építészet : környezet : innováció

Vadászati Múzeumpark Hatvanban

Június elején közöltük Wittinger Zoltán írását „A Vadászati Múzeum esete a hatvani Grassalkovich-kastéllyal” címmel. Most a kastély parkjának helyreállítását mutatja be Szabadics Anita a park felelős tervezője, a Nemzeti Örökségvédelmi Központ Kertépítészeti Csoportjának vezetője.

A hatvani kastélypark a huszadik század elején hazánk egyik legszebb historizáló stílusban kialakított kertje volt, de sok más történeti kertünk sorsát követve az évtizedekig példaszerűen gondozott park a század második felében csaknem teljesen megsemmisült. A kastély szűk környezete ugyan megújult 2005-ben, de a mintegy 23 hektáros park maradékának többi része teljesen elveszni látszott. 2011-ben a kastélyt országos vadászati múzeum céljára jelölték ki, és a projektben a park is hangsúlyosan szerepelt, mint a vadászattal kapcsolatos élményelemeknek helyet adó zöldfelület. A kiemelt nagyberuházás terveinek elkészítésére 2011-ben a Nemzeti Örökségvédelmi Központot jelölték ki, így a park terveit a NÖK Kertépítészeti Csoportja készítette el. Munkánkkal igyekeztünk az új funkcióból adódó igények kielégítése mellett az erősen lepusztított helyszín nyomaiban még megfogható történeti értékeit megmenteni, és visszaidézni valamit a kert egykori hangulatából, grandiózus kompozíciójából.

A tervezési terület 2011-ben, a projekt indulásakor, ábra: Németh Zita

Kerttörténet

A kastély építésének idején, a kertről még kevés tudható. Grassalkovich (I.) Antal kastélyát ekkoriban gazdasági uradalmi központként működtette, díszkert kialakításáról nincs tudomásunk. Először egy 1771-es leltárban említettek egy részben fallal kerített kertet, amelyben egy kertészház is állt, majd egy 1796-ban készült összeírás gyümölcsösről, méhesről és legelőről tett említést. A kert első fennmaradt ábrázolása egy várostérkép 1863-ból, amely szabályos táblás alaprajzú kertet ábrázol. Itt már látható a kert falazott kerítése, sarkain a ma is álló sarokpavilonokkal. A Hatvany, ekkor még Deutsch család 1867-ben jutott a kastélyhoz, miután Sina Simon 1864-ben eladta a birtokot egy belga banknak, amely azt részletekben értékesítette. Díszkert kialakításáról még jó ideig nincs adat, egy 1884-es kataszteri térkép a korábbi állapothoz hasonlóan ábrázolja a gyümölcsös szabályos négyszögét, mögötte a későbbi tájképi kialakítású kertrészt még csak „Fáczányos”-ként jelöli a rajz. A reprezentatív díszkert kiépítése a Hatvany-Deutsch család anyagi felemelkedéséhez köthető. A mélyebben fekvő részek parkosítása a terület ármentesítését követően történhetett meg, amely részlegesen 1871-ben, majd teljes kiterjedésében 1883-ban valósult meg. A kert kialakításának időpontja nem egyértelmű, annyi bizonyos, hogy a park 1890 és 1913 között készült el.

A kastély előkertje ma, fotó: Szabadics Anita

A kert fénykora a 20. század első felében

A kastély reprezentatív elő- és oldalkertjei a századfordulót követően alakultak ki, ekkor épült a ma is látható falazott díszkerítés és a kapukat összekötő íves kavicsos kocsifelhajtó. A kerítésfalakon belüli területeket ekkor töltötték fel, a keleti oldalkertben gyepes partert alakítottak ki, amelyet két rokokó szfinx díszített, a nyugati oldalkertben rózsakert kapott helyet. A kastély előtt a felhajtó íve által közrezárt részen díszes virággrupp helyezkedett el, a homlokzat előtt nyírt tiszafák sorakoztak.

Az északi oldalon az épületszárnyak által közrezárt díszudvar négy sarkát ívesen ültetett fagyal sövények takarták. Középen a tízes években nyírt buxusokkal díszített gyepes parter, majd 1922-től díszmedence állt. A kert leglátványosabb eleme, a mintegy hatszáz méter hosszú látványtengely innen indult, így már a belső udvarból érzékelhető volt a kert kiterjedése, nagyszabású kompozíciója.

A park helyreállítási terve (MNM - Nemzeti Örökségvédelmi Központ, tervezők: Szabadics Anita, Németh Zita, Hamar László), ábra: Hamar László

A díszudvar északi kapuján kilépve egy sík, két oldalról kerítéssel határolt, északi irányban a mélyebben elhelyezkedő kertrészhez támfallal kapcsolódó, a növénycsoportokkal oldottan beültetett felsőkertbe érkeztünk. A kertet felfűző tengelyt itt egy kör alaprajzú sétány törte meg, amely a középpontból kimozdítva a fák közé vezette a sétálót, hogy aztán a körsétány északi végén egy szobrokkal díszített elegáns lépcsőhöz érve szembesülhessen az észak felé hosszan elnyúló kettős sétány és fasor lenyűgöző látványával. A díszlépcső a kert egyik legszebb részlete volt, korlátját szobrok és vázák díszítették. A lépcsőtől északra kettős sétány indult középen nyírt fagyalszalagos gyepsávval, két oldalról hársfasorral kísérve. A sétány két oldalán boszkékat alakítottak ki, a nyírt sövényfalak középen labdagyepeket rejtettek. Ezek mögött lécrácsos rózsalugasok futottak, amelyeket egy-egy pavilon zárt le. A boszkéktól északra a keleti oldalon, sziklakert, aranyhalas, tavirózsás medence és melegházak, a nyugati oldalon előbb rózsakert, később a rózsák előkerti áttelepítését követően napórás évelőkert helyezkedett el. A kert keleti szélén, a lovardától magas nyírt sövényfalak között lovaglóút vezetett a kert északi, mélyebben fekvő tájképi részébe, a nyugati oldalon az úgynevezett „teniszút” húzódott, amely a tájképi részen kialakított teniszpályához vitt. A teniszút végén carrarai márványból készült, szobrokkal és vázákkal díszített balusztrád állt az út két oldalán.

A kert geometrikus részletei a korábbi fallal kerített gyümölcsös területére terjedtek ki, az azon túli, hajdani „Fáczányos” szabad kialakítású tájképi kert volt, festői növénycsoportokkal, kanyargós utakkal. A kertészet ettől keletre, a Zagyva felé, a mélyebben fekvő területen helyezkedett el. Az itt termesztett vágott virágokat országszerte szállították eladásra. A kertet gazdagon díszítették szobrok, vázák, egyéb faragott kőelemek. A kert számos művészt megihletett, festői részleteit neves alkotók örökítették meg.

A „park” a Vadászati Múzeumpark létesítését megelőzően

A kastélypark sorsát megpecsételte, hogy a II. világháborút követően a kastélyt kórház céljára jelölték ki. Az épület számos átalakítás ellenére sem tudott megfelelni az új követelményeknek, így 1967-ben új kórháztömböt építettek a park területén. A hatemeletes tömb a tájképi kertrészen, a kerten végighúzódó főtengelyt kettévágva épült fel, az egykori mértani kertészen pedig a kórház kiszolgáló létesítményeit kaptak helyet.

A felsőkert 2011-ben, háttérben a kórház használaton kívüli szennyvíz-átemelője, fotó: Szabadics Anita

2011-ben a Vadászati Múzeumpark számára kijelölt terület a kastély szűk környezetén kívül az új kórházig terjedő kertrészt is magában foglalta, kivéve az alsókertben a fasortól nyugati oldalán álló egykori kollégiumot, amely önálló telkével ebből kimaradt. A kastély szűk környezetét az épület 2005-ös homlokzat-helyreállításához kapcsolódóan rendezték Kiss József (ÁMRK) tervei szerint, és a város ezt szépen fenn is tartotta, a hátsó kertrész viszont rendkívül elhanyagolt állapotban volt a tervezés indulásakor. A díszudvar kapuján kilépve az egykori körsétány helyén nyílegyenes aszfaltút szelte ketté a kertet. A sétány helyét salakkal töltötték fel, hogy a kastély autóval megközelíthetővé váljon. Az út két oldalán a kivadult aljnövényzet és a különböző közmű létesítmények között még azonosítható volt néhány idős fa a korábbi kialakításból. A főtengely kettős fasorának indítása csaknem sértetlenül fennmaradt, álltak a Grassalkovich-idők falazott kerítései a sarokpavilonokkal, de a felsőkert északnyugati sarkában már a kórház használaton kívüli szennyvízátemelőjének beton tömbje éktelenkedett, mellette hatalmas betonkeret állt, mögöttük beton pengefal kerítés húzódott. A keleti oldalon a kerítés mellett mintegy 4-5 méterig magasodott a kórház tartalékvíztartályának dombja, mögötte a hetvenes években épült gyenge minőségű üvegház omladozott. Az alsókertben nyugati oldalon romosan, de még állt az eredeti támfal, a keleti oldalon a támfalra épült a kórház nyomásfokozója, mosodája és raktára, északra tőle hatalmas kazánház, trafóház és nagy kiterjedésű betonnal fedett parkoló helyezkedett el az egykori kert helyén.

A tervezési folyamat

A kastély szűk környezetében az elő- és oldalkertekben, illetve a díszudvarban a 2005-ös kertkialakítás maradt meghatározó. Koncepcionálisan a fő tervezési feladatot a díszkerítésen túli területek jelentették. A hasznosítási tervek mind a már álló kórházi épületek megtartásával számoltak, márpedig a kutatási anyag feldolgozását követően kimondható volt, hogy a huszadik század első felében létező állapot a későbbi beépítések megtartása mellett nem rekonstruálható, ugyanakkor a terület kitisztítását és a leromlott közmű létesítmények bontását követően a historizáló kert meghatározó elemei bemutathatóak. A magas bontási költségek, és az eredeti hasznosítási elképzelések ellenére végül Hatvan város felvállalta a terület kitisztításának költségeit. Több ezer köbméter salak és betontörmelék elszállítását és az irtási munkák elvégzését követően a park ismét zöldfelületté válhatott. A kert szempontjából jelentős előrelépés volt, hogy az önkormányzat 2013 végén forrást szerzett az alsókert nyugati oldalán álló egykori kollégium és telkének helyreállítására is, így az egykori parkterület egysége részben visszaállíthatóvá vált. A kollégium épületében éttermet alakítottak ki.

Az előkert díszkerítésre visszahelyezett puttó, fotó: Szabadics Anita

A kert története a hatvani kastélypark esetében jól feldolgozott. Elsőként Kovács Ákos múzeumigazgató kutatta a kastélypark történetét. Korzim Erika képzőművész a kert virágkorának tekinthető 20. század eleji időszakkal évtizedek óta foglalkozik és neki köszönhetjük a kert ezen periódusát bemutató rekonstrukciós rajzokat is. 2003-ban „A Hatvany család emlékezete” konferencia előadásai között, illetve az erre az alkalomra megjelent tanulmánykötetben Alföldy Gábor mutatta be a kert építéstörténetét a tőle megszokott igényességgel, kitérve a család egyéb kertépítészeti tárgyú megbízásaira is. A részletek tisztázása érdekében a tervezési folyamatot megelőzően a kert leírását érintő forrásokat újraolvastuk, és igyekeztünk az eddig ismertek mellett minden archív anyagot begyűjteni az egykori állapotról, és a helyszíni vizsgálatok, felmérések is sok kérdésre adtak választ. A régészeti feltárások elvégzésére a tervezés fázisában nem volt lehetőség, ezért a megvalósítás közben zajló ásatás adatai alapján tudtuk pontosítani a helyreállítás terveit. Mindezek birtokában meghatározhatóvá vált, mely elemek voltak a kert karakterének meghatározói, és ezekből melyek állíthatóak vissza. A kertrészek roncsoltsági szintjét és együttesben elfoglalt helyzetét tekintve igyekeztünk az új funkciók helyét a parkban úgy megtalálni, hogy a kastélyhoz közeledve mindinkább a történeti szerkezet legyen meghatározó.

A park főtengelye a kastély ablakából, fotó: Szabadics Anita

Koncepció

A díszudvarban megoldandó volt a kút és medence teljes körű helyreállítása, valamint a díszudvar kapcsolatának visszaállítása az északi parkrészekkel a díszkerítés befalazott mezőinek kibontásával. A korábban gazdasági funkciót ellátó mellékudvarok esetében igyekeztünk az új igényekhez igazítani az udvarok kialakítását, szabadon berendezhető burkolt felületeket terveztünk a nyugati oldalon a művelődési ház szabadtéri előadásai és kávézójának kiülő terasza, a keleti mellékudvarban az időszaki kiállításokhoz kapcsolódó rendezvények számára.

A díszudvarhoz közvetlenül csatlakozó felsőkert esetében rekonstruáltuk a korábbi központi köríves sétautat, és a támfal feletti keresztutat. A keleti sarokpavilon közelében aranyfácánok számára új madárház épült egyrészt a vadászat, másrészt a Hatvanyak által gyártott paradicsomkonzerv még ma is használt emblémájának apropóján. A felsőkert falazott kerítései mentén kialakuló sávokban kapott helyet a hazánk honos társulásait szemléltető bemutatókert.

A töredékeiből visszaállított díszlépcső, Restaurálás, kőszobrászat: Crotos Kft., fotó: Szabadics Anita

Az alsókert esetében az allé kettős sétánya és hársfasora, a díszlépcső, illetve a két kertrészt elválasztó támfal voltak az egykori szerkezet meghatározó, és még megmenthető elemei, amelyeket a lehető leghitelesebb módon igyekeztünk visszaállítani. A díszlépcső faragott korlátjának néhány kőelemét már a tervezést megelőzően megtaláltuk a helyszínen félig elásva, illetve a múzeum kőtárában. A lépcső pontos helyét és a sétány tengelyét a salakfeltöltés elbontásával felszínre kerülő alaptesteknek „in situ” maradványai határozták meg. A feltöltésben további kőtöredékeket találtunk, amelyeknek köszönhetően teljes szerkezet kiszerkeszthetővé vált. A szobrok közül egyelőre csak az alsó oszlopot díszítő torzóként fennmaradt nőalak került vissza eredeti helyére, de mivel a lépcső és a szobrok a würtzburgi hercegérseki palota lépcsőjének másolataiként készültek, a megfelelő fedezet esetén a díszlépcső minden szobra újrafaragható. (Restaurálás: Ludányi Gábor, Crotos Kft.)

A főtengely a rekonstruált díszlépcsőről, fotó: Szabadics Anita

Reményeinkhez képest kevesebb, de az eredetileg tervezettnél több kallódó töredéket sikerült azonosítani, és a kertbe visszahelyezni. A kastély főtér felőli díszkerítésének címert tartó puttóit az 1927-28-as felújítás idején helyezhették el a kerítésfalakon. A szobor fejét 2011-ben a kert északi végében épült lakótelep mögötti magánház kertjében találtuk meg. Az évelőskert napóráját fotó alapján faragják újra a restaurátori munkák keretében.
A vadászattal kapcsolatos legtöbb eszközt igénylő élményelemeket a meglévő épületek, a kórház korábbi kazánháza és mosoda épülete fogadta be. A kazánház Vadászati Élménytérként a felnőttek, a mosoda Vadászati Játszóházként a gyerekek számára biztosít programokat a Múzeumparkon belül. (Építészet: Kiss és Járomi Építésziroda) Az épületek megközelítését az egykori kert rendszeréhez igazítottan a főtengelyre merőleges utakkal oldottuk meg. Szűk környezetük már nem próbált a történeti állapotra utalni, itt az épületekhez kapcsolódó forgalomra tekintettel nagyobb burkolt tereket alakítottunk ki. A két épület között a harmincas évek rózsalugasát modern szerkezet idézi vissza, amelynek tengelyében az egykori labdagyepes boszkékban álló kőpadot helyeztük el restaurált, kiegészített állapotban. A lugasban a kert virágkorát jelentő 20. század eleji állapotát üvegtablók mutatják be. A turisztikai programban nagy területigénnyel (~3000 m2) jelent meg a labirintus, amelyet a park kórház felőli végén helyeztük el. A nyírt gyertyán sövények közt a látogatók mesterséges vadnyomokat követve találhatják meg az egyes állomásokat és végül a kijáratot. A labirintus nyírt növényfalai egyben a kórház és a kórházhoz tartozó épületek takarását is ellátják a park felől.

AMúzeumpark szabadon látogatható, a kastélyban elhelyezett múzeumba csak az épületeken belül szednek jegyet. A parkot a város működteti, és a kert fenntartásának színvonala, azt hiszem, országszerte kivételesnek mondható. 

A Vadászati Játszóház bejárata és a lugas, háttérben az élménytér kéményéről a labirintusba vezető csúszdával, fotó: Szabadics Anita

Zárszó

A Vadászati Múzeumpark Hatvanban nem a historizáló kert rekonstrukciója, a Múzeumpark most született, feszes turisztikai programmal, intenzív hasznosítással, és közparki funkciókkal, de magában rejti a múltat, és ez olyan többlet, amely – mint ahogy az átadás óta kiderült – nem csak a műemlékes szakembereknek, de a kastélyhoz sok szálon kötődő helyi lakosságnak is értéket jelent. Bízunk benne, hogy a munkában résztvevők igyekezetének megfelelően a Vadászati Múzeumpark tartalmas időtöltést és boldog közös élményeket szerez az ide látogatóknak, és ugyanakkor az újonnan megnyitott közpark a vadászati kultúra bemutatása mellett felidéz egy keveset a kert egykori fényéből. Tervezőként nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy a helyreállításnak részese lehettem és köszönöm minden érintettnek, a városnak, a társtervező kollégáknak, a műemlékes felügyelőnek, a kivitelezőknek, műszaki ellenőröknek azt az odaadást, amit a megvalósítás során a feszített határidők szorításában is mindvégig nyújtottak.

Szabadics Anita

 

vélemény írásához jelentkezzen be »