A dmb műterem II. helyezett terve a nagykátai Váci Mihály általános iskola pályázatán

Februárban hirdették ki a 2022-es kátai tűzeset során megrongálódott iskolaépület felújítására kiírt tervpályázat eredményét. A dmb műterem terve Kós Károly és Kismarty Lechner Kamill építészeti hozzáállásával párbeszédben, játékos és karakteres elemekkel szőtte be a meglévő váz semleges keretét.

1. Az iskolaépítés nemzeti hagyománya (Kós Károly és Kismarty Lechner Kamill)

A XX. század hazai iskolaépítési történetének fejezeteiből számunkra két korszak emelkedik ki igazán, az egyik a század első évtizedében Budapesten zajló iskolaépítési program, a második a 60-as években a nemzetközi építészeti események hatására beszivárgó kísérletezés időszaka.

A századfordulón Bárczy István polgármestersége idején nagyszabású iskolaépítési program zajlott a fővárosban. 1909 és 1912 között 55 iskola épült fel. A historizáló stílusban tervező építészeken túl ekkor jutottak nagyobb munkákhoz a haladó gondolkodású építészek, mint Lajta Béla, Zrumeczky Dezső, Kós Károly, Györgyi Dénes, vagy a Lechner követő irodák (például Hegedűs és Bőhm). Ennek az építési hullámnak köszönhetünk olyan kiváló, napjainkig átalakítások nélkül használható iskolákat, mint az Áldás utcai iskolát (Zrumeczky Dezső), a Városmajori iskolát (Kós Károly, Györgyi Dénes) vagy a Vass utcai iskolát (Lajta Béla). A fenti példák egy olyan építészet remekművei, amely már nem történeti stílusjegyekben gondolkodott, hanem építészeti karakterekben, így erős hangulatú, befogadható, a közízlésnek is megfelelő, hagyománytisztelő mégis kortárs épületeket eredményezett.

A második, számunkra kiemelendő korszak a 60-as években a típusterveket követő kísérletezés korszaka, ahol a nemzetközi trendek éppúgy meghatározták a tervezői gondolkodást, mint az a vágy, hogy az iskola optimális, korszerű téri foglalata megvalósulhasson. Már ekkor megfogalmazódott a jobb, változatos használhatóságot biztosító, a pedagógiai igényeknek is megfelelő struktúra iránti igény. Kismarty Lechner Kamill munkásságát szeretnénk kiemelni, aki a szakmában elsőként határozza meg a zsibongó, a csarnokzsibongó fogalmát. Szikszói, Sodronyos úti, és Kőbányai úti iskolái mind igényes, térileg előremutató építészeti alkotások.

Tervezett épületünk építészeti koncepciója, hogy fegyelmezett lábnyommal a lehető legkisebb területen létrehozott épületstruktúránkat a funkcióegységeket kiemelő, karakteres építészeti elemekkel humanizáljuk. Ezekkel az elemekkel a fent idézett Bárczy-korszakban született középületek magas építészeti színvonalát, hagyománytiszteletét kívántuk tovább vinni. Épp, mint elődeink, a megelőző korok építészeti hagyományainak felhasználásával, kortárs módon értelmezzük a régi mintákat.

Ilyen karakterelemeink az iskolabejárat pavilonja, amely az Áldás utcai iskola kapuzatára rímel, a harangtorony az ebédlő és a táncterem pavilonszerű megjelenésükkel, vagy a felső emeleti, kápolnaként is használható könyvtárterem hangsúlyos, szakrális helyzetével és formájával.

2. Kortárs iskolák (pedagógiai igények és építészeti megoldások)

Társadalmunk és a bennünket körülvevő világ gyorsuló változásában a 21. század oktatási környezete is lépést kell tartson a fejlődéssel. Arról, hogy hol tart ma a gondolkodás a nevelés építészeti környezetéről Táncos Tibor doktori munkája ad aktuális összegzést:

• Az iskolákon belül előtérbe kerül a kisebb, humánusabb léptékű téri egységek, kisiskolák szerepe, amelyekben emberi léptékű tanulóközösségek valódi közösséget alkothatnak, maximum 4-5 osztály méretben.
• Hagyományos folyosós-cellás épületeket fokozatosan olyan nyitottabb, tájszerűen megformált, változatos környezet váltja fel, amelyek a kreatív tevékenységekre ösztönzik és serkentik a térhasználók interakcióját.
• Fontosak a központi helyzetű közösségi terek, szociális magok, amelyek centrumát képezik a kisiskoláknak
• A tanulási stílusok ösztönzése érdekében mobil bútorozású, tájszerűen sokszínű környezetre van szükség, intenzív vizuális térkapcsolatokkal, változatos terekkel. Fontos a derűs építészeti karakter és a változatosság, az intézményi légkört oldó dizájn.

Tervezett épületünk téri koncepciója szerint a szintenként kialakított 5-5 tanterem kisiskolaként működik, egymástól elválasztva, a galériás megnyitásoknak köszönhetően egymással mégis finoman összekötve. A tantermek egymás mellé szervezése racionális, a közlekedő és zsibongó pedig közösségi terekkel, hidakkal, galériákkal és kuckókkal tagolt. Így ideális építészeti keretet nyújt ahhoz, hogy mindegyik szinten létrejöhessen a kisiskolai közösség: játékos, változatos terek szolgálhassák a közösséget és a pedagógiai célokat. A galériák metszeti kialakításának köszönhetően az egész iskola téri világa szintről szintre finoman egybefűződik. Így épületünk belső téri világa egyszerre hagyományosan racionális cellás-folyosós struktúrájú, és oldott, tájszerű is egyben.

3. A polc: játék és tanulás (az iskolai fejlesztés téri keretei)

Az igazán tág értelemben vett játék szinte mindenben és mindenhol jelen van. Az ember elemi és természetes adottsága. Jelen van a kezdetektől, elég csak az anya és gyermeke kapcsolatának varázslatos játékosságát, vagy a játékban kibontakozó felnőttkori szerelmet említeni. A játék segíti társas kapcsolatainkat, ezáltal biztosítja a személyiség fejlődését, gazdagodását. A játék a gyermek alapvető tanulási folyamata, általa fedezik fel a környezetüket, ismerik meg a világot, önmagukat és saját képességeiket. A játékosság számukra a mindennapok megélését, a belefeledkezést, a képzeletgazdagságot, a kreativitást jelenti. Az alsó tagozatban a játékosság különösen fontos eszköz az ismeretszerzéshez, az iskolai munkához, hiszen működteti a tanuló alkotó képzeletét, ami alapja a tanulásnak. A játékot épp ezért komolyan kell venni, hiszen ami akkor a gyermekkel történik az egyben a lelke részévé válik.

Maria Montessori pedagógiai elképzelései mára már evidenciává váltak, azonban kevéssé került a köztudatba, hogy egykori reformelképzelései vallásos kontextusban, és megalapozottsággal születtek: „Nemcsak a gyermeket kell látnunk, hanem az istent őbenne." Így egy egyházi iskola esetében is iránymutató a gyermeket, a gyermeki tulajdonságokat helyezni a központba, amikor az iskola építészeti koncepciójáról gondolkodunk.

Iskolánk téri kialakításának összetettsége olyan környezetet biztosíts a gyermekek fejlesztéséhez, amely játékossága által változatos, felfedezendő világot jelent számukra. Tervünk építészeti karakterét, mind a külső megjelenését, mind a belső terek szervezését ez a játékosság határozza meg.

Mint egy gyermek polcán a játékok, úgy sorakoznak épületünk vázára felpakolva a különböző, önálló identitással rendelkező karakterek, mesebeli alakzatok, amelyek mind önálló használati, téri, formai vagyis építészeti egységek (bejárati pavilon, kápolna, harangtorony, könyvtár, táncterem, ebédlő pavilonjai).

De ugyanígy sorakoznak a galériák finom sorával egybefűzött közösségi, zsibongó szinteken a változatos használatot lehetővé tevő kistermek, kuckók, térsarkok, öblök és sátrak, amelyek lehetővé teszik, hogy a hagyományos tantermi képzésen túl, otthonosabb, játékosabb, intimebb környezetben, érzékszervi fejlesztésen keresztül valósulhasson meg a gyermekek fejlesztése.

Építészeti analógiánk mind a külső formálás, mind a belső kialakítás tekintetében a montessori játékospolc, amelyen a gyermek saját játékait segítség nélkül érheti el, teret engedve a felfedezésen és a megtapasztaláson keresztül történő tanulásnak. A helyszíni adottságokat jól kihasználó, szabályosan egymás mellett sorakozó tantermi váz semleges keretet nyújt a változatosságnak, mint polc a játékoknak. Egyes tereink pedig karakteresek, formáltak, épp, mint a játékok a gyermek polcán.

dmb műterem

Szerk.: Borenich Levente