Új szerepkörben a Zaha Hadid Architects stúdió – Velencében lezárult a műemléki vita Banksy illegális alkotása körül

A történet az 58. Velencei Biennálé hivatalos megnyitója előtti éjszakán, 2019. május 8. és 9. között kezdődött. A Dorsodoro negyed egyik, a Rio Novo-csatornára néző, reneszánsz palotájának falán, egy mentőmellényes, a víz tetején lavírozó gyermek képe jelent meg, kezében rózsaszín füstöt eregető jelzőrakétát tartva. Banksy, a mai napig ismeretlen identitású, de világhírű street-art művész elismerte, hogy az ő alkotásáról van szó. Lampert Rózsa építészmérnök írása

A Biennálé megbízott kurátora, Ralph Rugoff a May You Live In Interesting Times (Érdekes időkben élhetsz) címet választotta a rendezvény jelmondatának. Sokáig ezt a kifejezést ősi kínai átoknak tartották, de kiderült, hogy csak egy egyszerű angol szólás, ami bizonytalan, válságos zűrzavaros időket jelent. A kurátor szerint napjainkban az álhírek, az alternatív tények, a mesterséges intelligencia ferdítései, az értelmes politikai viták hiánya alaposan aláásta a közbizalmat és az érdekes idők újra velünk vannak. A Biennálén megjelenő és kiállító művészek a maguk módján erre a felvetésre próbáltak reflektálni.

Például Christoph Büchel svájci-izlandi művész, aki elhozta és az Arzenálban, a Velencei Köztársaság hajdani hajóépítő és fegyverkészítő gyárában állította ki azt a hajót, amelyik 2015. áprilisában a Szicíliai-szorosban, nemzetközi vizeken, Líbia partjaitól 96- kilométerre elsüllyedt és több száz ember lelte halálát a hajótörésben. Az installáció a „Mi bárkánk" nevet kapta. 

A művész a jelképes kiállítási helyszínhez, a középkori vallásháborúk indulási pontjához azért ragaszkodott, mert véleménye szerint a természet kizsákmányolásával keltett klímaváltozás a fő felelőse az Európa felé megindult tömeges migrációnak. Ellene pedig a tényleges segítségnyújtás helyett, napjainkban is háború folyik, az eltérő kultúrák csatája, értékbéli rangsorolás és megkülönböztetés.

Banksy alkotásaival korunk társadalmi és politikai problémái, abszurditásai (háborúk, médiamanipulációk, környezetszennyezés, klímaválság, migráció, öregek, gyermekek, nők kizsákmányolása, állatkínzás stb.) ellen emel szót, szinte mindig közterületen, az éjszaka leple alatt, titokban elhelyezett szatirikus, cinikus, de közérthető módon megfogalmazott installációival vagy stenciles technikával festett képeivel. Mivel ő inkognitóban, elvileg illegálisan dolgozik, a Biennálén részt venni sohasem tudott, persze nem is akart. 

A meglehetősen rossz műszaki állapotban lévő Palazzo San Pantalon reneszánsz palota falára felfestett, Migráns gyermeknek elnevezett, képpel Banksy Christoph Büchel performanszát, üzenetét kívánta erősíteni és felhívni rá a városban élők és a turisták figyelmét.

Mivel munkái gyakran romokra, lebontásra ítélt házak falára, Ukrajnában például lebombázott, statikailag bizonytalan szerkezetű épületekre kerültek, így hozzá van szokva ahhoz, hogy azok idővel eltűnnek. Véleményem szerint sejtette, hogy a sós tengervízbe időnként bemerülő, eleve vizes falra és rossz állagú vakolatra festett alkotása Velencében sem lesz örökéletű.

A Banksy kép azonban önálló életre kelt és nagyon rövid időn belül rendkívül híressé vált. Turisták tömege zarándokolt a Rio Novo San Pantalon palotával szemközti partjára, hogy megörökítsék a jelenetet. Szelfi kattintásszámban minden bizonnyal megelőzte a város sok neves látnivalóját. Az alkotás azonban napról napra, egyre gyorsuló ütemben pusztulni kezdett. Vittorio Sgarbi kulturális helyettes államtitkár Banksy rajongóként és a város érdekeit is figyelembe véve, szerette volna védetté nyilvánítani, mert abban látta a festmény megmenekülésének, közpénzből történő védelmének egyetlen lehetőségét. Az állagvédelemre többféle módszert is kitaláltak, például üveglappal történő letakarását, de a bizonytalan végeredmény, valamint a láthatóság csorbulása miatt azokat a restaurátorok rendre elvetették. A hatósági döntésnél egyáltalán nem segített az a tény, hogy egy védett épület falát választotta a híres utcaművész. A kép illegális volta miatt, hosszú polémia után, az olasz műemléki törvényre hivatkozva, elutasították a kulturális örökségi listára irányúló felvételi kérelmet. 

Háttértárgyalások közben is folytak, de hosszú ideig nem történt semmi. 2024-ben viszont a Bank Ifis, amely már évek óta a Velencei Biennálé olasz pavilonjának mecénása, váratlanul bejelentette, hogy megszerezték a 16. századi épület tulajdonjogát. Közölték továbbá, hogy jelentős nemzetközi stúdiók meghívásával pályázatot írtak ki a háromszintes, 400 négyzetméteres, közvetlen vízi kijárattal rendelkező palota rekonstrukciójára és fejlesztésére. Funkcióként saját intézményük velencei székhelyét és egy feltörekvő, fiatal olasz és nemzetközi művészeknek szánt kiállítótermet jelöltek meg. A pályázatot a Zaha Hadid Architects stúdió nyerte meg. Az általuk tervezett beavatkozás, elmondásuk szerint, az innovációt és a történelmi örökség tiszteletben tartását ötvözi. Fő céljuk a palota megőrzése és fejlesztése helyi anyagok és technikák alkalmazásával.

Néhány napja már a konkrét kivitelezési munkák megkezdéséről érkezett jelzés. Első lépésként Bansky pusztuló falfestményét választják le a falfelületről. Ezt a restaurátori szakértelmet igénylő munkát is a Zaha Hadid Architects stúdió végzi el, a Kulturális Felügyelőség irányításával. Arról a későbbiekben lesz majd döntés, hogy a kép végső helye hol legyen, a csatorna partján, az eredeti helyén vagy a kiállítótérben.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy a kép értéke vagy üzleti, gazdasági érdek motiválja ezeket a fejleményeket. Tény, hogy a műemlék Palazzo San Pantalon egyre romló műszaki állapota eddig nem mozgatta meg sem a tulajdonost, sem a város, sem a régió vezetőit, hogy az értékes épület felújítása érdekében kezdeményezéseket tegyenek. Ehhez egy graffiti, a Migráns gyermek kellett. Igaz felújítatlan reneszánsz palota és freskó rengeteg van még Itáliában, Banksy alkotás pedig mindössze kettő. 

A történet meglepően jól alakul, eddig minden szereplőnek pozitív, kulturális és gazdasági értelemben egyaránt. A banknak jó reklám, a művész alkotásainak értéke minden bizonnyal tovább emelkedik, a városnak pedig egy újabb műemléke menekül meg a pusztulástól. A Zaha Hadid Architects stúdió pedig nyert egy fantasztikus munkát, de azért várjuk ki a végét és közben reménykedjünk, hogy mi is jól járunk majd, amikor a szokványostól valószínűleg nagyon eltérő, de izgalmas és korrekt műemléki rekonstrukció tárul elénk hamarosan Velencében.

Lampert Rózsa építészmérnök

Jegyzetek:

[1] Christoph Büchel bemutatkozása nem példa nélküli és nem is az első Olaszországban, amely a tengeri katasztrófákkal és a kilátástalanság miatt útra kelő tömegek értelmetlen halálával foglalkozik. Elia Li Gioi nyugdíjas művészettörténet tanár és képzőművész („másodállásban" egy ideig avolai polgármester) már 2016-ban kiállítást rendezett azokból az alkotásaiból, amelyek a szicíliai tengerparton talált és általa összegyűjtött bárkadarabok felhasználásával készültek. Egyébként is, az Arte Povera mozgalom követőjeként, zömmel „szegény", vagyis kidobott anyagokat, hulladékokat használ. A tengeri katasztrófáknak és a halottaknak emléket állító fakeresztjei, totemoszlopai, a - Fájdalom és a Remény utazása - címmel kerülnek bemutatásra, Lengyelországban, Franciaországban és szerte Itáliában. Ferenc pápa palermói látogatása során tekintette meg a tárlatot és fájdalmas felkiáltása – Ki fogja ezeket a holtakat megsiratni – azóta minden újabb kiállításon sokat idézett gondolat. Elia Li Gioi szerint a művészet a legfontosabb eszköz, hogy közeledjünk, utat találjunk egymáshoz és figyeljünk is egymásra.

Szicíliai utazásom során, Noto gyönyörű barokk városában, a Katedrálisban láttam a kiállítást és készítettem a fotókat.