Újpalota Közösségi Ház ötletpályázat – Markó Balázs és munkatársai

Részletesen bemutatjuk az Újpalota Közösségi Ház ötletpályázatára a Markó Balázs és munkatársai által készített pályaművet.

A koncepció kiindulópontja, analógiája az újpalotai Sárfű utca mögötti területen található szánkózódomb, fő elemei pedig az ember, aki gondolatot és munkát, a hely, ami faanyagot és földet illetve a munka, amely új környezetet és az embereknek közös célt ad.

 

 

Az újpalotai főtér megújítását a helyi közösség megszervezésével és megújításával kezdjük. Lakossági fórumon, információs akciókkal, a helyi fiatalok és önkéntesek bevonásával elő kell készíteni a környezetbe való beavatkozást. A munka alapja a helyi közösség ereje. Az emberek részt vesznek az építésben, így saját maguk kezdik alakítani környezetüket, a létrejött alkotást magukénak érezve a terület gondozása, védelme biztosítottnak látszik. Erősíti ezt az örökbe fogadható fák, növények és parcellák rendszere. Az „Egy család - egy fa" akcióval személyes kötődés alakul ki a területhez, vagy a néhány m²-es örökbefogadott területen személyesen ültetett növény is lehet (természetesen a terület gondozójával egyeztetett módon).

 

 

A terv célja a zöldfelület megtartása, bővítése, organikus kezelése, ami által természetes, folyamatosan változó látványt nyújtana a tér. Fontos szempontként tekintettünk megújuló, olcsó építőanyagok alkalmazására, amennyire lehet, helyi feldolgozással. A területen található elöregedő faállomány (az arra alkalmas növények megtartása mellett) építőanyagként felhasználásra kerül. A falazott szerkezetekben stabilizált földtéglák alkalmazását javasoljuk (akár boltozott szerkezetként is), amelyeket a helyszínre telepített eszközökkel gyártják a helyiek bevonásával. Cél a minimális beton, vasbeton alkalmazása, az építés energiafelhasználásának minimálisra csökkentése. A nagyobb élőmunkaigényt önkéntesek és helyiek bevonásával közösségépítő tényezőként vesszük figyelembe. Egyben a lehető legkisebb fenntartási költséget szeretnénk elérni megújuló energiatermelő rendszerek szükségszerű beépítésével.

 

 

A megvalósítandó tér legfőbb eleme a nagyméretű, fából készülő dekk, amely sétatér, lelátó szerepet tölt be. Ez alatt fedett-nyitott terek alakulnak ki, valamint a nyilvánosmosdó-csoport, raktár, jégpályagépészet, kisebb kiadható egységek is itt kapnak helyet. Ebben a rétegben található a megújított, kibővített közösségi ház, valamint a zárt, fedett parkoló. Ezek felett a terek felett, valamint a meglévő bolt tetején zöldtető van, melyet a környéken lakók számára felparcellázva, „örökbefogadható" felületként képzelünk el. A terep megmozdul, a sík terület a dekk vonaláig időnként felemelkedik. A szintkülönbségek áthidalása a terepen kialakított sétautakkal történik (akár mozgáskorlátozottak részére alkalmasan is) így nincs szükség felvonóra vagy drága lépcsőszerkezetre. 

A dekk által határolt területen van a négyzet alakú,vízfilmmel működő felület és az abba integrált szökőkút rendszer. A felületen áramoltatott víz nem szennyeződik, nyáron ráléphetünk a felületre, hűti a környezetét. Ezt tavasztól-őszig napcellákkal táplált elektromos szivattyúk működtetik. Télen a jégpálya üzemel ezen a felületen, illetve időszakosan a színpad szerepét tölti be.  A dekkbe bemetsző, tölcsért formájú elemek: energiatermelő cella és kollektor rendszerek.

 

 

A közösségi ház szerkezete teljesen megmarad. Kibővül a kávézóval, egy nagy teremmel, a hozzá kapcsolódó kiszolgáló terekkel (öltöző, raktár, mosdócsoport) valamint egy kiállításokra alkalmas aulával, melynek megközelítése park felőli átriumon keresztül illetve az utcáról lehetséges. A régi közösségi házban kap helyet a többi kisebb előadó és multifunkcionális tér, iroda és mosdócsoport. 

A meglévő emlékműveket a helyükön hagyjuk, az enyhe lejtésű domboldalak potenciális kiállítási felületként várják újabbak (köztéri szobrok, installációk, vetítések, fényjátékok) elhelyezését.