozók nem csak egy parcellához jutnak, hanem egy olyan kezdeményezéshez csatlakozhatnak, ahol vannak képzések, tudásátadás, közös célkitűzések, és mindez nemcsak a fizikai, hanem a mentális jóllétről is szólhat. A közösségi kerteknek abban is lehet szerepe, hogy az egyén szintjén lehessen elterjeszteni városszintű klíma stratégiákat.

Az NbS Építőkockák szekcióban azokról az innovatív, a piacon már könnyen elérhető termékekről és szolgáltatásokról volt szó, amelyek lehetővé teszik a természetalapú megoldások széleskörű alkalmazását épített környezetünk ellenállóbbá tételének érdekében.

Pataky Rita építész (Széchenyi-díjas egyetemi mestertanár, ZÉOSZ) előadásában a „zöldellő szerkezetek", zöldtetők, zöldhomlokzatok gazdasági, ökológiai és társadalmi jelentőségéről beszélt, és bemutatta a tervezhető szerkezetek sokféleségét. Röviden felvázolta a függőleges kertek történetét, modernkori feltalálóként pedig Stanley Hart White-t nevezte meg.

Dezsényi Péter (kertészmérnök, ZÉOSZ) a zöldtetők és a tetőkertek világában adott széles körképet. Az ismert extenzív és intenzív zöldtető típusok mellett bemutatta a biodiverz zöldtetőt, mely hasonló műszaki alapokon működő, nagyobb fajgazdagságú mikroökoszisztémát jelent, ami önellátó fejlődés útján, minden időpontban más és más képet mutat.
Nevezetes példák különböző típusokra:
Waldspirale – Darmstadt, Németország
Torre Guinigi – Lucca, Olaszország
IKEA, Örs vezér tér

Szentkirályi-Tóth Ferenc (tájépítész, Green Wall Design Kft.) a zöldhomlokzatok telepítésének szakértője, aki előadásában az elmúlt 10 év során elkészült legnívósabb projektjei közül mutatott be néhányat.

Csabina Péter (kertépítő szakmérnök, Green Tech Concept Kft) az árasztásos tetők (blue roof) bemutatásával gyakorlati választ adott a konferencia elején felvázolt csatorna kapacitás- és felszíni vízfelhasználási problémákra. A bioszolár napelemekről szóló diákkal pedig eloszlatott egy régi dilemmát: ha választani kell, hogy napelem vagy zöldtető, a legjobb együtt alkalmazni őket.

A nap utolsó szakmai programja Barsi Orsolya, Nagy Iván, Szohr Gábor és Dr. Reith András kerekasztal-beszélgetése volt, Bukovszki Viktor moderálásával. A szakmai programok után a kikapcsolódásé volt a főszerep, és koncertekkel zártult nap.

Az első nap feszes előadásai után a szombat kényelmes tempóban indult, a meghívottak szabad formátumú kerekasztal-beszélgetéseken járták körbe az Építészfórum egy-egy szerkesztőjével a szakmát érintő változásokat. Túlélés alatt inkább a tervezőirodák és az egyének boldogulását lehetett érteni.

Bemutatkozott az Ipolytarnócon idén harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Field of Sparks alkotóhét. A szervezők a korábbi évek installációit bemutató tablók előtt nagy lelkesedéssel meséltek azokról a véletlen találkozásokról, amikre a tábor ad lehetőséget. A közös építés remek eszköz arra, hogy az ipolytarnóciakat összehozza, az installációk pedig éveken át szolgálják a közösséget. A bemutatkozásnak aktualitást ad, hogy az idei tábor éppen a napokban kezdődik. A tábor nyitott szemléletére jellemző, hogy a szervezők mindenkit bátorítottak arra, hogy akár csak egy estére látogassanak majd el és tapasztalják meg ezt a varázserőt. Június 10-én, szombaton az installációk átadását közös bulival ünnepelhetjük, amire mindenkit szeretettel várnak.

A pályakezdő építészek beszélgetés résztvevői (Győrfi Dániel, építész / urbanista, Rév8, Kopacz Hanna, építész, Mediawave, Bene Bence, építész, Utcáról Lakásba Egyesület, Galambos Emese, építész, szoftverfejlesztő mérnök, Graphisoft) Borenich Levente moderátorral arról beszélgettek, hogy mennyiben készítette fel őket az egyetemi képzés a munkaerő piacra, és hogy mi vezette őket arra, hogy a szakma határterületein helyezkedjenek el. Nagyjából egyetértettek abban, hogy az egyetem feladata a kompetencia fejlesztés, és a szaktudás átadása, ami meg is történt, de a képzés néha túl lexikális és szétszabdalt, azaz nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szerteágazóbban használható soft-skillek fejlesztésére, és a vitakultúra gyakorlására. A munkaerőpiacon erős kritikával illették a szürkebérek jelenlétét, és a családalapításban gondolkodók támogatásának hiányát.

Kovács Ádám (BIM szakértő, Brick+Data Kft.) a nagyobb léptékű építészeti projektekben nélkülözhetetlenné vált BIM menedzser szerepkörről tartott előadást.

Az építész a médiában panelbeszélgetés –, melyet Pleskovics Viola moderált – négy meghívott vendége egészen különböző szemszögből beszélt a kommunikáció és a branding kérdéséről. Nagy Csaba (Archikon) és Hatvani Ádám (Sporaarchitects) saját tervezőirodájuk ügyvezetőjeként fontosnak tartják irodájuk munkásságának időszakos publikálását, de ezt a feladatot – számos egyéb teendője mellett – Hatvani Ádám például saját maga látja el. Egy néző kérdésére, hogy miért nem szervezik ezt ki, Ádám úgy felelt, hogy bár ez volna a profi hozzáállás, az iroda munkája nem egy olyan termék, amit az alkotó személyéről le lehet választani. Csaba úgy fogalmazott, hogy részt kell vennie a kommunikációban ahhoz, hogy az önazonos legyen, bár tudja, hogy a hatékonyságnak talán éppen ő maga is lehet olykor a gátja.

Vámosi Attila (a DVM kommunikációs szakembere) bemutatta, hogy szakemberként milyen eszközei és feladatai vannak egy olyan cégcsoportban, ahol külön munkacsoport feladata a kommunikáció. A kifelé történő kommunikációban külön kezelik a projektek bemutatását, a vezetők personal brandingjét, és a vállalat média szerepléseit. A munkacsoport feladata a szolgáltatások eladásához szükséges anyagok készítése, és a nagylétszámú cégcsoport belső kommunikációjának megteremtése is. Erhardt Gábor (építész, a Mathias Corvinus Collegium Építészet és emlékezet műhelyének vezetője) kiemelte, hogy az Országépítő –, melynek ő a felelős szerkesztője – nem csak folyóirat, hanem tervező építészek közössége is, akik fontosnak tartják, hogy a közösség megépült munkáiról véleményeket, elemzéseket írjanak. A közösség tagjai számára a nyomtatott sajtó a prioritás.

A Harc a köztérért – Lehetne a Duna-korzó Budapest főtere? című beszélgetés egy rengeteg témát érintő, fordulatos beszélgetés lett, a meghívottak (Erő Zoltán főépítész, Smiló Dávid, a Paradigma Ariadné alapítója, Takács Ákos építész, MÓKEMBÉ kollektíva alapítója és a Város Másik Oldalán podcast szerkesztője, Korintus Gábor, a Bánáti és Hartvig iroda partnere) alaposan feladták a leckét Borenich Levente moderátornak, hogy mederben tartsa a beszélgetést.

A beszélgetés a Sofitel felújítása kapcsán a modernista épületek elbontásának vagy védelmének körüljárásával kezdődött. Smiló Dávid azzal kezdte, hogy magától értetődő, hogy a város folyamatosan változik, és nincs abban semmi különös, hogy épületeket elbontanak, és lecserélik őket. A baj az, ha egy korszakhoz kapcsolható épület társadalmi elutasítottságát a düh hajtja, melynek a politika is alágyújt. Az épített örökségünk megértéséhez intellektuális munkát kell végezni, az épületet és a kort, ami építette, meg kell érteni, és ha ez megtörténik, a bontás is elfogadhatóbbá válik. A későmodern műemlékvédelem elvi alapjai (pl. Velencei Charta, 1964.) egyidősek ezekkel az épületekkel, és egyáltalán nem biztos, hogy ezekre is alkalmazhatók. A modernista épület múzeologizálása éppen a modernista gondolattól idegen.

Takács Ákos provokatív fantáziát vetett fel: mi lenne, ha a dunaparti szállodasort elbontanánk és a helyén park lenne. A modern és posztmodern szállodasor kontextusának megértéséhez egy könyvet is ajánlott (György Péter: Utánzatok városa).

A moderátor korábbi cikke után Korintus Gábor kénytelen volt védelmébe venni a projektet, szerinte az nem számít vad kapitalizmusnak, hogy egy magántulajdonos nem parkot csinál a telkén, a szálloda igenis odaillő funkció, és funkcióváltás egyébként sem történt. Véleménye szerint a Duna-korzó, mint köztér széles rétegek számára elérhető, jó hely, és nincs abban semmi riasztó, ha a Belvárosban külföldieknek szóló luxusfunkciók is helyet kapnak.

Erő Zoltán számára az a központi kérdés, hogy hogyan képes a város közérdeket szolgálni; egyáltalán mi a közérdek, és ki vehet részt a várost alakító folyamatokban? A várospolitika legyen mindenhol fejlesztő, nyitott és szélsőségektől mentes. A várospolitika jelenleg eszköztelenebb, mint 1989-ben, ezért a várost jelenleg a fejlesztők építik, és rengeteg láncszem hiányzik ahhoz, hogy olyan koordináltan tudjon építeni, mint Bécs (Aspern, Seestadt).

A mesterséges intelligencia és az építészet kapcsolatát fejtegető beszélgetés zárta a napot, melyet Hulesch Máté vezetett (a témát korábban ebben a cikkben járta körbe). Bakos Bence (matematikus, AI kutató) tisztába tette a hallgatóság számára a deep learning és a neurális hálók fogalmát. A felvetésre, hogy a mesterséges intelligencia elveheti-e az ember munkáját, egy idézettel válaszolt: „Nem a robot fogja elvenni az ember munkáját, hanem az az ember, aki használni tudja a robotot". A robotok önálló munkavégzésének nem technológiai, hanem társadalmi akadálya van, mert a modelleket nem lehet felelősségre vonni, sőt, nem is lehet tudni, hogy mit miért csinál, mert a neurális háló egy fekete doboz. Botzheim Bálint (építész) jó ismerője a parametrikus tervezésnek, mely módszert korábban lehetett egyfajta mesterséges intelligenciának tekinteni, ma már nem. A parametrikus modellezésben jó előképe van annak, hogy a robot beépül a tervezési folyamatba. Ezt követően arról beszélt, hogyan használják a hallgatók az AI alapú látványterv generáló eszközöket (DALL-E, Midjourney). A mesterséges képek jobb beszélgetés indítók lehetnek, mint a korábban elterjedt Pinterest gyűjtések, mert nem ötletek ellopását kínálják fel, hanem absztrakt inspirációul szolgálnak.

Kőszeghy Flóra (építész, képzőművész) szerint az építészet a túl sok paraméter miatt nem tud kreatív lenni, és a szűk határidők nagy terhet jelentenek a tervezőknek. Bízik benne, hogy egy robotkolléga ezeket a folyamatokat megkönnyítheti. Az ember kiváltásáról az a véleménye, hogy emberként egymáshoz szeretünk kapcsolódni, egymástól tanulva szeretünk fejlődni, amit egy algoritmus nem tud helyettesíteni. Műalkotások esetében sokszor nem is a produktum számít, hanem maga a művész, az alkotói gondolat. Az építészetre is igaz ez, amennyiben az ember ki tud állni a saját koncepciói mellett. Schneider Ákos (designkultúra-kutató, esztéta) szerint az AI eszközök alkalmazása a munkaerőpiacon csak kezdetben lehet választás kérdése, idővel az elutasítás lemaradást jelent, és nem sokáig marad nyitott a választás lehetősége.

Az oktatásban megjelenő, algoritmusok által készített házi feladatok kapcsán elmondta, hogy nem jó irány, ha az oktató rendőrt akar játszani. Idővel nem a végső outputon lesz a hangsúly, hanem azon, hogy a hallgató megérti-e a folyamatot.

A napot a BudaPesme és a Dresch Quartet koncertjei zárták.

Tóth Bálint beszámolója